Általános pszichológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás
A különböző érzékelési modalitások közös jellemzői
Az érzékleti modalitások az egyes érzékletek.
* Az érzékleti modalitások legfőbb vonása, hogy rendkívül érzékenyek a környezet változásaira.
Minden érzékleti modalitásnak van abszolut küszöbe. Az abszolut küszöb annak a legkisebb erősségű ingernek a meghatározára, amely megbízhatóan megkülönböztethető az inger hiányától.
* Ahogy az észleléshez szükség van egy minimálsi ingerre, két inger megkülönböztetéséhez is kell bizonyos mértékű különbség. Ez a különbségi küszöb, más néven: éppen észrevehető küszöb (ÉÉK).
Minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy észrevegye => a különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez. (Weber törvény)
Ezt az elméletet Gustav Fechner (1960) fejlesztette tovább, aki kimondja, hogy az inger intenzitásának növekedésével együtt az észlelés először gyorsan nő, aztán egyre lassabban. Tehát, ha az ingereket megnöveljük, megduplázzuk, akkor nem érjük el a várt kétszeres észlelést, hiszen az csupán logaritmikusan növekszik, így 1, 3-szorosára növekszik.
*A környezetből származó mechanikai, kémiai, fény és hőenergia egyaránt ingert jelent a szervezet számára, amelyet a törzsfejlődés során az ingerek felfogására kialakult receptorok és receptorrendszerek fognak fel. Egyes receptorok érzékszervekbe tömörülnek (pl.szem), míg mások a test különböző pontjain elszórtan találhatóak.
Minden receptor rendelkezik egy neki megfelelő adekvát ingerrel. Az adekvát ingernek megfelelő energiafajta kis mennyiségben is érzékelési folyamatot tud elindítani.
*Mindegyik érzéklet csak egy bizonyosfajta ingerre érzékeny, pl. a látás a fényre, a hallás és a tapintás a mechanikai energiára, a szaglás és az ingerlés a kémiai energiára. Az agy azonban ezek egyikét sem érti meg, ő csak az idegimpulzusok elektromos jeleinek nyelvén beszél. Mindegyik érzékletnek le kell „fordítania” az általa felfogott fizikai energiát elektromos jelekre, hogy ezek eljuthassanak az agyba. Ezt a fordítási folyamatot nevezzük transzdukciónak
A transzdukciót (a fizikai energia akciós potenciállá való átalakítását) az érzékszervek erre specializált sejtjei a receptorok hajtják végre.
A receptor egy sajátos neuron (v. specializált idegsejt), amely ingerek felvételére alkalmas.
A receptor amint aktiválódik, elektromos jeleket továbbít a kapcsolódó idegsejtekhez. A jelek végighaladnak a gerincvelőn az agykéreg fogadó területéig. Minden érzékleti modalitás különböző agyi fogadó területtel rendelkezik. Az elektromos jel az agyban érzékleti élményt hoz létre. Amikor pl. érintést érzünk az élmény valahol az agyban jelentkezik nem a bőrünkön. Ellenben az elektromos impulzusokat amelyek az érintés élményét hordozzák, a bőrben levő receptorok által gerjesztett elektromos impulzusok okozzák, Érzékelőrendszereink így kapcsolják össze a külső eseményeket a szubjektív élményekkel.
*Minden érzékleti modalitásban egyaránt érzékeljük az inger intenzitását és minőségét, tehát az agyba tartó idegpályáknak és a receptoroknak mind az intenzitást, mind a minőséget kódolniuk kell.
J. Müller (1825) – Specifikus idegenergiák hipotézise:
– az agy azért tudja megkülönböztetni a különböző érzékleti modalitásokból származó információkat, mert azok más érzékelő idegeken érkeznek.
Későbbi kutatások kimutatták, hogy a különböző receptorokból kiinduló idegpályák az agykéreg más és más területein végződnek.
Az agy az érzékleti modalitások közötti különbségeket az azokban részt vevő idegpályák által kódolja.
https://pszichologia.szeszterke.ro/kulonbsegi-kuszob-weber-allando-fechner-torveny/
https://pszichologia.szeszterke.ro/szenzoros-kod-transzdukcio-receptor/
https://pszichologia.szeszterke.ro/az-intenzitas-es-a-minoseg-kodolasa/