Share

Személyiségpszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Berei Kati által kidolgozva

–         Az embertudományok  integrációjának vagyunk tanúi: társadalomtudományos és természettudományos megközelítések (pl. szociobiológia, humánetológia térhódítása)

–         A biológiai megközelítés alapja, hogy az embert az állatvilág részének tekinti (biokémiai és élettani jellemzők alapján)

–         Az ember fejlett szociális állat: a társas jellegének következményei a biológiai agresszió, a rangsor kialakításának képessége, a nem verbális kommunikáció használata

–         Az állatoktól néhány fajspecifikus, genetikai tényezők által kialakított viselkedési mechanizmus különbözteti meg

Az emberi kultúrák közös vonásai

–         valamilyen emberi nyelvre épül, bármennyire is különbözzenek felszíni struktúrájukban (ehhez hasonlót nem találunk az állatoknál)

–         az emberi kapcsolatok hierarchikus rendje, a rokonság, a hatalmi struktúra mechanizmusa (az állatoknál a rokonság számontartása, az anya-kölyök kapcsolatot kivéve ismeretlen)

–         a tárgyak használata (ez szórványosan az állatoknál is fellelhető)

–         az emberi kultúra létezése: az elgondolt, kimondott, végrehajtott vagy tárgyak készítésével kifejezett eszmék, ideák létezése, ez is kizárólagos emberi, fajspecifikus jegy

Csányi (1995): az emberi kultúrák jellegzetességei közül három kifejezetten biológiai tulajdonságra vezethető vissza:

  • A szociális vonzódás képessége
  • Tárgyszeretet
  • Szabálykövetés képessége

A szociális vonzódás

–         Sokféle genetikailag meghatározott tulajdonság van, amelyben a szociális vonzódás kifejeződik. Az alapvető szociális vonzódási mechanizmusok három érzékelési modalitásban a legfontosabbak: tapintás, kb. másfélszer gyorsabban növekednek ha napjában legalább háromszor simogatják őket a hátukon, karjukon. Felnőttekre is nyugtató hatású az ölelés, ha az domináns személyektől jön. A fejre vagy vállra helyezett kar nyugtató hatású. A harmonikus személyiség kialakulásához bizonyos mennyiségű testi kontaktus minden életkorban szükséges, de különösen fontos ez a fejlődő gyermekek számára.

–         Az olfaktorikus modalitásban is kialakul szaglás, vizuális

–         Tapintási ingereken keresztül valósul meg a testi kontaktus. Koraszülött csecsemők szociális kapcsolat. Az emberek egyedi szagmintázattal rendelkeznek; kimutatták, hogy anyák képesek gyermekeik ruhadarabjait felismerni a szaguk alapján. Valószínűleg különböző kontaktust serkentő feromonok is fontos szerepet játszanak az ember életében, így pl. az androstenol adagolása mindkét nemnél serkenti a személyes kapcsolat kialakítását

–         A vizuális modalitásban van a legtöbb kontaktust segítő mechanizmust. Az újszülöttek azonnal képesek a mimika imitációjára (Meltzoff kísérletei) Az újszülöttek megkülönböztetett figyelemmel reagálnak emberi arcokat jelző mintázatokra, tehát a fajtársfelismerés az embernél sem kíván különleges tanulást. Igen gyorsan jelenik meg az újszülöttek legfontosabb kontaktustartó jele, a mosoly. Az ingerpreferencia mellett idegenkerülés. Az emberi arc tehát szociális kiváltó inger (releaser) szerepet játszik, hasonló érdeklődést kiváltó kulcsingerek a női kebel és a női far formája, a férfi váll és a pénisz, valamint a kisgyermek testformája

–         Szexualitás és párválasztás: embernél a szexualitás nem csupán utódnemzési funkcióval jár, hanem a szociális kapcsolattartást is szolgálja

–         Egy megtermékenyülésre eső párosodások számának alakulása nagyon változó különböző emlős állatoknál. Ez a szám 1 és néhány között változik általában, az embernél kb.1000 coitusra jut egy megtermékenyülés

–         Az embernél a nemi aktus időtartama is hosszú az átlagos emlőséhez képest. A coitus az embernél emocionális reakciókkal kapcsolatos (szerelem, féltékenység, dominancia)

–         Nem csupán a coitus, hanem a szexuális stratégiák is a szociális kapcsolattartást (pl. rejtett ovuláció) szolgálják

–         A párosodási rendszer változatossága ellenére a monogámia a leggyakoribb. 849 társadalomban 83%-ban monogámia, 16%-ban poliginia, 1%-ban poliandriát találtak.De még a poligám társadalmakban is két és félszer gyakoribb a monogámia, mint a poligámia, mert valójában csak a domináns személyek igazán poligámok

