Fejlődéslélektan, 10. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Henter Gábor
10. tétel
A környezet és öröklődés szerepének a bizonyítékai az intelligencia és a személyiségtulajdonságok kialakulásában. A környezet és az öröklődés közötti interakciós minták
A Flynn-effektus
A Flynn-effektus az évek során az IQ-teszteken elért átlagpontszámok – bár eltérő mértékben – de világszerte tapasztalt folyamatos emelkedése. A jelenség nevét felfedezőjéről, James R. Flynn új-zélandi politológusról kapta. Az emelkedés mértéke nagyjából 10 év alatt három pont.
Az utolsó 30 évben 20-25 ponttal nőtt.
Okok:
o a teszt nem IQ-t hanem annak korrelátumait méri
o iskolázottság
o a fluid IQ nőtt (Raven), a kristályos IQ nem nőtt (Binet)
o szociális tényezők
o a mindennapos problémák megoldása nem kimutatható
o a táplálkozás minőségének fontossága (0-3 év) -> KIR fejlődése
o elavult mérőeszköz: újrastandardizálás szükségessége
Winnicott szerint a kisgyermeknek fejlődése szempontjából nem egy tökéletes anyára van szüksége, hanem egy elfogadható, jó anyára, aki megfelelően válaszol szükségleteire.
Szerinte a csecsemő nem tudja elképzélni önmagát az anya hiányában, és ezért az anya pszichológiai jelenlétét szimbolikus valóságában jeleníti meg. Az anya hiányának pótlására a gyermek tranziciós tárgyakat ( plüss maci, takaró) vagy tapasztalatokat használ, amelyek nem tartoznak hozzá, de nem is idegen tárgyak, mivel az anyával való kapcsolatot helyettesítik. Ezeknek a tárgyaknak köszönhetően a gyermek megtanul egyedül lenni, hiszen pszichológiai értelemben az anyja vele van.
R. A. Spitz olyan szervező tényezőket figyelt meg a gyerek fejlődésében, amelyek a sajátos emberi potenciált, a külső tényezők belsővé válását, a sajátos emberi fejlődést biztosítják.
Az első ilyen szervező reakció mosoly, ami az emberi arcokra való reakcióként jelenik meg az első 1 – 2 hónapban és első jele a környezettől való differenciálódásnak, valamint a „ nem én” felfedezésének.
A második szervezői mechanizmus a az idegen személy jelenlétére adott kötődési reakció.( félelem és védelemkeresés)
A harmadik szervező mechanizmus a nem kimondása, ami az első szavak megjelenésével jelentkezik és az öntudat meglétét tanúsítja.
R. A. Spitz árvaházi gyerekekkel való munkássága során felismerte a hospitalizmus fogalmát, azaz a gyerekekel való személytelen bánásmód következményeit. A második világháborút követően ő volt az, aki elsőként leírta az anyai depriváció, azaz a gyermek édesanyjától ( vagy az édesanyát helyettesítő személy, aki stabil, érzelmi kapcsolatot biztosít a gyermek számára) való szeparációjának hatásait. Spitz leírásában a személyes jellegű anya – gyerek kapcsolaton kívül, a gyereknél nem alakulnak ki az említett reakciók, ami miatt súlyos, depressziós, patológikus vagy pszichopátiás személyiségstruktúrák alakulhatnak ki.
Spitz megfigyelései szerint az intézményben nevelkedett csecsemőket és gyerekeket pszichikus fejletlenség és apátia jellemzi. Ezt a tünetegyüttest anaklitikus depressziónak nevezte el. Ezeknek a gyermekeknek korukhoz képest járniuk kellett volna, de ők csak mozdulatlanul, „ kábult” állapotban ültek. Mindezek mellett ezek a gyerekek gyakran mutatnak autostimulatív, autoagresszív viselkedésformákat. Ezek a tünetek ugyanúgy megtalalhatóak a kórházban nevelkedő gyermekek esetében is. Rutter kiegészítette Spitz nézeteit azzal, hogy:
– az anyai depriváció által érintett gyermekek pszichikus sajátosságai az érzelemmentes pszichopátia irányában alakulhatnak.
