Szociálpszichológia, 20-24. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Tóth Judit
20-24.tételekhez: Attribúciós hibák, torzítások (Forgács könyv szerint az internetről)
*Az okozás irányába történő torzítás: Hajlunk arra, hogy akkor is okságot, szabályszerűséget, sőt szándékosságot észleljünk, amikor ilyesmiről szó sem lehet. Egy korábban már említett vizsgálatban Heider és Simmel(1981) kísérleti személyeiknek egy animációs filmet mutatott, amelyben különböző geometriai alakzatok mozogtak különböző pályákon. A kísérletben részt vevő nők az ábrák mozgását oksági és diszpozíciós fogalmakkal értelmezték, mintha csak a film embereket mutatott volna, akik²üldözték egymást², ²harcoltak egymással². Mivel a legtöbb információ, amivel dolgozunk, emberekre vonatkozik, hajlamunk, hogy a dolgokra úgy tekintsünk, mintha emberek volnának, egyszerű és tipikus módja a világ értelmezésének. Az attribúciók komoly hibaforrásává válhat az okozati viszonyok irányába húzó torzítás, ezáltal ott is okokat és szándékokat észlelünk, ahol nincs többről szó, mint arról, hogy cselekedetek és következményeik térben és időben egybeesnek.
*Torzítás a belső attribúciók irányába: Az attribúciós elméletek erős tendenciája az is, hogy belső okokat tulajdonítsunk olyan esetekben is, amelyekben a környezeti erők nyilvánvalóan döntő szerepet játszanak. Ez az a hajlamunk, hogy akkor is belső okokat tulajdonítunk, amikor a külső hatás nyilvánvaló. Ezt nevezzük „alapvető attribúciós hibának” (Ross). A cselekvő személy annyira kiugró, hogy gyakran elvonja a figyelmet a környezetről Jones és Harris(1967) vizsgálatában az ítélők, akiknek a Castroról esszét írott célszemélyek attitűdjeit kellett megbecsülniük, hajlottak arra, hogy valóságos diszpozíciót tulajdonítsanak az esszé írójának még akkor is, ha azt mondták nekik, hogy az esszét kényszer hatására írták. Számos hétköznapi helyzetben a cselekvők viselkedése olyan értékben²meghatározza²a mezőt, hogy téves belső attribúciók jönnek létre.
*Cselekvő-megfigyelő torzítás: Ahogyan hajlunk arra, hogy egy megfigyelt társunk viselkedését inkább belső, mint külső okoknak tulajdonítsuk, úgy létezik egy ezzel ellentétes hajlam is, nevezetesen, hogy saját viselkedésünket külső, helyzeti tényezőknek tulajdonítsuk.(Jones és Nisbett,1971):amikor fiú egyetemi hallgatóknak magyarázatot kellett adniuk arra, hogy legjobb barátjuk a)miért tanul egy adott tantárgyat, és b) miért szereti a barátnőjét, az attribúciók főleg diszpozíciós jellegűek voltak.(²mert ezt akarja csinálni², ²mert bizonytalan²). Amikor saját magukat illetően kellett válaszolniuk ugyanezekre a kérdésekre, az attribúciók túlnyomórészt helyzetiek voltak.(²mert érdekes az előadó²,²mert a barátnőm szép²). Tehát hajlamunk van arra, hogy azt gondoljuk, mi azért teszünk meg dolgokat, mert a helyzet megköveteli tőlünk, azonban mások azért cselekednek úgy, ahogy tetszik, mert így akarják. Az emberek kevésbé szélsőséges helyzetekben sem szokták saját viselkedésüket belső okokhoz kötni. Kevesen mondjuk, hogy²Elnézést a késésért, de fegyelmezetlen ember vagyok.² Inkább külső tényezőket, például az óránkat, a közlekedést vagy egy utolsó pillanatban kapott telefont hibáztatunk. Ennek éppen az ellenkezője történik, amikor mások tetteinek tulajdonítunk okokat. Ha valakire várnunk kell, szinte mindig az illetőt hibáztatjuk:udvariatlan, feledékeny ember. Az ilyen attribúciós torzítások különösen fontosak lehetnek az olyan kapcsolatokban, ahol a partnerek közötti erőviszonyok nem egyenlők. Az alárendeltek több belső erőt és cselekvési szabadságot tulajdoníthatnak a feljebbvalóiknak, mint az utóbbiak gondolják magukról. Megfordítva, a főnökök úgy vélhetik, hogy beosztottaik teljesitményét főleg a belső tényezők(lustaság, butaság)határozzák meg, míg az alárendeltek inkább a külső tényezőket teszik felelőssé.
