A logopédia tárgya és feladatai
Logopédia, 1. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Halápi Zsolt
A logopédia empirikus formája már az ókorban létezett. Az ókori görögök különös figyelmet szenteltek a beszédkészség fejlesztésének, így érthető módon a beszédhibák javítása is fontos területet jelentett számukra. A „logopédia” kifejezést először Szókratész (436 – 338) használta, mint a beszédfejlesztést jelentő fogalmat. Plutarkhosz (384 – 322) műve volt a kor legátfogóbb írása a beszédhibákra vonatkozóan, beleértve Demosztenész dadogás tüneteinek és „terápiájának” bemutatását is.
A tudományos logopédia megteremtője Hermann Gutzmann (1865 – 1922) volt, aki az orvosi egyetemen bevezette tantárgyként a beszédhibákra vonatkozó ismereteket.
A későbbiekben a logopédia orvosi vagy pedagógiai jellegét illetően számtalan vita volt szakmai berkekben. E. Fröschels (1931) a foniátriával együtt az orvostudományok közé sorolta, míg Hvatcev (1954) a pedagógiai jellegét hangsúlyozta.
A mai álláspont szerint a logopédia az az interdiszciplináris jellegű pszicho-pedagógiai tudományág, amely a beszédhibák megelőzésével és javításával kapcsolatos pszichológiai, szociológiai és orvosi vonatkozású sajátosságokat tanulmányozza. (M. Gutu, 1975).
Olyan komplex tudományról van tehát szó, amely a beszédhibák kutatásával, megelőzésével, diagnosztikájával és korrekciójával foglalkozik és döntően gyakorlati jellegű.
Feladatai :
A beszéd fejlődésének és a beszédzavarok kialakulásának tanulmányozása az új tudományos kutatások eredményeit és a korszerű technikai eljárásokat igénybe véve ( CT, MRI, PET, stb.).
A logopédiai diagnosztika fejlesztése (hitelesség, pontosság), hatékonyabb, megbízhatóbb vizsgálati eljárások kidolgozásával.
A megelőzési (prevenciós) metodológiának a kor követelményeihez való igazítása (adaptálás) és hatékony felvilágosító munka megszervezése a szülők, pedagógusok és gyermekorvosok körében.
A kialakult beszédhibák lehető legkorábbi kijavítása, és a személyiséget érintő másodlagos sérülések (dezadaptáció, tanulási nehézségek, krónikus szorongás, stb.) megelőzése a beszédhibás személy komplex nevelése által.