Share

Kognitív pszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

3.Tétel A tudás szerveződése

2 dimenzió mentén jellemezhetjük:

Vizsgálható:

  • 1). reprezentációs formája (analóg vagy propozicionális)
  • 2). Hogyan szerveződik
  • A tudást kutató tudósok egy része: a fogalmak szerkezetét vizsgálják,
  • Mások: a fogalmak komplex szerveződésével foglalkoznak (a sémák szerkezetével).
  • Tulving: különbséget tett az epizodikus és a szemantikus emlékezet között. Segítségével megkülönböztethetjük a tudás egyes típusait. Ez a megkülönböztetés heurisztikusan hasznos.

Deklaratív tudás: amit kimondhatunk, megfogalmazhatunk

Procedurális tudás: hogyan teszünk meg dolgokat, amit gyakran nehéz szavakban kifejezni.

A fogalmak hagyományos elméletei

A fogalmak funkciója: a kognitív gazdagságot segítik elő (Collins és Quillian,1969).

A meghatározó tulajdonságok modellje (Gottlob Frege 1892/1980)- egy fogalmat meghatározó tulajdonságokkal ragadhatunk meg.

  • A fogalom intenziója: olyan jellemzőkből áll, amelyek meghat., hogy mi alapján  tartozik valami a fogalom körébe.
  • A fogalom extenziója: azoknak az entitásoknak az összessége, melyek a kategória tagjai. (a fogalom tartalma és terjedelme)
  • Pl. agglegény = intenziója: meghatározó tulajd.(ff.i , nőtlen, felnőtt) extenziója= azon egyének összessége, akik agglegények.
  • Úgy tekinti a fogalmakat, mint szükségszerű és együttesen elégséges tulajdonságok alapján meghatározható képződményeket.

Ez a felfogás azt prognosztizálja, hogy:

  • Az ilyen tulajdonságokat meg lehet állapítani
  • A kategóriához való tartozás nem fokozatokon múlik, hanem minden vagy semmi alapon történik.
  • A fogalmi kategóriák között világos határok vannak.
  • Egy alárendelt fogalom a felső kategóriák minden tulajdonságával rendelkezik.

Collins és Quillian  (1969:1970) egy komputációs modellt alkotott, mely a felfogás sok központi elképzelését megvalósította.( a fogalmak hierarchikus reprezentációjára, vizsgálta a szemantikus memória szerkezetét, valamin hogyt a fogalmak és tulajdonságok, hogyan szerveződnek egymáshoz képest.)

Az elmélet előrejelzései megkérdőjelezhetők, vagy kimutatható, hogy természetes kategóriák esetében nem érvényesek. Ezért a kutatók olyan alternatívákat igyekeztek megfogalmazni, melyek jobban igazolják az empirikus bizonyítékokat.

Ameghatározó és jellemző jegyek elméletei: Az elméletekben megtartják a meghatározó jellemzőket, de hozzáteszik, hogy a fogalmak jellemzőjegyekkel rendelkeznek.

A jegyösszehasonlító elmélet (Rips és munkatársai, 1973; Smith és munkatársai,1974).

  • A fogalmakat két tulajdonságtípus reprezentálja: meghatározó és jellemző tulajdonságok.
  • A meghatározó tulajdonságok a fogalom lényegére mutatnak és megvannak a kategória minden tagjában.
  • A jellemző tulajdonságok meghatározzák, hogy a kategória egy-egy tagját az emberek mennyire ítélik meg reprezentatívnak.
  • A fogalmak verifikálása (pl. a kanári madár), két lépésben: először összevetik, mind a meghat. és jellemző tulajdonságokat. Végül, csak a meghatározó tulajdonságokat.
  • A 2-ik lépést csak akkor teszik meg, ha az első nem vezet egyértelmű eredményhez.

Bár ez a módszer kiküszöböli Collins és Quillian elméletének hiányosságait, még maradtak problémák. Ez az elmélet, egy a meghatározó és jellemző tulajdonságokon alapuló felfogásnak.

Más változatokat is javasoltak és vannak bizonyítékok, melyek ezeket is támogatják.

Prototípuselmélet (vagy jellemző tulajdonság elméletek)

A nézet általános elképzelései:

  • A fogalmaknak prototipikus szerkezetük van. A prototípus maga vagy tulajdonságok együttese, vagy a fogalom legjobb példája.(példái)
  • Nincsenek korlátozó szükséges és elégséges tulajdonságok a kategóriák meghatározására; A fogalomhoz tartozás attól függ, hogy a tárgy milyen nem szükségszerű tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket tipikusabbaknak tekintünk,mint másokat.
  • A fogalmak közötti határok elmosódottak. Nincs élesem meghatározva, hogy mi tagja a kategóriának vagy mi nem. (pl. a paradicsom átkerülhet a zöldség kategóriába).
  • A fogalmakat tipikusságuk szerint állíthatjuk sorba. Tipikussági görbe= a fogalom példányainak eltérő tipikusságát jellemzi.
  • A kategóriához való tartozást a tárgy tulajdonságainak a kategória prototípusához való hasonlóság határozza meg.

