Share

Kognitív pszichológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

1. Tétel: A kognitív pszichológia előzményei

William James (1890) és Tolman (1932) mérföldkőnek számít a kognitív pszichológiában.

W. J.- a figyelem és emlékezet kutatásában végzett megfigyeléseket.

  • Pl: különbséget tett az elsődleges memória (pszichológiai jelen)
  • Másodlagos memória (pszichológiai múlt) között.
  • 70 évvel később majdnem ugyanezt elevenítették fel a kutatók, amikor a rövid és a hosszutávú memóriát kezdték el tanulmányozni.

Tolman: behavioristának vallotta magát, de egérkísérletei által kognitív pszichológus vált belőle.

  • Szerinte a patkányok egy kognitív térképet alakítottak ki (a labirintus egy belső reprezentációját) ami segítette őket, hogy végig fussanak, vagy ússzanak a labirintuson. A felismerés részéről, hogy a tanulás a patkányok esetében is, csak úgy érthető meg, ha belső struktúrákra és folyamatokra, nem pedig motoros válaszokra összpontosítunk. Ez fontos lépé volt a kognitív pszichológiát illetően.

Morton (1984) neuropszichológusok a XIX.sz-ban:

  • Olyan nyelvi károsodásokra keresték a magyarázatot, amikor a sérülés az agy specifikus nyelvi feldolgozó részének valamelyik összetevőjét érte.

1950-ea években indult igazából útjára a kogn pszichológia.

Noam Chomsky (1957/1995, 1959): a transzformációs grammatikára alapozott nyelvelmélete hatással volt George Miller laboratóriumi munkájára.

Shannon és Weaver(1949) a telekommunikációs technológiák fejlődése nyomán olyan kommunikációs elméleteit kiterjesztették az emberi kommunikációra is.

  • Az információkódolásról (elméletek)
  • Korlátozott csatornakapacitás
  • A soros és párhuzamos feldolgozás közötti különbségekről. Helyet kaptak a pszichológiai elméletekben.

Ez vezette Donald Broadbent ahhoz, hogy: az észlelést, a figyelmet és a rövidtávú memóriát a kognitív rendszer egymással összefüggő részeinek tekintse.

A digitális számítógép megjelenése szintén hat. volt a pszi.-ra, az emberi viselkedés megvilágítására. Az embert is információ feldolgozónak tekintették.

  • A pszichológusok számítógépes metaforákat alkalmaztak az emberi gondolkodásra vonatkozóan
  • Elméleteiket komputációs modellek formájában fizikálisa meg is valósították ezeken a gépeken.
  • A mesterséges intelligencia és kognitív pszichológia, új felfedezésekhez is vezetett s komputáció területén. Képviselői: Allen Newelt és Herbert Simon kognitív pszichológusok.

1956-os évet tekintik a kognitív pszichológia születési évének. Az egyetemi oktatásba 1967-től került Ulrich Niesser egyetemi tankönyve által.

A kognitív tudósok számítógépes modellálási technikák segítségével fogalmazzák meg elméleti javaslataikat. A modellálás lehetőséget kínál az elméleti szakember számára hogy:

  • Lássa, vajon adott szituációkban specifikálható-e az elmélete
  • Különböző feltételek és körülmények mellett ellenőrizze elméletét
  • Konkrét előrejelzéseket tegyen a viselkedés kvantitatív eredményeiről.

Az elméleteket megfogalmazhatjuk folyamatábrák formájában, ezek azonban pontatlanok

Szükséges, hogy pontos programok megírásával igazoljuk ezeket az elméleti elképzeléseket.

A megismeréstudományban használatos 3 fő modellálási technika:

1.Szemantikai hálók (jellemzői):

