Fejlődéslélektan, 14. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Henter Gábor
14.tétel
A kötődés: Az anya-gyermek kapcsolatot vizsgáló kutatások: kötődés típusok.
A fejlődésnek szabályos menete van, amely függ az éréstől, az érés és a környezet kölcsönhatásaitól. Piaget, Kohlberg, Freud, Erikson szerint a fejlődésnek fejlődési szakaszai vannak.
A szakasz fogalma arra utal, hogy:
a) a viselkedés egy adott időszakon belül valamilyen uralkodó „téma” körül szerveződik.
b) az adott szakaszra jellemző viselkedés minőségileg tér el a korábbi vagy a későbbi szakaszokra jellemző viselkedésmódoktól
c) minden gyermek ugyanabban a sorrendben és ugyanazokon a szakaszokon megy át. A környezeti tényezők gyorsíthatják vagy lassíthatják a fejlődést, de a szakaszok sorrendje változatlan marad: a gyermek nem teljesíthet egy későbbi szakaszt, mielőtt a korábbi szakaszon nem jutott túl.
A fejlődésben úgynevezett kritikus periódusok léteznek, olyan időszakok, amikor az ember életében bizonyos sajátos történéseknek kell bekövetkezniük ahhoz, hogy a fejlődés folyamata ne károsodjon.
A gyermek és gondozói közötti kapcsolatok fejlődése.(Kötődés)
Életük második évében a gyerekek mindenütt csapa új és izgalmas dologgal találkoznak. Egy másfél évessel elsétálni a sarki trafikig, az örökkévalóságig tarthat. Minden egyes lépés új és érdekes felderítendő dolgokat kínál: a járdán heverő söröskupak gondos vizsgálatot igényel, a szomszéd pázsitján totyogó galamb is megér egy kitérőt, s még a járda repedése is arra sarkalja a kicsit, hogy leüljön, és közelebbről szemügyre vegye.
A majom és emberanyák, valamint kicsinyeik kutatása kezdi megmutatni, hogy a kíváncsiság és a biztonság egyensúlya hogyan jön létre, és hogyan marad fenn, hogy biztosíthassa a folyamatos fejlődést. Ennek az egyensúlynak az egyik kulcseleme a gyerekek és a gondozóik között valamikor a 7-9 hónapos korban kialakuló kötődés.
A kötődés magyarázatai:
Az, hogy a gyerekek az egész világon körülbelül ugyanabban az életkorban kezdik a nyugtalanság jeleit mutatni, ha elsődleges gondozóiktól elválnak, arra utal, hogy a kötődés a fejlődés egyetemes jellemzője.
A kötődés alapjainak három fő magyarázata uralta ezt a vitát: Sigmund Freud véleménye, miszerint a csecsemők azokhoz az emberekhez kötődnek, akik táplálékigényüket kielégítik; Erik Erikson gondolata, miszerint a csecsemők azokhoz kötődnek, akikben megbízhatnak, hogy segíteni fogják őket; és John Bowlby némileg hasonló hipotézise, miszerint a csecsemők azokhoz kötődnek, akik a világ felderítéséhez biztonságos hátteret biztosítanak számukra.
Sigmund Freud fejlődési elméletében fontos szerepe van a kötődés folyamatának. Freud úgy gondolta, hogy a gyerekek és társas környezetük, különösen az őket gondozó emberek közötti interakciók szabják meg a személyiség és társas kapcsolatok fejlődésének későbbi mintázatát. Freud szerint „a szeretet eredete a kielégített táplálkozási szükséglethez való ragaszkodásban keresendő”. Az első személy tehát, akihez a csecsemő kötődni fog, általában az anya lesz, mivel valószínűleg ő táplálja. Freud úgy vélte, hogy az anyához való kötődés a fejlődés későbbi szakaszában is meghatározó a gyerek személyiségének kialakulásában. Felnőttkorban az anyához fűződő kapcsolat válik „mindkét nem minden szerelmi kapcsolat prototípusává”. Freudnak a korai kötődésről alkotott elmélete sok szülő elképzelésével megegyezik.
