Pszichodiagnosztika, 3. tétel, pszichológia távoktatás
Hochbauer Jenő által kidolgozva
A validitás meghatározása, típusai és mérésének eljárásai
– A tesztek validitása (érvényessége) azt mutatja meg, hogy az adott mérőeszköz valóban azt méri-e, amire létrehozták
– Azt, hogy egy teszt vagy skála ténylegesen az adott mérendő tulajdonságot méri-e, nem tekinthetjük eleve adottnak, és csak érvényességvizsgálatok fényében állíthatjuk.
- Látszatérvényesség vagy felszíni érvényesség
– Arra utal, hogy a mérőeszköz ránézésre, látszatra azt a konstruktumot méri-e, aminek a mérésére szánták, vagyis jónak tűnik-e .
– A látszatérvényesség tesztelése során, egy kisebb mintán történik a mérő eszköz kipróbálása, abból a célból ,hogy feltérképezzék, mennyire találják a résztvevők az eljárást világosnak,érthetőnek, a feladatokra nézve valósághűnek.
– Ennek haszna: hogy az emberek könnyebben válaszolnak a ránézésre is érvényes tételekre, növeli a tesztkitöltési motivációt együttműködési hajlandóságát.
– Nem tűnik jónak a teszt amennyiben irrelevánsnak, helytelennek vagy a kontextus szempontjából nem felel meg a vizsgálati személyek hátterének, ilyenkor a vizsgálati személyek hajlandóságát csökkenti, ellenállást vagy legalábbis ellenérzést fog tanúsítani a teszt kitöltésével kapcsolatban.
-A látszatérvényesség és a mér eszköz valódi érvényessége között ugyanakkor nem feltétlenül kell pozitív kapcsolatnak lennie. Bizonyos esetekben kifejezetten a látszatérvényesség minimalizálása lehet a célravezető . Pl. munkahelyi kiválasztási helyzetekben vagy felvételi szituációkban, ahol éppen az a cél, hogy elrejtsük a kérdőívet kitöltők elől a tesztelés igazi célját.
- Tartalmi érvényesség
-Az érvényesség legátfogóbb szintje. Ez az egyetlen elméletorientált érvényesítési eljárás, a többi validálási módszer empirikus megalapozottságú és korrelációs elemzésen alapul.
– a fogalmi érvényesség vizsgálata során a mérés tárgyát képező pszichológiai fogalmat definiálva teszünk kísérletet a teszt vagy skála tartalmi vonatkozásainak tisztázására. Vagyis a fogalmi konstruktum mérése során a legfontosabb az, hogy magának a konstruktumnak a tartalmi univerzumát, illetve annak határait definiáljuk, és ezzel meghatározzuk, hogy mi is tartozik bele ebbe a fogalmi keretbe.
– tág értelemben a tartalmi validitás a mindent magába foglaló fogalom.
– szűk értelemben arra utal, hogy a kérdések lefedik-e a vizsgált konstrukumot. Erre csak akkor lehet választ kapni, ha meghatároztuk a konstruktum tartalmának univerzumát. ( 4 osztályos matematikai képesség felmérés – meghatározni, hogy milyen matematikai műveleteket kell ismernie egy 4-ik osztályosnak)
- Prediktív érvényesség
– A teszteredmény alapján előrejelzünk valamely más, a mért tulajdonsággal összefüggő egyéb teljesítményt vagy tulajdonságot, ami jövőbeni kriteriumként szolgál.
– Pl. ha a tesztteljesítmény alapján egy speciális munkakörre kiválasztott személy ténylegesen beválik, akkor a kiválasztásnál alkalmazott teszt predikatív validitása alátámasztást nyert.
- Egyezéses érvényesség
– Olyan kritériumot alkalmaz amely egy másik ugyanazt a konstruktumot mérő, már igazolt mérőeszközzel való korreláció. ( Pl. akik magas pontszámot érnek el egy újonnan kifejlesztett depresszió skálán, ugyan csak magas pontszámot érnek el, egy régebbi depi skálán is)
– külső kritérium lehet Pl. egy szakértői vélemény(intelligenciateszten a legmagasabb pontszámot elért gyereket a tanár is annak tartja) vagy valamilyen viselkedés(kresz teszten magas pontot elért eredményt a forgalomban is kiváló)
- Konvergens érvényesség
– kapcsolatot keresünk egy más eljárás keretében használt, a szóban forgó konstruktummal asszociálható jellemzőt mér.
– azt vizsgálja, hogy az új mérőeszközön nyert eredmények, milyen mértékben egyeznek meg egy már érvényesített mérőeszközön nyert eredménnyel.
– Külső kritériumként egy olyan tesztet is használhatunk, ami nem teljesen ugyanannak a dolognak a mérésére fejlesztettek ki, de ahhoz valami módon kapcsolódó jellemző mérését célozza. Amennyiben egyidejűleg mindkét tesztet vagy skálát felvesszük a vizsgálati személyekkel, akkor a két mérés együtt járását a konvergens validitás bizonyítékának tekintjük.
- Diszkriminációs érvényesség
– a konvergens validitás párja, itt azt vizsgáljuk, hogy a szóban forgó mérési dimenzió valóban jól elkülönül-e minden más, nem rokon teszt és skála mérési értékeitől.
– itt az szolgál az érvényesség igazolása melletti bizonyítékként, ha egyáltalán nem vagy csak kifejezetten alacsony szint együttjárást tapasztalunk a tesztek pontszámai között. Ezáltal igazoljuk a skála függetlenségét olyan jellemzőktől vagy tulajdonságoktól, amiknek nem lehet köze az általunk mért dimenzióhoz.
– Pl. ha azt találjuk, hogy az önbecsülést vizsgáló teszt szorosan korrelál az iskolai teljesítménnyel, akkor felmerülhet hogy egy másik tulajdonság áll a háttérbe: pl. az intelligencia Ha nem akkor fennáll a diszkriminációs érvényesség.