Share

Szociálpszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

4.Tétel A szociálpszichológia evolúciós megközelítése

Természetes kiválasztódás: Darwin féle elve arra ad magyarázatot, hogy az alkalmazkodás (a jó tervezésre utaló tulajdonságok) hogyan jöhettek létre, természetfeletti erők közreműködése nélkül. (Dawkins,1986) Darwin szerint: bármilyen környezetre igaz, hogy bizonyos örökölhető változatok jobban képesek életben maradni és szaporodni, vagyis nagyobb alkalmassággal bírnak.

  • A létrejövő formák életképesebbek az adott környezetben, mint az alternatívák. Hosszú távon ez a folyamat magyarázza a fajok eredetét.
  • Darwint a testi tulajdonságok evolúciója foglalkoztatta, míg a modern darwinisták a magatartás evolúciója felé fordultak.
  • A „jobban alkalmazkodott formák kiválasztódnak” elv érvényes bármilyen örökletes alapú tulajdonságra. ( Pl. testfelépítés, vagy magatartásra való hajlam)
  • A legtöbb állatnál (emlős, madár) melyek kisszámú utódot hoznak világra, megtalálható  az a hajlama, hogy szoros érzelmi kapcsolatot alakít ki kicsinyeivel mert, anélkül az utódoknak nem volna esélye a túlélésre.
  • Vagy Pl. a heringsirálycsibék hajlama: rákoppintanak a szüleik csőrén lévő vörös foltra, jelezve, hogy enni kérnek. Ha nélkülöznék ezt a hajlamot, éhen halnának és utódok sem születnének.
  • Az evolúciós pszichológusok, hasonló módon magyarázzák az emberi diszpozíciókat is. Pl. a mai ember vonzódása a csokoládéhoz és a hamburgerhez: mert a cukor és a zsír az evolúciós környezetben ritka és fontos táplálékok voltak. Vagy a férfiak miért vonzódnak a 0,7 derék-csípő arányt mutató nőkhöz? Mert az evolúciós környezetben ezek a jegyek az egészség és termékenység mutatói voltak.
  • Az evolúciós biológusok, amikor a természetes kiválasztódás elvét alkalmazták a társas viselkedésre, felmerült: hogyan lehet, hogy a több erőforrást biztosító egyének, nem csak több utódot hagytak maguk után, nem csak önző versengést eredményezhetett ez a folyamat, mert az emberek és állatok mégis, gyakran együttműködnek és segítenek egymásnak.

Altruista viselkedés (segítő magatartás): az ember és állatvilágban egyaránt jelen van, amikor az egyik egyed, személy saját alkalmasságbeli költségére növeli egy másik alkalmasságát. Az emberek pénz adnak kolduló idegennek, vagy felemelik, ha az utcán összeesik, szívességet tesznek rokonnak, barátnak, kollégának.

  • Az ilyen magatartás ellentmond a természetes kiválasztódásnak. A biológusok feltételezték, hogy az állatok a csoport vagy faj érdekében cselekszenek.
  • Számítógépes szimulációval kimutatták, hogy az altruista egyedeket, egymást követő nemzedékeken át, kiszorítják az önző egyedek és a segítők kihalásához vezet. De akkor miért maradnak fenn a természetes kiválasztódás során mégis? és az emberek miért nyújtanak egymásnak segítséget?

A rokonság szerepe:

  • A modern darwinista gondolkodás: a szaporodás génmásolatok átvitelét jelenti a következő nemzedékbe→ a gének a szelekció valódi egységei, azok a genetikai utasítások, amelyek létrehozzák a hozzánk hasonló másokat létrehoznak, mi pedig továbbadjuk utódainknak.
  • Ivaros szaporodás során az utód a szülők génjeit birtokolja 50-50%-ban. Ez az arány a testvérekben is ugyanez.
  • Dawkins,(1979): ha szemügyre veszünk egy olyan gént, amely azt a hajlamunkat irányítja, hogy segítsük a rokonainkat, még áldozatok árán is, a szelektív altruista magatartás ennek a gén másolatainak a fennmaradását és szaporodását segítené. Ezek elterjednének a populációban és jobban érvényesülnének, mint az önzetlenség génjei.
  • Hamilton (1964): matematikai formában mondja: az önzetlenséget szelektív módon alkalmaznánk a rokonokra, genetikai rokonságuk foka szerint. A rokonsági együttható (r) azt jelenti, hogy mennyivel nagyobb a közös gének aránya a rokonságban nem álló egyedekben közös géneknél.
  • Szülők és utódaik esetében  az r = 0,5 akárcsak a testvéreknél ; unokatestvérek esetében r = 0,125 Így a rokonság által kiváltott altruizmus génje fennmaradásának valószínűsége szerint, egy fiatalabb testvér életének megmentése, egész szaporodóképes élete tartamára ugyanolyan értékű, mint az ugyanolyan életkorú saját gyermekeink megmentése.
  • Egy unokatestvér megmentése kevesebb előnnyel jár, a közös géneknek populációban való fenntartása szempontjából, mert ezen, génekből csak 1/8-it hordoz.
  • Grafen (1982): a rokon segítése a sajátutódaink helyett vagy mellett történik. Az első esetben nem növekszik az átfogó vagy inkluzív alkalmasság (mikor valószínű az együttműködés köztük) sőt csökkenhet is. A második esetben előny származna az inkluzív alkalmasság növekedése- a rokon megsegítéséből.
  • Dawkins szerint: a rokonság az alapja a szövetségeknek a társas állatok között. Pl.a vadkutyák együttműködnek a vadászatban. De az embernél is hasonló: a szülők segítik gyermekeik életben maradását gondoskodás által. Ez is a rokonság által kiváltott altruizmus.
  • Az inkluzív alkalmasság az embernél megmagyarázza a rokoni kötelékek fontosságát, és az emberek miért segítenek anyagilag a közeli hozzátartozóiknak. (Daly,Salmon,Wilson, 1977).
  • Emlen (1997): az emberek ahhoz alkalmazkodtak, hogy nagy családokban, közeli rokonokkal élnek együtt, akikkel együttműködnek. A mai újjáalakult család egymással biológiai rokonságban nem álló egyénekből áll, ahol a mostohaszülők nagyobb valószínűséggel ártanak párjuk előző házasságából származó gyerekeinek. Kimutatták, hogy ezekben a családokban: gyakoribb a házassági konfliktus, magasabb a válások aránya, a mostohagyerekek hamarabb elhagyják az otthont. Erre is akár az állatvilágban az inkluzív alkalmasság lehet a magyarázat.
  • Daly és Wilson (1988): irattári és néprajzi adatok felhasználásával: rokonság alapján vizsgálta az együttműködve elkövetett emberölést. Egy másik ember megölése a versengés szélsőséges következménye. A közös elkövetők egymással szoros rokonságban vannak.
  • XIII sz-i Angliából származó feljegyzések: az emberölések 2/3-át együttműködve követték el. Az elkövetők 6-szor nagyobb valószínűséggel rokonok voltak, mint az elkövető és az áldozat.
  • Burnstein, Crandal és Cytayama (1994): az inkluzív alkalmasságra épülő hipotézisét ellenőrizte: Arra kérte a résztvevőket, válasszanak, kinek segítenének egy sor hipotetikus egyén közül, akik korra, nemre, vagyonosságra, egészségi állapotra, és rokonság tekintetében különböztek. 5 vizsgálatban is a választás a rokonságot követte, ami különösen hangsúlyos volt élet-halál forgatókönyvek esetében.

