Share

Állatpszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás

A taxis adott inger által irányított helyváltoztató mozgás, orientációs reakció, olyan válaszreakció, amely végrehajtása során az állat cselekvését az inger folyamatosan vezérli.

A telotaxis olyan orientációs mechanizmus, amikor az állatnak fejlettebb páros érzékszervei vannak, és az egyik érzékszerv is elegendő az irány helyes megválasztásához, nincs szüksége a két R ingermintáinak állandó összehasonlítására.

A menotaxis –  a telotaxis speciális formája, ahol az állat orientációja az ingerforrás irányával meghatározott szöget zár be, illetve ha az inger irányára meghatározott szögben mozdul el. Nem egyszerűen feléje irányul vagy tőle eltávolodó. A tájékozódásba a memória és a belső biológiai óra is szerepet játszik.

Példák:

A galambok hazatérésük során a Napot iránytűként használják, ilyenkor egy alkalmasan megválasztott szög alatt repülnek, hogy uticéljukat elérjék, de ez változó, mert a Nap időközben elmozdul az égbolton – ezt a mozgást kompenzálni kell, hogy a kitűzött irányt tartani tudják. Ha az északi féltekén vannak, és déli irányba laknak, akkor a Nap kora reggel bal oldalon lesz, délben előttük, és este jobb oldalt, tulajdonképp azt mondhatjuk, hogy „tudják” hány óra van, illetve az irányt amerre repülniük kell.

A kismadarak a Föld mágneses erőterét is használják tájékozódásuk során, pl. a vörösbegy tavasszal észak felé vándorol, és az irányt úgy állapítja meg, hogy a Föld mágneses erőtere és a gravitáció iránya közötti szöget a legkisebbnek választja. A föld felszínéhez viszonyítva az iránytű az Egyenlítőnél vízszintesen mutatja az észak-dél irányt. Mivel a vörösbegyek útjuk során nem keresztezik az Egyenlítőt, biztosan tudják az északi irányt, mivel az erővonalak felfele mutatnak ebbe az irányba.

A tájékozódási mechanizmusok közül érdekes az, amikor az állatok tereptárgyakat használnak útjelzőként. Az a környezet bonyolult mintázatainak, a tárgyak közötti kapcsolatoknak az érzékelését igényli, ez a tájékozódás kifinomult érzékelő rendszereket és agyi mechanizmusokat feltételez. Pl. a költöző madarak, kiemelten a gólyák ugyanarra a bokorra illetve háztetőre érkeznek vissza, ahol előző évben költöttek és ahonnan több ezer kilométerre eltávolodtak. Az ismertetőjelek alapján való tájékozódás a legtöbb állatfaj fontos tulajdonsága, mert tevékenységük során szükségszerűen eltávolodnak otthonuktól, táplálék-, víz-, társ-, és búvóhelykeresés céljából.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://beri.uw.hu/jegyzetek/etologia.doc

Share