  • A fogalmakat (pl.”szék”, „tehén”) összekapcsolt csomópontok reprezentálják, melyek hálózatot alkotnak.
  • Ezek a kapcsolódások lehetnek: képviselhetnek egyszerű relációkat, mint valaki-valami (pl. Béla – tűzoltó), vagy ennél is összetettebb relációkat, mint játszik, üt, rúg.
  • A csomópontok és a közöttük lévő kapcsolatok különböző aktivációs erővel rendelkezhetnek, melyek egy fogalom hasonlóságát reprezentálják egy másik fogalomhoz. Pl. a kutya és a macska csomópontot egy0.5 erejű kapcsolódás kötheti össze, míg a kutya és a ceruza csomópontokat egy 0.1 erejű kapcsolat.
  • A hálózatban előforduló folyamatok arra szolgálnak, hogy a csomópontok közötti aktivációs szintet megváltoztassák. Ha pl. két fogalom, hasonló egymáshoz, a közöttük lévő kapcsolat aktivációs szintje megemelhető
  • Az aktiváció tovaterjedésére a hálózatban hatással lehet: a kezdeti aktiváció reprezentációja, vagy egy csomópont közelsége az aktivációs ponthoz, vagy az- az idő, amely az aktiváció elindulása óta eltelt.

A szemantikai hálók rugalmas és elegáns modellálási rendszerek.

Jó példája Anderson (1983) megismeréselmélete, mely szemantikai és produkciós rendszert is alkalmaz.

2.Produkciós rendszerek: produkciókból állnak, egy produkció pedig egy „HA….AKKOR” típusú szabály. Egy tipikus modellben a hosszú távú memória tárolja a HA….AKKOR szabályoknak a halmazát.

Van még egy munka memória, amely az éppen feldolgozás alatt lévő információt tárolja.

Ha a környezetből információ érkezik a munkamemóriába, pl. hogy valaki éppen mosolyog rád, akkor ez kielégíti a szabály HA részét a hosszú távú memóriában és megindítja a szabály AKKOR részét (hogy visszamosolyogj).

Jellemzői:

  • Nagyszámú HA….AKKOR szabály van bennük
  • Van egy munkamemóriájuk, mely az információt tartalmazza.
  • A produkciós rendszer úgy működik, hogy összeveti a munkamemória tartalmát a szabályok HA részével és végrehajtja az akkor részt.
  • Konfliktus feloldó szabályok lépnek működésbe, ha valamilyen információ a munkamemóriában sok szabály HA részét is kielégíti, és kiválasztják azt, amelyik jobban kielégíti a HA feltételt, mint a többi.

Fontosak, mert a megismerés sok aspektusát lehet HA…AKKOR típusú szabályokkal jellemezni.

Allan Newell és Herbert Simon(1972):megalapozták a produkciós rendszerek alkalmasságát, kognitív folyamatok jellemzésében mint:problémamegoldás vagy a következtetés.

Holland, Holyoak, Nisbett és Thagard(1986) : jobban kidolgozott változatai a megismerés sok területének modellálására pl:viselkedés megerősítése a patkányoknál, a memóriával kapcsolatos jelenségekig és a tanulásig alkalmazható.

3.Konnekcionista hálózatok: neurális hálók vagy párhuzamosan elosztott feldolgozási modellek.

  • Ezek a hálózatok „megtanulnak” bizonyos kimeneteket produkálni, amikor bizonyos bemeneteket adunk nekik.
  • A modellezők elutasítják az explicit szabályok és szimbólumok alkalmazását helyette reprezentációkat használnak

McCulloch és Pitts(1943) és Hebb(1949):első elméleti javaslatok a tanulás lehetőségéről a neurális hálózatokban.

Minsky és Pappert,1967;1988 Rosenblatt,1959: a perceptronnak nev.egyszerű neurális hálózatok részletes modelljeiről kimutatták, hogy sok korlátjuk van.

Jellemzői:

  • a hálózat elemi egységekből áll, úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy egy egységnek több másikkal van összeköttetése.
  • Az egységek hatása egymásra serkentő vagy gátló hatással valósul meg.
  • Egy egység az összes bemeneti kapcsolat súlyozott összegét kapja bemenetként. Ha ez a küszöbérték felett van, akkor kimeneti aktivációt küld egy másik egységhez.
  • A hálózat egészét az őt alkotó egységek tulajdonságai jellemzik,

azon, keresztül, ahogy az egységek egymáshoz kapcsolódnak, és ahogyan az algoritmusok, vagy szabályok megváltoztatják az egységek közötti kapcsolatok erejét.

  • Rétegesek: bemeneti réteg, közbeeső (rejtett), és egy kimeneti réteg.
  • Egy fogalom reprezentációját aktivációs mintázat formájában az egész hálózatban elosztott módon lehet tárolni.
  • Ugyanaz a hálózat több aktivációs mintázatot tud tárolni, anélkül, hogy egymást megzavarnák, de csak akkor, ha egymástól eléggé különbözőek.
  • Azt az algoritmust vagy szabályt, mely több más mellett lehetővé teszi a tanulást, hibavisszafuttatásnak (Backpropagation) nevezzük.