Reciprok altruizmus:

  • Trivers(1971):segítésre ott kerülne sor, ahol a segítés költsége viszonylag kicsi, az előnye pedig nagy, s ahol van mód azon egyedek azonosítására és kizárására, akik elfogadják a segítséget, de nem viszonozzák.
  • A reciprok altruizmus nem tartható fenn, csak ha a legtöbb csaló kizárható.
  • Wilkinson,(1988) : a reciprok altruizmus elve alkalmazható: oliva páviánokra, akik segítenek a másiknak vetélytársa legyőzésében. Vagy a vámpír denevérek élelemmegosztására.
  • Az emberek kis csoportokban éltek evolúciós történetük folyamán, ezért a kutatások Trivers elvének érvényességét erősítik meg, mert kisebb integráltabb közösségekben a járókellők nagyobb valószínűséggel avatkoznak közbe, mint nagyobb anonim közösségekbe, (Thompson, 1980).

Együttműködés és versengés:

  • Az inkluzív alkalmasság és a reciprok altruizmus a válasz arra, hogy miként fejlődhet ki a segítő magatartás a természetes kiválasztódás látszólag önző folyamatán keresztül. Hogy mikor esnek egybe az egyénnek alkalmassággal kapcsolatos érdekei (mikor valószínű az együttműködés köztük) és mikor térnek el (mikor valószínű, hogy egymással versengenek).

Versengés:

  • a természetes kiválasztódás velejárója, mivel az életben maradáshoz, és szaporodáshoz szükséges erőforrások korlátozottak. A jövő nemzedékben azoknak az egyedeknek a génjei lesznek képviselve, amelyek ezeket az erőforrásokat képesek megszerezni.

Együttműködés:

  • a rokoni kiválasztódáson keresztül valósul meg.
  • valamint a kölcsönös előnyök esetén, amikor az állatok együtt képesek azt elérni, ami egyedül lehetetlen.
  • A reciprok altruizmus: Az időben szétválasztott kölcsönös altruizmus esete, ami védelmet igényel a viszonzás elmaradásával szemben.
    • Pl. közös szülői gondoskodás, amikor két egyed kölcsönös előnyükre együttműködik. A szülők nincsenek rokoni kapcsolatban, így nincs ok az evolúciós együttműködésre, ezért akármelyikük rá hagyhatja az utód nevelését a másikra.
    • Sok fajban mindkét szülőre szükség van az utódneveléshez, és ha bármelyik megszökik, az utód életben maradása bizonytalanná válik.
    • Mindkét szülő azonos rokoni kapcsolatban van az utódokkal, így ugyanaz az alkalmassági érdek forog kockán.
    • A fentiek alátámasztják, a kétszülős utódgondozás evolúcióját az állatvilágban és az embernél is.
    • Az állatok és emberek világában megfigyelhető mind az együttműködés mind a versengés. Annak ellenére, hogy a szülőknek szükségük van egymásra az utódgondozáshoz, ha bármelyiknek alkalma nyílik, hogy növelje alkalmasságát, azáltal, hogy egy másik partnerrel párosodik, megteszi. (Mock, Fuioka,1990).

A hűtlenség:

  • az emberek között gyakori, az utódok 10 és 30 % ennek nyomán jön világra. (bellis, Baker, 1990, Diamond, 1991). A másik partnerből a hűtlenség ellenállást vált ki.
  • Az emberi kapcsolatokat egyszerre jellemzi önzetlen szeretet és önérdek általi konfliktus, aminek oka az evolúciós fejlődésünkben rejlik.

Share