Share

Általános pszichológia, 21. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Az operáns vagy instrumentális kondicionálásban az organizmus valamilyen cselekvésének az eredménye a tanulás. A választ azért tanuljuk meg, mert annak következményei vannak, ebben a tanulásformában aktív az alany, involválódik és motivált a válasz megtanulására, valamit tennie kell.

Thorndike elméletét úgy is szokták emlegetni, mint átmenetet a klasszikus és operáns kondicionálás között. Kísérlet: „problémaketrecbe” helyezett éhes macskákat, aminek ajtaja zárva volt, kint pedig táplálék volt, amit a macska látott. A ketrecben volt egy farúd, aminek érintésével kinyitható volt az ajtó. A macska először véletlenül megnyomta a farudat, mire az ajtó kinyílt és így táplálékhoz jutott. Ebben a tanulási helyzetben nyilván a véletlennek is szerepe volt, az ajtó kinyitásához egy kis szerencse is kellett, ezért próba-szerencse tanulásnak is nevezzük. Viszont ezután a macska már gyakrabban nyitotta ki az ajtót, 5-10 próba után megtanulta, a rúd és az ajtó közötti kapcsolatot. Megfigyelései alapján két törvényt fogalmazott meg:

  1. a gyakorlás törvénye: ha két esemény egy időben egymáshoz közel fordul elő, akkor megtanuljuk, a köztük levő kapcsolatot
  2. az effektus törvénye: ha egy cselekvést pozitív megerősítés követ, akkor ez növeli a viselkedés jövőbeni megjelenésének gyakoriságát, ha negatív esemény követi, akkor a gyakoriság csökken. A viselkedés annak következményei irányítják.

Thorndike próba-szerencse koncepciója az első olyan tanuláselmélet, amelyik megfogalmazza, hogy a szelekció az egyéni élet során is folyik.

A szervezet különböző véletlen válaszokat, viselkedéstöredékeket próbál ki, s az amelyik a helyzet megoldásához vezet, megerősödik és ezzel a szokásrepertoár szerves részévé válik. Ez a szokástanulás szintje, ahol a szelekciós tét a kipróbált szokások fennmaradása.

Az operáns kondicionálási folyamat legátfogóbb vizsgálata Skinner nevéhez fűződik. Skinner mellőzött mindenféle mentalizmust, szerinte az objektív tudás a külső és megfigyelhető, mérhető viselkedéssel foglalkozik, a belső állapotok szubjektívek, és közvetlenül nem mérhetőek, viszont befolyásol minket az, hogy mi történik a környezetünkben. Kísérletei a Skinner-dobozban zajlottak, amit ő fejlesztett ki. A dobozban egy pedál volt, aminek lenyomásával a patkány egy darab élelmet kapott. Néhány ismétlés után megtanulta a pedál és a táplálék közötti viszonyt. A megerősítésnek itt is elsődleges szerepe van, így a kapcsolat az inger és válasz között egyre erősebb lesz.

A megerősítésnek két típusát különböztetjük meg:

  1. elsődleges megerősítés: alapvető szükségleteinkkel kapcsolatos, pl. az éhes állatot táplálékkal jutalmazzuk, ha megnyomja a pedált. A megerősítés akkor a leghatékonyabb, ha az állat deprivált.
  2. másodlagos megerősítés: nem alapvető szükségletekről van szó, de ezek kielégítése közvetlen elérhető.

Megerősítő jellegüket a primér szükségletekből való asszociációjukból merik. Pl. pénz – ezen vásárolhatunk élelmet, innivalót, meleget, stb. vagy pl. a patkány a pedál lenyomása után egy hangot hall, s csak azt követi a táplálék, a hang megerősítőként működhet. Az asszociáció erőssége fokozható, de gyengíthető is. Ha a táplálék végérvényesen elmarad, akkor a válasz kioltódik. Ha a megerősítés részleges, akkor a kioltás később következik be, mint a megerősítés esetében.

A kioltás jelensége többféleképpen magyarázható:

1. ha nincs megerősítés, akkor az alany elveszíti az érdeklődését az asszociáció iránt.

2. ha nincs megerősítés akkor az organizmus egy új választ tanul, tehát a viselkedés megszüntetése akkor hatékony, ha egy preferált viselkedéssel helyettesítjük.

3. a válaszhoz frusztráció kondicionálódik, ez okozza a kioltást.

Pozitív megerősítés: azok a megerősítések, amelyek jutalmazási szereppel bírnak, ami azzal a következménnyel jár, hogy növeli a válasz újólagos előfordulásának valószínűségét.

Negatív megerősítés: megerősítésnek az a változata, amely nem jutalmazó jellegű, de a személy válasza lehetővé teszi egy kellemetlen negatív esemény elkerülését. Pl. a patkány megtanítható arra, ha a pedált lenyomja, megszűnik az áramütés.

Ez nem azonos a büntetéssel, hiszen a büntetés esetén a viselkedéshez egy averzív, kellemetlen következményt kapcsolunk, ami a személy akciójának közvetlen következménye. Pl. ha a gyermeket nagymamája megszidja, büntetés, de ha a gyermek kitakarítja a szobáját, hogy ne kelljen a nagymamájának a lekvárfőzésben segítenie, akkor a negatív megerősítés működik.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share