Share

Általános pszichológia, 8. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia klasszikus elméletei (Galton, Spearman, Hebb, Vernon, Thurstone, Cattel, Piaget, Eysenk, Vigotsky)

Hochbauer Jenő álta kidolgozva

GALTON

-Az első empirikus vizsgálatokat végezete.

-Bármely faj egyedei között változatosság figyelhető meg, ez örökletes, és az intellektust is érinti. Az emberek különböznek egymástól intellektusuk szerint. A képességekben lévő különbbségekek örökletességét igyekszik bebizonyítani. Érvelése: a kiválóság „végigfut a családfán” 1660-1865 között az  angol bírói testületen végzett vizsgálatok, azt mutatták,hogy azok közeli vagy távoli rokonaik között nagy számban kiemelkedő teljesítményű személyek voltak. G az örökletesség elsőbbségét hangsúlyozza a környezettel szemben.

SPERMAN

-kétféle faktort különít el:

  • -g (general) = általános szellemi képesség, közös képesség minden intelligencia teljesítményben arra vonatkozik, hogy hogyan észlelünk és értékelünk összefüggéseket (egyik modernebb változta a Raven mátrixok), egyfajta mentális energia,
  • -s (specific) = speciális képességek, ezek nem ragadják meg az intelligencia lényegét, különböző tesztekkel mérhetők, ráépül az általános intelligencia, Meghatározatlan számú speciális képességeket tartalmazhat: téri, aritmetikai, logikai, tájékozódási, zenei, stb.

HEBB

-Két fajta I különít el:

  • A Intelligencia az értelmi képességek kifejlődésének  veleszületett lehetőségére utal.
  • B Intelligencia ennek a fejlődésnek a későbbi időpontban meglevő szintjére, amikor a személy értelmi működése megfigyelhető.

A Intelligencia nem mérhető.

B Intelligencia szintje nem tükrözi szükségszerűen az A Intelligencia szintjét.

-Az IQ általában állandó, és csak nagyon lassan változik, felnőtteknél 15-30 éves kor között alig változik (15 kor körül állandósul), majd az életkorral lassan csökken. Gyermekeknél azonban az Intelligencia állandósága a megfelelő környezettől függ.

-Az IQ csak a B Intelligencia mércéje, azonban a kettő nem különíthető el teljesen egymástól, hanem épp ellenkezőleg: az A intelligencia belejátszik a B-be, és fontos összetevője annak.

VERNON

-Egy hierarchikus modellt készített, melyben az első helyen a G-faktor szerepel. Ezután következik két elsőrendű faktor (verbális-edukációs és téri-mechanikus), ezután a másodrendű csoportfaktorok (verbális, numerikus, téri, mechanikus, kézügyességi faktor). A hierarchikus rendszer legalsó fokán a specifikus faktorok helyezkednek el.

-Kísérletében vizsgálta, hogy fejleszthető-e az Intelligencia gyakorlással arra a következtetésre jutott, hogy a teljesítmény nő, de a G- faktor változatlan marad, tehát nem lesz intelligensebb a személy.

THURSTONE

-A g nem egységes mentális energia, hanem több különböző intellektuális képességből áll, amelyek egyszerre működnek az intelligencia teszt során.

-az intelligencia hét különböző, de egymással kapcsolatban álló faktorból áll: verbális értés,verbális kifejezőkészség,számolás,emlékezet,észlelési gyorsaság, következtetési képesség, térbeli viszonyok felfogása.

-Thurstone kezdetben kategorikusan tagadta a G-faktor létezését, de később arra a meggyőződésre jutott, hogy az általános G-faktor létezését mégiscsak el kell ismerni, de nem mint elsődleges faktor, hanem csak mint a 7 elsődleges faktorból származó másodlagos faktor.

Nemek közötti különbségek. Férfiak: jobb térbeli tájékozódási képesség, jobb matematikai képesség, zenei képesség szempontjából is a férfiak állnak a ranglétra élén. Nők: jobb verbális képesség, (korábban kezdenek el beszélni, könnyebben tanulnak idegen nyelvet). Agyanatómiai ismeretek igazolják, hogy a nőknek két beszédközpontjuk van, a férfiaknak csak egy.