Ezek a hálózatok, tudják modellálni a kognitív viselkedést, anélkül, hogy produkciós rendszerekben alkalmazott explicit szabályokat vennének igénybe.

Ezt úgy érik el, hogy különböző bemeneteket képesek adott kimenetekkel asszociálni és az aktivációs mintázatokat tárolni tudják a hálózatban.

Visszafuttatásos algoritmus=lehetővéteszi a konnekcionista hálózatoknak a tanulást.

A tanulási szabály vagy algoritmus a hálózatban meghatározza az aktivációs mintázatokat.

Sejnowski és Rosenberg(1987): NETtalk-konnekcionista hálózat: bemenetként angol szöveget, kimenetként angol beszédet hozott létre. 90%-os pontossággal kiejt szavakat új szövegben. A hálózat megtanulta az angol kiejtés szabályait olyan explicit szabályok nélkül melyek összekapcsolják és kódolják a hangokat.

Kognitív neuropszichológia: agysérült betegek kognitív teljesítményével fogl.

Az elméletek meg.hat.a normális kognitív működés folyamatait (mechanizmusait) és, ezen mechanizmusok szelektív sérülése segít az agysérült betegek kognitív károsodásainak megfejtéséhez.

Ellis és Young(1988):

a cél, hogy az agysérült betegek károsodott és sértetlen mintázataiból, következtetéseket vonjunk le normális, sértetlen folyamatokra vonatkozóan.

Atkinson és Shiffrin(1968):

  • Állították, hogy különbség van a rövidtávú memóriatár (az éppen feldolgozás alatt lévő információt tartalmazó tár) és a hosszútávú memóriatár (amely a tudatból már kikerült információt tartalmazza) között.
  • Az információ az ismétlés és a rövidtávú memóriában történő feldolgozás után lép be a hosszú távú memóriába. Ezt Shallice és Warington (1970) bizonyították.

Ezzel rámutattak Atkinson és Shiffrin elméleti modelljének hiányosságára, ami a 1960-as évek végén uralkodó emlékezet-elméleteket jellemezte.

Kognitív neuropszichológiai bizonyíték

Célok:

  • Disszociációk feltárása-akkor fordul elő ha: egy beteg normálisan teljesít egy feladatot, de egy másik feladat esetében károsult.
  • Az ép személyek legalább két memória rendszerrel rendelkeznek.
  • Az agysérülésnek lehet, hogy nincs semmilyen specifikus károsodási hatása a kognitív működésre, hanem olyan általános hatása van, mely csökkenti a beteg képességét abban, hogy megtudjon, birkózni nehéz feladattal.
  • Kettős disszociáció: amikor egy beteg normális teljesítményt mutat az 1. feladat megoldásában, de károsodott a 2. esetében. Egy másik beteg pedig fordítva.(jóla2-ben, rosszul az 1-ben).
  • Ha kimutatható a kettős disszociáció, az eredmény nem magyarázható azzal, hogy az egyik feladat nehezebb, mint a másik.
  • Shallice és Warrington (1970) K.F.-nek(beteg) károsodott rövidtávú és normális hosszú távú emlékezete volt, addig az amnéziásoknak károsodott a hosszú távú memóriája és sértetlen a rövidtávú memóriája.
  • Ez arra enged következtetni, hogy két különálló memóriarendszer létezik, melyek külön-külön sérülhetnek.
  • Alternatív megközelítés: az asszociációra épül- különböző betegek, károsodott teljesítményt mutatnak ugyanazon feladatok esetében.
  • A sérülés sokszor nem korlátozódik specifikus agyi területekre, a feladatok eltérő kognitív folyamatokat igényelhetnek, de ezek anatómiailag közel lehetnek egymáshoz, ezért egy kognitív folyamat sérülését általában az összes többi folyamat sérülése kíséri. Ezt kimutatta, Ellis és Young (1988). Olyan betegeknél, akik nem mutattak semmilyen károsodást olyan feladatokban, amiben a legtöbb beteg károsodott.

