Pszichodiagnosztika, 8. tétel, pszichológia távoktatás
Hochbauer Jenő által kidolgozva
8 tétel Anamnézis és Exploráció
- Fogalmak
– Anamnézis: – jelenti a vizsgált jelenség előzményeinek tisztázása – azokat az adatszerűen sűrített tényelőzményeket foglalja magába, amelyek a v.sz. eddigi életpályájának legdöntőbb momentumait jelentik.
– Exploráció: – a jelen élethelyzetekre vonatkozik, azokra amelyek a múltban gyökereznek és/vagy a jövőre is hatással vannak.
– a v.sz. helyzetét szeretnénk megérteni, hogy Ő milyen módón éli meg a környezetéből érkező hatásokat.
– olyan társalgás jellegű irányított kikérdezés, amely az anamnesztikus adatokra visszakérdez, visszatér.
A kettő által jön létre a folyamatfeltárás, állapot megállapítás, célmegjelölés, és módozatkijelölés
- Az anamnézis felhasználása, jelentősége
– A pszichológiai vizsgálatok kiindulópontja, a pillanati vizsgálat eredményeket segíti beilleszteni abba a fejlődésmenetbe amelyben a v.sz. pszichés sajátosságai kialakultak
– Anamnesztikus adatok felvétele egyetlen vizsgálat esetében sem nélkülözhető
– Egyik célja, hogy megteremtse a pszichológus és a vizsgált személy közötti kontaktust. Ennek fontossága, hogy minden pszichológiai vizsgálatok eredményessége a v. sz. részéről nagyfokú együttműködési készséget feltételez
- Az anamnézis és az explorácio felvételének technikája
– Esetenként egymástól igen erőteljesen különbözőek lehetnek.
– A munka p. ban elterjedt megoldás az anamnesztikus adatok kérdőív formájában felvenni. Hátránya, hogy sok értékes információ elvész, hacsak nem követi egyéni exploráció.
– A kérdőív jellegű anamnésztikus adatgyűjtést célszerű adatcsoportokba rendezni. Pl.: azonosító adatok,családi viszonyokra vonatkozó adatok, képzettségre és munkahelhyre vonatkozó adatok.
– A kérdéscsoportok kidolgozása függ a : vizsgálat céljától, hogy milyen társadalmi rétegből kerülnek ki a v.sz.ek
– A mennyiben szóbeli formában történik az anamnézis és az exploráció egybeolvad, így beszélünk az összevont exploratív jellegű anamnesztikus beszélgetésről.
– Összevont exploratív jellegű anamnesztikusbeszélgetés követelményei és technikái:
– sajátos egyoldalú, a v.sz. számára ellenállással terhelt kommunikációt jelent, ezért a kikérdezővel szemben jelentős követelményeket támaszt:
– az explorációs helyzet ingerforrás jelent a kikérdező számára is. Kontrollált viselkedést igényel részéről ami lehetővé kell tennie a: pártatlan, előítélet nélküli, elfogulatlan viselkedést.
– követelmény, hogy tudjon hallgatni és rendelkezzen nagyfokú empátiával.
– nem lehet kihallgatás jellegű, ez növelné a v.sz.-ben a „jó válasz” keresését.
– a beszélgetést elősegíti a jól megválasztott környezet: kényelmes bútorok, intimitás.
– a kérdezés (kérdések) módja: megfeleljen a kikérdezett intellektusával, világosak és egyértelműeknek kell lenniük (zártnak) de egyben elég nyitottak is, lehetőséget hagyva az egyéni válaszlehetőségre.
– tudjon rákérdezni, az ex. kezdetén közömbös érzelmi töltéssel nem bíró kérdéseket. Amennyiben a v.sz. szabadon szeretne beszélgetni, akkor hagyni kell, ez alapot teremt a későbbi kényes kérdésekre.
– tematikai irányítottság: az exploratív kikérdezés nem terjedhet ki az egész életútra, hanem erősen irányított, a vizsgálat céljától nem érintettekre nem terjed ki. Ezt úgy lehet elérni, hogy a kérdéseket kronológiai sorrendben tesszük fel (könnyebb átlátni az összefüggéseket) ,valamint a célszerűen és átgondoltan megszerkesztett explorációs kérdőív segíthet.
– a kikérdezőnek kell eldöntenie, hogy egyes kérdéseknél milyen mélységekig megy bele, a válasz normálnak minősíthető vagy gócjellegű.
– közlések jelentéstartalma: a kikérdezőnek semlegesítenie kell magát a saját személyéből kiinduló közlések jelentéstartalmánál. Fontos a metakommunikációs jelek szerepének integrálása a közlések jelentéstartalmának megítélésénél. Jelentéstartalmak eltérhetnek egymástól annak függvényében, hogy milyen eseménykeretben vannak, a v.sz. adottságaitól, személyiségétől, érzelmi töltetségtől függnek. A kikérdezőnek a közléseket racionalizálni kell (értelmezni, felismerni, keretbe foglalni)