Fejlődéslélektan, 1-2. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Henter Gábor
1-2.tétel
A fejlődéslélektan tudományág kialakulása és helye a pszichológiai tudományok körében.
Kutatási és vizsgálati módszerei; a fejlődés értékelését befolyásoló tényezők;
Fejlődéslélektani kutatási tervek és módszerek
1800-ban egy szerencsétlen, beszélni nem tudó, meztelen, a civilizációt nem ismerő fiúcska élelmet kéregetett Franciao.-ban, Itard befogadja, képezi, de a fiú (Victor) sosem tanult meg beszélni, normális emberként viselkedni. A nevelésére tett kísérlet a tudományos fejlődéslélektan kezdete, mert Itard már kísérleteket végzett.
1859. Charles Darwin: A fajok eredete; az addig tökéletlen felnőttnek tartott gyermek tudományos szempontból is érdekessé vált, viselkedésével információt adott arról, hogy az emberiség milyen viszonyban van más fajokkal.
A fejlődéspszichológia filozófiai előfutárai
John Locke: a gyermek elméje tabula rasa, melyre a tapasztalat írja a történetet
Jean-Jacques Rousseau: az ember természetes állapotában tisztának születik, csak a modern civilizáció rontja el
A modern fejlődéslélektan kutatási területe az egyén testi és lelki változásainak vizsgálata, melyen születésétől fogva élete végéig keresztülmegy – tehát az emberi fejlődés módszeres kutatása.
A fejlődéslélektan központi kérdései
- folyamatosság: mennyire hasonlítunk más fajokhoz, a változások mennyiségiek vagy minőségiek-e, folytonos hatással van-e a környezet a fejlődésre vagy vannak a fejlődésnek kritikus időszakai, melyek nélkülözhetetlenek a további fejlődéshez
Ø Az ember egyediségének vizsgálatát a törzsfejlődés, azaz a filogenezis, vagyis fajunk evolúciós története érdekli, tehát a folyamatosság az ember és más fajok között.
Darwin szerint az evolúciót a változások felhalmozódásának lassú, folyamatos folyamatának tekinthetjük: a homo sapiens és rokonai között „fokozati és nem minőségi” a különbség – folyamatosságelmélet.
Ezzel szemben az ember esetében mégiscsak meghatározó a környezet, a kultúra, amely megszabja az egymással való érintkezést: fontos a generációkon keresztül felhalmozott tudás, a hiedelmek, az értékek és a kommunikáció képessége.
Ø A folyamatosság másik kérdése az egyedfejlődés, azaz az ontogenezis, amely az egyed fejlődését vizsgálja. Felmerül a kérdés mennyiségi (pl. a szókincs növekedése) vagy minőségi-e (pl. mászásból járás) a fejlődés. A fejlődés minőségileg új mintáit fejlődési szakaszoknak nevezzük. A szakaszfogalomhoz négy alapvető kritérium köthető (Flavell szerint):
– A fejlődési szakaszokat minőségi különbségek jellemzik. Pl. a mászás a gyerek mozgásának átrendeződése, nem pedig a mozgás tökéletesedése
– Az egyik szakaszból a másikba való átmenet egyszerre jelentkezik a gyermek viselkedésének sok vagy akár minden vonatkozásában. Pl. a járás a gyerek-gondozó viszony érzelmi átalakulását hozza
– Az egyik szakaszról a másikra váltás gyorsan megy végbe. Pl. a mászásról járásra váltás kb. 90 napon belül zajlik le
– Az egy szakaszra jellemző viselkedési és testi változások összefüggő mintázatot alkotnak. Pl. a járás kezdete egy időre esik a mutatással.
Vannak-e a fejlődésnek kritikus és szenzitív periódusai?
Szükség van-e bizonyos környezeti és biológiai ingerekre a fejlődés folyamatosságához?
Egyes állatfajoknál a környezeti ingerekre való biológiai készenlét és érzékenység időszakait kritikus periódusoknak nevezzük. (lásd Konrad Lorenz kísérlete: a kislibák kötődést alakítottak ki az első mozgó tárgyhoz, őt követték a vízben; ha kikelés után egy bizonyos ideig nem látnak mozgó tárgyat, nem fognak semmihez kötődni) ~ „minden vagy semmi” jellegű elmélet
Szenzitív periódus: az ember fejlődésének azon időszaka, amikor optimális bizonyos fejlemények bekövetkezése, a környezeti hatások ekkor segítik a leghatékonyabban a fejlődést (pl. a nyelvelsajátítás szinte lehetetlen 7 éves kor után)
- A fejlődés forrásai
Az öröklés az egyén veleszületett, genetikailag kódolt biológiai képességeit jelenti, míg a környezet a társas környezet egyénre kifejtett hatásait foglalja össze.