Kognitív neuropszichológusok elméleti feltételezései az adatok értelmezésére:

  • A legtöbb beteg tünetegyüttesek (szindrómák) alapján osztályozható, ezek együttesen előforduló tüneteken alapulnak.
  • A kognitív rendszert modularitás jellemzi, vagyis több független kognitív feldolgozó, vagy modul létezik. Az agysérülés jellemzően a modulok csak egy bizonyos részét károsítja. A többit sértetlenül hagyja.
  • Értelmes kapcsolat van a fizikai agy és az elme szerveződése között.(izomorfizmus).
  • Az agysérült betegek megismerési képességeinek vizsgálata sokat elárulhat a normális egyének kognitív folyamatairól; ez a fontos feltételezés szorosan kapcsolódik a többihez.

Elméleti feltételezések: kognitív neuropszichológusok elméleti feltételezései:

  • A betegek tünetegyüttesek (szindrómák) alapján osztályozhatók, ezek együtt- előforduló tüneteken alapulnak.
  • A kognitív rendsz. Modularitás jellemzi. Több független modul létezik. Az agysérülés a modulok egy bizonyos részét károsítja, a többi sértetlen.
  • Izomorfizmus:a fizikai agy és az elme szerveződése között.
  • Az agysérült betegek megismerési képességeinek vizsgálata sokat elárul a normális egyének kognitív folyamatairól.

Szindrómák:

Előnyei: (a szindróma alapú megközelítésnek)

  • rendet tehet az agysérült esetek között.
  • Azonosíthatóak kognitív funkciókért felelős agyi területek
  • Megkereshetjük azokat a területeket melyek adott szindrómában szenvedőknél ugyanott sérültek.

Hátrányai:

  • gyakran a kutatók eltúlozzák ugyanazon szindrómától szenvedő betegek közötti hasonlóságokat.
  • Megtévesztőek lehetnek, mivel a mögöttes kognitív folyamatok anatómiailag szomszédosak.

A kategorizációs rendszer folyamatos változás alatt van, ezért – Ellis (1987) azt javasolja a kognitív neuropszochológusoknak, hogy helyette a kutatásokat esettanulmányok alapján folytassák.

A megismerés elmélete alkalmazható egyedi esetekre és csoportokra egyaránt. Vagyis az esetleírások alkalmazhatók a megismeréselméletek ellenőrzésére.

Előnye: – nincs szükség diagnosztikai kategorizációra.

Ellis álláspontja nem érvényes, amikor egy terület esetében elméleti ismereteink hiányosak. Így nehéz egyedi eset alapján értelmezni a tényeket

Ebben az esetben jó ha a szindrómákon alapuló tényeket tartjuk szem előtt, amíg az elméleti problémák tisztázódnak.

Modularitás:

A kogn.pszi. azon a feltételezésen alapul, hogy számtalan modul (kognitív feldolgozó rendszer) van az agyban. Egymástól függetlenül működnek. Egy sérülése nem érinti a többit.

Kettős disszociáció: 2 feladat különböző modulokat, vagy kognitív feldolgozókat használ. Ezzel, megrajzoljuk a moduláris kognitív rendszer vázlatos térképét.

Fodo (1983): (Az elme modularitása)- megpróbálta a modulok fő jellemzőit azonosítani:

  • Információs átláthatatlanság: egy modul másoktól függetlenül, önmagába zártan működik.
  • Tartalomspecifikusság: minden modul csak egyfajta bemenetet tud feldolgozni (pl.szavak, arcok).
  • Kötelező működés: egy modul működése fölött nincs akaratlagos ellenőrzés
  • Veleszületettség: születésünk pillanatától jelen vannak.

A kognitív neurológusok és a kísérleti kognitív pszichológusok hisznek a modularitásban.

Izomorfizmus:

  • az a feltételezés, mely szerint az agy fizikai szerveződése, valamint az elme és kognitív moduljai között értelmes kapcsolat van. Ez azt jelenti, hogy az agynak és elmének ugyanaz a formája.
  • Másik feltételezés az izomorfizmushoz kapcsolódóan: a funkciók lokalizáltak.(bármely egyedi funkció vagy folyamat az agy egy bizonyos területéhez köthető. Ellentétes a konnekcionista felfogással: (pl. egy fogalom aktiválása) az agy, különböző területein osztható szét. Ma még egyikre sincs bizonyíték.