J. Bowlby szerint a három évnél fiatalabb gyermekek anyjától való tartós szeparáció negatív következményei jóvátehetetlenek és az elsődleges következménye a fejlődésben beálló stagnálás és lemaradás és minél hosszabb ez a szeparációs periódus a kisgyermek és anyja között, annál valószínűbb, hogy azt a gyermek pszichikus fejlődése megsínyli.
Kreisler leírja a strukturális dezorganizációs szindrómát, ami súlyos funkcionális és kapcsolatteremtési zavarban nyilvánul meg az anyai depriváció hatására , valamint a krónikus kötődési elégtelenség, a stabil kapcsolatok hiánya és a társas környezet bizonytalan strukturájának a következményei.
Tünetei számos területen megjelenhetnek: étlezési zavarban, alvási zavarban, immunreakciók hiányosságaiban, krónikus pszichés betegségben vagy a fizikai fejlődés lemaradásában.
Pszichikus szinten kapcsolatteremtési nehézségek, apátia, szemkontaktus hiánya, kommunikációs nehézségek, fizikai kontaktusteremtés elutasítása figyelhető meg. Az egyévesnél idősebb gyermekeknél a pszichikus fejlődés szinte valamennyi területén zavarok mutatkoznak: a pszichomotoros fejlődés részleges vagy globális lemaradása, apátia vagy pszichomotoros instabilitás, nem alkalmazkodó, „ üresben” történő viselkedések, tér – és időbeli szerveződés, valamint a testséma zavarai, én – identitás fejlődésének a lemaradása vagy hiánya.
Tehát: a strukturális dezorganizációs szindrómát a személyiség különböző területei közötti kapcsolatok zavara vagy hiánya jellemzi.
Az intézményben nevelkedő gyermekek elhanyagolásának oka, hogy: kapcsolatuk a felnőttekkel csak a fizikai gondoskodásra korlátozódik, ami a személytelen gyermekgondozáshoz vezet és ez maga után vonja a hospitalizmus tüneteinek a megjelenését. A hospitalizált gyermek több szakaszon keresztül apatikussá válik és elveszti érdeklődését a környezete iránt.
Az első szakaszban a gyermek sokat sír, nyugtalan és keresi a kapcsolatot környezetével. Ha a környezet nem elégíti ki érzelmi igényeit, egy idő után felhagy azzal, hogy kapcsolatot létesítsen és magába zárkózik.
Robertson a bánat kifejezésének fázisáról beszél, amikor a gyermek bekerül az intézetbe és elszakad az anyjától. Szenvedésre utaló jeleket ad, nemritkán zajosan, vagy akár erőszakosan. ( ajtó fele tekintés, követeli, hogy ölbe vegyék, stb.) Ebben a szakaszban a gyermek játéka, táplálkozási szokásai és kapcsolatteremtési viselkedése az eredeti szinten marad .
A második szakaszban azonban a vigasz hiánya a gyermek kétségbeeséséhez vezet, a viselkedése szervezetlenné válik, gyakoriak a sírási rohamok, étvágytalanság, alvászavarok, megbetegedések, játékkal való felhagyás, a társas kapcsolatok iránti érdeklődés elvesztése.
A harmadik szakaszban: a gyermek lemond a kapcsolatteremetés lehetőségeiről.
Azok a gyermekek, akiknek alkalmazkodó képességük jó, valamint megfelelő támogatást kaptak a gondozói személyektől, a második szakasz után fejlődésük helyre áll, még akkor is, ha alacsonyabb szintről indulnak, mint amivel az intézménybe való beutalásukkor rendelkeztek. Beszédük, játékuk újra fejlődni kezd, a kapcsolatteremtésüket nézve jellemző, hogy néhány gyerek könnyen teremt kapcsolatot, de később – különösen serdülő – és felnőttkorban – nagy nehézségei vannak a másikhoz való stabil kötődés kialakításában. Azok a gyermekek, akik érzékenyebbek és nem tapasztaltak támogatást a gondozóiktól, regressziót mutathatnak viselkedésükben, magukba zárkóznak, apatikussá, érdektelenné válnak a környező világgal szemben.
