Share

A mássalhangzók sajátosságai és osztályozása

Logopédia, 8. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Halápi Zsolt

A mássalhangzók úgy jönnek létre, hogy a gégéből kiáramló zöngés vagy zöngétlen hangok akadályokba (beszédszervek) ütköznek a toldalékcső különböző szintjein és a szájüregben ezekhez a hangokhoz zörejek járulnak.

Négyféle szempontrendszer szerint osztályozhatóak :

  • hangszalagok működése
  • lágyszájpad állása
  • képzés módja és a
  • képzés helye szerint.

A hangszalagok működése alapján lehetnek zöngétlen (p, t, k, f, sz, s, c, cs, ty, h ) és zöngés (b, d, g, v, z, zs, j, dz, dzs, gy, m, n, ny, r, l.) mássalhangzók.

A lágy szájpad állása szerint nazális, orrhangzós (m, n, ny) és orális, szájhangok ( a felsorolt három mássalhangzót kivéve az összes többi) különböztethetők meg.

A képzés helye szerint a következő csoportokat említhetjük :

  • ajkhangok (bilabiálisak) b, p, m,
  • ajakfogmederhangok (labiodentálisak) v, f.
  • Fogmederhangok (alveolárisak) d, t, z, sz, dz, c, r, l, n
  • Fogmeder mögötti hangok (prepalatálisak) zs, s, dzs, cs.
  • Fogmeder szájpadhangok ..gy, ty, ny
  • Szájpadhangok (palatálisok) g, k, j.
  • Torokhang ..h

A képzés módja szerint lehetnek :

  • Zárhangok (explosivák) akkor keletkeznek, mikor a toldalékcsőben teljes akadály miatt a kiáramló levegő felgyűlik, majd a zár pattintó hang kíséretében felbomlik. Ide tartoznak : b, p, d, t, g, k, m, n, ny
  • Réshangok esetén a szájüregben a szembenálló beszédszervek között szűk rés keletkezik, ezen távozik folyamatosan a levegő. Réshangok : v, f, z, sz, zs, s, j, h
  • Zárréshangok képzésekor először zár keletkezik, majd réssé változik. Ide sorolhatóak :c, dz, cs, dzs, gy, ty,
  • Pergőhang ejtésekor a nyelv első fele lazán a felső fogmederhez támaszkodik, és a kiáramló levegő megpörgeti. Egy ilyen hangunk van, az r.

Kétrésű (folyékony) hang esetén a nyelvhegy támaszt alkot a felső fogínnyel, kétoldalt rés keletkezik a kiáramló levegő számára. Ilyen hang a l.

Mindegyik mássalhangzónak elkészíthetjük az artikulációs sémáját a fenti osztályozások alapján. Jelentős segítséget nyújtanak a hangok sajátosságainak azonosításában, s így a terápiás eljárások meghatározásában is. Példák :

Mássalhangzó                                                Mássalhangzó

Réshang                                                         Zárhang

F        Zöngétlen                               G                     Zöngés

Ajakfoghang                                                  Szájpadhang

Szájhang                                                        Szájhang

A folyamatos beszédben a hangok nem különálló elemekként jelennek meg, hanem egymáshoz kapcsolódva.

Az egymással szomszédos hangok kapcsolódása alkalmazkodással jár. Bizonyos magánhangzók kapcsolódása esetében (e, é, i, ö, ü ), mikor egyik nyelvállásból egy másikba kell áttérni, kiejtéskor egy írásban nem jelölendő mássalhangzó is megjelenik. Például eé leér ( j ) , ié miért ( j ), iú fiú ( j ) , ai mai ( j ) stb.

Ez főleg az első iskolaévekben jelenthet problémát, amikor a gyermekek úgy írják le a szavakat, ahogyan azokat kiejtik.

Mássalhangzók kapcsolódásánál igazodás (a hangok képzési helyhez igazodása), hasonulás (új hang képződése) és egybeolvadás valósulhat meg. Példák :

– igazodás : kávé – kovács a „k” hangot más-más ajakállással kell ejteni

– hasonulás : utca tc=cc [ucca]

– egybeolvadás : adj dj=ggy [aggy]

A hangkapcsolódás szabályait az újonnan megtanított (kialakított) hangok rögzítésénél, begyakorlásánál és a helyesírás tanításánál kell figyelembe venni.

A hangkapcsolódások révén értelemmel rendelkező, jelentést hordozó beszédegységek jönnek létre.

Ezek közül a legkisebbek a morfémák, amelyek lehetnek szavak (pl. haj, mer, és, az, stb.), toldalékok (pl. „–k” a többes szám jele, „-t”, mint a múlt idő jele vagy mint tárgyrag, stb. ), vagy előtagok (pl. „ –be”, „ –össze” stb. ).

Ez utóbbiak nyelvtani szerepet játszanak és bizonyos központi idegrendszeri sérülések esetén használatuk jobban károsodhat, mint a jelentéssel rendelkező szavaké. (Zurif, 1990, in:Atkinson et al., 1999). A nyelvtani szabályokkal kapcsolatos beszédhibák javítása is a logopédia hatáskörébe sorolható.

A morfémák kombinációiból kijelentéseket hordozó mondatok születnek. Bizonyos komplex beszédhibák esetén (pl. afázia) nehézségek adódhatnak úgy a mondatalkotás (mondatprodukció), mint a mondatmegértés terén. A hibák leginkább a nyelvtani szabályok helytelen alkalmazásából származnak. (szórend, ragok, kötőszavak stb.).

Share