Kognitív pszichológia

Következtetés és döntéshozatal

0
Share

Kognitív pszichológia, 5. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

5.Tétel Következtetés és döntéshozatal

Az absztrakt szabály elméletek: azt feltételezik, hogy az emberek a kijelentés logikában használatos szabályokhoz hasonló szabályokat alkalmaznak a premisszákra, amikor érvényes deduktív következtetéseket hoznak.

  • A hibákat a premisszák hibás megértésének vagy más feldolgozási nehézségnek (mint a munkamemória korlátai) tulajdonítják
  • Az elméleteket főleg a propozicionális következtetésekre alkalmazták, és kiterjedt ellenőrzésnek vetették alá, ahol a fő állítások megfeleltek a kapott adatoknak.
  • A feltételezést, hogy a megértési folyamat érvénytelen következtetéseket produkál, a bizonyítékok, nem erősítik meg, mert hasonló hatásokat figyelhetünk meg, érvényes következtetésekre vonatkozóan is.

A konkrét szabály elmélet: több típusát javasolták a kutatók a Wason féle szelekciós feladat konkrét anyagokon alapuló változatainak magyarázatára.

  • A megmutatkozó hatásokat konkrét korábbi ismeretek felidézésével és alkalmazásával lehet megmagyarázni.

Cheng és Holyoak: az emberek viszonylag absztrakt, ugyanakkor kontextus függő sémákat használnak a szelekciós feladat megoldásában. Ezeket pragmatikus következtetési sémákat nevezték (megengedő és kényszerítő sémáknak).

Pragmatikus sémaelmélet:

  • Az emberek által alkalmazott szabályok olyan konkrétak, amennyiben az adott helyzetekre érzékenyek.
  • A kontextus függő szabályok 2 típusát vizsgálták: a megengedő és kényszerítő sémákat.
  • A megengedő sémák szabályai a köv. formában jelennek meg: Ha valakinek X-et kell tennie, akkor eleget kell tennie az Y- előfeltételnek azaz, ha egy szabály érvényességét kell ellenőriznünk, mely megengedő helyzetet hoz létre akkor a séma megfelelő szabályát alkalmazzuk.
  • A kényszerítő sémákat azokra a helyzetekre javasolták, amikor valakinek meg kell tennie valamit. A szabályok formája itt : „Ha az A helyzet áll elő, akkor a C cselekvést kell végrehajtani”.
  • A hibák két forrásra vezethetők vissza: 1) a helyzetet nem tudjuk megfelelően leképezni valamilyen pragmatikus sémára. 2) a sémák más következtetéseket generálnak, mivel a szabályok nem mindig felelnek meg a kijelentés logika által megkövetelt szabályszerűségeknek.

Sok vizsgálatot végeztek el a pragmatikus sémaelmélet ellenőrzésére és sok megerősítő bizonyítékot találtak.

  • Azt is kimutatták, hogy a teljesítményt a feladatban javítja a megengedő séma absztrakt megfogalmazása.
  • Jackson és Griggs kísérleti eredményei azt jelzik, hogy ez a facilitáló hatás más tényezőknek tulajdonítható.

Modellelmélet (az absztraktszabály-elmélet és a konkrétszabály-elmélet után a3-ik)

  • A következtetés 3 szakaszban megy végbe: először megértjük a premisszákat és megalkotjuk modelljüket, azután ebből a modellből levonunk egy lehetséges következtetést, majd megpróbálunk alternatív modelleket találni a premisszákra, melyekben a levont konklúzió nem áll meg.
  • Az elméletet leginkább a szillogisztikus következtetésekben vizsgálták részletese. Az eredmény: minél több alternatív modellt kell felállítani az érvényes következtetés levonásához, annál nagyobb az esély a hibázásra.
  • A vétett hibák természete tükrözi, azokat a következtetéseket, melyeket a kísérleti személyek, a kezdeti, nem kellőképpen értékelt modell alapján vontak le.

Következtetés kutatás értékelése:

  • a kutatók egyet értenek abban, hogy az emberek elvben racionálisak.
  • Ha megvizsgáljuk: a propozicionális következtetések, a szelekciós feladatok és a szillogisztikus következtetések kísérleti eredményeit- mindhárom elméletcsoport értékelhető.
  • Jelenleg a modellelmélet jobban megfelel a feltárt tényeknek, mint az absztrakt szabály- elmélet, és mindkét elmélet jóval sikeresebben magyarázza meg a kísérleti eredményeket, mint a konkrétszabály-elmélet.

Döntéshozatal: A döntéshozatallal foglalkozó kutatások azt vizsgálják, hogy bizonyos nagyon erős feltételezések mellett az emberek hogyan hoznak optimális döntéseket. Az egyéneknek sok érzelmi és egymásnak ellentmondó tényezőt kell figyelembe venni, amikor arról döntenek, hogy melyik alternatíva mellett tegyék le a voksot. A normatív elmélet képletbe foglalva jellemzi ezt a választást (Fischhoff,1988) pl. ∑… a könyv 475 oldalán lévő képlet !!! nem tudtam beírni bocsi!!!!

  • Ahol egy adott cselekvés várható értékét, a cselekvés lehetséges következményeinek értéke (W), valamint valószínűségének (P) értéke közötti viszonyban van kifejezve.
  • A kutatások azt próbálták meg behatárolni, hogy az emberek milyen mértékbe térnek el a modellekben megfogalmazott elvektől. Ezért a kutatásokat a torzító preferenciákvizsgálata címszó alatt jellemzik (pl. Evens, 1989).
  • Bayes tétele: megadja a választ, arra, hogy valakinek a hite, hogyan változik meg egy hipotézis (H) valószínűségében (P) új adatok (E) fényében.P(H/E)=P(E/H  x  P(H)/P(E) ahol P(E)= P(E/H) x P(H)+P(E/Ha) x P(Ha)
  • A valószínűség és statisztika normatív elméleteinek alkalmazása megmutatta, hogy az emberek intuitív fogalmaikra hatnak az előítéletek. Tversky és Kahnemann kimutatta, hogy sok általános tendencia határozza meg a döntéshozatal folyamatát különböző kontextusokban. Két ilyen általános tendencia: 1) az elérhetőségi heurisztika ami arra utal, hogy konkrét példák vagy események hozzáférhetősége alapján ítélik meg az emberek egy osztály gyakoriságát, vagy egy esemény bekövetkeztének valószínűségét.
  • 2)A reprezentativitás heurisztikája a célelem hasonlóságát hasznosítja egy osztály reprezentatív példányához, amikor az emberek arról alkotnak ítéletet, hogy egy tárgy vagy esemény mekkora valószínűséggel tartozik egy osztályhoz vagy folyamathoz.

 

Share

A tudás hasznosítása a problémamegoldásban

0
Share

Kognitív pszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

4.Tétel: A tudás hasznosítása a problémamegoldásban

A gondolatok legfontosabb tulajdonsága, hogy tudatosak. Tudatunkban a gondolatok terméke jelenik meg, nem a gondolkodási folyamatok. Sokan, még a tudatos termékeket sem tudják felidézni.

  • A gondolkodási feladatok különböznek, aszerint, hogy mekkora bennük a felhasznált tudás mennyisége. Eszerint lehet: tudásszegény, vagy tudásintenzív. A kutatások a tudásszegény helyzeteket vizsgálja.

Századunk elején a Gestalt-iskolát követő kutatók, az észlelés elméletet kiterjesztették a problémamegoldás területére is.

Az asszociánista pszichológusokkal szemben, azt állították, hogy: a gondolkodás az állatoknál és az embereknél egyaránt produktív összetevőket tartalmaz. Azt állították, hogy az emberek képesek átlátni a problémák szerkezetét és a megoldás érdekében újrastrukturálni őket.

Gestalt-elmélet (Ohlsson,1984; Wertheimer,1954):

  • A problémamegoldó viselkedés egyaránt produktív és reproduktív.
  • A reproduktív problémamegoldás során, korábbi tapasztalatokat újrahasznosítunk, de visszavetheti a sikeres problémamegoldást.
  • A produktív problémamegoldást a probléma szerkezetének belátása és a probléma produktív újrarendezése jellemzi.
  • A belátás gyakran hírtelen történik, és „aha” élmény kíséri.

A perceptuális metafora segítségével- a belátás, újrastrukturálás és a beállítódás fogalmaival- megmutatták, az emberi gondolkodásnak olyan dinamikus vonásai vannak, melyek többek, a reproduktív gondolkodásnál. Legnevesebb képviselői: Hull, Malttzmann, Thorndike és Köhler.

