Share

Fejlődéslélektan, 1-2. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

1-2.tétel

A fejlődéslélektan tudományág kialakulása és helye a pszichológiai tudományok körében.

Kutatási és vizsgálati módszerei; a fejlődés értékelését befolyásoló tényezők;

Fejlődéslélektani kutatási tervek és módszerek

1800-ban egy szerencsétlen, beszélni nem tudó, meztelen, a civilizációt nem ismerő fiúcska élelmet kéregetett Franciao.-ban, Itard befogadja, képezi, de a fiú (Victor) sosem tanult meg beszélni, normális emberként viselkedni. A nevelésére tett kísérlet a tudományos fejlődéslélektan kezdete, mert Itard már kísérleteket végzett.

1859. Charles Darwin: A fajok eredete; az addig tökéletlen felnőttnek tartott gyermek tudományos szempontból is érdekessé vált, viselkedésével információt adott arról, hogy az emberiség milyen viszonyban van más fajokkal.

A fejlődéspszichológia filozófiai előfutárai

John Locke: a gyermek elméje tabula rasa, melyre a tapasztalat írja a történetet

Jean-Jacques Rousseau: az ember természetes állapotában tisztának születik, csak a modern civilizáció rontja el

A modern fejlődéslélektan kutatási területe az egyén testi és lelki változásainak vizsgálata, melyen születésétől fogva élete végéig keresztülmegy – tehát az emberi fejlődés módszeres kutatása.

A fejlődéslélektan központi kérdései

  1. folyamatosság: mennyire hasonlítunk más fajokhoz, a változások mennyiségiek vagy minőségiek-e, folytonos hatással van-e a környezet a fejlődésre vagy vannak a fejlődésnek kritikus időszakai, melyek nélkülözhetetlenek a további fejlődéshez

Ø      Az ember egyediségének vizsgálatát a törzsfejlődés, azaz a filogenezis, vagyis fajunk evolúciós története érdekli, tehát a folyamatosság az ember és más fajok között.

Darwin szerint az evolúciót a változások felhalmozódásának lassú, folyamatos folyamatának tekinthetjük: a homo sapiens és rokonai között „fokozati és nem minőségi” a különbség – folyamatosságelmélet.

Ezzel szemben az ember esetében mégiscsak meghatározó a környezet, a kultúra, amely megszabja az egymással való érintkezést: fontos a generációkon keresztül felhalmozott tudás, a hiedelmek, az értékek és a kommunikáció képessége.

Ø      A folyamatosság másik kérdése az egyedfejlődés, azaz az ontogenezis, amely az egyed fejlődését vizsgálja. Felmerül a kérdés mennyiségi (pl. a szókincs növekedése) vagy minőségi-e (pl. mászásból járás) a fejlődés. A fejlődés minőségileg új mintáit fejlődési szakaszoknak nevezzük. A szakaszfogalomhoz négy alapvető kritérium köthető (Flavell szerint):

–   A fejlődési szakaszokat minőségi különbségek jellemzik. Pl. a mászás a gyerek mozgásának átrendeződése, nem pedig a mozgás tökéletesedése

Az egyik szakaszból a másikba való átmenet egyszerre jelentkezik a gyermek viselkedésének sok vagy akár minden vonatkozásában. Pl. a járás a gyerek-gondozó viszony érzelmi átalakulását hozza

–   Az egyik szakaszról a másikra váltás gyorsan megy végbe. Pl. a mászásról járásra váltás kb. 90 napon belül zajlik le

–   Az egy szakaszra jellemző viselkedési és testi változások összefüggő mintázatot alkotnak. Pl. a járás kezdete egy időre esik a mutatással.

Vannak-e a fejlődésnek kritikus és szenzitív periódusai?

Szükség van-e bizonyos környezeti és biológiai ingerekre a fejlődés folyamatosságához?

Egyes állatfajoknál a környezeti ingerekre való biológiai készenlét és érzékenység időszakait kritikus periódusoknak nevezzük. (lásd Konrad Lorenz kísérlete: a kislibák kötődést alakítottak ki az első mozgó tárgyhoz, őt követték a vízben; ha kikelés után egy bizonyos ideig nem látnak mozgó tárgyat, nem fognak semmihez kötődni) ~ „minden vagy semmi” jellegű elmélet

Szenzitív periódus: az ember fejlődésének azon időszaka, amikor optimális bizonyos fejlemények bekövetkezése, a környezeti hatások ekkor segítik a leghatékonyabban a fejlődést (pl. a nyelvelsajátítás szinte lehetetlen 7 éves kor után)

  1. A fejlődés forrásai

Az öröklés az egyén veleszületett, genetikailag kódolt biológiai képességeit jelenti, míg a környezet a társas környezet egyénre kifejtett hatásait foglalja össze.