Lázár Imre szerint a korai depriváció és az empátiahiányos gondozás neurobiológiai következménye az agyi endogrén opioid receptorok számának és aktivitásának csökkenése, ami a tartós örömtelenség neurobiológiai alapja és ez váltja ki a gyermek depresszió jellegű tüneteit. Bebizonyították, hogy a szeparációs trauma csökkenti a glukokortikoid receptorok tevékenységeit, ami a negatív feed – back szabályozásában játszik fontos szerepet, valamint a korai deprivációt kísárő distressz károsítja a külső ingerekre adott reakciók szabályozását.
A traumatikus hatásokra a gyermek kétféle adaptációs viselkedésmintával reagálhat:
túlzott függetlenséggel vagy túlzott dependenciával, fokozott önkontrollal, vagy kontrollveszteséggel, hosztilitással vagy agressziógátlással. Az aktív, de kontrolálatlan, határokat nem ismerő viselkedés számos veszélyt jelenthet a gyermek és környezete számára, míg a passzív viselkedés veszélye a tanult tehetetlenség, megtanulja, hogy viselkedésével nem képes az őt érintő eseményeken változtatni.
AZ ÖRÖKLETESSÉG (heritabilitás)
– A viselkedéskutatók egy vonás vagy képesség csoporton belüli szórását általában az érintett tulajdonság értékelésekor kapott pontszámok varianciájával (változatosságával) mérik. Minél jobban különböznek a csoport tagjai egymástól, annál nagyobb lesz a variancia.
ÖRÖKLETESSÉG:- az örökletesség a varianciának az egyének közötti genetikai különbségekből adódó százaléka
– a populációk szintjén érvényes statisztikai fogalom
– egy technikai szakkifejezés, arra használják, hogy kifejezzék, milyen arányban vesz részt a fenotípus varianciája a genotípusban.
– A fenotípus varianciája jelzi, hogy a populáción belül egy jellegzetesség mérésének mennyi a varianciája. Az intelligencia egyedi különbségei mind a fenotípushoz tartoznak.
VARIANCIA (változatosság)- egy matematikai fogalom annak mérésére, hogy a pontszámok egy adott csoporton belül mennyire különböznek egymástól.
– Minél inkább genetikai okokra vezethető vissza valamely vonáson belül az egyének közötti különbség, az örökletesség értéke annál közelebb kerül a 100 %-hoz.
– A magas örökölhetőség nem azt jelenti, hogy a környezetnek nincs hatása egy adott vonás fejlődésére vagy hogy nincs tanulás. Pl. a szókincs nagysága nagymértékben öröklődő, bár az egyénnek minden egyes szót meg kell tanulnia. A társadalomban ma mindenkit rengeteg szó ér, nagymértékben a genetikai hajlamtól függ ezek megtanulása.
ÖRÖKLETESSÉG-VIZSGÁLATOK
IKERVIZSGÁLATOK ÉS ADOPTÁCIÓ
Az IQ egy populációban való örökletességét akkor tudjuk megbecsülni, ha különválasztjuk a meglevő változatosság genetikus és környezeti forrásait. Mivel a genetikailag hasonlók (vagyis családtagok) azonos környezetűek, a két tényező szétválasztása:
a. az ikerpárok vizsgálata (az egypetéjű ikreknek azonos a génkészletűk, a kétpetéjű ikrek génállománya 50%-ban közös)
b. az örökbefogadás (itt azonos környezetben biológiailag nem rokon emberek).
EGY- ÉS KÉTPETÉJŰ IKREK
– Az ikervizsgálat első klasszikus módszerét Galton találta ki.
– Minél hasonlóbbak az egypetéjű és kétpetéjű ikrek vonásai egymáshoz, annál valószínűbb, hogy annak a vonásnak genetikai összetevői vannak.
pl. ikerkutatások – az intelligencia (tesztekkel mért értéke) örökletessége 60 – 80 %.