Tárgyszeretet

–         Megnyilvánulási formái: az ajándékozás és a javak megosztásának szokása biológiai eredetű, bár kulturálisan erősen szabályozott

–         1,5-2 éves gyerekek, ha idegen közelít feléjük és kezdeti félelmüket már legyőzték, nagyon gyakran valamilyen tárgyat vesznek fel, és annak átnyújtásával veszik fel az ismeretlennel a kapcsolatot

–         Embernél a tárgyakon túl ideákra, szerepekre, foglalkozásra, pozíciókra is kiterjed. A különböző kultúrákban élő emberek nemcsak tárgyakat, hanem alárendelt nőket, területet, hatalmat is hajlandók esetenként másokkal megosztani

A potlatch, indiánok ajándékozási szokása

–         Goudsblom az Időrezsimek című könyvében tesz említést a potlatch-ról. Státusért való küzdelem része ez a pazarló pusztítás, aki több javat (bőrök, kenuk, takarók) ajándékoz vagy pusztít el, az nagyobb presztízsre tesz szert. Szerinte tévedés ezt a szokást régmúlt idők óta élőként kezelni, inkább azt kell figyelembe venni, hogy a kwakiutl népesség a megfigyeléskori időkre számában alaposan megcsökkent, tehát termékfölösleg alakult ki (reménytelen helyzetük ellenére dúskáltak bizonyos javakban), s ez hasonlítható a mai holland társadalom „mit-kezdeni-nem-tudás” állapotához (lásd pazarlás, jótékonykodás)

–         Van ennek szerintem egy más lehetséges értelmezése is, A Zahavi-féle hátrányelvvel vethető össze. Aki többet pazarol, az meg is engedi magának ezt a pazarlást, tehát ez jelzi magasabb státusát.

Tárgyszeretet és agresszió

–         Biológiai és társadalmi agresszió: a biológiailag megalapozott agresszív viselkedést a kultúra alacsony szintre szoríthatja vagy nagyon magasra emelheti

–         Csányi (1995): a biológiai agressziótól egyetlen forma határolható el élesen, a csoportos, szervezett, tartós háborúskodás

Az agresszió formái:

–         Territoriális agresszió: Az ember tehát territoriális lény, és ebből következik, hogy ha kisajátított területét mások akarják birtokolni, különböző agresszív viselkedésformákkal reagál

–         Tulajdonnal, birtoklással kapcsolatos agresszió: az embernél megjelent az elismert tulajdon fogalma, és ezt minden kultúrában szabályrendszerek fejezik ki. Kis gyermekek is erős agresszióval reagálnak arra, ha valamilyen tárgyat vagy egyéb dolgot elvesznek tőlük, illetve ha azt ők akarják megszerezni.

–         Rangsorral kapcsolatos agresszió: Az emberi csoportok is hierarchikusan szerveződnek. A spontán kialakuló, alacsonyabb szervezettségű csoportok hierarchiája, mint ezt sokszor leírták már, enyhébb-erősebb agressziós konfliktusokon keresztül alakul ki. Ha a csoport szerkezete már kialakult és megszilárdult, az agressziós összeütközések gyakorisága éppen úgy csökken, mint az állati csoportokban.

–         Frusztrációs agresszió: Ha egy kisgyermeket megakadályoznak valamilyen cél elérésében, ha fájdalmat okoznak neki vagy, valamit elvesznek tőle, azonnal spontán agressziós cselekedettel válaszol A szocializáció során azután sokféle módját tanulja meg annak, hogy viselkedését ilyen helyzetekben fékezze, szabályozza, mégis az efféle agresszió a leggyakoribb még felnőtt korban is.

–         Explorációs agresszió: egy csoport új tagját segíti a rangsorba történő beilleszkedésben, vagy egy új szabályrendszer kialakításában. Az új csoporttag „próbálgatja” az aktivitás lehetőségeit és korlátait a csoportban. Kivel mit lehet csinálni? Meddig lehet retorzió nélkül elmenni?

–         Szülői agresszió: Ugyanúgy mint az állatoknál, az utódok gondozása esetenként megkívánja a fegyelmezést. A szülői agresszió a gyerekek, a fiatalkorúak viselkedésének befolyásolására irányul.

–         Nevelői agresszió: Bonyolult, csak az emberre jellemző agressziós forma. Olyan helyzetekben alakul ki, amelyekben valakit – lehet az felnőtt vagy gyerek – valamilyen bonyolultabb viselkedésre kell tanítani: például az iskolában, munkahelyen vagy a katonaságnál

–         Normatív vagy morális agresszió: Csak az emberre jellemző viselkedés. Célja az, hogy a csoport normáit a tagokkal elfogadtassa. A morális agresszió hátterében az embernek az a rendkívül fontos és jellemző tulajdonsága áll, hogy erősen kötődik csoportjához és minden csoporton kívülivel szemben áll.

