Share

Szociálpszichológia, 10. tétel, pszichológia távoktatás

Koponyás Rita által kidolgozva

10. A szociális észlelés meghatározása, az első benyomások összetevői

Meghatározás, kognitív reprezentáció, fizikai megjelenés benyomása, non-verbális kommunikáció és benyomások, megtévesztés észlelése, viselkedésből eredő benyomás, figyelemfelkeltő jelek, kiugró jelleg, (Smith és Mackie, 133-142)

Szociális észlelés: az emberek megjelenése és viselkedésük megfigyelése során keletkező vélemény, ítéletalkotás, mely a barátságosságukra, vérmérsékletükre, szociabilitásukra vonatkozik, s előjelzésül szolgálhat arra, hogy milyen viselkedést várhatunk el tőlük az interakciók során.

A kognitív reprezentáció a memóriánkban tárolt, valamire vonatkozó tudásegyüttes. Kognitív reprezentációnk van az emberek jellemvonásairól, a helyzetekről, társadalmi csoportokról, forgatókönyvekről. A kialakított benyomások, a különféle csoportok képviselőiről kialakított hiedelmeink is ide tartoznak.

Az emberekről alkotott első benyomást a külső tulajdonságok fizikai észlelése, a nyílt viselkedés észlelése és a nem verbális kommunikáció alakítja ki.

A külső tulajdonságok jelentéssel bírnak, nyílt, vagy rejtett üzeneteket hordoznak. Pl. a ruha a társadalmi hovatartozásról informál, a szemüvegeseket okosnak, a vöröseket tüzesnek, a szőkéket butuskának gondoljuk. Ezek jórészt csak hiedelmek, mégis támaszkodunk rájuk az első benyomás kialakításánál. Elvárásokat hívnak elő.

A nem verbális kommunikáció gyakran többet elárul, illetve pontosabb információt közöl embertársainkról. A kézfogás, a szemkontaktus, az arckifejezések szimpátiát vagy ellenszenvet kelthetnek. Az egyenes jellem, a barátságosság, érdeklődés, vagy épp a félénkség, sunyiság, ellenségesség mind megjelenik a non-verbális kommunikáció alkalmával. Akik nyílt tekintettel felénk fordulnak, s bólogatnak miközben minket hallgatnak könnyen elnyerik bizalmunkat, szimpátiánkat.

A testbeszéd pillanatnyi hangulatunkról, érzelmeinkről tájékoztathat. Az érzelmek kifejezése univerzális, egymástól távoli kultúrákban is felismerhetőek ugyanazon jelek alapján ugyanazon érzések. Ami kultúrafüggő: mikor és hol használhatjuk nyíltan az érzelmek kifejezését.

A hazugság, megtévesztés –bár nem könnyen-, apró, árulkodó jelekből felismerhetőek. A szavakat, az arcot könnyebb ellenőrzés alatt tartani, de elárulhat a remegő, vagy éles hangszín, a kezek és a lábak nyugtalan mozgásai. A megtévesztés felismerése fejleszthető, pl. a titkosszolgálat munkatársai ebben sikeresebbek mint az átlag.

Megemlítendő még a hazugság vizsgálatára használható poligráf, mely az extra stressz megjelenését, a fiziológiai aktivitást (szapora légzés, felgyorsult szívverés, izzadás) érzékeli. Bebizonyosodott azonban, hogy e vizsgálatok nem tökéletesen megbízhatóak, inkább pszichológiai nyomásként alkalmazzák manapság.

A benyomás kialakításának talán a legfontosabb forrása a viselkedés megfigyelése. Ebből általánosítással következtetéseket vonunk le a másik ember jellemvonását illetően. A emberek cselekedeteikből ítélik meg egymást.

Más emberek megfigyelése alkalmával leginkább a környezettől elütő, szembetűnő fizikai vagy viselkedésbeli jellemvonásokat vesszük észre. Egy jel szokatlan lehet az egyik szituációban, s teljesen odaillő egy másikban. A figyelemfelkeltő jegyek az adott helyzetben az átlagtól való eltérő jellemvonások. Kiugró jellegnek a jel azon képességét nevezzük, mely figyelmet kelt a kontextusában. A kiugró jelek uralják benyomásainkat.

Share