Az iskola hagyatéka ma is fontos szerepet játszik az információfeldolgozási elméletekben.

Probléma-tér elmélet (Newell és Simon, 1972)

A megismerés kutatásának legsikeresebb elmélete, az információfeldolgozási forradalom terméke.

  • A problémamegoldást úgy jellemzi, mint alternatív lehetőségek egész terének irányított letapogatását.
  • A keresést heurisztikus vagy gyakorlati szabályok irányítják, melyek mentális operátorok alkalmazását koordinálják, amikor a problémamegoldása az egyik állapotból a másikba jut.
  • Az elméletet sikeresen alkalmazták rejtvényszerű problémák megoldásával kapcsolatos viselkedés előrejelzésére, mint a Hanoi torony, a misszionáriusok-kannibálok, vagy a vizeskancsó problémája.
  • A legtöbb problémára komputációs modelleket készítetek, melyek szoros párhuzamot mutatnak a kísérleti személyek viselkedésével.
  • A megközelítés prediktivitásánál fogva sikeres, gyengéje:a problémák nagyon szűk körére alkalmazták.

Szakértők és kezdők: az emberi kognitív teljesítmény standard jellemzője, hogy tapasztalat alapján egyre jobban tudnak dolgokat megcsinálni, szakértők lesznek.

  • Kísérletek: arra, hogy a problémamegoldás és a memória (szemantikai memória, sémaelméletek) uralkodó kognitív elméleteit (problématér elméleteket) kiterjesszék az emberi szakértelemre is. Különbségeket mutattak ki a kezdők és szakértők tudás mennyisége és természete között, pl. a sakkozás, fizikai problémák megoldása, és a számítógépes programozás területén.
  • J. R. Anderson egy általános elméletet alkotott a készségek elsajátítására, mely a GAV kognitív architektúrájának része és a szakértelem sok területén alkalmazható.

Anderson készségelsajátítás-elmélete: GAV (Gondolkodás Adaptív Vezérlés)

3 fő feldolgozási összetevő:

  • Deklaratív memória= aktivációs szintekkel összekapcsolt fogalmak szemantikai hálózat.(a dekleratív tudás olyan, melyről be tudunk számolni és nem kötődik a szituációhoz, amelyben alkalmazzuk).
  • Procedurális memória= produkciós rendszer (a procedurális tudást automatikusan alkalmazzuk, sokszor nem tudjuk leírni és specifikus helyzetekhez igazítjuk).
  • Munkamemória= az éppen aktív információt tárolja (az állandó vagy időleges része a deklaratív memóriának, mely aktív állapotban van.

Kódolási folyamatok→eredményeképpen az információ→munkamemóriába és a végrehajtási folyamatok a munkamemória parancsait viselkedéssé alakítják.

  • Anderson: a készségek elsajátítása átmenet a deklaratív tudás használatából a procedurális tudásba.

A készségek tanulásakor 3 szakaszon megyünk át: deklaratív, procedurális, és beállítási.

  • Deklaratív szakasz: a deklaratív tudást, tartomány független gyenge módszerekkel együtt használja fel a probléma megoldására pl. hegymászás, eszköz-cél-elemzés.
  • Procedurális szakasz:a deklaratív tudás nyomán sikeres cselekvések tartomány specifikus produkciókba fordítódnak le.
  • Az így szerzett ismeretek lefordítása: gyakorlati proceduralizáció és szerkesztés által történik.
  • Proceduralizáció=amikor deklaratív ismeretet többször felhasználunk egy adott szabály kontextusában,így új produkciós szabály jön létre, mely a deklaratív információt, mint mintázatot (a szabály HA része), a végrehajtott cselekvést, pedig mint cselekvést (a szabály AKKOR része)tartalmazza.
  • Szerkesztés: olyan tanulási mechanizmus mely kivágja a szükségtelen produkciókat a produkciók sorozatából.
  • Beállítási szakasz: a meglévő procedurális tudást megerősítjük, általánosítjuk, vagy megkülönböztetjük.
  • A produkciók minden alkalommal megerősödnek aktivációs szintjükben, amikor sikeresen alkalmazzák őket

Share

A tudás szerveződése

0
Share

Kognitív pszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

3.Tétel A tudás szerveződése

2 dimenzió mentén jellemezhetjük:

Vizsgálható:

  • 1). reprezentációs formája (analóg vagy propozicionális)
  • 2). Hogyan szerveződik
  • A tudást kutató tudósok egy része: a fogalmak szerkezetét vizsgálják,
  • Mások: a fogalmak komplex szerveződésével foglalkoznak (a sémák szerkezetével).
  • Tulving: különbséget tett az epizodikus és a szemantikus emlékezet között. Segítségével megkülönböztethetjük a tudás egyes típusait. Ez a megkülönböztetés heurisztikusan hasznos.

Deklaratív tudás: amit kimondhatunk, megfogalmazhatunk

Procedurális tudás: hogyan teszünk meg dolgokat, amit gyakran nehéz szavakban kifejezni.

A fogalmak hagyományos elméletei

A fogalmak funkciója: a kognitív gazdagságot segítik elő (Collins és Quillian,1969).

A meghatározó tulajdonságok modellje (Gottlob Frege 1892/1980)- egy fogalmat meghatározó tulajdonságokkal ragadhatunk meg.

  • A fogalom intenziója: olyan jellemzőkből áll, amelyek meghat., hogy mi alapján  tartozik valami a fogalom körébe.
  • A fogalom extenziója: azoknak az entitásoknak az összessége, melyek a kategória tagjai. (a fogalom tartalma és terjedelme)
  • Pl. agglegény = intenziója: meghatározó tulajd.(ff.i , nőtlen, felnőtt) extenziója= azon egyének összessége, akik agglegények.
  • Úgy tekinti a fogalmakat, mint szükségszerű és együttesen elégséges tulajdonságok alapján meghatározható képződményeket.

Ez a felfogás azt prognosztizálja, hogy:

  • Az ilyen tulajdonságokat meg lehet állapítani
  • A kategóriához való tartozás nem fokozatokon múlik, hanem minden vagy semmi alapon történik.
  • A fogalmi kategóriák között világos határok vannak.
  • Egy alárendelt fogalom a felső kategóriák minden tulajdonságával rendelkezik.

Collins és Quillian  (1969:1970) egy komputációs modellt alkotott, mely a felfogás sok központi elképzelését megvalósította.( a fogalmak hierarchikus reprezentációjára, vizsgálta a szemantikus memória szerkezetét, valamin hogyt a fogalmak és tulajdonságok, hogyan szerveződnek egymáshoz képest.)

Az elmélet előrejelzései megkérdőjelezhetők, vagy kimutatható, hogy természetes kategóriák esetében nem érvényesek. Ezért a kutatók olyan alternatívákat igyekeztek megfogalmazni, melyek jobban igazolják az empirikus bizonyítékokat.

Ameghatározó és jellemző jegyek elméletei: Az elméletekben megtartják a meghatározó jellemzőket, de hozzáteszik, hogy a fogalmak jellemzőjegyekkel rendelkeznek.

A jegyösszehasonlító elmélet (Rips és munkatársai, 1973; Smith és munkatársai,1974).

  • A fogalmakat két tulajdonságtípus reprezentálja: meghatározó és jellemző tulajdonságok.
  • A meghatározó tulajdonságok a fogalom lényegére mutatnak és megvannak a kategória minden tagjában.
  • A jellemző tulajdonságok meghatározzák, hogy a kategória egy-egy tagját az emberek mennyire ítélik meg reprezentatívnak.
  • A fogalmak verifikálása (pl. a kanári madár), két lépésben: először összevetik, mind a meghat. és jellemző tulajdonságokat. Végül, csak a meghatározó tulajdonságokat.
  • A 2-ik lépést csak akkor teszik meg, ha az első nem vezet egyértelmű eredményhez.

Bár ez a módszer kiküszöböli Collins és Quillian elméletének hiányosságait, még maradtak problémák. Ez az elmélet, egy a meghatározó és jellemző tulajdonságokon alapuló felfogásnak.

Más változatokat is javasoltak és vannak bizonyítékok, melyek ezeket is támogatják.