– Plomin, Kamin, DeFries, Prinker kutatásai számottevők ezen a területen.
– A kétpetéjű ikrek valamivel jobban hasonlítanak egymásra mint a testvérek. Ebben a hasonló környezet a felelős. Ahogy növekednek, egyre kevésbbé hasonlítanak egymásra, mivel idősebb korban csökken a családi környezet hatása és növekedik a saját környezeté kialakul a saját érdeklődési és baráti körük.
– Ez az egypetejű ikrek esetében nem így van, pontosan ez mutatja, hogy ők azért maradnak hasonlóbbak, mert később is sok időt töltenek együtt, érdeklődésük is hasonló.
Külön nevelt egypetéjű ikrek
– az egymástól elválasztva, különböző környezetben nevelt egypetéjű ikrek közötti korrelációk kiszámításával becsülhetjük az örökölhetőséget – ha valóban teljesen külön nőnek fel, nincs más magyarázat az IQ hasonlóságára, csak a genotípus egyformasága.
– Erre vonatkozó adataink ritkák, kivéve Burt adatait, amit nem fogadhatunk el a megbízhatatlanságuk miatt. (kiderült róla, hogy az adatokat átformálta a várt eredményeknek megfelelően).
– Mivel sok szülő hajlamos egyformán kezelni az egypetéjű ikreket – Minnesotai egyetem külön nevelt ikreket tanulmányozott. Eredmények: a külön neveltek legalább annyira hasonlítanak egymásra mint az együtt neveltek.
Következtetés:
– a korábban elválasztott ikrek jobban hasonlítanak IQ-ban mint a később elválasztottak
– nem nulla a korreláció az egyes ikrek otthoni környezete között: az apa foglalkozása és az otthoni anyagi javakban korrelál, ezek hatással voltak az IQ-ra is
– az ikreknek a méhen belüli környezetük is különbözhet
– a vizsgálatok tökéletlensége: – ikreket nem választották el születésük után
– nagyon kevés olyan iker van, akit szegény vagy írástudatlan szülők neveltek
– egyik IQ sem esett a fogyatékos tartományba, ezek a vizsgálatok kis léptékűek (50 év alatt 160 ikerpár)
Az egypetéjú ikrek IQ-ja nagyon hasonló, függetlenül attól, hogy együtt nőttek fel vagy sem. Az együtt nevelt egypetéjű ikrek IQ-ja közti korreláció megközelíti a tesztek megbízhatósági értékét és jóval magasabb mint a legtöbb pszichológiai tulajdonság esetében.
A KÖRNYEZET ÉS AZ INTELLIGENCIA
AZ INTELLIGENCIA FOGALMA ES MERESE
Az intelligencia a tehetseg egyik szeles korben elfogadott, vizsgalt es vitatott osszetevője. Meghatarozasara szamos elmeletet alkottak a szakemberek, pedig tobbe-kevesbe mindenki tudja vagy erzi, hogy miről is van szo, ha az intelligencia, ertelmesseg kifejezest hasznaljuk. Az intelligencia termeszetenek meghatarozasaban es mereseben a kezdetektől a mai napig folyamatosan ket elterő szemlelet vetelkedik, ezert elterő fogalmak, elmeletek es teszttipusok alakultak ki. Minthogy a tehetseget pszichometrikus megkozelitesben az intelligencia kulonleges esetenek tekintettek, ugyanez a kettősseg, az altala felvetett kerdesek fogalmazodtak meg a tehetseggel kapcsolatban is. Igy az intelligencia fogalmat elemezve folyamatosan a tehetseg kerdeskorenek problemaira is valaszt kerestek a szakemberek, pedig a tehetseg mint komplex viselkedesegyuttes nem magyarazhato a kepessegek szintjen.
