Share

Személyiségpszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Berei Kati által kidolgozva

A személyiséglélektanban kutatási módszereket használnak az elméletalkotásban és vizsgálati módszereket a személyiség felmérésében.

FONTOSABB KUTATÁSI MÓDSZEREK

  1. INTROSPEKCIÓ

–   befelé való fordulás, saját lelki életünk megfigyelése (lelki működés, érzelmek, gondolatok) és az erről nyújtott verbális beszámoló

–   legrégebbi módszer a pszichológiában

–   hátrányai:

–   csak jó beszédkészségű, intelligens személyeknél működik, akiknek jó a megfigyelőképességük

–   a vizsgálati személy csak a lelki folyamatok végeredményét tudja leírni (pl. szimpatikus az a személy), de nem tudja, hogy milyen folyamatok vannak a háttérben (miért piros az arcom, stb)

–   nehézkes, felkészülést igényel, az eredmény ritkán hiteles

–   a személy tudata sajátos viszonyban van az emlékeivel, torzíthatja azokat, miközben tévesen idézi fel, mégis pontosnak érzi

  1. MEGFIGYELÉS

–   „A tudományos megfigyelés egy esemény, viselkedés vagy egy dokumentum észlelése.” (Fraisse)

–   nem csak pusztán tanulmányozza a tényeket, hanem osztályozza: fogalmakba rendezi, oksági kapcsolatokat állapít meg vagy jelez előre.

–   a szisztematikus megfigyelés: a tények objektív lejegyzése, a releváns információk kiemelése (a jelentéktelenek elhagyása)

–   hátránya: lehetetlen „belebújni a másik ember bőrébe”, hogy megtudjuk mit gondol és érez – a megközelítésbeli különbségek félreértéseket eredményezhetnek

  1. ESETELEMZÉS (ESETTANULMÁNY)

–   a tudományos megfigyelés egy speciális esete – az egyén ismételt és mélyrehatóan alapos vizsgálata (szociális kapcsolatok, családja, munkahelye, szórakozása)

–   egyetlen személy életútját követjük nyomon és ok-okozati összefüggéseket állapítunk meg

–   hosszú időtartamú megfigyelés (akár évekig is tarthat), a leggyakrabban strukturálatlan interjú (nincs előre meghatározott kérdéssorrend, felhasznál szabványosított teszt- vagy egyéb mérési eredményeket is)

–   néha a vizsgált személlyel tölt néhány napot (közvetlen kapcsolat) vagy csak a közelben tartózkodik a megfigyelő és rögzíti a vizs. személy másokkal való kapcsolatait

–   ha a kutató (általában klinikus terapeuta) valamilyen terápiás eljárást végez a vizsgált személlyel, az elért változásokat is beteszi az esettanulmányba = klinikai esettanulmány – leírja hogyan síklik félre a személyiség fejlődése illetve hogyan működik az egészséges személyiség

–   több személyiségelmélet kifejezetten a terápiás környezetben végzett esettanulmányra épül (pszichoanalitikus elméletek)

–   előnyei:

–   részletes, élénk leírás a vizsgált személyről

–   jelentősebb eseményekkel illusztrálják a személy életének átfogóbb eseményeit

–   mivel a személyt saját élethelyzetének körülményei (nem laboratóriumi) között vizsgálják, az így nyert információ a hétköznapi életre vonatkoztatható

–   mivel nyitott eljárás, a kutató bármilyen érdekesnek tűnő mozzanat nyomába eredhet (nemcsak az eredetileg vizsgáltaknak), ez számos felismerés és további kutatási ötlet forrása

–   hátránya:

–   csak egyetlen személlyel foglalkozik, így ha a megfigyelésünkből következtetést vonunk le, az nem általánosítható

Az introspekció, a megfigyelés és az esetelemzés változók közötti kapcsolatokat vizsgálnak.

–         Változó = olyan dimenzió amely mentén eltérések lehetségesek

–   legalább kétszintű (kétértékű), pl. férfi vagy nő, de lehet végtelen is (pl önbecsülés)

A változók közötti kapcsolatok általában kétféleképpen vizsgálhatók:

  • korrelációs módszer

–   megmutatja, hogy két változó együttjárása milyen mértékben jelezhető előre

–   a kapcsolat két jellemzőjét: irányát és erősségét tárja fel

–   nem tár fel ok-okozati kapcsolatot

  • kísérleti módszer

–   lehetővé teszi az ok-okozati viszony vizsgálatát

–   a független változót manipuláljuk, a többi változót ellenőrzés alatt tartjuk

–   amit nem tudunk ellenőrizni, a kísérleti személy véletlenszerű csoportbasorolásával egyenlítjük ki

–   a manipuláció által okozott hatást a függő változón mérjük

A két módszert a kísérleti személyiségkutatásban gyakran többtényezős vizsgálatokká ötvözik.