A kognitív pszichológia hasznos próbája lett a normális kognitív működés elméleteinek és közvetlenül vezetett el különböző elméletek fejlődéséhez.

A kognitív pszichológia rétegei és szerveződése:

4elméleti konstrukció

  • Elméleti keret: általános elképzelések tárháza, olyan technikákat tartalmaz, amelyek segítségével elméleteket alkothatunk.
  • Az elmélet: absztrakt megállapítás a kognitív jelenségek mögött lévő mechanizmusokról és hatásokról ad számot.
  • A modell:egy elmélet konkrét megfogalmazása, egy konkrét helyzetre vonatkoztatva.

Kognitív architektúra: általános elméleti építmény, mely sok specifikus elméletet egyesít.

Marr (1982) háromszintű elméleti keretet javasolt a multidiszciplináris elméletek számára:

1). Egy komputációs.

2). Egy algoritmikus

3). Egy hardver szintet tételez fel.

Empirikus módszerek a kognitív pszichológiában:

A kivonásos módszer: Donders(1968):

  • Egy feldolgozási szakasz időtartamát úgy kaphatjuk meg, hogy összevetjük azt az időt, mely az egész feladat megoldásához szükséges- azzal az idővel- mely ez a szakasz nélkül szükséges a feladat megoldásához. A feladat két verziója közötti időkülönbség, jelzi, hogy mennyi a kérdéses feldolgozási szakasz időtartama.
  • A kivonásos módszer jól működik egyszerű feladatok esetében, melyek diszkrét és soros elvű feldolgozásokon (az egész feldolgozás befejeződik egy adott szakaszban, mielőtt a következő szakasz elkezdődne.) alapulnak, de sok más feladatot a „vízesés modell” alapján lehet értelmezni.

Vízesés (kaszkád) modell=Sokszor már elkezdődik egy későbbi szakaszban folyó feldolgozás, mielőtt az azt megelőző feldolgozási folyamat befejeződne.(pl. Mc.Clelland és Rumelhart,1981);

Ilyen feldolgozást hasznosító modelleket nevezzük: Vízesés v. kaszkád modellnek.

Introspekció (Saját mentális folyamataink megfigyelése és vizsgálata)

  • Arisztotelész: az introspekció az egyetlen rendelkezésre álló módszer a gondolkodás tanulmányozására. Arra a köv.-re jutott, hogy az elme főleg a szomszédosságon alapuló asszociációk szervezte képeket tartalmaz.
  • Ezt a megközelítést fejlesztették tovább brit empiricisták: Hobbes, Locke, és Mill.
  • Galton ezzel ellentétben: aki a tudatosságot az automatikus agyi működések apró villanásainak tehetetlen szemlélőjének írja le.
  • Würtzburgi iskola:19. sz. végén elfogadta Galton véleményét, mert bizonyítéknak tekintették kísérleteik eredményét a képnélküli gondolkodásra.
  • A behaviorizmus elvetette az introspekciót, mint technikát. Watson szubvokális beszédként próbálta értelmezni a gondolkodást.
  • A mai kogn.pszi.-ban: feltételezik, hogy a lassú folyamatok, vagy azok termékei (pl. amelyeknek a problémamegoldásban van szerepük) fogékonyak az introspekcióra. Míg a gyors folyamatok (pl. amelyek során a hosszú távú memóriából előhívják az ismereteket) nem.
  • Nisbett és Wilson (1977): Ghiseli (1952) munkájával támasztották alá azt a nézetüket, hogy az introspekció használhatatlan. Szerintük az, hogy nem vagyunk tudatában olyan folyamatoknak, amelyek a viselkedésünkre hatással vannak, az inkább szabályosnak, mint kivételesnek tekinthető.
  • Ha Nisbet és Wilson következtetései helyesek lettek volna, akkor a kognitív pszichológiai az emberi emlékezet kutatásainál, nem tudna az introspekcióra támaszkodni.
  • Azintrospekció bizonyos feltételek megléte esetén értékes segédeszköz lehet. Ericson és Simon (1980): az olyan introspekció, amely a fókuszált figyelem éppen adott tartalmáról ad leíró beszámolót, nagy valószínűséggel megbízható, de a múltbéli események értelmező beszámolóinak kevés a használati értékük.
Share