Az intelligencia ketfele szemlelete harom dichotomia menten kulonboztethető meg: (1) altalanos intelligencia vagy elkulonulő kepessegek, (2) oroklődes illetve kornyezet hatasa valamint (3) a meresi modszerek tamadaspontja. A harom kerdeskor osszefonodasat jelzi, hogy az intelligencia kerdesevel tudomanyos szinten foglalkozo ket első szakember, a szazadforduloi Angliaban Sir Francis Galton es ugyanebben az időszakban a francia Alfred Binet mindharom teruleten elterő nezeteket vallott.
– Binet célja az intelligencia teszt megalkotásával ( próbáit gyakorlati megfontolásokból állította össze) a segítő és oktató irányú szűrés, nem a korlátozó célú megbélyegzés. Ha a gyerek nem képes eleve átlagos teljesítményt nyújtani, speciális segítséggel képes lesz javulni. Vagyis megfelelő oktatással a teljesítményt növelni lehet. Hangsúlyozta ugyanakkor a szociális helyzet és az intelligencia közötti statisztikus összefüggés létezését: a vidéki, szegényebb gyerekek az alacsonyabb szociális helyzetnek és a szegényes kultúrális környezetnek köszönhetően alacsonyabb IQ-t mutatnak.
AZ INTELLIGENCIA MERESE
A szemleletbeli kulonbsegekből adodoan az ertelmi kepessegek meghatarozasaban elterő gondolkodasu kutatok az intelligencia meresere is elterő modszereket dolgoztak ki. Galton főleg az erzekeles minősegenek vizsgalata altal igyekezett az ertelmi kepessegeket merhetőve tenni, de az eredmenyek nem igazoltak szemleletet, miszerint minel jobb az egyen eszlelese, annal pontosabb informaciokhoz jut. Nagy volumenű vizsgalatai, arra az eredmenyre vezettek, hogy a fejmeret, reakcioidő, lataselesseg es hallaskuszob merőszamai nem fuggnek ossze kulonosebben az kiemelkedő gondolkodasi kepessegekkel. Az ujabb, a mentalis feldolgozas sebesseget merő eljarasokkal vegzett kiserletekkel azonban kimutattak, hogy a latszolag igen alacsony feldolgozasi szintet jelentő feladatokkal valamelyest bejosolhatoak a magasabb kognitiv műkodesek egyenek kozotti kulonbsegei (Anderson, 1998).
Binet-re nagy hatassal volt Galton munkaja. Kezdetben ő is Galtonehoz hasonlo tesztekkel dolgozott, de hamarosan rajott, hogy azoknal a feladatoknal, amelyek iteletet es kovetkeztetest kivantak, nagyobb kulonbseg volt az egyeni teljesitmenyek kozott, mint azoknal, amelyek csak a szenzoros kapacitast mertek. A merőeljarasok alaposabb atgondolasara adott lehetőseget a francia oktatasi miniszterium megbizasa, amelyben olyan vizsgalatok kidolgozasara kerte fel Binet-t, amely lehetőve teszi az ertelmi fogyatekosoknak a normal kepessegű gyerekektől valo elkuloniteset.
BINET es SIMON (1916) eletkoronkent megallapitottak a pontszamot, amelyet egy atlagos gyermeknek el kell ernie. Aki egy-ket evvel ez alatt teljesitett, az retardaltnak minősult, aki magasabb pontszamot ert el, azt kiemelkedőkent azonositottak. Az eletkornak megfelelőnel magasabb pontszam elerese kesőbb gyakran alkalmazott eljarassa valt a tehetsegek azonositasaban.
Binet az ertelmi kepessegeket tobb reszkepesseg osszesegenek tekintette, es ezeket a kepessegeket merte. Az altala kidolgozott intelligenciateszt, illetve az eljarasara epitett IQ nagy karriert futott be. A kulonboző kepessegeket merő, tobb alskalabol allo tesztek sikerenek titka valoszinűleg sokoldalu felhasznalasi lehetősegukben rejlik, hiszen amellett, hogy osszesitett eredmenyt adnak (bar kerdeses ennek validitasa, mert egy-egy kiemelkedő vagy gyenge kepesseg erősen torzito hatasu lehet), az egyes kepessegteruletekről is informacio nyerhető.