Prototípuselmélet (vagy jellemző tulajdonság elméletek)

A nézet általános elképzelései:

  • A fogalmaknak prototipikus szerkezetük van. A prototípus maga vagy tulajdonságok együttese, vagy a fogalom legjobb példája.(példái)
  • Nincsenek korlátozó szükséges és elégséges tulajdonságok a kategóriák meghatározására; A fogalomhoz tartozás attól függ, hogy a tárgy milyen nem szükségszerű tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket tipikusabbaknak tekintünk,mint másokat.
  • A fogalmak közötti határok elmosódottak. Nincs élesem meghatározva, hogy mi tagja a kategóriának vagy mi nem. (pl. a paradicsom átkerülhet a zöldség kategóriába).
  • A fogalmakat tipikusságuk szerint állíthatjuk sorba. Tipikussági görbe= a fogalom példányainak eltérő tipikusságát jellemzi.
  • A kategóriához való tartozást a tárgy tulajdonságainak a kategória prototípusához való hasonlóság határozza meg.

Az elméletek egy nagy csoportjára érvényes a prototípus felfogás, ezekbe, a fogalmak prototípusok mentén szerveződnek és tulajdonságok csoportjai jellemzik őket. Bizonyítékokat szolgáltat a tipikusság görbéjére, az elmosódott kategóriahatárokra, és az absztrakció, különböző szintjeire, természetes, és mesterséges kategóriák esetében.

A kategóriák szerveződésének 3 szintje van: 1. egy fölérendelt, 2. egy alap és 3. egy alárendelt szint.

Az alapszintet tekintik a leginformatívabb és leggazdaságosabb szintnek.

Az elmélet nem mond semmit azokról az ismeretekről, melyekkel az emberek a kategóriák közötti viszonyokkal rendelkeznek, és a kategóriák kohéziójáról sem ad magyarázatot.

A fogalmak, mint relációs sémák

A kategorizációval foglalkozó kutatások zöme a tárgyi fogalmakra összpontosított, s nem a relációs fogalmakra. Elméleti és empirikus kutatásokat folytattak. A relációs fogalmakkal kapcsolatban is.

  • Sok elmélet azt veti fel, hogy a fogalmak közötti viszonyokat relációs primitívák formájában jellemezhetjük, melyek különböző tárgyakat vesznek fel argumentumként az esetgrammatikai keretnek megfelelően.
  • Vizsgálták, hogy a relációk lebomlanak-e ilyen primitívákra a mondatok megértése során.
  • Akárcsak a tárgyi fogalmakkal kapcsolatos kutatások esetében, a relációk meghatározó tulajdonságokon alapuló felfogását nem támasztják alá az, empirikus bizonyítékok ezek inkább a prototípus elméletét támogatják.

Sémák, keretek és forgatókönyvek

A fogalmakat vizsgáló kutatások alternatívájaként, vizsgálták, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a fogalmak a sémák összetett struktúrájában.

  • Sémák= a fogalmak strukturált csoportból állnak.→sztereotipikus helyzetekre vonatkozó általános tudást tartalmaznak.
  • A sémákat annak a képességünknek a magyarázatára használták, hogy: következtetéseket tudunk megfogalmazni komplex helyzetekben, alapértelmezést tudunk adni a helyzetek nem említett aspektusairól, és prognózisokat tudunk felállítani a jövőre nézve.
  • Keretek vagy forgatókönyvek = a sémafelfogásnak különböző variánsai.
  • A forgatókönyv-elmélet, és az azt követő dinamikus memóriaelmélet az emberek mindennapi eseménysorozatokkal kapcsolatos ismereteit reprezentálják (pl. étteremben történő, étkezéssel kapcsolatos tudás.) Sok pszichológiai bizonyíték támasztja alá ezeknek az elméleteknek bizonyos elemeit.

A sémaelméletek hiányosságai:

  • megszorítások hiánya
  • sémaszerű, szerkezetek konkrét tartalmának nem megfelelő meghatározása.
  • Nem elég rugalmas

Újabban felvetődött, hogy a konnekcionista modellek alkalmasak a séma alapú elképzelések igazi rugalmasságának megragadására.

A konceptuális koherenciakutatás rá világított, hogy hatással van rá a fogalmak egymáshoz való viszonyáról alkotott elméleti tudásnak.

  • A konceptuális kombinációval kapcsolatos kutatások bővítették az empirikus adatokat.
  • A fogalmak instabilitásának kutatása, rámutatott a változatosságra mely az egyének és populációk esetében lép fel a fogalomalkotásban.
  • A kognitív neuropszichológiai vizsgálatok segítik a fogalomalkotás jobb megértését.

Évszázadokon keresztül, az egyszerű meghatározó tulajdonságokon alapuló modell volt a fogalomalkotás uralkodó felfogása a nyugat-európai gondolkodásban.

Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy az egyszerű meghatározó tulajdonságokon alapuló modell, vagy pedig a prototípus-megközelítés a helyes.

További kutatások szükségesek, és valószínű, hogy a két kutatási hagyomány összekapcsolása fog majd magyarázatot adni, a kategóriák, hierarchiák és sematikus szerveződések kérdéseire.

Share

Mentális reprezentáció

0
Share

Kognitív pszichológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

2.Tétel Mentális reprezentáció

A reprezentációkat külső és belső mentális reprezentációkra oszthatjuk.

Külső reprezentációk:

  • jelölés, jel, vagy szimbólumhalmaz, mely valamit újra megjelenít vagy képvisel számunkra. Egy dolog helyett áll, mert a dolog nincs jelen. Dolog: a külső világ, vagy képzeletünk.(vagyis belső világunk egy aspektusa).
  • Két osztálya van: a képen és a nyelven alapuló reprezentációk. Mindkettő a világ egy adott aspektusát képviseli, de abban különböznek, hogy mennyire hasonlítanak a világ szerkezetére.

A belső mentális reprezentációk:

  • Analóg: vizuális, hallási, látási, szaglási, tapintási vagy mozgási képek. Nem diszkrétek, laza szabályok szerint szerveződnek, konkrétak és modalitás függőek
  • Propozicionális: nyelvszerűek, az elme fogalmi tartalmát jelentik, függetlenül attól, hogy az információ eredetileg milyen modalitásban jelent meg. Diszkrétek, szigorú szabályok szerint szerveződnek, absztraktak és egyedi módon utalnak a dolgokra.

A képzelet mint analóg reprezentáció:

  • A képzelet tanulmányozásához ismerni kell a képzetek természetét, azokat a mechanizmusokat, melyek működését meghatározzák, és hogy mások-e mint a propozicionális reprezentációk.
  • Egyik nézet szerint: a képzetek mentális reprezentációk, melyek saját speciális közegükben működnek, és mások, mint a propozicionális reprezentációk.
  • Másik nézet: nem sokban különböznek a propozicionális reprezentációtól, csak annak egy másfajta megadását jelentik.
  • Van-e funkcionális jelentése a képzeletnek? Sokan úgy vélik: a képzelet másodlagos jelenség. Bár jelen lehet a gondolkodásban, nem szükséges ahhoz.
  • A képzelet epifenomén természete mellett érvelők: a tudatos képzetektől megszabadulnánk, a megismerés akkor is normálisan működne tovább.

Pavio kettős kódolási elmélete: az információ feldolgozására és reprezentálására két elkülönült rendszer szolgál.

  • A verbális rendszer a nyelvi információt kezeli és megfelelő verbális formában tárolja.
  • Egy külön nem verbális rész végzi a képi feldolgozást és a képi reprezentációt
  • Mindegyik rendszer további alrendszerekre tagolódik, melyek a különböző modalitásokban (látás, hallás, tapintás, szaglás) verbális illetve nem verbális információt dolgoznak fel
  • Az ízlelés és a szaglás számára nem léteznek megfelelő reprezentációk a verbális rendszerben.
  • Egy alrendszeren belül pl amikor egy szót dolgozunk fel egy logogén azonosítja az ingert.
  • Paivio a logogént modalitásfüggő egységnek tekinti, mely integrált információs szerkezetként funkcionálhat. A logogének a nem verbális rendszerben az imagének.
  • Imagének=alapegységek, melyek a képeket azonosítják és reprezentálják a különböző szenzo-motoros modalitásokban.
  • A verbális és nemverbális rendszer funkcionális módon az logogénel és imagének közötti referenciális kapcsolatokon keresztül kommunikál egymással. Pl. elszalad egy kutya- egy imagén azonosítja a tárgyat, és ez az imagén és a kutya szó logogénje előhívja a kutya szót.
  • Így az alapegységek közötti kapcsolatok biztosítják, azokat az alapokat melyek a két szimbolikus rendszer alrendszereit egymáshoz kapcsolják.

Az elmélet magyarázatot ad a szabad felidézési vizsgálatokban megfigyelt kép-szó és a konkrét-elvont különbségekre.

