Share

Általános pszichológia, 30. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Megbízhatóság szempontjából az emberi elme meg sem közelíti a számítógépek memóriáját, hiszen ezek egyszerűen nem felejtenek. Ha pszichológusokat megkérdeznénk arról, hogy a felejtés elsősorban tárolási vagy inkább előhívási probléma, akkor valószínűleg legtöbbjük az utóbbit válaszolnák, azaz az ismereteink nem tűnnek el nyomtalanul, csak éppen nehezebben férünk hozzájuk.

A megtakarításos módszerrel ez könnyen igazolható. Pl. nem emlékszem az első iskolai szereplésemkor előadott versikémre, viszont ha újra kellene tanulnom, akkor biztosan hamarabb megtanulnám. Tehát az információ nem veszett el teljesen, az inaktivitás dacára, csupán a hozzáféréssel van probléma.

Egyes elképzelések szerint a rövid távú memóriában a felejtés a leggyakoribb oka a nyomelhalványulás és hanyatlás, az ismétlés akadályozása nem teszi lehetővé a hosszú távú memóriába való átvitelt.

Előfordulhat az is, hogy a tár kapacitása és a megjegyzést segítő kontrollfolyamatok hiánya miatt az újabb elemek kiszorítják a régebbieket. Az ismétlés a munkamemóriában az első és utolsó elemeknek kedvez, így primócia és seconcia hatásról beszélünk. Ezt pozíció-effektusnak és az elemek közötti interferenciával magyarázható.

Hogyha a megjegyzendő információk valamilyen vonatkozásban hasonlóak, akkor az interferencia erőteljesebb, tehát hasonló információk jobban gátolják egymást. Az interferencia két szinten nyilvánul meg:

–          ha egy korábban megtanult elem egy később tanult elem felidézését akadályozza, akkor proaktív (előreható) interferenciáról beszélhetünk.

–          Ha egy újonnan tanult elem gátolja egy régebbi felidézését, akkor retroaktív (visszaható) interferenciának nevezzük.

Erre az egyik legjobb modellezési lehetőséget a AB-AD tanulásnak nevezett kísérleti elrendezés nyújtja.

Racsmány McGeoch kutatásaira hivatkozva írja, hogy a felejtés annak a következménye, hogy újabb kapcsolatok jönnek létre ugyanazokkal az ingerekkel és az erősebb válaszok kiszorítják a későbbieket. Pl. ha szinte mindig a szomszéd utcában parkolunk, néha a ház előtt, de ritkán a ház mögött is, akkor hiába találunk helyet előző nap a ház mögött, reggel előfordulhat, hogy a szomszéd utcába indulunk az autóért, mert ez a kapcsolat a legerősebb.

Interferencia elmélet szerint a felejtés azért következik be, mert életünk során nagyon sok hasonló epizódnak voltunk szereplői és ezek interferálnak.

Restroff hatás azt jelenti, hogy a hasonló minőségű ingereket tartalmazó listába beiktatott különböző minőségű inger elfelejtésének valószínűsége igen kicsi. Pl. az eper, alma dinnye, jaguár, banán” listából biztos, hogy a jaguár szóra fogunk emlékezni, hiszen ez az egyetlen állatnév a sorból.

A tanultak megszilárdulási fázisa, a konszolidációs időszak is jelentős, ez a bevésés folyamatát követő fázis. A hatékonyabb megjegyzés céljából kerülni kell a korábbihoz hasonló tananyagot. Pl. ha mateket tanultam, akkor ne tanuljak utána fizikát, inkább sport, séta, mert ekkor a konszolidáció zavartalan lehet. Este a diákok a nagy mennyiségű információtól zavartnak érzik magukat, de reggel, alvás után, úgy érzik, hogy ismereteik rendezettebbek. Az alvás ciklus alatt a REM fázishoz kötődik a konszolidáció jelensége. A megzavart REM után a pihenés érzése nem teljes.

A felejtés szó hallatán az emberek felidézési vagy felismerési képzetlenségre gondolnak. Van azonban egy másik aspektusa is, a téves felidézés vagy emlékezeti illúziók. Olyan dolgokra is emlékezhetünk, amelyej nem is történtek meg. Roedrigh Deise kísérlete azt igazolja, hogy az emlékezeti probléma nem az, hogy valamit elfelejtünk, hanem az, hogy tévesen idézzük fel.

