Share

Szociálpszichológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Koponyás Rita által kidolgozva

1. A szociálpszichológia meghatározása, a tudományos vizsgálódás kezdetei Platón államától Darwin evolúciós nézetéig

A társas folyamatok szerepe, kognitív folyamatok szerepe, észlelés, egyénközpontú megközelítés, társadalomközpontú megközelítés, individualizmus, hedonizmus, utilitarizmus, pozitivizmus, evolúciós elmélet (Smith és Mackie, 49-59, Hewstone és Stroebe 19-22)

A szociálpszichológia annak a tudományos tanulmányozását jelenti, hogyan hatnak a társas és a kognitív folyamatok arra, ahogyan az emberek észlelik és befolyásolják egymást, ill. ahogyan egymáshoz viszonyulnak. Az egyének társas viselkedését próbálja megérteni, úgy, hogy az egyént a társas kontextusban tanulmányozza.

A társas és kognitív folyamatok hatásai nem különállóak, hanem elválaszthatatlanok egymástól.

A társas folyamatok: család, barátok, körülöttünk lévő emberek, a csoportok, melyekhez tartozunk, a kultúránk tanításai, nyomásai hatnak érzéseinkre, gondolatainkra, tetteinkre. Ezek olyankor is hatással vannak, mikor egyedül vagyunk. A kutatók vizsgálják az egyént a csoportban: miként hat ránk mások felénk irányuló magatartása, hogyan értelmezzük azokat. És vizsgálják a csoport hatását az egyénben: mit változtat bennünk az, hogy bizonyos csoporthoz tartozónak definiáljuk magunkat, mennyire sajátítjuk el ezen csoport normáit, és ez miként jelentkezik a magatartásunkban.

Kognitív folyamataink: emlékeink, látásmódunk, gondolataink, érzelmeink meghatározzák hogyan fogjuk fel a világot és vezérlik a cselekedeteinket. Az alapján reagálunk, amilyennek értelmezzük, gondoljuk, véljük a körülöttünk levő világot.

A társas és kognitív folyamatok meghatározzák, hogyan észlelik és befolyásolják egymást az emberek. Ezek ismerete magyarázatot adhat a viselkedések okaira, az okok ismerete egyszerűbbé teszi megérteni a körülöttünk levő társadalmi jelenségeket, problémákat.

Történeti kitekintés Platóntól Darwinig:

A szociálpszichológia kérdései egészen a XX. század elejéig a filozófia tárgykörébe tartoztak.

Platón: társadalomközpontú megközelítés: az állam elsődleges az egyénnel szemben. Ahhoz, hogy társadalmi lénnyé váljunk, felelős nevelőmunka szükséges. („Tömegszellem”: a legbölcsebb emberekből álló tömeg is birkanyájjá válhat és irracionális viselkedést mutathat.)

Arisztotelész: egyénközpontú megközelítés: az ember természeténél fogva társadalmi lény, így képes személyes kapcsolatok teremtésére, együttélésre, s természetes úton alakul ki ezáltal a család, törzs és állam.

Innen gyökerezik a társadalomról való gondolkodás kétféle hagyománya:

  • Társadalomközpontú megközelítés: társadalmi struktúrák egyéni viselkedést meghatározó szerepére helyezi a hangsúlyt.

XVIII. sz.: csoportlélektan (pl. Hegel (1770-1831), idealista filozófus). A társadalomelmélet keretéből indulhat ki a szociálpszichológiai elméletalkotás.

  • Egyénközpontú megközelítés: az egyénben zajló folyamatok határozzák meg a társadalmi rendszerek működését.

Individualizmus: az egyén elsőbbségére és szempontjaira támaszkodó felfogás. Az ember alapvető lélektani jegyei (ösztön, szükséglet, igény) eleve adottak, függetlenek a társadalmi kontextustól. A csoport tehát nem más, mint ezen adottságok terméke.

Hedonizmus: az individualizmus alá tartozó fogalom, örömelvűséget jelent. Cselekedeteink közben arra törekszünk, hogy minél inkább hozzájussunk élvezeteinkhez, és elkerüljük gyötrelmeinket.

Utilitarizmus: az individualizmus alá tartozó fogalom, célja a lehető legtöbb embernek a lehető legnagyobb boldogságot okozni. Megalkotója Jeremy Bentham, 1748-1832,: örömelv helyett hasznossági elv. (A hasznossági elv a XX. sz. közepén a döntéselméletekben jut fontos szerephez.)

A modern szociálpszichológia kialakulásához lényegesen hozzájárult még a szociológia és az evolúciós elmélet XIX. században történő megjelenése. A szociológia megteremtése August Comte (1978-1857) nevéhez köthető, miként a pozitivizmus is.

A pozitivizmus kritikus ismeretelméleti és módszertani felfogás, mely a megfigyelhető, mérhető adatokat tekinti a megismerés alapjának. A mérhető adatokra, kimutatható tényekre vissza nem vezethető jelenségeket, történéseket nem létezőnek tekinti, nem veszi figyelembe. A jelenségek csak a „tesztpozitív” szinten tekinthetők reálisnak és bizonyosnak.

Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején a szociológia területéről indulva a szociálpszichológia felé, Émile Durkheim (1858-1917) nevét kell megemlítenünk. Ő úgy vélte, hogy a társadalmi tények és az egyéni tudat egymástól függetlenek. A társadalom megnyilvánulásai, bár az egyénből indulnak ki, jellegzetességeiben eltérnek az egyén megnyilvánulásaitól. (Ezt kollektív reprezentációnak nevezte) Ezért a „kollektív pszichológia” létrehozására törekedett, de a szociálpszichológiai elgondolásokat zömmel az egyénlélektan mintájára alakította ki.

A XIX. század legnagyobb hatású elmélete az evolúciós elmélet volt. Charles Darwin (1809-1882): Az ember származása, Az ember és az állat érzelmeinek kifejezése c. művei nagy befolyással voltak a pszichológia és a szociálpszichológia kialakulására. Az ember társas állat, azzal a képességgel, hogy a körülötte levő változó, társas környezethez testileg, szociálisan és mentálisan alkalmazkodni képes. Az érzelmek kifejezésének megvan a maga szociális funkciója. A darwini elmélet az érzelem kutatásánál, az emberi viselkedés értelmezésénél, a szociobiológia tanainál fontos szerephez jutott, s az evolúciós pszichológia alapját képezi, mely szerint a pszichológiai mechanizmusok biológiai funkciókhoz kapcsolhatóak.

A XIX. század vége: a tudományos pszichológia kialakulása: Németországban néhány kutató kísérleti eszközökkel kezdett mentális folyamatokat vizsgálni, (pl. érzékelés, memória, ítéletek).

Ezután kezdtek a kutatók a gondolkodásra, cselekvésre ható társas befolyással foglalkozni: szociálpszichológia. (Észak-Amerika, Anglia, Franciaország.)

Share