Interferencia egyetlen rendszeren belül:

  • Pavio elmélete szerint: az észlelés és a képzelet azonos utat követ. Pl. a nemverbális rendszer egyaránt felelős a vizuális képek létrehozásáért, ami kognitív feladat, és a színhelyelemzésért, ami perceptuális feladat.
  • Többen tapasztalták azt az interferenciát, melyet a kettős kódolás a perceptuális és a képzelet alapú folyamatok között feltételez a nemverbális rendszerben, bár a vizuális modalitás esetében az interferencia oka a téri feldolgozásban van.

Neuropszichológiai bizonyítékok: valamennyi bizonyíték van arra is, hogy a különböző szimbolikus rendszerek a nagyagy féltekéinek különböző részeiben lokalizálódtak. Így az agyban végbemenő verbális és nemverbális feldolgozási, különbségeket illetően a kettős kódolási elmélet nem túl sikeres.

A képzetek szerkezete: bizonyítékok:

A képzetek az analóg mentális reprezentávciók egyik formája. A kutatások a vizuális képzetekre irányulnak.(nem a hallási, vagy szaglási képzetekre).

Allan Paivio: kettős kódolási elméletében állította: 2 egymástól különálló szimbolikus rendszer van:1. egy verbális, nyelvi alapú; és egy nem verbális képzelet alapú rendszer.

  • A két rendszer önálló igazolják az emlékezeti és interferencia vizsgálatok.
  • A mentális rotációval és mentális letapogatással kapcsolatos vizsgálatok, ezeknek a képzeteknek a pontos természetére irányultak, és igazolták, hogy a vizuális képzeteknek sajátos analóg tulajdonságaik vannak. (több kutató ezt megkérdőjelezte).

Propozicionális reprezentációk: absztrakt, mentális nyelven megfogalmazott kijelentések. Az elme fogalmi tartalmát jelenítik meg függetlenül a nyelvi forrástól, vagy az érzékszervektől.

  • Akkor vizsgálják, amikor a megismerés komplex tudásszerkezetét jellemzik.
  • A reprezentációkat predikátumlogika fogalmaival fejezik ki
  • A predikátumkalkulus egy másik logikai rendszer, a propozicionális logika specializált formája.

A Képzelet-Propozíció vita I:

A kognitív pszi.egyik fontos kérdése: szükség van-e képzetekre? Néhányan felvetették: a megismerést csak propoziciókban kellene vizsgálni. A nézet képviselője: Zenon Pylyshyn.

Pylyshyn kritikájának első hulláma:

Egyrészt a képzelet homályos fogalmát támadta, másrészt azt a nézetet, miszerint: a képzetek epifenomének. Azaz, a képzelet kutatói azt feltételezték, hogy a képzetek képszerű entitások, és nem vették észre a metafora helytelen voltát.

  • P.azt állította, hogy nem kerülhetjük el a propozicionális kód használalát, melyen minden feldolgozás végbemegy, legyen az verbális vagy nem verbális.
  • Rámutatott, hogy mivel a verbális és nem verbális kód különböző formában jelentkezik, meg kell határozni, hogy hogyan viszonyul egyik kód a másikhoz.
  • Szerinte: szükség van egy harmadik kódra is, mely a másik kettő között áll, és ez a közvetítő, propozicionális.
  • Összegezve:” képzetek mint képek ” fogalom hibás, és minden a képzeletnek tulajdonított jelenséget legjobban, egy propozíciós elmélet tud magyarázni.

Kosslyn elmélete és a képzelet komputációs modellje

  • A vizuális képzetek egy sajátos téri közegben reprezentálódnak
  • A téri közeg négy alapvető tulajdonsággal rendelkezik:1) korlátozott mértékű térként funkcionál, specifikus alakja van, és téri viszonyokat tud ábrázolni. 2) legnagyobb felbontású területe a középen helyezkedik el. 3). A „kis” képek részletei homályban maradnak. 4)amint létrejött a kép a közegben, rögtön kezd elhalványulni.
  • A hosszú távú memória kétfajta adatstruktúrát tartalmaz: képi állományokat és propozíciós állományokat. A képi állományokban info tárolódik arról, hogy a képek hogyan reprezentálódnak a téri közegben és formájuk analóg. A propozicionális állományok a tárgyak részeiről tartal. infot, miként viszonyulnak ezek a részek egymáshoz és formájuk propozicionális. A propozicionális és képi állományok gyakran összekapcsolódnak egymással.
  • Számos különböző folyamat használja a képi állományokat és a téri közeget a képzetek létrehozására, értelmezésére és átalakítására.

Elméleti szempontból egy olyan képzeleti modellt javasolt, melyben a képzetetek részlegesen támaszkodnak propozicionális információra, ugyanakkor nem propozicionális reprezentációkat is tartalmaznak és egy sajátos közegben reprezentálódnak.

Olyan kísérleteket végzett, melyek megerősítették ezeknek a speciális tulajdonságoknak az érvényességét.

Az elméletet kiterjesztették a képzeleti zavarokkal foglalkozó neuropszichológiai vizsgálatok eredményeinek magyarázatára is.

Pylishiyn kritikájának második hulláma

  • Olyan érveket hozott fel a képzeletelméletei ellen, melyek a kognitív átjárhatóság és a funkcionális architektúra fogalmára támaszkodnak.
  • Szerinte azok a képzeletkutatók, akik szerint a képzelet egy sajátos közegben működik, alapvetően azt tartják, hogy a képzelet az elme funkcionális architektúrájának egy része.
  • Így a képzeteknek, kognitív értelemben átjárhatatlannak kell lenniük.
  • Ezután viszont kimutatja, hogy a képzetek átjárhatók és arra a következtetésre jut, hogy a képzeteknek visszavezethetőknek kell lenniük a propozicionális reprezentációkra.

Ellenérvek: 1) a Pylyshyn által javasolt egyszerű megkülönböztetés a propozicionális reprezentációk és az analóg mint-sajátos-közeg reprezentációk között nem igazolható, ezért következtetései alaptalanok.

2) azok az érvek, melyek az átjárhatóság fogalmától függenek, félrevezetőek.

Mentális modellek, mint analóg reprezentációk

  • Jhonson-Laird egy harmadik reprezentációs konstrukció: a mentális modell mellett érvelt, mely a popozícióktól és a képzetektől eltérő, analóg reprezentáció.
  • Az ő felfogásában a propozíció, verbálisan kifejezhető reprezentáció és közel van a természetes nyelv felszíni formájához. Ebben az értelemben a propozíciók meghatározatlanok, míg a mentális modellek és képzetek meghatározottak, analógak és konkrétek. A képzetek-mentális modellek.
  • Az elmélettel: előrejelzések tehetők, különböző típusú reprezentációkról, amelyeket az emberek különböző feladat helyzetekben alkalmaznak. Főként: deduktív következtetések területén alkalmazták a modellt.

Elosztott reprezentációk és konnekcionizmus

A szimbolikus megközelítés problémája:

  • 1). a bonyolult megismerési folyamatok kezelésében nagyon nehézkes.
  • 2). Nem kapcsolódik konkrét módon az agy neurofiziológiai rétegéhez.
  • A konnekcionista hálózatok a dolgokat elosztott módon reprezentálják, mint ugyanannak a hálózatnak a különböző aktivitásmintázatai. A hálózatok lokalista módon is reprezentálhatják a dolgokat, amikor egy-az-egyhez megfelelés van a fogalmak és a hálózat egységei között.
  • Az elosztott reprezentációkat a szimbolikus modellekben alkalmazott reprezentációk kiegészítő modelljének is tekinthetjük;
  • A szimbolikus reprezentációkat is tekinthetjük úgy, hogy ezek az elosztott reprezentációkat jellemzik, a megismerés egy magasabb absztrakciós szintjén. Ez a viszony akkor elfogadható, ha az elosztott reprezentációk tulajdonságait úgy tekintjük, mint a magasabb szintek elemei.
  • Ezek közé a tulajdonságok közé tartoznak: a tartalom alapú memóriacímzés és az automatikus általánosítás.

 

Share

A kognitív pszichológia előzményei

0
Share

Kognitív pszichológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

1. Tétel: A kognitív pszichológia előzményei

William James (1890) és Tolman (1932) mérföldkőnek számít a kognitív pszichológiában.

W. J.- a figyelem és emlékezet kutatásában végzett megfigyeléseket.

  • Pl: különbséget tett az elsődleges memória (pszichológiai jelen)
  • Másodlagos memória (pszichológiai múlt) között.
  • 70 évvel később majdnem ugyanezt elevenítették fel a kutatók, amikor a rövid és a hosszutávú memóriát kezdték el tanulmányozni.