Loftus, Miller és Burns téves emlékezést váltottak ki. Vizsgálatukban az utólagos információk segítségével sikerült megmásítaniuk a kísérleti személyek emlékeit egy eseménnyel kapcsolatban. Az esemény egy szimulált közlekedési baleset volt, 2 autó főszereplésével, akik egy útkereszteződésben összeütköztek. Az egyik autó előtt stoptábla állt, de a kísérletvezetők hamis emlék elültetése szándékával a kérdést úgy tették fel, hogy: „Milyen színű volt az az autó, amelyik az elsőbbségadás kötelező táblánál megállt?”. Bár a személyek valójában stoptáblát láttak, mégis ezután azt állították, hogy az elsőbbségadás kötelező táblát látták. Az autók sebességére vonatkozó becslések is megváltoztathatók, hogyha a kísérletvezető úgy teszi fel a kérdést, hogy az lassú vagy gyosr sebességet sugalljon. „milyen sebességgel haladt a piros autó, amikor a kékkel összekoccant? Milyen sebességgel haladt a piros autó, amikor belerohant a kék autóba?

Ebbinghaus kísérleti alanya ő maga volt. 13 szótagból álló listákat tanult, addig, amíg kétszer hibátlanul fel tudta mondani azokat. Ezután különböző hosszúságú késleletési időket iktatott be, 20 s-tól, 31 napig, és újra ellenőrizte a teljesítményeit. Teljesítési görbéje alapján megállapította, hogy a felejtés üteme nem lineáris, hanem kezdetben gyorsabb, az első 8 órában, majd később lelassul. Tehát az első és a második napokon történt felidézések között nagyobb különbség van, mint a második és a tizedik napon történt felidézés között. Azóta bebizonyosodott, hogy a felejtés nem egyirányú folyamat, nem a rendelkezésre állás okozza a problémát, hanem a hozzáférés.

Bachrich, Bachrich és Wittlinger (1975) esetében a kísérleti helyzetben azzt találták, hogy az arcok és nevek esetében lineáris a felejtés, nem tapasztalható a görbe zuhanása a tanulást követő első órákban. A felejtés romlása hosszú idő után következik be: 50 év után.

Bachrich 1984-ben leírta az idegen nyelvek tanulása esetén megfigyelhető permostore (tartós tár) jelenséget is. 1-2 évig a nem gyakorolt idegen nyelv esetében jelentős a felejtés, utána viszont nem felejtünk, stabil marad.

Baddeley és Longman 1978-ban arra hívják fel a figyelmet, hogy a komplex nehézségek felidézési képessége is jelentősen romlik, ha nem gyakoroljuk azt folyamatosan. Pl. ritkán használt gépírás, repülőgépvezetés. Kivételt képeznek viszont azok a készségek amelyeket folyamatosan használunk vagy elérték az automatizálásnak azt a fokát, ami tudatok követést nem igényel. Pl. autózni, motorozni, úszni nem felejtünk el.

Lineásir felejtés jellemző az önéletrajzi emlékeinkre is, az idő elteltével többet felejtünk.

Tehát Ebbinghaus-féle felejtési görbe nem is olyan általános.

Megfigyelhetjük, hogy a felejtés kapcsán szinte megtörtént eseményekre való emlékezéssel hozzák kapcsolatba, pedig bosszúságot okozhat az is, hogyha valami olyasmit felejtünk el, amit a jövőben kellene megtennünk. Baddeley prospektív felejtésnek nevezi ezt a formát, megkülönböztetve a retrospektív felejtéstől.

A két felejtési forma közti különbségek:

Prospektív felejtés Retrospektív felejtés
Az a fontos, hogy mikor kell emlékezni Mire kell emlékezni
Alacsony az információ tartalma, nem kell túl sok dolgot megjegyeznem a dologgal kapcsolatban Fontos lehet az információ mennyisége pl. ha híg tojást szeretnék főzni, tudnunk kell, hogy mikor fő a víz, milyen a tojás, mennyit kell a forrásban levő vízben tartanom.
A prospektív emlékezetnek morális vonzata van: pl. nem kellemes, ha az ember megfeledkezik, hogy az esküvőn lenne a helye Ritkábban kínos pl. ha nem ismerünk fel valakit, aki üdvözöl, vagy nem jut eszünkbe a telefonszámunk.

Megfigyelték, hogy a prospektív emlékezet tárgyakra gyengébb, mint személyekre, valószínűleg azért, mert másokat is érint a dolog, már szociális vonzata is van. Pl. gyakrabban kifut a tej, mint ahány találkáról megfeledkezünk gondatlanság miatt.

Baddeley a  motivációs tényezőknek is szerepet tulajdonít. Az emlékezésben az anticipált kellenetlenségnek is szerepe lehet. Pl. kellemes dolgokról ritkán felejtkezünk meg, mint a kellemetlenekről.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share