Share

Szociálpszichológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

Hewstone, 12. Fejezet,7-13 o.

Az agresszió meghatározása:

–         Az agresszív viselkedés károsodást, vagy sérelmet okoz egy másik személynek, illetve organizmusnak.

–         A véletlenségből történő károkozást, illetve a jó szándékkal végrehajtott kellemetlen stimulációt kizárjuk, a cselekvőnek szándékoznia kell, hogy az áldozat számára negatív következmények lépjenek fel.

Baron (1977) által javasolt definíció : „Az agresszió olyan viselkedési forma, amely arra a célra irányul, hogy egy másik élőlényt bántalmazzon vagy sérülést okozzon neki, aki el kívánja kerülni az ilyen bánásmódot.”

 

Az agresszió elméletei

–         biológiai elgondolások, mely között megtalálható az agresszió mint ösztön, mint hajtóerőt, illetve mint ösztönön alapuló viselkedést

Az agresszió a természetes kiválasztódás révén kialakult viselkedési stratégiának tekintik, amelynek az evolúciós cél szempontjából – ami az adott élőlény saját génjeinek reprodukciós sikere -, adaptív értéke van.

 

Frusztráció és agresszió

frusztráció-agresszió hipotézis: amelyet Dollardék agressziómodellje feltételezi, hogy a személyt a frusztráció kiáltotta késztetés (drive) motiválja arra, hogy agresszíven cselekedjen.

–          Frusztráció: a cél elérésének akadályoztatását váltja ki.

–          Agressziónak: célja, hogy a másik szervezetnek kárt okozzon.

Ezt a két fogalmat két megállapítás  kapcsolja egybe:

1.      A frusztráció mindig az agresszió valamilyen formájához vezet.

2.      Az agresszió mindig frusztráció következménye

Katarzis: az agresszív cselekvés irányuló tendenciát csökkenti az agresszív viselkedés vagy annak helyettesítői.

Berkowitz (1964; 1969; 1974) volt az, aki jelzőinger – izgalom elméletével megpróbálta a frusztráció és az agresszió közti viszonyt pontosabban is meghatározni. A frusztráció és az agresszió fogalmai közé beillesztett egy közvetítő fogalmat, az agresszió környezeti feltételeit (illetve jelzőingereit). A frusztráció nem vált ki közvetlenül agressziót, hanem egy érzelmi izgalmi állapotot alakít ki, nevezetesen a dühöt, ami aztán kialakítja a belső készenlétet az agresszív viselkedésre.

Családon belüli agresszió

–                 A bántalmazó viselkedések összefüggő mintázatának tekintik, mely idővel egyre gyakoribbá és súlyosabbá válik. Számos különféle fizikai, szexuális és lelki bántalmazást foglal magában, melyeket az ember egy vele közeli kapcsolatban mévő másik személlyel szemben az ellenőrzés, az uralom, illetve a kényszerítés céljából hazsnál.

Gelles (1997) elmélete: Az agresszió akkor kerül bevetésre, amikor a cselekvő szerint annak költségei alacsonyabbak, mint az általa elérhető jutalom. A cselekvő költségeit csökkenti (1) a hatékony hatékony társas kontrol hiánya (itt releváns az is, hogy a család privát természete csökkenti a külső felek hajlandóságát arra, hogy közbeavatkozzanak; (2) a férfiak és nők közti hatalmi egyenlőtlenség; és az, hogy (3) az agresszivitás pozitívan értékelt státust erősítő összetevője az „igazi ember”-től alkotott képnek.

Agresszió az iskolában és a munkahelyen

Olweus a következőképpen definiálja a viktimizáció (vagy az ezzel szininim „bullying”) e formályát:

„Egy személyt akkor terrorizálnak, amikor ismételten és időben folyamatosan negatív cselekedetek célpontjává teszi őt egy vagy több más személy.”

Az erő, a státusz és a hatalom egyenlőtlensége jellemző a terrorizálásra: az áldozat alacsonyabb rendű, mint a terrorizált személy, következés képen nem képes megvédeni a támadásokkal szemben. – -Az áldozatok reakció közt megtalálhatók a pszichoszomatikus tünetek, a teljesítmény motiváció csökkenése és az önbecsülés elvesztése. Olweus elkülöníti az áldozatok és a terrorizálok tipikus jellegzetességeit az iskolásoknál, melyek nagyon hasonlítanak a felnőttek munkahelyi kontextusban feltárt tulajdonságaikhoz.

Az áldozatok jellegzetese módon szorongóak, visszahúzódók , alacsony önértékeléssel rendelkeznek, fizikailag gyengék, másként néznek ki, mint a többség.

A terrorizálók: gyakran erősek fizikailag, különböző kontextusokban agresszívan viselkednek, hajlanak arra, hogy másokat  domináljanak, impulzívak , önbecsülésük tekintetében pedig magabiztosak.

Mikor fordul elő a „bullying”?

–     A társas összeillés hipotézise szerint akkor, amikor nem feleltethető meg egymásnak a kortárs csoport általános klímája és az egyén attitűdje, illetve viselkedése.

Share