CATTEL

-57 olyan változót különített el, mely az emberi képesség tág spektrumát képezi, és ezeket a faktorokat két csoportba osztotta:

  • Elsődleges faktorok (az alapvető emberi képességek) és
  • Másodlagos faktorok. Ide sorolja a folyékony és a kristályos intelligenciát:

a) Folyékony Intelligencia (Fluid) (hajlékony): a megértés „ereje“, a problémahelyzethez való rugalmas alkalmazkodás. „Természetes és csupasz“ értelem.  Ez az intelligencia alapvetően öröklés által meghatározott. Korai felnőtt korban éri el a csúcsát és ettől kezdve hanyatlik.

b) Kristályos Intelligencia (rögzült): már megszerzett tudás és képességek alkalmazása.

Az életkor előrehaladtával a rugalmas intelligencia szerepe csökken.

-Intelligencia tesztjének célja, hogy a kettőt egymástól különválasztva mérje, a kultúrfüggetlen (culture free), majd a kultúrsemleges (culture fair) tesztjét.

PIAGET

Szerinte az Intelligencia az új információknak, már meglevő kognitív sémákba való asszimilálódását jelenti.  Szerinte a környezetben való hatékony alkalmazkodás 2 funkcióval valósul meg: asszimiláció és akkomodáció.

  • A gyermekek logikus gondolkodásának fejlődését vizsgálta. Ez négy szakaszra bontható:

a) érzékszervi mozgásos szakasz: (két éves korig tart) a csecsemő a vele született reflexeket gyakorolja, milyen következményei vannak bizonyos mozdulatoknak. A szakasz végén a gyerek azt is tudja, hogy az a tárgy is létezik a mit nem lát.

b) műveletek előtti szakasz:( 2-7) sajátítják el a nyelvet, animisztikus gondolkodás(élettelen tárgyakat emberi tul. ruházza fel)

c) konkrét műveleti szakasz: (7-11) meg tudja különböztetni a tárgyakat jellegzetességeik alapján.A legfontosabb kognitív művelet, a megmaradás elve (ugyanannyi tej példája)

d) formális műveleti szakasz: (11 tól) otthonosan mozog a szisztematikus problémamegoldásban, egy problémát több szempontból tud megközelíteni.

  • P a négy szakasz mellet megkülönböztet két módot amely segítségével a gyermek ismereteket szerez:

1.aszimiláció: az új információt a már meglévő tudásrendszerbe illeszti.

2.akkomódáció: új ismeretekre új tudássémát alakít ki.

EYSENCK

Három féle I beszél:

A: tulajdonképpeni, veleszületett egyéni intelligencia,

B: az A-ra ráépülő különböző szociális és kulturális hatások

C: Pszichometriai, azaz a tesztekkel mért intelligencia.

A genetikai adottságok kontextus függően alakulnak ki: ay intelligencia 80% öröklött, 20% környezeti hatás.

VIGOTSKY

  • A szociális megközelítések szerint, a szociális kontextus ugyanolyan genetikai alap mellett különböző szintű teljesítményt határoz meg.
  • Az intelligencia fejlődését az intelligencia és tanulás összefüggéseinek keretén belül tárgyalják egyes elméletalkotók (Vigotsky és Feuerstein).
  • Vigotsky szerint a tanulás az a szociális folyamat, amely megelőzi a fejlődést, és a fejlődés legközelebbi zónáját célozza meg. A kompetens viselkedés elsajátítása általában egy páros összhatás eredménye, amelyben a kompetens felnőtt fokozatosan átadja a kezdőnek az ismereteket. Vigotsky aktivitációs (a potenciális képességek aktivációja) fogalma az intelligencia fejleszthetőségét jelöli: „az ember annyira intelligens amennyire képességeit a környezeti tényezők aktiválják“.
Share