Személyiségpszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás
Berei Kati által kidolgozva
A személyiséglélektanban kutatási módszereket használnak az elméletalkotásban és vizsgálati módszereket a személyiség felmérésében.
FONTOSABB KUTATÁSI MÓDSZEREK
- INTROSPEKCIÓ
– befelé való fordulás, saját lelki életünk megfigyelése (lelki működés, érzelmek, gondolatok) és az erről nyújtott verbális beszámoló
– legrégebbi módszer a pszichológiában
– hátrányai:
– csak jó beszédkészségű, intelligens személyeknél működik, akiknek jó a megfigyelőképességük
– a vizsgálati személy csak a lelki folyamatok végeredményét tudja leírni (pl. szimpatikus az a személy), de nem tudja, hogy milyen folyamatok vannak a háttérben (miért piros az arcom, stb)
– nehézkes, felkészülést igényel, az eredmény ritkán hiteles
– a személy tudata sajátos viszonyban van az emlékeivel, torzíthatja azokat, miközben tévesen idézi fel, mégis pontosnak érzi
- MEGFIGYELÉS
– „A tudományos megfigyelés egy esemény, viselkedés vagy egy dokumentum észlelése.” (Fraisse)
– nem csak pusztán tanulmányozza a tényeket, hanem osztályozza: fogalmakba rendezi, oksági kapcsolatokat állapít meg vagy jelez előre.
– a szisztematikus megfigyelés: a tények objektív lejegyzése, a releváns információk kiemelése (a jelentéktelenek elhagyása)
– hátránya: lehetetlen „belebújni a másik ember bőrébe”, hogy megtudjuk mit gondol és érez – a megközelítésbeli különbségek félreértéseket eredményezhetnek
- ESETELEMZÉS (ESETTANULMÁNY)
– a tudományos megfigyelés egy speciális esete – az egyén ismételt és mélyrehatóan alapos vizsgálata (szociális kapcsolatok, családja, munkahelye, szórakozása)
– egyetlen személy életútját követjük nyomon és ok-okozati összefüggéseket állapítunk meg
– hosszú időtartamú megfigyelés (akár évekig is tarthat), a leggyakrabban strukturálatlan interjú (nincs előre meghatározott kérdéssorrend, felhasznál szabványosított teszt- vagy egyéb mérési eredményeket is)
– néha a vizsgált személlyel tölt néhány napot (közvetlen kapcsolat) vagy csak a közelben tartózkodik a megfigyelő és rögzíti a vizs. személy másokkal való kapcsolatait
– ha a kutató (általában klinikus terapeuta) valamilyen terápiás eljárást végez a vizsgált személlyel, az elért változásokat is beteszi az esettanulmányba = klinikai esettanulmány – leírja hogyan síklik félre a személyiség fejlődése illetve hogyan működik az egészséges személyiség
– több személyiségelmélet kifejezetten a terápiás környezetben végzett esettanulmányra épül (pszichoanalitikus elméletek)
– előnyei:
– részletes, élénk leírás a vizsgált személyről
– jelentősebb eseményekkel illusztrálják a személy életének átfogóbb eseményeit
– mivel a személyt saját élethelyzetének körülményei (nem laboratóriumi) között vizsgálják, az így nyert információ a hétköznapi életre vonatkoztatható
– mivel nyitott eljárás, a kutató bármilyen érdekesnek tűnő mozzanat nyomába eredhet (nemcsak az eredetileg vizsgáltaknak), ez számos felismerés és további kutatási ötlet forrása
– hátránya:
– csak egyetlen személlyel foglalkozik, így ha a megfigyelésünkből következtetést vonunk le, az nem általánosítható
Az introspekció, a megfigyelés és az esetelemzés változók közötti kapcsolatokat vizsgálnak.
– Változó = olyan dimenzió amely mentén eltérések lehetségesek
– legalább kétszintű (kétértékű), pl. férfi vagy nő, de lehet végtelen is (pl önbecsülés)
A változók közötti kapcsolatok általában kétféleképpen vizsgálhatók:
- korrelációs módszer
– megmutatja, hogy két változó együttjárása milyen mértékben jelezhető előre
– a kapcsolat két jellemzőjét: irányát és erősségét tárja fel
– nem tár fel ok-okozati kapcsolatot
- kísérleti módszer
– lehetővé teszi az ok-okozati viszony vizsgálatát
– a független változót manipuláljuk, a többi változót ellenőrzés alatt tartjuk
– amit nem tudunk ellenőrizni, a kísérleti személy véletlenszerű csoportbasorolásával egyenlítjük ki
– a manipuláció által okozott hatást a függő változón mérjük
A két módszert a kísérleti személyiségkutatásban gyakran többtényezős vizsgálatokká ötvözik.