Erik Erikson pszichoszociális magyarázata:
Erik Erikson adott ígéretesebb magyarázatott. Az eriksoni séma szerint a fejlődés első stádiumában, amely a születéstől nagyjából ez első születésnapig tart, a csecsemőknek a bizalom problémájával kell megküzdeniük. Erikson nézete alapján a gyerekek azokhoz az emberekhez kötődnek, akik megbízhatóan gondoskodnak szükségleteik kielégítéséről, a csecsemő bizalma megszilárdul a gondozóban, általában a második életév folyamán, már nem nyugtalankodik a rövid elvárások miatt, mivel megérti, hogy gondozója vissza fog térni. Ez készteti fel őt második fejlődési szakaszra, amely körülbelül a hároméves korig tart. Ebben az időszakban a gyerekek az önálló cselekvés problémájával néznek szembe. Vagy megtanulják, irányítani az akaratukat és kontrolálni saját magukat, vagy kétségeik lesznek, hogy képesek-e önállóan cselekedni, s szégyenlősé válnak.
John Bowlby etológiai magyarázata:
John Bowlby kötődésmenete a második világháborúban a családjuktól elválasztott és intézetben nevelt angol gyerekek mentális problémájának kutatása során fogalmazódott meg. Amikor a gyerekek először válnak el anyjuktól, tomboló félelmet mutatnak. Sírnak, dührohamot produkálnak, és megpróbálnak kiszabadulni környezetükből. Azután az elkeseredettség és depresszió szakaszán mennek keresztül. Ha az elválasztottság megmarad, és nem alakul ki új, stabil kapcsolat, ezek a gyerekek közömbössé válnak más gyerekekkel szemben. Bowlby a közömbösség ilyen állapotát leválásnak nevezte. Ő a kötődés kialakulásának mechanizmusát a termosztát mintájára képzelte el. A termosztáthoz hasonlóan amely ki és bekapcsolja a fűtést, ha a hőmérséklet egy előírt érték alá vagy fölé kerül a kötődés egyensúlyt teremt a gyerek biztonság iránti szükséglete és tapasztalatszerzési vágya között. Bowlby szerint a kötődés normális esetben az első két év folyamán négy nagy szakaszban fejlődik ki, hogy az anya-gyermek párosban dinamikus egyensúly alakuljon ki.
1) kötődés előtti szakasz(születéstől-6 hétig)
2) a kötődés keletkezésének szakasza( 6 héttől- 6-8 hónapos korig)
3) a tiszta kötődési szakasz (6-8 hónaptól- 18-24 hónap)
4) a kölcsönös kapcsolatok szakasza (18-24 hónapos kor)
A kötődés mintázatai.
Az anya- gyerek interakció mintázatának kutatására nagy hatással volt Mary Ainsworth munkája. Ő anya-gyerek párokat figyelt meg Afrikában és az Egyesült Államokban. Megfigyelései alapján arról számolt be, hogy világosan megkülonböztethető, következetes mintái vannak annak, hogy az anyák és gyermekeik egymáshoz viszonyulnak az élet második és harmadik évében. A legtöbb általa megfigyelt anya-gyermek pár kellemes, biztonságos kapcsolatot épített ki a harmadik évre, de a kapcsolatok némelyikét állandó feszültség és nehézség jellemezte a közös tevékenységek szabályozásában.
Kötődés típusok: biztonságos kötödés, szorongó/elkerülő kötödés, szorongó ellenálló kötődés.
A kötődési minták kutatását két fő kérdés uralja: 1) Mik az okai a kötődési minták változásainak?; 2) Vannak- e ezeknek, a mintáknak komoly következményei a későbbi fejlődésre?
A kötődési minták változatainak okai: A kötődési minták különbségeinek kutatása több valószínű tényezőre összpontosított: a gondozó gyerekkel kapcsolatos viselkedésre, a gyerek képességeire és temperamentumára, a családon belüli feszültségre, valamint annak a kulturális csoportnak a gyereknevelési szokásaira, amelyekhez az anya és a gyerek tartozik.
A kötődést befolyásoló tényezők közé tartozik a: szülői viselkedés, gyerek jellemzői, család befolyása,kulturális hatások.