Az eljaras hibaja az volt, hogy kulonboző eletkoru gyerekek kepesseget kevesse lehetett osszehasonlitani. Binet korai halala miatt ezt a problemat mas kutatok oldottak meg. Lewis TERMAN (1916) a Stanford egyetem professzora adaptalta Stern modszeret, hogy kulonboző eletkoru gyerekek ertelmi szintjet is ossze tudja hasonlitani: a gyermek ertelmi korat elosztotta eletkoraval, az igy kapott hanyados mar kulonboző eletkoru gyerekek ertelmi kepesseget is Tehetsegeskent kivalogatott Nem kivalogatottak azonos dimenzioban mutatta1. A Stanford egyetemen kidolgozott es az amerikai nepessegre standardizalt intelligenciateszt felhasznalasaval TERMAN (1926) nagyvolumenű koveteses vizsgalatot inditott, amely voltakeppen megteremtette az intelligencia es a tehetseg mechanikus azonositasanak nehezen kiirthato hagyomanyat. Ő ugyanis eljarasaval az intellektualis tehetsegeket velte azonositani, annak ellenere, hogy Binet a tesztet az ertelmi fogyatekosok azonositasara dolgozta ki. Mivel Binet tesztje kifejezetten az iskolai megfeleleshez kapcsolodott, az eljaras főleg reproduktiv kepessegeket mer, a biralok sokasaganak megallapitasa szerint erősen kulturafuggő es az iskolazottsag jelentősen befolyasolja a teljesitmenyt. Ennek ellenere a tehetsegazonositasban TERMAN ota igen elterjedtek a Binet-fele eljarashoz hasonlo, reproduktiv kepessegeket es reszkepessegeket merő, intelligenciahanyadost ado tesztek. Az elmeletalkotok tovabbra is megosztottak abban a tekintetben, hogy az intelligencia megismereseben a magasabb rendű vagy az alacsonyabb rendű folyamatok vizsgalatan legyene a hangsuly, de tobbseguk a binet-i szemlelettel konzisztensen a magasabb rendű műkodesek vizsgalatat tartja fontosnak, vagyis az intelligenciat a mogottes mentalis folyamatokkal probaljak magyarazni, mikozben az alacsony szintű elmeletek a neuralis műkodes parametereiben keresik az intelligencia meghatarozasat. Mindenesetre a metakognicio es belatas folyamatanak elemzese szamos uj informaciot es modszertani anyagot szolgaltatott es szolgaltat meg ezutan is a tehetseg fejlesztesehez.
– NEISSER –
– a génhatás mellett mindig van egy környezeti befolyás (minimálisan biokémiai és lehet ökológiai: interperszonális vagy kulturális)
Neisser szerint az intelligenciatesztek nem az igazi tehetséget, hanem az iskolai képességeket mérik. A kulturális hatások közvetett módon hatnak az intelligenciára.
A kultúrközi (culture-cross) vizsgálatok olyan közösségeket tanulmányoznak, amelyekben nincs vagy alig van iskolázottság. Itt az ún. archaikus (prelogikus) gondolkodás uralkodik.
(Ez más szabályokat követ mint az iskolázott felnőtt gondolkodása. Intelligens megoldásokat talál a gyakorlati élet dolgaira, de az egyszerű iskolás feladatban látszólag kudarcot vall. Neisser szerint nem a kérdésre válaszolnak hanem gyakorlathoz igazodva.)
Az utóbbi évtizedekben igen alapos kultúrközi összehasonlító vizsgálatok sorozata megállapította, hogy az iskolázás és kulturális környezet nem csak ismereteket ad (ezzel befolyásolva a mérhető IQ-t) hanem rejtett hatása van a gondolkodásmód változására is. Ezért probálkoztak először a kultúra mentes (culture-free), a kultúrsemleges (culture fair) és a csökkentett kultúrális hatású (culture reduced) tesztekkel, Ezekkel az a gond, hogy minél jobban sikerül kikapcsolni a kulturát, annál kérdésesebb, hogy mi köze van a tesztnek még az intelligenciához.
