A vezetés fogalma és vonáselméletei

Inspirálódj, tanulj, de ne másolj! Azt a visszajelzést kaptam, hogy a kidolgozott pszichológia tételek blog tartalmát a tanárok különös figyelemmel követik mikor a plagizálást ellenőrzik.

A vezetés fogalma és vonáselméletei

Szociálpszichológia, 26. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Csuka Tímea

Forrás – János, R, Tanulmányi útm., 3-11 Csuka Tímea

A szervezetek fennmaradásának és fejlődésének legfontosabb feltétele a hatékony vezetés. A spontán kialakult csoportokban, a formális csoportokban és szervezetekben kialakuló szerepek és státusok egyik legfontosabbja a vezetés.

A vezetés – az a folyamat, amelynek során a kiválasztott személy (vagy spontánul felbukkanó személy) meghatározott csoportcél elérése irányába befolyásolja a tagok viselkedését. A vezető és menedzser között különbség van, utóbbi nem hat közvetlenül az emberekre. Első sorban a vezetés implikálja a direkt kapcsolatot, kommunikációt a vezetettekkel – ilyen módon direkt módon hat az emberekre. Egy bürokratikus szervezet ügyintézőjét nem lehet vezetőnek tekinteni, de ugyanakkor egy spontán népforradalmár sem menedzser.

A Fayoli elvek szerint a vezetés legfontosabb funkciói:

  1. tervezés
  2. szervezés
  3. rendelkezés – utasítások
  4. koordinálás ellenőrzés

A mai világban a különbség a vezetők és a tagok között a hatalomra helyeződik, más-más szintű dolgok ellenőrzését , koordinálását, szervezését látják el a tagok, a felső vezető mintegy összehangolja ezeket.

A vezetői szerepekben az utóbb időben fontos szerepet kapott a kommunikáció, a beosztottak motiválása (célkitűzések, megerősítés), döntési funkció, döntés delegálása, átruházása, ennek összes előnyével és kockázatával is.

Klasszikus vezetéselméletek

Vonás elméletek

A vezetői vonáselméletek nagyon hasonlítanak a személyiség lélektanból ismert vonáselméletekhez.

Kirkpatrick és Locke érdekes módszert választottak a vonások felkutatására: a metaanalízist.  Számos kutatás, tanulmány metaanalízise eredményeképpen arra a következtetésre jutottak, hogy néhány jól körülírható vonás megléte meghatározhatja a magas szintű vezetést, de csak abban az esetben, ha más feltételek adottak – pl a vezetettek tulajdonságai, helyzet sajátosságai stb. Bizonyos vonások szükségesek, de nem elégségesek a jó vezetéshez, valamint , hogy bizonyos kiemelt vonások hiánya nem akadályozza meg a jó vezetést. A kutatók elsősorban a teljesítménymotivációt, önérvényesítési szükségletet, energiát, kitartást és kezdeményező szellemet emelik ki.

A jó vezető pozitív értelemben kell domináns legyen, azaz nem öncélúan, személyes hatalom érdekében. Pozitív értelemben a dominancia a hatalmi szükséglettel függ össze, és mások befolyásolását jelenti egy társadalmilag, közösségileg lefogadott cél érdekében. Szervezeti életben ez azt jelenti, hogy egyedül meg nem valósítható, pozitív célok elérése mások segítségével.

A jó vezető másik tulajdonsága az önbizalom. A szakismeret megléte is fontos a vezetőknél, mivel az emberek sokkal inkább fogadnak el befolyást attól, aki konkrét szakismeretekkel rendelkezik, mint attól, aki ennek hiányában van.

Az intelligencia és a vezetés közti összefüggés igen érdekes. Bizonyos szinten azonban kell rendelkeznie a jó vezetőnek kognitív képességekkel, mivel nagy mennyiségű információt kell integráljon és felhasználjon, illetve fontos a lényeg meglátása, de az intelligencia és a vezetés szintje között nincs lineáris korreláció.

Ma már a vezetőknél sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a kreativítás  és a hajlékonyság, a gondolkodás rugalmassága. A kreativítás az újítás, versenyképessé tétel miatt kiemelkedő, a hajlékonyság pedig a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodást teszi lehetővé.

Viselkedéselméletek

Az első nagyobb visszhangot az IOWA–i Egyetemen, Lewin felügyelete mellett végzett kutatások kaptak. A kutatócsoport 3 vezetési stílust különített el: az autokratikus (direktiv) – erre illenek leginkább a fayoli vezetői funkciók

a demokratikus (participativ) – a vezetettek részt vesznek, participálnak a döntésben

a ráhagyó (permisszív) stílusokat.

A viselkedéselméletek területén szintén fontos eredményeket nyert Coch és French.

Ohio–e Egyetemen Fleishman és Harris vezetésével nyert eredmények. A két kutató beosztottakat kért arra, hogy jellemezzék vezetőiket, és az alábbi két viselkedésmódot, faktort azonosítottak:

Strukturálás. Az ilyen vezető kitűzi a célokat, feladatokat, irányít, ellenőriz, mindent előír, strukturálja a helyzetet. A lényeg az, hogy a célokat pontosan meghatározottá teszi, minimumra csökkenti a bizonytalanságot.

Tisztelet. Törődik a beosztottak szükségleteivel, érzelmeivel, véleményével, bizalmával, jólétével, a köztük lévő kommunikációt kétirányúvá teszi.

Inspirálódj, tanulj, de ne másolj! Azt a visszajelzést kaptam, hogy a kidolgozott pszichológia tételek blog tartalmát a tanárok különös figyelemmel követik mikor a plagizálást ellenőrzik.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük