Általános pszichológia, 23. tétel, pszichológia távoktatás
Henter Gábor által kidolgozva
A komplex tanulas az asszociaciok kialakitasan tul valami mast is tartalmaz: egy problemamegoldasi strategia alkalmazasat vagy a kornyezetről egy mentalis terkep kialakitasat. A pszichologiaban a kognitiv iranyzathoz tartozo kiserletezők voltak azok, akik ezeket tanulmanyoztak.
Kognitiv nezőpontbol a tanulas kulcsa az előleny azon kepessegeben rejlik, hogy a vilag egyes vonatkozasait mentalisan reprezentalja (lekepezze), es azutan ezeken a mentális reprezentációkon (nem pedig a valosagos vilagban) műveleteket hajtson vegre. Ami mentalisan lekepződik, az sok esetben esemenyek es ingerek kozotti asszociacio, ezek a klasszikus es operans kondicionalas esetei. Mas esetekben a reprezentaciok a vilag komplexebb vonatkozasait kepezhetik le (pl, kornyezetről alkotott terkepek vagy olyan absztrakt fogalmak, mint az ok) es ezeken hajtunk vegre kulonboző műveleteket. Vannak az asszociativ folyamatoknal bonyolultabb műveletek is, melyek a mentalis proba-szerencse alakjat olthetik: az előleny fejben probalja ki a lehetősegeket. A műveletek egy tobblepeses strategiat is alkothatnak. Azonban a strategiak feltetelezese kulonosen furcsanak tűnik, ha fenntartjuk azt a feltevest, hogy a tanulas egyszerű asszociaciokbol epul fel. A kovetkezőkben a tanulas azon jelensegeiről lesz szo, amelyek kozvetlenul ramutatnak a nem asszociativ reprezentaciok es műveletek szuksegessegere.
1) Kognitiv térképek és absztrakt fogalmak
Edward C. Tolman kutatasaiban azzal foglalkozott, hogy hogyan talalja meg bonyolult utveszőkben az utat a patkany (Tolman, 1932). Szerinte a bonyolult utvesztőkben halado patkany nem jobbra es balra fordulasok sorozatat tanulja meg, hanem egy kognitiv térképet alakit ki, amely az utvesztő alaprajzanak mentalis reprezentacioja. Az utvesztő egy kozepső teruletből es nyolc azonos, sugariranyu folyosobol all. A kutatok az egyes probakban minden folyoso vegebe elelmet helyeznek. A patkanynak azt kell megtanulnia, hogy eljusson minden folyosoba es megszerezze az ottlevő eledelt anelkul, hogy visszaterne azokba, amelyekben mar volt. A patkanyok figyelemremeltoan gyorsan tanuljak ezt meg. 20 proba utan gyakorlatilag soha nem ternek vissza a mar meglatogatott folyosokba. A legfontosabb eredmeny, hogy a patkany nem allit fel olyan strategiat, mint az ember pl. hogy mindig ugyanabban a sorrendben menjen vegig a folyosokon, mondjuk az oramutato jarasaval megegyezően. Ehelyett a patkany veletlenszerűen latogatja a folyosokat, jelezve ezaltal azt, hogy nem valamifele merev valszsort tanult meg. Valoszinuleg kialakitotta az utvesztő belső reprezentaciojat, amely a folyosok kozti terbeli kapcsolatokat tartalmazza, es az egyes probakban „mentalisan kipipalja” azokat a folyosokat , amelyekben mar jart (Olton, 1978-79).
Patkanyok helyett főemlősokkel is vegeztek vizsgalatokat. Ezek azt is kimutattak, hogy a pl. a csimpanzok olyan absztrakt fogalmakat is kepesek megtanulni, amelyeket regebben egyedul az embernek tulajdonitottak. A tipikus kiserletben a csimpanzok kulonboző alaku, szinű es meretű műanyag zsetonokat mint szavakat tanultak meg. Megtanultak peldaul, hogy az egyik zseton az „alma”, a masik a „papir”, ahol is a zseton fizikailag semmiben sem emlekezetetett az adott targyra. Ennel is meglepőbb az, hogy olyan absztrakt fogalmaik is vannak, mint az azonos , a különböző es az ok (Premack, 1985).
2) Belátásos tanulás
Wolfang Kohler az 1920-as evekben csimpanzokkal vegzett kutatasokat (ketrecben levő csimpanz meg kellett szerezze a ketrecen kivul elhelyezett banant a kozeleben levő bottal):
A csimpanzok altalaban megoldottak a problemat, megpedig olyan modon, ami valamilyen belátásra utal. Teljesitmenyuk szamos szempontbol elter Thorndike macskainak es Skinner patkanyainak es galambjainak a viselkedesetől.
Egyreszt a megoldas hirtelen jelenik meg, nem pedig egy fokozatos probaszerencse folyamat eredmenye . Masreszt miutan a csimpanzok megoldottak a problemat, a kesőbbiekben ugyanezt mar csak nagyon keves irrelevans mozgassal oldjak meg. Ugyanakkor Kohler csimpanzai az altaluk megtanulakat konnyeden atviszik mas szituaciokra is.
Van harom dontő jellegzetessege a csimpanzok problemamegoldasanak:
– a hirtelenség,
– az egyszer felfedezett megoldas kesőbbi hozzáférhetősége,
– es átvihetősége mas szituaciokra.
A megoldas azert tűnik hirtelennek, mert a kutatok nem fernek hozza a csimpanz mentalis folyamataihoz. A megoldas kesőbb is hozzaferhető, mert a mentalis reprezentacio időben fennmarad, es atvihető, mert a reprezentacio vagy eleg absztrakt ahhoz, hogy az eredeti szituacional tobbet fedjen le, vagy eleg rugalmas, hogy kiterjeszthető legyen uj helyzetekre is.
Kohler eredmenye arra utal, hogy a komplex tanulasnak gyakran két fázisa van:
- egy kezdő fazis, amelyben problémamegoldást hasznalunk, hogy levezessuk a megoldast;
- a masodik fazisban a megoldast az emlékezetben tároljuk, es előhivjuk, amikor hasonlo problemaval szembesulunk.
A komplex tanulas tehat: szorosan kotődik a gondolkodashoz es az emlekezethez.!!
3) Előzetes hiedelmek
A valo eletben az ingerek es az esemenyek kozotti kapcsolatok nem tokeletesen bejosolhatoak. A tokeletlen kapcsolatok asszociativ tanulasanak kutatasait elsősorban emberekkel vegeztek. Ezek a kutatasok azt mutatjak, hogy az előzetes hiedelmeink meghatarozhatjak, hogy mit tanulunk meg, ami viszont arra utal, hogy a bemenő informaciok kozotti asszociaciok kepzesen tul a tanulasban mas folyamatok is reszt vesznek.
Előzetes hiedelmeik altal bejosolva a kiserleti szemelyek nemletező, de kezenfekvő kapcsolatokat talalnak, melyeket Chapman & Chapman (1967) alapjan álasszociációknak nevezunk. Az ember tanulasat behataroljak, korlatozzak előzetes hiedelmei. Korlatok nelkul viszont tul sok lehetseges asszociaciot kellene figyelembe vennunk, es igy az asszociacios tanulas kaotikussa, ha nem egyenesen lehetetlenne valna.
Forrás: Kötelező könyvészet