A kötődés fejlődésének menete:Egyetlen tényező sem magyarázza önmagában a különböző kötődési mintákat. A szülői viselkedés, a gyerek veleszületett jellemzői, a családi feszültség mértéke, a kulturális háttér és a gyerekek életkörülményeinek más jellemzői sok fejlődési utat kínálnak. El kell fogadnunk, hogy az egyének különböznek, a társadalom összetett, és hogy az anyák meg a csecsemők nem egyféle kapcsolat kialakítására vannak beprogramozva, hanem a körülményeknek megfelelő lehetséges kapcsolatok egy tartományára. Ezért nem normális anyákkal és deviáns anyákkal kell foglalkoznunk, hanem a stílusok egy tartományával, valamint ezek közül a megfelelő kiválasztásának a képességével.
A csecsemők fejlődésének optimális feltételei
Az a közkeletű viselkedés, hogy a csecsemők korai tapasztalatai döntő hatással vannak a felnőttkori jellemzőkre, számos kutatót arra vezetett, hogy megpróbálja meghatározni azokat a körülményeket, amelyek a leghatékonyabban segítik elő a gyerekek kezdeti növekedését és fejlődését. Az optimális fejlődésről kialakított elképzelések persze kulturális értéktől is függnek, a nyugati társadalmakban azonban az a közfelfogás uralkodik, hogy ideális esetben a gyerekek sokszínű nevelésben részesülnek, aminek jóvoltából a lehető legtöbb kapu állhat nyitva előttük a jövőben. Ezekben a társadalmakban gyakran azt feltételezik, hogy a fejlődést az segíti elő a legjobban, ha az anya vagy az, aki a gyereket gondozza, érzékeny és válaszkész a csecsemő jelzéseire és állapotára. A gyerekek fejlődésében szerepet játszanak a következők: szülők, a család állapota, szülő viszonya, szociális helyzet.
Az anya depressziója, mint kockázati tényező:
Az utóbbi évtizedekben kiterjedt kutatása feltárása, hogy az anya krónikus depressziója veszélyezteti a gyerek fejlődését. Az ilyen depresszió, amely jóval tovább tart, mint az a „kis rosszkedv”, amit sokan átélnek gyermekük születése után, befolyásolja az anya napi munkavégzését, és számos fejlődési problémát okoz a gyermeknek.
A kutatók évtizedekig úgy hitték, hogy a csecsemők értelmi fejlődésének egyéni különbségei nem jelzi előre későbbi teljesítményüket. Azon a véleményen voltak, hogy a kognitív folyamatokban kevés folytonosság tapasztalható a csecsemőkor és a későbbi életszakaszok között.
Kötödés az apához:
Az apához való kötődés időpontja elsősorban az határozza meg, mennyi időt tölt az apjával a gyermek. Ha az apa aktív rész vállal a mindennapi gondozásból, még a fiatal csecsemők is ugyanúgy reagálnak az idegen helyzetben apjuk távozására, mint anyjukéra. Ráadásul ezek a gyerekek sokkal jobban elviselik, ha egy idegen hagyják őket egyedül, mint azok a gyerekek, akik gondozását szinte kizárólag az anya látta el.
A gyermekek még akkor is kötődnek az apjukhoz, ha azok igen kevés időt töltenek velük. Az apa és a gyermek közötti rövid interakciók rendszerint játékepizódok. Az apák nyújtják az örömöt és izgalmat, ők játszanak gyermekeikkel vadabb testi játékokat, és nem az anyák. Ha választhatnak, kivel játszanak, akkor 18 hónapos gyermekek gyakrabban választják apjukat. De feszültség esetén ők is inkább az anyát részesítik előnyben.
Kötődés és későbbi fejlődés.
A korai kötődés mintái azzal is kapcsolatban állnak, hogy a gyermek hogyan birkózik meg az új tapasztalatokkal az elkövetkező évek során.
A szülők gyermeknevelési módszerei:
A gyermek első életévét követően a gyermeknevelés bonyolultabbá válik, amikor a szülőknek már fegyelmezni és ellenőrizni is kell gyermeküket. A szülők jellegzetes módon különböznek egymástól, abban a tekintetben, hogy miként közelítik meg ezeket a feladatokat. Egyesek melegek, gondoskodók és nyugodtak, mások hűvösek, tartózkodóak és feszültek. Néhányan mindent szabályozni akarnak, mások inkább engedékenyek gyermekeikkel. Vannak, akik gyerekcentrikusak, részt vesznek gyermekeik mindennapi életében, mások szülőcentrikusak, inkább saját érdeklődésük és tevékenységük foglalja le őket.