Tolman: behavioristának vallotta magát, de egérkísérletei által kognitív pszichológus vált belőle.

  • Szerinte a patkányok egy kognitív térképet alakítottak ki (a labirintus egy belső reprezentációját) ami segítette őket, hogy végig fussanak, vagy ússzanak a labirintuson. A felismerés részéről, hogy a tanulás a patkányok esetében is, csak úgy érthető meg, ha belső struktúrákra és folyamatokra, nem pedig motoros válaszokra összpontosítunk. Ez fontos lépé volt a kognitív pszichológiát illetően.

Morton (1984) neuropszichológusok a XIX.sz-ban:

  • Olyan nyelvi károsodásokra keresték a magyarázatot, amikor a sérülés az agy specifikus nyelvi feldolgozó részének valamelyik összetevőjét érte.

1950-ea években indult igazából útjára a kogn pszichológia.

Noam Chomsky (1957/1995, 1959): a transzformációs grammatikára alapozott nyelvelmélete hatással volt George Miller laboratóriumi munkájára.

Shannon és Weaver(1949) a telekommunikációs technológiák fejlődése nyomán olyan kommunikációs elméleteit kiterjesztették az emberi kommunikációra is.

  • Az információkódolásról (elméletek)
  • Korlátozott csatornakapacitás
  • A soros és párhuzamos feldolgozás közötti különbségekről. Helyet kaptak a pszichológiai elméletekben.

Ez vezette Donald Broadbent ahhoz, hogy: az észlelést, a figyelmet és a rövidtávú memóriát a kognitív rendszer egymással összefüggő részeinek tekintse.

A digitális számítógép megjelenése szintén hat. volt a pszi.-ra, az emberi viselkedés megvilágítására. Az embert is információ feldolgozónak tekintették.

  • A pszichológusok számítógépes metaforákat alkalmaztak az emberi gondolkodásra vonatkozóan
  • Elméleteiket komputációs modellek formájában fizikálisa meg is valósították ezeken a gépeken.
  • A mesterséges intelligencia és kognitív pszichológia, új felfedezésekhez is vezetett s komputáció területén. Képviselői: Allen Newelt és Herbert Simon kognitív pszichológusok.

1956-os évet tekintik a kognitív pszichológia születési évének. Az egyetemi oktatásba 1967-től került Ulrich Niesser egyetemi tankönyve által.

A kognitív tudósok számítógépes modellálási technikák segítségével fogalmazzák meg elméleti javaslataikat. A modellálás lehetőséget kínál az elméleti szakember számára hogy:

  • Lássa, vajon adott szituációkban specifikálható-e az elmélete
  • Különböző feltételek és körülmények mellett ellenőrizze elméletét
  • Konkrét előrejelzéseket tegyen a viselkedés kvantitatív eredményeiről.

Az elméleteket megfogalmazhatjuk folyamatábrák formájában, ezek azonban pontatlanok

Szükséges, hogy pontos programok megírásával igazoljuk ezeket az elméleti elképzeléseket.

A megismeréstudományban használatos 3 fő modellálási technika:

1.Szemantikai hálók (jellemzői):

  • A fogalmakat (pl.”szék”, „tehén”) összekapcsolt csomópontok reprezentálják, melyek hálózatot alkotnak.
  • Ezek a kapcsolódások lehetnek: képviselhetnek egyszerű relációkat, mint valaki-valami (pl. Béla – tűzoltó), vagy ennél is összetettebb relációkat, mint játszik, üt, rúg.
  • A csomópontok és a közöttük lévő kapcsolatok különböző aktivációs erővel rendelkezhetnek, melyek egy fogalom hasonlóságát reprezentálják egy másik fogalomhoz. Pl. a kutya és a macska csomópontot egy0.5 erejű kapcsolódás kötheti össze, míg a kutya és a ceruza csomópontokat egy 0.1 erejű kapcsolat.
  • A hálózatban előforduló folyamatok arra szolgálnak, hogy a csomópontok közötti aktivációs szintet megváltoztassák. Ha pl. két fogalom, hasonló egymáshoz, a közöttük lévő kapcsolat aktivációs szintje megemelhető
  • Az aktiváció tovaterjedésére a hálózatban hatással lehet: a kezdeti aktiváció reprezentációja, vagy egy csomópont közelsége az aktivációs ponthoz, vagy az- az idő, amely az aktiváció elindulása óta eltelt.

A szemantikai hálók rugalmas és elegáns modellálási rendszerek.

Jó példája Anderson (1983) megismeréselmélete, mely szemantikai és produkciós rendszert is alkalmaz.

2.Produkciós rendszerek: produkciókból állnak, egy produkció pedig egy „HA….AKKOR” típusú szabály. Egy tipikus modellben a hosszú távú memória tárolja a HA….AKKOR szabályoknak a halmazát.

Van még egy munka memória, amely az éppen feldolgozás alatt lévő információt tárolja.

Ha a környezetből információ érkezik a munkamemóriába, pl. hogy valaki éppen mosolyog rád, akkor ez kielégíti a szabály HA részét a hosszú távú memóriában és megindítja a szabály AKKOR részét (hogy visszamosolyogj).

Jellemzői:

  • Nagyszámú HA….AKKOR szabály van bennük
  • Van egy munkamemóriájuk, mely az információt tartalmazza.
  • A produkciós rendszer úgy működik, hogy összeveti a munkamemória tartalmát a szabályok HA részével és végrehajtja az akkor részt.
  • Konfliktus feloldó szabályok lépnek működésbe, ha valamilyen információ a munkamemóriában sok szabály HA részét is kielégíti, és kiválasztják azt, amelyik jobban kielégíti a HA feltételt, mint a többi.

Fontosak, mert a megismerés sok aspektusát lehet HA…AKKOR típusú szabályokkal jellemezni.

Allan Newell és Herbert Simon(1972):megalapozták a produkciós rendszerek alkalmasságát, kognitív folyamatok jellemzésében mint:problémamegoldás vagy a következtetés.

Holland, Holyoak, Nisbett és Thagard(1986) : jobban kidolgozott változatai a megismerés sok területének modellálására pl:viselkedés megerősítése a patkányoknál, a memóriával kapcsolatos jelenségekig és a tanulásig alkalmazható.

3.Konnekcionista hálózatok: neurális hálók vagy párhuzamosan elosztott feldolgozási modellek.

  • Ezek a hálózatok „megtanulnak” bizonyos kimeneteket produkálni, amikor bizonyos bemeneteket adunk nekik.
  • A modellezők elutasítják az explicit szabályok és szimbólumok alkalmazását helyette reprezentációkat használnak

McCulloch és Pitts(1943) és Hebb(1949):első elméleti javaslatok a tanulás lehetőségéről a neurális hálózatokban.

Minsky és Pappert,1967;1988 Rosenblatt,1959: a perceptronnak nev.egyszerű neurális hálózatok részletes modelljeiről kimutatták, hogy sok korlátjuk van.

Jellemzői:

  • a hálózat elemi egységekből áll, úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy egy egységnek több másikkal van összeköttetése.
  • Az egységek hatása egymásra serkentő vagy gátló hatással valósul meg.
  • Egy egység az összes bemeneti kapcsolat súlyozott összegét kapja bemenetként. Ha ez a küszöbérték felett van, akkor kimeneti aktivációt küld egy másik egységhez.
  • A hálózat egészét az őt alkotó egységek tulajdonságai jellemzik,

azon, keresztül, ahogy az egységek egymáshoz kapcsolódnak, és ahogyan az algoritmusok, vagy szabályok megváltoztatják az egységek közötti kapcsolatok erejét.

  • Rétegesek: bemeneti réteg, közbeeső (rejtett), és egy kimeneti réteg.
  • Egy fogalom reprezentációját aktivációs mintázat formájában az egész hálózatban elosztott módon lehet tárolni.
  • Ugyanaz a hálózat több aktivációs mintázatot tud tárolni, anélkül, hogy egymást megzavarnák, de csak akkor, ha egymástól eléggé különbözőek.
  • Azt az algoritmust vagy szabályt, mely több más mellett lehetővé teszi a tanulást, hibavisszafuttatásnak (Backpropagation) nevezzük.

Ezek a hálózatok, tudják modellálni a kognitív viselkedést, anélkül, hogy produkciós rendszerekben alkalmazott explicit szabályokat vennének igénybe.

Ezt úgy érik el, hogy különböző bemeneteket képesek adott kimenetekkel asszociálni és az aktivációs mintázatokat tárolni tudják a hálózatban.