Az elméletek egy nagy csoportjára érvényes a prototípus felfogás, ezekbe, a fogalmak prototípusok mentén szerveződnek és tulajdonságok csoportjai jellemzik őket. Bizonyítékokat szolgáltat a tipikusság görbéjére, az elmosódott kategóriahatárokra, és az absztrakció, különböző szintjeire, természetes, és mesterséges kategóriák esetében.

A kategóriák szerveződésének 3 szintje van: 1. egy fölérendelt, 2. egy alap és 3. egy alárendelt szint.

Az alapszintet tekintik a leginformatívabb és leggazdaságosabb szintnek.

Az elmélet nem mond semmit azokról az ismeretekről, melyekkel az emberek a kategóriák közötti viszonyokkal rendelkeznek, és a kategóriák kohéziójáról sem ad magyarázatot.

A fogalmak, mint relációs sémák

A kategorizációval foglalkozó kutatások zöme a tárgyi fogalmakra összpontosított, s nem a relációs fogalmakra. Elméleti és empirikus kutatásokat folytattak. A relációs fogalmakkal kapcsolatban is.

  • Sok elmélet azt veti fel, hogy a fogalmak közötti viszonyokat relációs primitívák formájában jellemezhetjük, melyek különböző tárgyakat vesznek fel argumentumként az esetgrammatikai keretnek megfelelően.
  • Vizsgálták, hogy a relációk lebomlanak-e ilyen primitívákra a mondatok megértése során.
  • Akárcsak a tárgyi fogalmakkal kapcsolatos kutatások esetében, a relációk meghatározó tulajdonságokon alapuló felfogását nem támasztják alá az, empirikus bizonyítékok ezek inkább a prototípus elméletét támogatják.

Sémák, keretek és forgatókönyvek

A fogalmakat vizsgáló kutatások alternatívájaként, vizsgálták, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a fogalmak a sémák összetett struktúrájában.

  • Sémák= a fogalmak strukturált csoportból állnak.→sztereotipikus helyzetekre vonatkozó általános tudást tartalmaznak.
  • A sémákat annak a képességünknek a magyarázatára használták, hogy: következtetéseket tudunk megfogalmazni komplex helyzetekben, alapértelmezést tudunk adni a helyzetek nem említett aspektusairól, és prognózisokat tudunk felállítani a jövőre nézve.
  • Keretek vagy forgatókönyvek = a sémafelfogásnak különböző variánsai.
  • A forgatókönyv-elmélet, és az azt követő dinamikus memóriaelmélet az emberek mindennapi eseménysorozatokkal kapcsolatos ismereteit reprezentálják (pl. étteremben történő, étkezéssel kapcsolatos tudás.) Sok pszichológiai bizonyíték támasztja alá ezeknek az elméleteknek bizonyos elemeit.

A sémaelméletek hiányosságai:

  • megszorítások hiánya
  • sémaszerű, szerkezetek konkrét tartalmának nem megfelelő meghatározása.
  • Nem elég rugalmas

Újabban felvetődött, hogy a konnekcionista modellek alkalmasak a séma alapú elképzelések igazi rugalmasságának megragadására.

A konceptuális koherenciakutatás rá világított, hogy hatással van rá a fogalmak egymáshoz való viszonyáról alkotott elméleti tudásnak.

  • A konceptuális kombinációval kapcsolatos kutatások bővítették az empirikus adatokat.
  • A fogalmak instabilitásának kutatása, rámutatott a változatosságra mely az egyének és populációk esetében lép fel a fogalomalkotásban.
  • A kognitív neuropszichológiai vizsgálatok segítik a fogalomalkotás jobb megértését.

Évszázadokon keresztül, az egyszerű meghatározó tulajdonságokon alapuló modell volt a fogalomalkotás uralkodó felfogása a nyugat-európai gondolkodásban.

Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy az egyszerű meghatározó tulajdonságokon alapuló modell, vagy pedig a prototípus-megközelítés a helyes.

További kutatások szükségesek, és valószínű, hogy a két kutatási hagyomány összekapcsolása fog majd magyarázatot adni, a kategóriák, hierarchiák és sematikus szerveződések kérdéseire.

Share