  1. FAKTORANALĺZIS

–   a személyiségpszichológia leggyakrabban alkalmazott módszere

–   célja a viselkedés okainak a meghatározása (olyan faktorok azonosítása, melyek az egyes vonások alapjai)

–   a korrelációs módszerre alapul (többszörös korrelációt jelent)

–         korreláció – együttváltozás, két jelenség közötti összefüggés: ha van korreláció, akkor mindkét jelenségnek (pl. viselkedésnek) ugyanaz az oka

Korrelációs módszer

–   akkor van korreláció két dimenzió között, ha a dimenziók értékei szisztematikusan együttjárnak (kapcsolatban vannak)

–   a kapcsolatnak két jellemzője van:

–         iránya: pozitív (együtt nőnek) vagy negatív (egyik magas értéke a másik alacsony értékével jár együtt – fordított korreláció)

–         erőssége: mennyire szoros vagy laza a két változó közötti kapcsolat

–         ezt a korrelációs együttható adja meg (r):

–   0,6 – 0,8 – magas korreláció

–   0,3 – 0,5 – gyengébb (de még erős) korreláció

–   < 0,2 – 0,3 – bizonytalan korreláció

–   ahhoz, hogy az eredmény tényleges összefüggést takarjon, statisztikailag szignifikáns kell legyen – vagyis a korreláció nem véletlenszerű (a véletlen hatása elég kicsi, pl. 5% alatti)

A faktoranalízisben:

–         több változót elemzünk, közös faktorokat próbálunk kimutatni

–         többlépcsős statisztikai számítás de csak látszatra pontos

–         nagyszámú mérés nagyszámú mintán → korrelációs mátrix → faktorsúlyozás

  1. KĺSÉRLET

–         a korreláció kifejezi a változók együttjárását, de azt nem mutatja, hogy miért járnak együtt – ezt az ok-okozati összefüggést határozza meg a kísérlet

–         kísérlet – olyan kutatási módszer, amelyben a kutató szándékosan kivált egy jelenséget, amelyet részletesen elemez

–         fontos meghatározni a függő és független változókat:

–   független változó: a kísérletvezető határozza meg, ezt manipulálja, ez az ok, ennek hatását méri

–   függő változó – az okozat, a vizsgálati személyek által adott válaszok, reakciók

–         a kísérlet célja az ok-okozati viszony feltárása a függő és független változó között

–         fontos a kísérleti kontroll alkalmazása – amikor a manipulált változótól eltekintve mindenkit egyformán kezelünk

–         minden olyan változó mentén, amit nem tudunk ellenőrzés alatt tartani, a személyeket véletlenszerűen (random) soroljuk be a kísérleti és kontrollcsoportba

–         a kísérlet alapfeltétele a kontrollcsoport alkalmazása – itt csak a független változók hatását mérjük, ez a csoport nem részesül manipulálásban

–         a kisérleti és kontrollcsoportok összehasonlítása révén kimutathatjuk, hogy a független változónak volt-e valamilyen mértékű hatása

–         a kísérlet a személyiségpszichológiában nem a leghasználhatóbb módszer, mert minden viselkedést nagyon sok körülmény, ok határozhat meg – ezért jobbak a többváltozós kísérletek – de bonyolultabbak

AZ EGYES MÓDSZEREK ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI

A modern személyiségpszichológia kutatási irányai

  1. klinikai megközelítés – Charcot, Freud, Murray, Rogers, Kelly
  2. korrelációs megközelítés – Galton, Pearson, Cattel, Eysenck
  3. kísérleti megközelítés – Wundt, Ebbinghaus, Pavlov, Watson, Hull, Skinner, kognitív megközelítések

A klinikai módszer

n      Előnye:

elkerüli a laboratórium művi helyzetét

a személy-környezet teljes komplexitását tanulmányozza

az egyént mélyrehatóan tanulmányozza

n      Hátránya:

rendszertelen megfigyeléshez vezet

az adatok szubjektív értelmezésére bátorít

a változók közötti bonyolult kapcsolatokra épít

A korrelációs módszer

n      Előnye:

a változók széles körét tanulmányozza

sok változó kapcsolatát vizsgálja

n      Hátránya:

–         olyan kapcsolatokat alapoz meg, melyek inkább együttjárások, nem ok-okozati kapcsolatok

–         az önjellemző kérdőívek megbízhatóságának és érvényességének kérdéseit veti fel

A kísérleti módszer

n      Előnye:

meghatározott változókat manipulál

objektíven rögzíti az adatokat

ok-okozati kapcsolatokat alapoz meg

n      Hátránya:

kizár olyan jelenségeket, melyeket laboratóriumban nem lehet vizsgálni

művi helyzetet hoz létre, amely beszűkíti az eredmények általánosíthatóságát

Forrás

Carver, Scheier – Személyiségpszichológia

János Réka – egyetemi jegyzet

Dósa Zoltán – egyetemi jegyzet (ppt)

 

 

 

 

 

 

Share