A legismertebb kultúrsemleges tesztek a Cattel – féle és a Raven tesztek.
A kultúrsemleges tesztekben elért eredmények: a puerto-rico-iaké és az indiánoké gyengébb mint a brit-amerikai átlagé – ezeket az eredményeket a szakmai közvélemény kétségbe vonja, mert a tesztek megoldásához részletes verbális magyarázat kell.
KÖRNYEZETI HATÁSOK
(egész populációt vagy csoporton belül):
Szociális változók- a kulturális környezet (hogyan élnek, mivel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak)
foglalkozás- Az intelligenciateszt eredménye előrejelzi a foglalkozás szintjét, ugyanakkor a munkahelyek is befolyásolják az intelligencia rugalmasságát.
iskolázottság – az iskolarendszer egy egyetemes szocializációs rendszer
– célja a modern államokban: az értelmesség érvényes formájának az elsajátítása, az intellektuális teljesítmények jellege, kerete, a gondolkodási és problémamegoldási módszereket egységesíti
– egyik végterméke az a fajta intelligencia, amit a tesztek mérnek
– Az iskola szerepét az IQ fejlődésében több kutatási eredmény mutatja:
a gyenge színvonalú iskolákban a gyerekek alacsony IQ – sokszor az idősebb gyerekek gyengébbek a fiataloknál
azok a gyerekek akik időlegesen nem járnak iskolába, rosszabbul teljesítenek az IQ teszteken, mint a rendszeresen járók (pl. 1960 – Virginia állam – a fekete gyerekek kimaradtak a fekete-fehér integráció miatt bezárt iskolákból)
az iskolában töltött idő szorosabb korrelációt mutat az intelligenciával, mint az életkor. Ez igaz a Raven féle tesztekre is, amelyek megoldását nem tanulták.
a meghosszabbodott tanulási idő fejlett országokban már nem jár együtt az intelligencia átlagának a növekedésével.
[ad code=1 align=center]
Az iskolázottság döntő hatással van az intelligenciára:
– az információ átadással
– szisztematikus problémamegoldással
– absztrakt gondolkodás kialakításával
– kategorizáció elsajátításával
– figyelem fenntartása még érdektelen dolgokban is
– alapvető szimbólumok és mechanizmusok használata
NEISSER – mivel a fejlett ipari országokban egy adott életkor után a gyerekek iskolába járnak, az intelligencia és az iskola hatása elválaszthatatlan egymástól.
felzárkóztatás – az IQ megmutatja a gyerek kortársaihoz viszonyított intellektuális helyzetét. A fejlesztő programok képesek rövid távon emelni a tesztpontszámot és a mentális képességeket, de hosszú távon nincs meggyőző eredmény.
Átfogóbb programok – legsikeresebb a Carolina Abecedar Project – kisgyereket ingergazdag környezetben évekig – ez a csoport még az oktatásban elért eredményeivel is megelőzte a kontrollcsoportot
családi környezet – környezeti és genetikai hatás együtt
– az IQ-t befolyásoló tényezők: szülőkkel való érintkezés mennyisége, minősége, iskoláztatás
– a gyerekek fejlődése a szülők hozzáállásán, ambícióján és nem a szociális vagy gazdasági helyzeten múlik
A különbségek a családok életvitelében kevés hosszútávú változást okoznak az IQ-ban (csak a kirívóan szegényes, nyomorúságos környezet). A családok közötti különbség, amely kisgyerekkorban nagyon fontos, késő kamaszkorra elveszti jelentőségét.
biológiai változók – egyes biológiai faktorok: születés alatti és előtti körülmények, egészség, táplálkozás – alultápláltság, mérgezések (ólom, alkohol)
a tesztpontszámok folyamatos növekedése – FLYNN EFFEKTUS
– Flynn megállapította, hogy a teljesítmény folyamatosan emelkedik a tesztelés kezdetei óta
–A legtöbb intelligencitesztet időről időre sztenderdizálják azért, hogy lépést tartsanak a populáció IQ növekedésével, a régi feladatok a fiataloknak túl könnyűek, így az átlag magasabb lesz mint a 10-15 évvel ezelőtti hasonló korúak átlaga.
