Share

Szociálpszichológia, 24. tétel, pszichológia távoktatás

Koponyás Rita által kidolgozva

24. A konszenzusra vonatkozó információk szerepe a hibás oktulajdonításban

Hamis konszenzus hibája, alapgyakoriság hibája, önmagunk iránti elfogultság (Hewstone, 6. Fejezet megfelelő alfejezetei)

Önmagunk iránti elfogultság:

A konszenzusra vonatkozó információkat az emberek nem tudományos alapon, hanem megérzéseik, elképzeléseik alapján szerzik be azaz, hogy a saját viselkedési választásait és ítéleteit viszonylag átlagosnak, és a körülményekhez illőnek tartja. Ugyanakkor, az alternatív válaszokat szokatlannak, deviánsnak. Valamint a sajátjától eltérő válaszokat a cselekvő stabil diszpozícióinak nyilvánítja inkább, szemben azokkal a válaszokkal, melyek az ő válaszaihoz hasonlóak. A konszenzusról alkotott véleményük ezek alapján általában hamis. Attribúciós elméleteknél HAMIS KOSZENZUSRÓL beszélünk. Ha a konszenzus hamis hibás az oktulajdonítás.

Alapgyakoriság hibája:

Az alapgyakoriság egy mennyiség egy minőség egy jelenség, jellemvonás vagy bárminek az adott populáción belüli gyakorisága. Az alapgyakoriságot használjuk egy ember megítélésében (kategorizálásában), ha nem tudunk róla semmit (pl. férfi 75-85 kg., nő 155-170cm magas).

Az alapgyakoriság figyelmen kívül hagyása („base-rate fallacy”)

A döntést hozó gyakran nem veszi figyelembe a vizsgált populáción a valószínűségi változó – egyébként ismert – eloszlását.

Egy városban két taxi vállalat működik: így a taxik 85%-a zöld, a többi kék.(100 taxi esetében 85db zöld 15db kék). Egy cserbenhagyásos gázolásnak tettesét keresi a rendőrség. Az egyetlen tanú vallomásában elmondja, hogy úgy látta, hogy kék taxi okozta a balesetet. A vizsgálatok szerint a tanú megbízhatósága 80%. Ön szerint mennyi a valószínűsége, hogy a tettes kék taxis volt? A megkérdezettek nagy része nagy, 80% körüli biztonsággal állította, hogy kék taxi okozta a balesetet. Nem vették figyelembe, hogy a városban levő taxik 85%-a zöld, így ezek 20%-a (17db, amikor a tanú tévesen kéknek ítélte meg a zöld taxit) több mint a kék taxik (helyesen megítélt) 80 %-a (10db). (A balesetben matematikai valószínűség alapján 17 zöld vagy 10 kék taxi lehetett, tehát egy kék taxi 41% -os valószínűséggel okozhatott balesetet.) A hibás válaszok gyökere az lehet, hogy a bonyolult információfeldolgozás helyett egy ismert tényezőt (az alapgyakoriságot) egyszerűen nem vesszük figyelembe.

Hamis Konszenzus hibája:

A hamis konszenzus vagy egocentrikus attríbúciós elfogultság az önkiszolgáló torzítások egyik fajtája: az emberek vagy csoportok szívesen feltételezik, hogy attitűdjeik, véleményeik, értékeik vagy viselkedésmódjuk valójában egybeesik az emberek többségének attitűdjeivel, értékeivel, nézeteivel és viselkedésével. A hamis konszenzus elmélete szerint hajlamosak vagyunk azt gondolni magunkról, hogy “normális emberek” vagyunk, ami magában foglalja azt a viselkedést is, hogy fontos vonatkozásokban hasonlóak vagyunk a körülöttünk levő “legtöbb emberhez”.

A hamis konszenzus hatást először Lee Ross amerikai szociálpszichológus írta le 1977-ben.

A hamis konszenzus kialakítása során a személy vagy csoport azt feltételezi, hogy mindenki már úgy gondolkodik és cselekszik, ahogyan az ő(k) teszi(k). Ezt a feltételezett konszenzust azonban a tények nem támasztják alá, ezért az adott személy vagy csoport egy olyan konszenzus kialakulását feltételezi, amely a valóságban nem létezik.

A hamis konszenzus motivációs hátterében az elfogultság a cselekvő azon érzését táplálja, hogy a saját viselkedése megfelel a környezet követelményeinek. Valamint az én-védő, és disszonancia-csökkentő funkció hangsúlyos.

Azonban ismerünk nem motivációs tényezőket is amelyek a hamis konszenzus forrásai lehetnek:

  • Szelektivitás: általában olyan emberekkel keresünk kapcsolatot, akik hasonlóképpen gondolkodnak, vagy hasonló az értékrendjük
  • Hozzáférhető faktorok: az adott személy vagy csoport által preferált viselkedési választások kognitíven jobban hozzáférhetők
  • Ambiguitás Szituációs kétértelműséget okozó tényezők: bizonyos szituációkban a kétértelműség feloldására irányuló erőfeszítések oda vezetnek, hogy egyszerre befolyásolják az adott személy viselkedését, illetve mások viselkedésének megjóslását

A hamis konszenzus igen gyakori csoportok körében, amikor a csoport azt feltételezi, hogy kollektív véleményüket egy nagyobb csoport vagy a teljes népesség osztja. Mivel a csoport tagjai már ténylegesen elértek egy konszenzust és a szelektivitás miatt ritkán találkoznak olyanokkal, akik más véleményen vannak, hajlamosak azt hinni, hogy mindenki osztja (vagy osztania kellene) a véleményüket.

Ennek megfelelően, amikor az egyén vagy a csoport tagjai azzal szembesülnek, hogy az általuk feltételezett nagyobb konszenzus nem létezik, akkor a sajátjaiktól eltérő válaszokat, cselekvési formákat, véleményeket stabil diszpozíciónak nyilvánítják.

A hamis konszenzus jelenségének nincs egyértelmű kiváltó oka , előfordulását befolyásolja az előfordulási gyakoriság megbecsülésének hibái és az egyéni, illetve csoportgondolkodásban jelentkező elfogultság. A hamis konszenzus kialakulásához vezethet az elhallgatási spirál, amikor egy többségi véleményről egy adott csoport legtöbb tagja azt hiszi, hogy az kisebbségi. A többségtől, vagyis a csoporttól való elszigetelődéstől tartva a csoport tagjai nem adnak hangot véleményüknek, ezzel megerősítik magukban azt a meggyőződést, hogy véleményük kisebbségi és hogy a ténylegesen kisebbségi vélemény a konszenzust tükrözi.

Share