Visszafuttatásos algoritmus=lehetővéteszi a konnekcionista hálózatoknak a tanulást.

A tanulási szabály vagy algoritmus a hálózatban meghatározza az aktivációs mintázatokat.

Sejnowski és Rosenberg(1987): NETtalk-konnekcionista hálózat: bemenetként angol szöveget, kimenetként angol beszédet hozott létre. 90%-os pontossággal kiejt szavakat új szövegben. A hálózat megtanulta az angol kiejtés szabályait olyan explicit szabályok nélkül melyek összekapcsolják és kódolják a hangokat.

Kognitív neuropszichológia: agysérült betegek kognitív teljesítményével fogl.

Az elméletek meg.hat.a normális kognitív működés folyamatait (mechanizmusait) és, ezen mechanizmusok szelektív sérülése segít az agysérült betegek kognitív károsodásainak megfejtéséhez.

Ellis és Young(1988):

a cél, hogy az agysérült betegek károsodott és sértetlen mintázataiból, következtetéseket vonjunk le normális, sértetlen folyamatokra vonatkozóan.

Atkinson és Shiffrin(1968):

  • Állították, hogy különbség van a rövidtávú memóriatár (az éppen feldolgozás alatt lévő információt tartalmazó tár) és a hosszútávú memóriatár (amely a tudatból már kikerült információt tartalmazza) között.
  • Az információ az ismétlés és a rövidtávú memóriában történő feldolgozás után lép be a hosszú távú memóriába. Ezt Shallice és Warington (1970) bizonyították.

Ezzel rámutattak Atkinson és Shiffrin elméleti modelljének hiányosságára, ami a 1960-as évek végén uralkodó emlékezet-elméleteket jellemezte.

Kognitív neuropszichológiai bizonyíték

Célok:

  • Disszociációk feltárása-akkor fordul elő ha: egy beteg normálisan teljesít egy feladatot, de egy másik feladat esetében károsult.
  • Az ép személyek legalább két memória rendszerrel rendelkeznek.
  • Az agysérülésnek lehet, hogy nincs semmilyen specifikus károsodási hatása a kognitív működésre, hanem olyan általános hatása van, mely csökkenti a beteg képességét abban, hogy megtudjon, birkózni nehéz feladattal.
  • Kettős disszociáció: amikor egy beteg normális teljesítményt mutat az 1. feladat megoldásában, de károsodott a 2. esetében. Egy másik beteg pedig fordítva.(jóla2-ben, rosszul az 1-ben).
  • Ha kimutatható a kettős disszociáció, az eredmény nem magyarázható azzal, hogy az egyik feladat nehezebb, mint a másik.
  • Shallice és Warrington (1970) K.F.-nek(beteg) károsodott rövidtávú és normális hosszú távú emlékezete volt, addig az amnéziásoknak károsodott a hosszú távú memóriája és sértetlen a rövidtávú memóriája.
  • Ez arra enged következtetni, hogy két különálló memóriarendszer létezik, melyek külön-külön sérülhetnek.
  • Alternatív megközelítés: az asszociációra épül- különböző betegek, károsodott teljesítményt mutatnak ugyanazon feladatok esetében.
  • A sérülés sokszor nem korlátozódik specifikus agyi területekre, a feladatok eltérő kognitív folyamatokat igényelhetnek, de ezek anatómiailag közel lehetnek egymáshoz, ezért egy kognitív folyamat sérülését általában az összes többi folyamat sérülése kíséri. Ezt kimutatta, Ellis és Young (1988). Olyan betegeknél, akik nem mutattak semmilyen károsodást olyan feladatokban, amiben a legtöbb beteg károsodott.

Kognitív neuropszichológusok elméleti feltételezései az adatok értelmezésére:

  • A legtöbb beteg tünetegyüttesek (szindrómák) alapján osztályozható, ezek együttesen előforduló tüneteken alapulnak.
  • A kognitív rendszert modularitás jellemzi, vagyis több független kognitív feldolgozó, vagy modul létezik. Az agysérülés jellemzően a modulok csak egy bizonyos részét károsítja. A többit sértetlenül hagyja.
  • Értelmes kapcsolat van a fizikai agy és az elme szerveződése között.(izomorfizmus).
  • Az agysérült betegek megismerési képességeinek vizsgálata sokat elárulhat a normális egyének kognitív folyamatairól; ez a fontos feltételezés szorosan kapcsolódik a többihez.

Elméleti feltételezések: kognitív neuropszichológusok elméleti feltételezései:

  • A betegek tünetegyüttesek (szindrómák) alapján osztályozhatók, ezek együtt- előforduló tüneteken alapulnak.
  • A kognitív rendsz. Modularitás jellemzi. Több független modul létezik. Az agysérülés a modulok egy bizonyos részét károsítja, a többi sértetlen.
  • Izomorfizmus:a fizikai agy és az elme szerveződése között.
  • Az agysérült betegek megismerési képességeinek vizsgálata sokat elárul a normális egyének kognitív folyamatairól.

Szindrómák:

Előnyei: (a szindróma alapú megközelítésnek)

  • rendet tehet az agysérült esetek között.
  • Azonosíthatóak kognitív funkciókért felelős agyi területek
  • Megkereshetjük azokat a területeket melyek adott szindrómában szenvedőknél ugyanott sérültek.

Hátrányai:

  • gyakran a kutatók eltúlozzák ugyanazon szindrómától szenvedő betegek közötti hasonlóságokat.
  • Megtévesztőek lehetnek, mivel a mögöttes kognitív folyamatok anatómiailag szomszédosak.

A kategorizációs rendszer folyamatos változás alatt van, ezért – Ellis (1987) azt javasolja a kognitív neuropszochológusoknak, hogy helyette a kutatásokat esettanulmányok alapján folytassák.

A megismerés elmélete alkalmazható egyedi esetekre és csoportokra egyaránt. Vagyis az esetleírások alkalmazhatók a megismeréselméletek ellenőrzésére.

Előnye: – nincs szükség diagnosztikai kategorizációra.

Ellis álláspontja nem érvényes, amikor egy terület esetében elméleti ismereteink hiányosak. Így nehéz egyedi eset alapján értelmezni a tényeket

Ebben az esetben jó ha a szindrómákon alapuló tényeket tartjuk szem előtt, amíg az elméleti problémák tisztázódnak.

Modularitás:

A kogn.pszi. azon a feltételezésen alapul, hogy számtalan modul (kognitív feldolgozó rendszer) van az agyban. Egymástól függetlenül működnek. Egy sérülése nem érinti a többit.

Kettős disszociáció: 2 feladat különböző modulokat, vagy kognitív feldolgozókat használ. Ezzel, megrajzoljuk a moduláris kognitív rendszer vázlatos térképét.

Fodo (1983): (Az elme modularitása)- megpróbálta a modulok fő jellemzőit azonosítani:

  • Információs átláthatatlanság: egy modul másoktól függetlenül, önmagába zártan működik.
  • Tartalomspecifikusság: minden modul csak egyfajta bemenetet tud feldolgozni (pl.szavak, arcok).
  • Kötelező működés: egy modul működése fölött nincs akaratlagos ellenőrzés
  • Veleszületettség: születésünk pillanatától jelen vannak.

A kognitív neurológusok és a kísérleti kognitív pszichológusok hisznek a modularitásban.

Izomorfizmus:

  • az a feltételezés, mely szerint az agy fizikai szerveződése, valamint az elme és kognitív moduljai között értelmes kapcsolat van. Ez azt jelenti, hogy az agynak és elmének ugyanaz a formája.
  • Másik feltételezés az izomorfizmushoz kapcsolódóan: a funkciók lokalizáltak.(bármely egyedi funkció vagy folyamat az agy egy bizonyos területéhez köthető. Ellentétes a konnekcionista felfogással: (pl. egy fogalom aktiválása) az agy, különböző területein osztható szét. Ma még egyikre sincs bizonyíték.

A kognitív pszichológia hasznos próbája lett a normális kognitív működés elméleteinek és közvetlenül vezetett el különböző elméletek fejlődéséhez.

A kognitív pszichológia rétegei és szerveződése:

4elméleti konstrukció

  • Elméleti keret: általános elképzelések tárháza, olyan technikákat tartalmaz, amelyek segítségével elméleteket alkothatunk.
  • Az elmélet: absztrakt megállapítás a kognitív jelenségek mögött lévő mechanizmusokról és hatásokról ad számot.
  • A modell:egy elmélet konkrét megfogalmazása, egy konkrét helyzetre vonatkoztatva.