*Láthatósági hatások: Az egyik lehetőség, hogy a cselekvők és a megfigyelők különböző nézőpontból tekintenek ugyanarra az eseményre. Amíg a megfigyelő figyelme a cselekvőre irányul, addig a cselekvőt a helyzet köti le, így a következményeket annak tulajdonítja. A figyelem középpontjában álló információ ezúttal a helyzetre vonatkozik, következésképpen az itt élők az okokat ennek tulajdonítják. A kiemelkedéssel, láthatósággal kapcsolatos kutatások alapján feltételezhető, hogy azoknak az embereknek, akik valamilyen okból jobban láthatóak, kitűnnek vagy erős profiljuk van, gyakrabban tulajdonítunk felelősséget és gyakrabban tekintjük őket olyan cselekedetek okozóinak, amelyek tulajdonképpen nincsenek hatalmukban.
*A konszenzusra vonatkozó információ torzulása. A más emberek²általában vett²viselkedésére vonatkozó információt(a konszenzus információt)gyakran figyelmen kívül hagyjuk az attribúciós ítéletekben. Elragadnak bennünket az előttünk levő személy viselkedésének konkrét részletei, és elfelejtkezünk a statisztikai alapinformációról.Amikor a diákok eldöntik, hogy melyik tantárgyakat válasszák, egy vagy két ismerős tanácsa rendszerint sokkal többet nyom a latban, mint az alternatív tankönyvekben található kevésbé megejtő, de jóval megbízhatóbb statisztikai információ, mely az adott tantárgy népszerűségét jelzi
*Önkiszolgáló torzítások
Az ilyen kognitív torzítások mellett van egy másik motivációs jellegű forrása is az attribúciós torzításoknak:az, hogy jutalmat szerezzünk, illetve elkerüljük a megszégyenülést. Az ilyen²önkiszolgáló²torzítások igen gyakoriak a siker és a kudarc magyarázatában. Saját sikereinket ²felvállaljuk²belső okoknak tulajdonítjuk), de ugyancsak belső okokat tulajdonítunk a társaknak is, amikor kudarc éri őket. Viszont helyzeti magyarázatot adunk saját kudarcainkra és mások sikereire. Az ilyen torzítások gyakori példái azok a magyarázatok, melyeket politikusok adnak, egy választás megnyerése vagy elvesztése után, ugyanígy a sportolók is. A győztesek kemény munkájukra és teljesítményükre hivatkoznak, míg a vesztesek kivétel nélkül külső körülményekre, például az ellenfélre, az eljárásra vagy a bírákra hárítják a felelősséget. Azokat a személyeket szeretjük és becsüljük, akik jutalomban részesítenek bennünket, vagy egyetértenek velünk. Az ilyen önkiszolgáló torzításoknak gyakran fontos következményeik lehetnek a munkahelyi kapcsolatokban.
*Hamis konszenzuson alapuló torzítás: Az önkiszolgáló torzítások másik változata a Ross(1977)által megfigyelt úgynevezett hamis konszenzus hatás. Eszerint az emberek szívesen feltételezik, hogy attitűdjeik, véleményeik, értékeik vagy viselkedésmódjuk valójában egybeesik az emberek többségének attitűdjeivel, értékeivel, nézeteivel és viselkedésével. (mások is úgy gondolkodnak, mint mi) Valamennyien szeretjük azt gondolni magunkról, hogy ²normális emberek²vagyunk, ami magában foglalja azt a viselkedést is, hogy fontos vonatkozásokban hasonlóak vagyunk a körülöttünk levő²legtöbb emberhez²
*Az²igazságos világ²feltevése: Azt a hajlamot, hogy mások kudarcait és balszerencséjét nagymértékben az illető saját hibájának tulajdonítsuk, egy önkiszolgáló, énvédő torzítással is magyarázhatjuk. Lerner(1965)feltételezte, hogy az ilyen attribúciók legalábbis részben tükrözik azt a vágyunkat, hogy fenntartsuk az igazságos világba vetett hitünket, ahol az emberek azt kapják, amit megérdemelnek. Lerner vizsgálatai megmutatták, hogy az ítélők még az olyan teljesen ártatlan áldozatokat is hibáztatták, akiket véletlenszerűen választottak ki, hogy elektrosokkot kapjanak. A hétköznapi életben számos példája van, hogy az erőszak, a balesetek vagy ellenőrizhetetlen események áldozatait legalábbis részben felelősnek tartjuk balszerencséjükért. Az embereket sorsukért felelősnek tartva azt a hitet is segítünk fenntartani, hogy az események ellenőrizhetőek. Ha az embereket felelősnek tartjuk kudarcaikért, ezzel egyszersmind azt is feltételezzük, hogy valamilyen mértékben ellenőrzésük alatt tartották balszerencséjüket. Ebből az is következik, hogy mi magunk el tudjuk kerülni majd a hasonló problémákat, ha másként viselkedünk.