A kérdés az, hogy miképp lép az öröklés és a környezet kölcsönhatásba a gyermek fejlődésében.

  1. Egyéni különbségek

Nincs két egyforma ember, de miért különböznek az egyének egymástól? Öröklésünk vagy környezetünk következtében különbözünk-e egymástól?

A FEJLŐDÉSLÉLEKTAN TUDOMÁNYA

A tudományosság kritériumai

–          objektivitás: a kutató előítéletei nem torzíthatják az adatokat

–          megbízhatóság: az azonos viselkedés két vagy több alkalommal azonosságot kell mutasson

–          érvényesség: a gyűjtött adatok ténylegesen a vizsgált jelenséget tükrözzék

–          megismételhetőség: más kutató ugyanazzal az eljárással ugyanazt az eredményt kapja

–          reprezentatív minta

ADATGYŰJTÉSI MÓDSZEREK

–          önbeszámolók, pl. interjú, kérdőív (hátránya, hogy megbízhatatlan)

–          természetes megfigyelések; 19. sz.-ban csecsemőnaplók készültek, Darwin pl. naplót vezetett saját gyermeke fejlődéséről, az etológia tudománya pl. a természetes megfigyelés módszerét alkalmazza

–          megfigyelés több környezetben: a gyerek ökológiájának jellemzése azokra a helyzetekre, szerepekre utal, amelyekkel a cselekvő ember szembekerül; fejlődési mikrokörnyezet: a gyermek közösségben elfoglalt helye

–          megfigyelés egyetlen környezetben: a természetes megfigyelés hátrányai közé tartozik, hogy a kutatók nehezen tudják megállapítani az oksági viszonyokat. E megfigyelések egybevetése és összehasonlítása megmutathatja, hogy van-e korreláció két tényező között.

–          kísérleti módszer: fontos a tudományos hipotézis megfogalmazása, amelynek igazolása a cél, pl. a vizuális szakadékkal való kísérlet a csecsemőknél (az átlátszó üveglap az asztal szélén azt a látszatot kelti, hogy hirtelen mélység következik); kísérleti csoport (a környezetét változtatják) és kontrollcsoport (kísérleti manipuláció részesei) megfigyelése (hátrány: etikai okból nem mindig járható, mesterkélt lehet)

–          klinikai interjúk: a kérdéseket az egyénre szabja, minden újabb kérdés az előző válasz függvénye, gyakran alkalmazzák zavart vagy beteg személyek problémájának vizsgálatára (hátrány: nehéz általánosítani)

KUTATÁSI TERVEK

  1. hosszmetszeti kutatás: ugyanazon gyermekek ismételt vizsgálata hosszabb időn át (hátrány: a tesztek megismétlése érvénytelenítheti az eredményeket, költséges)
  2. keresztmetszeti kutatás: különböző életkorú gyerekek vizsgálata azonos időpontban (hátrány: nem érzékeli a fejlődés folyamatosságát)
  3. kohorszlánckutatás: hosszmetszeti kutatás több különböző kohorsszal megismételve (kohorsz: nagyjából egy időben született emberek népessége, akik olyan közös tapasztalatokban osztoznak, amelyek megkülönböztetik őket az előttük és utánuk születettektől)
  4. mikrogenetikus módszerek: ugyanazon gyerekek ismételt vizsgálata egy rövid időszakban, amikor gyors változáson mennek keresztül (hátrány: hosszabb időszakra nehezen általánosítható)

Egyik kutatási terv sem képes választ adni a kutatók minden kérdésére. A terv megválasztása az adott kutatási témától függ.

FEJLŐDÉSLÉLEKTANI ELMÉLETEK

  1. Biológiai érési megközelítés: az emberi fejlődést jellemző változások endogén jellegűek, az élőlényen belülről erednek, pl. Freud, Arnold Gesell
  2. környezeti tanulási megközelítés (behaviorizmus): a biológiai tényezők megalapozzák ugyan a fejlődést, de a változások főként exogén eredetűek; a fejlődés mozgatórugója a tanulás, pl. Watson, Skinner (ld. operáns kondicionálás: jutalmazás~büntetés)
  3. kontruktivista megközelítés: öröklés és környezet is befolyásos a fejlődésben, de nagy szerepe van a gyermek aktív szerepének: mindig magasabb szintű tudást konstruálnak maguknak; pl. Piaget
  4. kulturális megközelítés: az öröklés és a környezet kölcsönhatása a fejlődés; pl. Vigotszkij
Share