- FAKTORANALĺZIS
– a személyiségpszichológia leggyakrabban alkalmazott módszere
– célja a viselkedés okainak a meghatározása (olyan faktorok azonosítása, melyek az egyes vonások alapjai)
– a korrelációs módszerre alapul (többszörös korrelációt jelent)
– korreláció – együttváltozás, két jelenség közötti összefüggés: ha van korreláció, akkor mindkét jelenségnek (pl. viselkedésnek) ugyanaz az oka
Korrelációs módszer
– akkor van korreláció két dimenzió között, ha a dimenziók értékei szisztematikusan együttjárnak (kapcsolatban vannak)
– a kapcsolatnak két jellemzője van:
– iránya: pozitív (együtt nőnek) vagy negatív (egyik magas értéke a másik alacsony értékével jár együtt – fordított korreláció)
– erőssége: mennyire szoros vagy laza a két változó közötti kapcsolat
– ezt a korrelációs együttható adja meg (r):
– 0,6 – 0,8 – magas korreláció
– 0,3 – 0,5 – gyengébb (de még erős) korreláció
– < 0,2 – 0,3 – bizonytalan korreláció
– ahhoz, hogy az eredmény tényleges összefüggést takarjon, statisztikailag szignifikáns kell legyen – vagyis a korreláció nem véletlenszerű (a véletlen hatása elég kicsi, pl. 5% alatti)
A faktoranalízisben:
– több változót elemzünk, közös faktorokat próbálunk kimutatni
– többlépcsős statisztikai számítás de csak látszatra pontos
– nagyszámú mérés nagyszámú mintán → korrelációs mátrix → faktorsúlyozás
- KĺSÉRLET
– a korreláció kifejezi a változók együttjárását, de azt nem mutatja, hogy miért járnak együtt – ezt az ok-okozati összefüggést határozza meg a kísérlet
– kísérlet – olyan kutatási módszer, amelyben a kutató szándékosan kivált egy jelenséget, amelyet részletesen elemez
– fontos meghatározni a függő és független változókat:
– független változó: a kísérletvezető határozza meg, ezt manipulálja, ez az ok, ennek hatását méri
– függő változó – az okozat, a vizsgálati személyek által adott válaszok, reakciók
– a kísérlet célja az ok-okozati viszony feltárása a függő és független változó között
– fontos a kísérleti kontroll alkalmazása – amikor a manipulált változótól eltekintve mindenkit egyformán kezelünk
– minden olyan változó mentén, amit nem tudunk ellenőrzés alatt tartani, a személyeket véletlenszerűen (random) soroljuk be a kísérleti és kontrollcsoportba
– a kísérlet alapfeltétele a kontrollcsoport alkalmazása – itt csak a független változók hatását mérjük, ez a csoport nem részesül manipulálásban
– a kisérleti és kontrollcsoportok összehasonlítása révén kimutathatjuk, hogy a független változónak volt-e valamilyen mértékű hatása
– a kísérlet a személyiségpszichológiában nem a leghasználhatóbb módszer, mert minden viselkedést nagyon sok körülmény, ok határozhat meg – ezért jobbak a többváltozós kísérletek – de bonyolultabbak
AZ EGYES MÓDSZEREK ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI
A modern személyiségpszichológia kutatási irányai
- klinikai megközelítés – Charcot, Freud, Murray, Rogers, Kelly
- korrelációs megközelítés – Galton, Pearson, Cattel, Eysenck
- kísérleti megközelítés – Wundt, Ebbinghaus, Pavlov, Watson, Hull, Skinner, kognitív megközelítések
A klinikai módszer
n Előnye:
elkerüli a laboratórium művi helyzetét
a személy-környezet teljes komplexitását tanulmányozza
az egyént mélyrehatóan tanulmányozza
n Hátránya:
rendszertelen megfigyeléshez vezet
az adatok szubjektív értelmezésére bátorít
a változók közötti bonyolult kapcsolatokra épít
A korrelációs módszer
n Előnye:
a változók széles körét tanulmányozza
sok változó kapcsolatát vizsgálja
n Hátránya:
– olyan kapcsolatokat alapoz meg, melyek inkább együttjárások, nem ok-okozati kapcsolatok
– az önjellemző kérdőívek megbízhatóságának és érvényességének kérdéseit veti fel
A kísérleti módszer
n Előnye:
meghatározott változókat manipulál
objektíven rögzíti az adatokat
ok-okozati kapcsolatokat alapoz meg
n Hátránya:
kizár olyan jelenségeket, melyeket laboratóriumban nem lehet vizsgálni
művi helyzetet hoz létre, amely beszűkíti az eredmények általánosíthatóságát
Forrás
Carver, Scheier – Személyiségpszichológia
János Réka – egyetemi jegyzet
Dósa Zoltán – egyetemi jegyzet (ppt)