Általános pszichológia, 35. tétel, pszichológia távoktatás
Volf Brigitta jegyzete alapján
Bár az emberi kommunikáció alapformája a beszéd, de egy közvetlen helyzetben a viselkedés minden mozzanata információhordozó. Az üzenet kiegészül azzal, hogy „mit csinál, miközben mondja”. A nem verbális kommunikáció megnyilvánulási formái:
– Arcmimika:
- Szemek – mozgatása, lehunyása vagy a kacsintás árulkodik a beszélgető partnerek egymásra hangoltságáról
- Homlok tájéka – kisimult homlok nyugodtságot és egyensúlyt sugall, az összeráncolt homlok lehet a megfeszített figyelem, a meglepetés vagy a harag jele.
- Alsó arc: ezen a tájékon az ajkak mozgásait figyeljük, a mosoly minden kultúrában a jó kedélyállapot jelzője, a lebiggyesztett ajak láttán pedig a szomorúságra gondolunk.
– Tekintet: A szemet a „lélek tükrének” is nevezzük, mert árulkodik a személy érzelmi és figyelmi állapotáról. Fontosságát sok nyelvi kifejezés is bizonyítja: bágyadt tekintet, tűzben égő szemek, huncut pillantás, kerekre nyílt szemek. Ha a célunk a kommunikációs kapcsolat kezdeményezése és fenntartása, akkor mindig keressük a szemkontaktust.
– Gesztusok és testtartás: Közvetlenül árulkodik a beszélgető partnerek viszonyáról. A gesztusokat néha tudatosan, néha tudattalanul használjuk. A tudatos gesztusok közmegegyezésen alapulnak, jelentésük egy kultúrában általános. V- a győzelem kifejezését jelenti, ujj-jelzés. Udvariassági gesztus: a fejbiccentés, meghajlás, kezeink kitárása – tisztelet és a nyitottság jelzései.
– Térköz szabályozása (proxemika): az is beszédes lehet, hogy a közvetlenül kommunikáló felek milyen távolságra helyezkednek el egymástól. Mindenkinek van egy személyes intim tere, ami a teste körül 0-60 cm közötti távolság. A hívatlan beavatkozás kellemetlen érzést vált ki. Ha az ember egy zsúfolt helyen van, pl. liftben, kerüli a szemkontaktust, mert ezeket intim viszony kifejezésére szoktuk használni. 60-120 cm közötti távolság a személyes viszonyt fejezi ki, pl. utcai párbeszéd esetén ilyen távolságra állunk az ismerőseinktől. 120-300 cm közötti távolság társalgási viszonyra utal. 300 cm-nél nagyobb távolság a nyilvános tér, ebben a térközben megengedett mások arcának rövid fürkészése. A proxemikában nagyok a kulturális különbségek.
A nem verbális kommunikáció funkciói
– kommunikációs kapcsolat ellenőrzése – a kapcsolatlétesítéstől annak fennállásáig a nem verbális visszacsatolás révén nyilvánul meg.
– az én hiteles megjelenítése – közvetlen kapcsolatban hiteles, érvényes és elfogadható képet kell nyújtanunk magunkról, mert csak így veszik komolyan mondanivalónkat, pl. nem kárörvendő vigyorral vigasztaljuk a barátunkat vagy sírva bizonygatjuk, hogy nem érdekel, hogy mi lesz a kapcsolatunk sorsa.
A beszéd során jelzések utalnak a beszélő érzelmi állapotára. A szomorú ember lehorgasztott fejjel beszél, az izgatott tördeli a kezét, aki türelmetlen ujjaival dobol, aki ujjong az hevesen gesztikulál. Mindenkivel előfordul, hogy nem szeretné, hogy mások tudják az érzéseit, ezért megjátssza magát. Megeshet, hogy az ember kínjában vigyorog, vagy alig tudja leplezni nevetését, amikor komolynak kellene lennie.
A nem verbális jelzések alkalmasak a személyes viszony kifejezésére. A gesztusok, távolság és testtartás kifejezésére juttatják a beszélők közötti kapcsolatot.
Egy csoporthoz való tartozásnak is megvannak a nyilvános jegyei: ruházkodás, hajviselet, tetoválás, ékszerek. Mindezek arról árulkodhatnak, hogy mely csapat tagjának tekinti magát.
Metakommunikáció
Az emberi kommunikációnak legkifinomultabb formája, ami hosszas tanulás eredménye. A verbális és nem verbális közléseink módjára vonatkozik, ami felülírhatja az információs tartalmat. Ugyanazt a tartalmat többféleképpen lehet elmondani, ilyen esetekben fontos, hogy milyen hanglejtést, hangszínt, hangerőt és ritmust használunk, mert a vevő ezáltal állapítja meg a mondottak hitelességét. Ez érvényes a gesztusokra is. Pl. a kézfogás barátság és bizalom jele, de nem mindegy, hogy határozottan vagy erőtlenül fogunk kezet valakivel. Az ilyen benyomás sokat nyom a latba.
Forrás: tanulmányi útmutató