Kognitív architektúra: általános elméleti építmény, mely sok specifikus elméletet egyesít.

Marr (1982) háromszintű elméleti keretet javasolt a multidiszciplináris elméletek számára:

1). Egy komputációs.

2). Egy algoritmikus

3). Egy hardver szintet tételez fel.

Empirikus módszerek a kognitív pszichológiában:

A kivonásos módszer: Donders(1968):

  • Egy feldolgozási szakasz időtartamát úgy kaphatjuk meg, hogy összevetjük azt az időt, mely az egész feladat megoldásához szükséges- azzal az idővel- mely ez a szakasz nélkül szükséges a feladat megoldásához. A feladat két verziója közötti időkülönbség, jelzi, hogy mennyi a kérdéses feldolgozási szakasz időtartama.
  • A kivonásos módszer jól működik egyszerű feladatok esetében, melyek diszkrét és soros elvű feldolgozásokon (az egész feldolgozás befejeződik egy adott szakaszban, mielőtt a következő szakasz elkezdődne.) alapulnak, de sok más feladatot a „vízesés modell” alapján lehet értelmezni.

Vízesés (kaszkád) modell=Sokszor már elkezdődik egy későbbi szakaszban folyó feldolgozás, mielőtt az azt megelőző feldolgozási folyamat befejeződne.(pl. Mc.Clelland és Rumelhart,1981);

Ilyen feldolgozást hasznosító modelleket nevezzük: Vízesés v. kaszkád modellnek.

Introspekció (Saját mentális folyamataink megfigyelése és vizsgálata)

  • Arisztotelész: az introspekció az egyetlen rendelkezésre álló módszer a gondolkodás tanulmányozására. Arra a köv.-re jutott, hogy az elme főleg a szomszédosságon alapuló asszociációk szervezte képeket tartalmaz.
  • Ezt a megközelítést fejlesztették tovább brit empiricisták: Hobbes, Locke, és Mill.
  • Galton ezzel ellentétben: aki a tudatosságot az automatikus agyi működések apró villanásainak tehetetlen szemlélőjének írja le.
  • Würtzburgi iskola:19. sz. végén elfogadta Galton véleményét, mert bizonyítéknak tekintették kísérleteik eredményét a képnélküli gondolkodásra.
  • A behaviorizmus elvetette az introspekciót, mint technikát. Watson szubvokális beszédként próbálta értelmezni a gondolkodást.
  • A mai kogn.pszi.-ban: feltételezik, hogy a lassú folyamatok, vagy azok termékei (pl. amelyeknek a problémamegoldásban van szerepük) fogékonyak az introspekcióra. Míg a gyors folyamatok (pl. amelyek során a hosszú távú memóriából előhívják az ismereteket) nem.
  • Nisbett és Wilson (1977): Ghiseli (1952) munkájával támasztották alá azt a nézetüket, hogy az introspekció használhatatlan. Szerintük az, hogy nem vagyunk tudatában olyan folyamatoknak, amelyek a viselkedésünkre hatással vannak, az inkább szabályosnak, mint kivételesnek tekinthető.
  • Ha Nisbet és Wilson következtetései helyesek lettek volna, akkor a kognitív pszichológiai az emberi emlékezet kutatásainál, nem tudna az introspekcióra támaszkodni.
  • Azintrospekció bizonyos feltételek megléte esetén értékes segédeszköz lehet. Ericson és Simon (1980): az olyan introspekció, amely a fókuszált figyelem éppen adott tartalmáról ad leíró beszámolót, nagy valószínűséggel megbízható, de a múltbéli események értelmező beszámolóinak kevés a használati értékük.
Share

Mentális reprezentáció

0
Share

Kognitív pszichológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás

Garda Ildikó által, az internetről

II.évf./első félév Kognitív szig./Révész/17.tétel:Reprezentáció (Eysenck-Keane 215-263 )(Pléh: A reprezentáció fogalma..in. Bevezetés a megismeréstudományba:109-152) Készítette: Borbi

REPREZENTÁCIÓ

I/A REPREZENTÁCIÓ FOGALMA A KOGNITÍV TUDOMÁNYBAN/Pléh

I)A reprezentáció karrierje

Durkheim: 1917 a szociológia a társadalmi reprezentációk tudománya

Kísérleti pszichológia: a reprezentációs szintek egymásutánja a kognitív pszichológia támpontja

Chomsky: 1995 generatív nyelvészetben a nyelvi leírás alapkérdése a különböző reprezentációk rendszere, s a nyelvhasználat kulcskérdése is a reprezentációk hozzárendelése a bemenethez és a kimenethez.

Piaget: a fejlődés alapkérdése a reprezentációs formák egymásutánja.

A reprezentációk jelentésköre

17.sz. kétféle reprezentációs szóhasználat: mind a kettő külső, valódi életbeli események között tételez fel reprezentációs viszonyt 1/A) Hobbes:politikai képviselet, valakik képviselnek bennünket, a mi érdekeinket. 1/B) Boyle:a laboratóriumi kísérlet a természeti jelenségeket képviseli. 2) A diplomáciai: reprezentál az aki jól kiöltözött mert egy pl. országot képvisel. 2/B) tárgyi: valami kiemelkedik, legjobb példánya valaminek.

jelentésük hasonló a  kognitív tudományihoz amennyiben: a belső reprrezentációk valami helyett állnak, s annak v.milyen sűrítményei 3) leképezés: szintén belső, de el kell különíteni a kognitív szóhasználattól pl.” a bal kéz agykérgi rep-ja (= leképezése) a jobb féltekén van.

Az a reprezentáció fogalom amit a kognitív tud. használ e három jelentés hibridje. 1) a reprrezentáció mindenféle külső dolog belső leképezése. 2) a leképezés átalakított, kiemelő, a belső képviseleteknek egy sajátos formája.

Reprezentációnak azt a leképezési formát nevezzük, amely a gondolkodás tárgyává válhat.

Akkor beszélünk reprrezentációról amikor a belső képviseletek átalakíthatók, megfordíthatók, variálhatók.

II)¨A reprezentáció fogalom kialakulása a kognitívizmusban

Az ingerfüggetlenség elve

A belső világnak az ingerektől való  viszonylagos függetlensége, ha az inger jelen nem létekor is irányítja a viselkedést, részben úgy mintha jelen lenne.Hebb: megkülönbözteti a reflexes viselkedést, mely közvetlenül a külső feltételek ellenőrzése alatt áll, és a közvetítő reakciók, a reprezentációk irányította viselkedést.

A reprezentáció fogalma a hagyományos automataelméletben: ’50-es évek, az elméleti automaták olyan berendezések, amelyek egy külső inger következtében bizonyos belső állapotokba kerülnek, és ennek hatására bizonyos kimenetet, outputot hoznak létre.

Miért hisszük, hogy a belső világ viszonylag önálló, le tud válni az ingerekről?

Miért gondoljuk, hogy ez a definíciós jegye a reprezentáció fogalmának?

III) 4 érv:Lashley, Chomsky, , etológia, Tolman

1)      Lashley és a viselkedés sorrendi szerveződésének kérdése

Lashley 1951/behaviorista/ akkor fogalmazta meg,- hogy nehéz egyszerű E-i viselkedéseket megmagyarázni, anélkül hogy ne tételezzünk fel v.milyen önmagukban megálló, saját életet élő belső reprezentációkat- amikor megfogalmazódott a behaviorista világképnek a szigorú automata elméleti értelmezése.

Sorrendiség problémája az E-i viselkedésben:az associatív lánc elméletek nem képesek jól számot adni a viselkedés sorrendi szerveződéséről.

Koartikuláció: hogyan ejtjük ki az éppen adott hangot annak is függvénye mi következik később. Pl. in-t, in-g, in-a.

Hibázások mérése: szintén azt implikálja, hogy belső reprezentációkat kell feltételeznünk. A hibázások egy része a beszédben, antipációs hiba, arra utal, hogy a „terv” már korábban megvolt, ez is megkérdőjelezi a szériális associatív elképzelést az E-i viselkedésről, s többek között a beszédről.

IV)             2.Chomsky a mondattan és a belső reprezentációk.

