Share

Általános pszichológia, 23. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Léteznek olyan tanulási helyzetek, amelyekben az inger lényeges, de a válasz elsősorban nem annak a minőségétől, hanem a kontextustól és a memóriában tárolt kognitív információtól függ. Kognitív térképek vagy absztrakt fogalmak formájában is képesek vagyunk ismereteket tárolni. Pl. autóval tartunk hazafelé a munkahelyünkről. A behaviorista álláspont szerint, ahhoz, hogy hazataláljunk, ingerek és válaszok egész láncolatát kell megjegyezzük: itt térünk balra, ott térünk jobbra, míg haza nem érünk. De mi van akkor, ha lezárják az utat? Nem fogunk hazatalálni? De igen, mivel a fejünkben nem inger-válasz láncolatok vannak csupán, hanem a bejárandó tér kognitív térképe is.

Nemcsak hogy képesek vagyunk létrehozni ezeket a belső térképeket, de képesek vagyunk arra is, hogy átrendezzük a fejünkben levő elemeket, vagyis újrakonstruáljuk a helyzetet.

Az útvesztőben való tanulással az állatok is jól boldogulnak. Az első labirintust az állatok tájékozódásának vizsgálatára Willard Staton Small építette a XIX-XX század fordulóján. Majmot, békát, rákot, csukát, tengerimalacot, egeret, patkányt tesztelt. A legjobban az egerek és a patkányok tájékozódtak. A hangya egy hatválasztásos labirintust kb. 30-40 próbálkozás után tanult meg, a patkány 10-20 próba után.

Tolman 1932-ben rájött arra, hogy a patkányok nem csupán jobb-bal szekvenciákat, hanem térképet tanulnak. Megfigyelhető, hogy az exploráció során stratégiát alkalmaznak a téri pontok leképezésére, képesek megvizsgálni az útvesztő minden pontját úgy, hogy kétszer nem járják be ugyanazt az útvonalat. A csimpánz könnyen elboldogul az útvesztőben, a megfigyelt helyről könnyen összeszedi a banánt, ritkán téved.

Szabó pl. a méhekről: ha táplálékot találnak, akkor visszatérnek a kaptárba és a „méhek táncának” nevezett kommunikációs sémán keresztül a többiek tudomására hozzák a lelőhelyet. De mi történik akkor, a egy méhet beviszünk egy tó közepére és ott adunk neki cukros vizet? A méh hírt visz a lehetőségről, de érdekes módon a többiek nem veszik figyelembe, mintha egy tó egy olyan folt lenne, aminek feltárása fölösleges időpocsékolásnak tűnik.

A madarak is emlékeznek azokra a helyekre, ahol korábban élelmet tároltak.

Kísérlet mátyásmadarakkal: a madarak szeme láttára táplálékot helyeztek el: mogyorót, sáskát és kukacot. 4, 280és 100 óra elteltével a madarak keresni kezdték a táplálékot. Meglepő, de nemcsak a táplálék helyére, hanem annak típusára és a raktározás időpontjára is pontosan emlékeztek.

A kognitív térképek a földrajzi térképekhez képest pontatlanabbak, és idődimenziót is magukba foglalhatnak. A pontatlanságot a következő jellemzőkben érhetjük tetten: enyhén görbe utcákat egyenesnek látjuk, a nehezen megközelíthető helyeket távolabbinak tüntetjük fel. A kognitív térképek esetén a memóriában létrejövő kognitív struktúrák őrzik és szervezik az információt, de léteznek olyan komplex tanulási formák is, amelyekben a viselkedést nem csak a rendelkezésre álló információ határozza meg, hanem a kontextus is, amelyikben a probléma felmerült.

Ilyen a belátásos tanulás.

1917-ben végezte Köhler azokat a kísérleteket, amelyek rávilágította, e tanulási forma lényegére, azaz, hogy nem csupán válaszok tanulására vagyunk képesek, hanem viszonyok, eszköz-cél relációk felfedezésére is.

Kísérleteit csimpánzokkal végezte: (1) Az állat a ketrecben volt, a táplálék a ketrecen kívül, úgy, hogy az nem érhette el segítség nélkül. A ketrecben volt egy bot is, aminek segítségével a banánt be lehetett húzni a ketrecbe. Miután feladta a próbálkozást, hirtelen a megoldás beugrott neki, belátta a komponensek közötti összefüggést és fogta a botot és bekotorta vele a banánt a ketrecig. A megoldás nem volt fokozatos közelítés, mint Thorndike macskáinál, hanem hirtelen belátta, a helyzet újraszerveződésének lehetőségét.

(2) kísérlet: bonyolultabb formában is elvégezték, amikor egy bot nem volt elég hosszú ahhoz, hogy elérhető legyen a banán, de rendelkezésre állt két összeilleszthető bot, ami már elég hosszú volt a megoldáshoz.

(3) kísérlet: egy közeli helyiségből kellett ládákat áthozni és egymásra tenni, hogy elérhető legyen a magasra felakasztott banán. Nem egyszerű választ tanultak, hanem tárgyi viszonyt fedeztek fel, képesek voltak a tudás transzferének lehetőségével élni.

A belátásos tanulás ismérvei:

– hirtelen felfedezett megoldás, aha-élménynek is nevezzük

– transzfer képessége, azaz a tanulás átvihető analóg helyzetekre

– mentális „próba-szerencse” módszer, ezért tűnik hirtelennek a felismerés, és külső szemlélő számára passzívnak az alany, mert csak mentálisan cselekszik.

Látens tanulás – a tanulás folyamán bekövetkező viselkedésváltozás nem mindig nyílt, azaz nem figyelhető meg közvetlen módon. Ez abban az esetben a leggyakoribb, hogyha a tanulás nem valamilyen specifikus cél vagy szándék miatt történik. Ilyenkor rejtett marad a viselkedésváltozás.

Tolman és Hansik 1930-ban végzett kísérlete során észrevette, hogy a patkány a labirintust akkor is megtanulja, ha nincs táplálék benne.

Az alapvető drive-okon túl azonban az exploráció igénye is mozgat, az egyszerű kíváncsiság is eredményezhet tanulást. Ha a patkány körbejárta a labirintust anélkül, hogy éhség hajtotta volna, később, amikor valóban élelem után kutatott, akkor jóval hamarabb tanulja meg a legrövidebb utat a táplálékig.

Embernél is hasonlóképpen működik pl. a nem figyelt reklámok is befolyásolják döntésünket, de nap mint nap előfordul az is, hogy hirtelen szükségünk van valamire és eszünkbe jut, hogy a tárgyat korábban már láttuk egy bizonyos helyen.

A látens tanulás jellemzői:

– a tanulást nem demonstrálja a viselkedés a tanulás pillanatában

– jutalom nélkül megy végbe

– amikor a megfelelő jutalom feltűnik, hirtelen használni lehet.

A puszta exploráció is hatékony, de még hatékonyabb, ha kognitív kíváncsiság motiválja a tanulást. Pl. lelkes kísérletvezető mellett a személyek is többet tanulnak, de közismert tény az is, hogy a pedagógus érzelmi involváltságának nagy szerepe van a tanításban, a tanulók a lelkes pedagógustól többet tanulnak.

Viselkedésmeghatározó működések

Az emberi viselkedésnek eltérő belső komplexitást feltételező irányítórendszerei vannak, és az egyedfejlődést során a tanulási formák bonyolultsága nő.

A komplexebb tanulási formákkal csökken a függés az ingerektől, s növekszik a belső szerveződés, s ezzel a szervezet által teremtett múltbeli kontextusok szerepe is nő.

A tanulás kérdésköre így összefonódik a reprezentáció és az emlékezés kérdésével, hiszen a kognitív működés lényege, hogy képesek vagyunk a dolgokat jelek segítségével eleképezni. Helyettesíteni őket, emlékezni rájuk.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share