A kérdés az, hogy miképp lép az öröklés és a környezet kölcsönhatásba a gyermek fejlődésében.
- Egyéni különbségek
Nincs két egyforma ember, de miért különböznek az egyének egymástól? Öröklésünk vagy környezetünk következtében különbözünk-e egymástól?
A FEJLŐDÉSLÉLEKTAN TUDOMÁNYA
A tudományosság kritériumai
– objektivitás: a kutató előítéletei nem torzíthatják az adatokat
– megbízhatóság: az azonos viselkedés két vagy több alkalommal azonosságot kell mutasson
– érvényesség: a gyűjtött adatok ténylegesen a vizsgált jelenséget tükrözzék
– megismételhetőség: más kutató ugyanazzal az eljárással ugyanazt az eredményt kapja
– reprezentatív minta
ADATGYŰJTÉSI MÓDSZEREK
– önbeszámolók, pl. interjú, kérdőív (hátránya, hogy megbízhatatlan)
– természetes megfigyelések; 19. sz.-ban csecsemőnaplók készültek, Darwin pl. naplót vezetett saját gyermeke fejlődéséről, az etológia tudománya pl. a természetes megfigyelés módszerét alkalmazza
– megfigyelés több környezetben: a gyerek ökológiájának jellemzése azokra a helyzetekre, szerepekre utal, amelyekkel a cselekvő ember szembekerül; fejlődési mikrokörnyezet: a gyermek közösségben elfoglalt helye
– megfigyelés egyetlen környezetben: a természetes megfigyelés hátrányai közé tartozik, hogy a kutatók nehezen tudják megállapítani az oksági viszonyokat. E megfigyelések egybevetése és összehasonlítása megmutathatja, hogy van-e korreláció két tényező között.
– kísérleti módszer: fontos a tudományos hipotézis megfogalmazása, amelynek igazolása a cél, pl. a vizuális szakadékkal való kísérlet a csecsemőknél (az átlátszó üveglap az asztal szélén azt a látszatot kelti, hogy hirtelen mélység következik); kísérleti csoport (a környezetét változtatják) és kontrollcsoport (kísérleti manipuláció részesei) megfigyelése (hátrány: etikai okból nem mindig járható, mesterkélt lehet)
– klinikai interjúk: a kérdéseket az egyénre szabja, minden újabb kérdés az előző válasz függvénye, gyakran alkalmazzák zavart vagy beteg személyek problémájának vizsgálatára (hátrány: nehéz általánosítani)
KUTATÁSI TERVEK
- hosszmetszeti kutatás: ugyanazon gyermekek ismételt vizsgálata hosszabb időn át (hátrány: a tesztek megismétlése érvénytelenítheti az eredményeket, költséges)
- keresztmetszeti kutatás: különböző életkorú gyerekek vizsgálata azonos időpontban (hátrány: nem érzékeli a fejlődés folyamatosságát)
- kohorszlánckutatás: hosszmetszeti kutatás több különböző kohorsszal megismételve (kohorsz: nagyjából egy időben született emberek népessége, akik olyan közös tapasztalatokban osztoznak, amelyek megkülönböztetik őket az előttük és utánuk születettektől)
- mikrogenetikus módszerek: ugyanazon gyerekek ismételt vizsgálata egy rövid időszakban, amikor gyors változáson mennek keresztül (hátrány: hosszabb időszakra nehezen általánosítható)
Egyik kutatási terv sem képes választ adni a kutatók minden kérdésére. A terv megválasztása az adott kutatási témától függ.
FEJLŐDÉSLÉLEKTANI ELMÉLETEK
- Biológiai érési megközelítés: az emberi fejlődést jellemző változások endogén jellegűek, az élőlényen belülről erednek, pl. Freud, Arnold Gesell
- környezeti tanulási megközelítés (behaviorizmus): a biológiai tényezők megalapozzák ugyan a fejlődést, de a változások főként exogén eredetűek; a fejlődés mozgatórugója a tanulás, pl. Watson, Skinner (ld. operáns kondicionálás: jutalmazás~büntetés)
- kontruktivista megközelítés: öröklés és környezet is befolyásos a fejlődésben, de nagy szerepe van a gyermek aktív szerepének: mindig magasabb szintű tudást konstruálnak maguknak; pl. Piaget
- kulturális megközelítés: az öröklés és a környezet kölcsönhatása a fejlődés; pl. Vigotszkij