A mondat tényleges produkcióját v.milyen belső modell irányítja., vagyis előbb megvan a terv a mondatról, és utána mondom ki a mondatot. Mind a neuropszichológiában, mind a nyelvészetben a nyelvi szekvenciális szerveződés problémájának kitüntetett

V)                3. A reprezentáció megjelenése a korai etológiában

Fajspecifikus viselkedések, valamint kiváltó ingerek vannak. Ebből az következik, hogy az állat id.r-ben belső modellek vannak. A fajsp. vis. azt jelenti, hogy egy meghatározott fajba tartozó darázs, amikor meglátja pl.a virágzó fákat másképpen viselkedik, mint egy másik fajba tartozó. Minden faj egy belső térképet alakít ki a környezetéről. A kiváltó I: egy állatfaj, amikor v.milyen környezeti eseményre reagál, akkor ezeket a reakciókat kitüntetett ingerek irányítják, nemcsak úgy általában a környezet ingerei.

VI)             4.a belső térkép, Tolman

A negyedik mozzanat a belső modellek „őstörténetében”Tolmantól származik. A belső térkép, a kognitív térkép, (patkány az útvesztőben) a patkány megtanulja mi hol van, a belső térkép irányítja viselkedését.

A REPREZENTÁCIÓ KÖRÜLÍRÁSA

I)Miért kellett bevezetni a Y-ába a reprrezentáció fogalmát?

Tehát nem minden belső leképezés reprezentáció és a reprezentációk az E v. Á. fejében nem csak a kiemelkedő eseményekre vonatkoznak.

Szerveződési elv Jelleg Folyamat Hajlékonyság Determináltság Organizáció
s-r Egyedi hatás Nyílt válasz fix determinál t biológiai
emlékek Epizodikus múlt Hatás nyoma hajlékony Valószínűség képzet
Reprezentáció A múlt rendje modell hajlékony Det. És leváló Propozíció, séma,kép
rendszer Átfogó kontextus Elmélet rávitel beállítandó Is-is 1elmélet

Az eltérő bonyolultságú rendszerek, ill. a különböző reprezentációs fogalmak.

A táblázat mutatja, milyen kibontakozó rendet alkotva képzelhetők el az eltérő viselkedésirányító rendszerek. A táblázat tekinthető egyszerre logikai rendszerezésnek az egyszerűbbtől a bonyolultabbig, de filogenetikai vázlatnak is.

Lefelé haladva a táblázat soraiban megnő az inger függetlenség, s növekszik a belső szerveződés, s a szervezet teremtette múltbeli kontextus szerepe

Az 1 sor: az anatómus amit a reprezentáción ért.

2 sor: az epizodikus emlékezeti szerveződéssel megnyíló múltbeli hatások, nem a jelentés , csak a kontingencia alapján hatnak egymásra

3 sor: amit a legszorosabban reprezentációnak tartunk, és a viták is erre vonatkoznak. Ezek a rendszerek már szemantikai alapon koherens, tágabb kontextusú szerveződéseket teremtenek.

4.sor: az újabban hangsúlyozott metareprezentációk, amelyek tudományos elméletszerűen épülnek rá a többi reprrezentációra és befolyásolják azt.

II)Kommunikáció és reprezentáció, mint a metatudományok keretei

A reprezentáció a jelviszony kérdése, „ a jel /vagy helyettesítő (reprezentament)/= ami valamit valaki számára valamely tekintetben vagy minőségben helyettesít”. A ”valami”:egy testtel bíró dolog. A „valaki számára”, jelenti, hogy jelviszonyról beszélünk, kell hogy legyen értelmező. Most azonban nézzük a számunkra releváns harmadik mozzanatot.

A jel valamire utal, ennek azonban többféle módja lehet. Az utalás részleges, a jel a tárgyat csak v. milyen értelemben helyettesíti. Peirce 1975 felosztása: ikon, index, szimbólum típusú jelek. Elkülönítésük alapja a motiváltság ill. az összetartozás. Index:v.minek a fennállására utal, ikon:hasonlóság utal a jeltárgyra, szimbolum:puszta szabály révén. Bruner vezette be a hármast a fejlődéslélektanba: a kezdeti hasonlóságon alapuló ikonikus jelhasználatot felválják az indexikus elemek, majd a természetes nyelv szimbólumai.

Elsődleges volt-e a kommunikáció, vagy éppen a reprezentáció?

J.Fodor: a nyelv, mint reprezentációs eszköz, a nyelv elsődleges funkciója nem a komm., hanem valamiféle belső gondolati „edényrendszer” kialakítása.a komm. Ehhez képest másodlagos és ráépült funkció lenne.

LEÍRÁSOK ÉS KÉPEK

A klasszikus kognitivisták szerint a reprrezentációk valójában leírások, a környezet kijelentések formájába tehető jellemzései. Pszichológiailag ez a leíró reprezentációs felfogás azt jelenti, hogy minden tudásunk tkp. olyan, mintha kijelentés függvényként lenne a fejünkben. Az eddigiek elvi kérdésekre vonatkoztak, a gépi modell révén a reprezentáció igényét egy konkrét reprezentációs modellhez kötik. Mit jelent ez az ugrás? Az E-i emlékezetet kijelentés hálóval v. kijelentések sokaságából előálló hálózatokként fogjuk jellemezni.

Igaz-e, hogy minden visszaadható lenne kijelentésekben?

Egyáltalán van-e a fejünkben kijelentés, nemcsak külső, kommunikatív esetben lehet kijelentésről beszélni?

Képek vagy kijelentések?

Mind a képi mind a propozíciós=kijelentés elmélet azt jelenti, hogy belső világunkról gondolkodva a saját magunk által kialakított külső tudáshordozókat, (képeket és kijelentéseket) használjuk belső életünk jellemzésére.

reprezentáció

/ /

külső                       belső, mentális

õ è õ è

képi            nyelvi      szimbolikus            megosztott

õ                            è

analóg               propozícionális

(képek, mentális       (kijelentések)

modellek)

A különböző külső és belső reprezentációk hierarchikus redje Eysenck és Keane ’96 nyomán.

Az ábra bemutatja hogyan képzelhető el a külső és belső reprezentációk kapcsolata egymással. Valójában a külső világban talált képek és mondatok megfelelőjeként jelenik meg a mentális képek és a belső kijelentések gondolata.

De a belső képek kevésbé szenzoros kópia jellegűek, sok bennük a konstruált, valamiféle rendszert követnek. Az ilyen átalakulások következménye a mentális modell (Johnson –Laird)

De most az érvelés érdekében tegyük fel, hogy vannak a fejünkben is kijelentések.

és nemcsak a komm. világában.

Analóg versus propozícionális tudás vitája: kétálláspont

1)ª propozícionális: minden amit tudunk kijelentések formájában van a fejünkben.

2) ªanalóg: a világról való tudásunk egy része képekben jelenik meg, funkcionálisan olyanok mint a fényképek. Ez a tudás szemléletes belső térkép.

A kérdés tehát az: A szemléletes képek is hozzájárulnak tudásunkhoz, v. minden tudásunk jellemezhető kijelentéslistákkal?? Hogyan lehet e kettőt összehasonlítani?

Paivio: kettős kódolás elmélete, vagyis tudásunk kettős, van egy nyelvi, absztrakt és egy képi tudásunk.

Kísérletek:Shepard és Metzler’71, Shepard és Cooper ’82, mentális forgatás , Kosslyn:térkép kísérletek—mindezek az analóg képviseletek mellett szólnak.

Igazából a kompromisszumos felfogás az érvényes.

II/A  REPREZENTÁCIÓ „SZIGORÚBB” FOGALMA

I)PIAGET A REPREZENTÁCIÓRÓL ÉS A KÖTÖTTSÉGEKRŐL VALÓ LEVÁLÁSRÓL

Piaget  szerint 16-18 hónapos korában a gyermek átható fejlődésen megy át, ennek a változásnak a kulcsszava a reprezentáció. Ez a kor azért kritikus a reprrezentációk szempontjából, mert ekkor lesznek képesek a belső dolgok elválnia a külső ingerfeltételektől. Ekkortól tud a gyermek a szobában is az útra gondolni és nemcsak akkor , amikor az úton megy. Ez a dekontextualizáció  Ha a gyerek elkezd beszélni várt, jelen nem lévő eseményekről, mondhatjuk, hogy a fejében reprezentációk vannak. U.úgy a szimbolikus játék is a reprrezetációk szimptómája. Fogadjuk el, hogy a Piaget-féle felfogás szerint az igazi reprrezentációt a puszta leképezéstől a manipulálhatóság, az átalakíthatóság és a közvetlen környezetfüggéstől való leszakadás különbözteti meg.

II) AZ INFÓTÓL A REPR-IG

Két elmélet amely szintén a reprezentáció megkülönböztetését a leképezésektől az elszakadási képességben látja.

·Fred Dretske ’88 megkülönbözteti a természetes jelentést v. indikációt amely megfelel a hagyományos információ fogalomnak. