Share

Általános pszichológia, 18. tétel, pszichológia távoktatás

Az érzelmek kulturális meghatározottsága

Hunfalvy Tímea által kidolgozva

Az érzelmek közti kulturális különbségeket a pszichológián belül a kollektivizmus és individualizmus szemszögéből vizsgálják.  nem mondhat.

Kollektivizmus

Alapvetően az emberek összetartozását és egymásrautaltságát hangsúlyozó kultúrák.

A kelet-ázsiai, latin-amerikai, és afrikai országok többsége kollektivista

Az én a kapcsolatokon belül nyeri el értelmét, és a személyes célok is ennek megfelelően alakulnak, vagyis az én a beilleszkedésben és a személyközi harmónia kialakításában ölt testet.

Individualizmus

Alapvetően az egyének elkülönülést és függetlenségét hangsúlyozó kultúrák. USA, Kanada, Ausztrália, és a nyugat-európai országok individualista társadalmak.

Az egyén még a hozzá közelálló emberektől is elkülönül. Egyéni céljai elsősorban függetlenségre és az egyediségre irányulnak.

Ha különböző kultúrák tagjainak a személyes céljai különbözőek, akkor még az egymáshoz nagyon hasonló helyzetek is más jelentést hordoznak számukra, máshogy fogják kiértékelni.

Kísérlet:

Megbeszélt találkozó, baráti összejövetel. – Meghiúsulásra adott érzelmi reakciók

Kollektivista résztvevők: olaszok; Individualista résztvevők: kanadaiak

Az olaszok a kapcsolatokat többre becsülték, mint a kanadaiak, és amikor a kudarccal szembesültek, szomorúbbak voltak náluk, a kanadaiak pedig ingerültebbé váltak.

A szomorúság a kollektivista gondolkodást tükrözi, a hibát, mint közös veszteséget élik meg. A düh az individualista gondolkodást mutatja, mely szerint az egyén úgy gondolja, a hibával neki egyedül kell megküzdenie.

Az érzelemkifejezés kulturálisan szabályozott, melyet kísérlettel bizonyítottak:

Amerikai és japán egyetemistákkal egy semleges, és három erős negatív érzelmet kiváltó filmet nézettek meg hol egyedül, hol egy interjúkészítő jelenlétében.. Közben felvették arckifejezéseiket (ezt ők nem tudták). Az egyedüli helyzetben az arckifejezések nagyon hasonlóak voltak mindenkinél. Az azonos kultúrából származó interjúkészítő jelenlétében azonban különbségek adódtak. Az amerikai hallgatók több negatív érzelemkifejezést mutattak, mint a japánok. A japánok viszont az arcukon több pozitív érzelmet fejeztek ki. Így születtek meg az ún kimutatási szabályok:

A kultúránk befolyásolja azt, hogy milyen érzelmeket és milyen helyzetekben mutathatunk ki.

(A kísérlet értelmezése eszerint: a japán hallgatók mások jelenlétében elfedik igazi érzelmeiket.)

Eltérő kultúrákban eltérő helyzetek töltik el jó érzéssel az embereket. A kollektivistának tartott Japánban az emberek akkor érzik jól magukat, amikor együtt vannak. Kedvesek, barátságosak egymással. Az USA-ban a tömegből való kiemelkedés a jó, ha valaki a többinél jobb, és büszke lehet a teljesítményére.

Mindenki attól függően találja meg a különböző dolgokban a boldogságát, hogy kultúrája miként értékeli a kapcsolatokat és a társadalmi értékeket, és hogy énképe és személyes céljai a kollektivizmus, vagy az individualizmus törvényeinek megfelelően alakulnak.

A kultúrákat és érzelmeket összehasonlító vizsgálatokból az is kiderült, hogy a kollektivista és az individualista társadalmakban maga az érzelem forrás is alapvetően más. A kollektivista kultúrákban az érzelmek az objektív realitást tükrözik,és a kapcsolatokhoz tartoznak (mindannyian mérgesek vagyunk). Az individualista kultúrák számára az érzelmek személyhez tartozóan az ő belső szubjektív világát tükrözi (XY mérges).

A nemi különbségek jó része érzelmekkel kapcsolatos nemi sztereotípiák következménye. A gyengeségre utaló érzelmeket a nőkhöz, az erőt sugárzó érzelmeket férfiakhoz kötik.

Az érzelmek tehát kulturális tételek megőrzésére is alkalmasak: a kollektivista kultúrákban összetartják az embereket, az individualista kultúrákban hangsúlyozzák az eyének egyediségét.

Share