Következtetés:
– amit az IQ számok mutatnak nem az örökölt (örökölhető) intelligencia
– a különböző kultúrákban mért IQ-k nem összehasonlíthatók
– az IQ-beli nyereségek mérési műtermékek, nem jeleznek valódi növekedést
– nem ismeri fel, hogy a frissítésre a norma változása miatt van szükség.
Az IQ pontok általa kimutatott növekedésnek okai:
– a tesztmegírásban nyert tapasztalat
– az egymás utáni generációk közti kultúrális különbség
– a táplálkozás fejlődése
– oktatás, gyereknevelés gyakorlatában beállt változás
– az intelligencia definíciója – a Terman által mért értékek csak egy absztrakt problémamegoldó készség mutatói? A kérdés még nyitott.
II. ÖRÖKLETESSÉG ÉS KÖRNYEZET
Az az intelligencia temakorenek egy masik vitas pontja az intellektualis kepessegek genetikai, illetve kornyezeti meghatarozottsaga. Galton es Binet ezen a ponton is a ket elterő velemeny jeles kepviselője volt. Galton az oroklődest tartotta meghatarozonak a kepessegek kialakulasaban, es ikervizsgalatokkal latta bizonyithatonak elmeletet. A kesőbbi kutatomunka eredmenyei sokban alatamasztottak szemleletet, es bar korabban a kornyezet es a tanulas meghatarozo szerepe elsősorban a behavioristak hatasara előterbe kerult, az ezredfordulo előtt ismet megerősodott az orokletesseg elsődlegesseget hangsulyozok tabora.
Binet, aki a neveles es oktatas teren tevekenykedett, es az ertelmi fogyatekos gyerekek kepessegeinek fejlesztese iranyaban volt elkotelezett, inkabb hajlott arra a nezetre, hogy a kognitiv kepessegek kornyezeti hatasra jelentősen valtozhatnak.
Manapsag nyilvanvalo az orokletes es kornyezeti faktorok elvalaszthatatlan es folyamatos interakcioja. Igy peldaul a genetikailag jobb intellektualis adottsagokkal biro egyenek a kornyezeti hatasokat jobban tudjak hasznositani, ezert a jobb kornyezet hatasara magasabb szintre jutnak el a jobb adottsagokkal rendelkezők (FREEMAN, 1983). Vagyis ingergazdag kornyezetben az orokletesen kiemelkedő adottsagok meg kiemelkedőbbekke valnak, a gyenge adottsagok pedig csak kisebb mertekben kompenzalhatoak.
Szamos adat bizonyitja, hogy az alacsony szinvonalu kornyezet nagyobb romlast okoz a tehetsegesek intelligenciajaban, mint az atlagosakeban, ezert a kiemelkedő kepessegűek ellatasara forditott energia sokszorosan megterul. FREEMAN (1990) a Gulbenkian Alapitvany altal tamogatott nagy volumenű vizsgalatsorozataban kiemelkedő es atlagos kepessegű gyerekek fejlődeset tanulmanyozta. Azt tapasztalta, hogy a kiemelkedő kepessegű gyerekek intelligencia tesztpontszamai erősebben romlottak rossz oktatasi kornyezetben, mint az
atlagosake, akik ugyanebben a kornyezetben nevelkedtek.
Ugyanezt tamasztottak ala sajat vizsgalatom eredmenyei (GYARMATHY, 2001). A kulturafuggetlennek tartott Raven teszt eredmenyeben 5 ev alatt az atlag feletti kepessegeket mutatok az alacsony SES hatterű iskolakban kevesbe fejlődtek, mint a magasabb SES hatterű iskolakbol kivalogatott atlag feletti pontszamot elerők (1. tablazat).
1. táblázat Raven teszt pontszámok változása különböző SES hátterű iskolákban