Ritualizált agresszió

–         Az embernél is kifejlődtek az agresszív viselkedés ritualizált formái, és voltaképpen ezek a leggyakoribbak. A nyelvöltés, köpés, a pucér fenék vagy a nemi szervek mutogatása, mind agresszív és nemcsak az archaikus társadalmakban gyakori fenyegetés. A normatív agressziót gyakran kíséri a csúfolódó viselkedés is. A csoport eltérő viselkedésű vagy formájú (öltözködésű, színű) tagját – sokszor testi hibás embert is – agresszív viselkedésformákkal közösítenek ki.

–         A verbális agresszió sajátos emberi tulajdonság. Általában enyhébb, gyakran megelőzi a gesztusokat vagy a fizikai támadást. A legegyszerűbb verbális forma csupán nyelvi jelzése az agressziós aktusnak: „megverlek”, „kinyírlak” stb. Gyakori a szexuális töltetű, többnyire a vérfertőzési tabu megsértésére felhívó verbális utasítás. Igen összetett a szociális hierarchiával, dominanciával és a csoportnormákkal kapcsolatos verbális agresszió. Ilyenek a fizikai vagy mentális sérülésre utaló megjegyzések: például „nyomorult”, „süket”, „idióta”, „hülye”, vagy a szociális deviancia említése: például „gyáva”, „kurva”, „koldus”. Egyértelműen dominanciát fejeznek ki a különféle „nyald ki…”, „kapd be…” kezdetű felszólítások.

A szabálykövetés

–         Az ember faji jellegzetessége a rendkívül rejtett szabálykövető viselkedés, amelyet egyetlen más fajban sem találunk meg

–         A csoport tagjai hajlandóak bonyolult előírások szerint cselekedni, ha ezek az előírások elfogadott vezetőtől származnak. Az előírások követése tulajdonképpen egyfajta ritualizált szubmisszív viselkedés

–         Az emberi kultúrák a szociális vonzódás és a tárgyszeretet által folyamatosan működtetett szabályrendszerek hordozói. Ide tartoznak az emberi kapcsolatokra vonatkozó szabályrendszerek, a tárgyak előállítására, használatára, cseréjére és termelésére vonatkozó szabályok, valamint azok a szabályok, amelyek a kultúra egyéb ideáiban a kultúra keletkezésére, értékeire, működésére vonatkoznak

A nyelvhasználat

–         Az ember az egyetlen olyan faj, ahol az egyedi környezetmodellek részben vagy akár teljes egészében az egyik egyedből a másikba átvihetők. Az átvitel eszköze a nyelv

–         Új típusú környezetmodell alakul ki, egyfajta szupermodell, amely lényegében a társadalmi tudat. Ez a szupermodell már nemcsak egyetlen egyed tapasztalatain alapszik, hanem egymással állandó folyamatos kommunikációban – beszélgetésben – lévő egyedek egész csoportjának a terméke. A legprimitívebb körülmények között élő kultúrákról is kiderült, hogy a táplálék megszerzésére, a legalapvetőbb szükségletek kielégítésére fordított átlagos idő nem haladja meg a heti két-három napot. A fennmaradó időt a legkülönbözőbb kulturális tevékenységek, de leginkább a beszélgetés tölti ki.

–         A beszélgetések révén az új generációk készen kapják a csoport meglévő szupermodelljét, ezáltal egy-egy aktuális modell generációk hosszú sorának tapasztalatait hordozza magában. Az új szupermodell dinamikus, egyedek feletti struktúra, az egyén számára mint szociális realitás jelenik meg. Ezáltal a környezetmodell függetlenné válik hordozójától, létrejön egy új evolúciós szint, az emberi kultúra szintje.

–         Az emberiség nyelviségének története tulajdonképpen a kultúra evolúciója

–         A nyelv segítségével az egyedek memóriakomponensei, a különböző koncepciók, átkerülnek egy másik egyed memóriaterébe. Ez a folyamat lényegi replikáció, másolás.

–         A kulturális evolúciót már a másolásra alkalmas koncepciók fogják döntő mértékben befolyásolni

Forrás:

Dósa . 2 előadás (ppt) – 1-17 slides átmásolva

Csányi: Az etológia emberképe. Iskolakultúra – megtalálható a neten:

http://www.jegyzet.hu/uploaded/125/csanyiv_az_etologia_emberkepe.rtf

Share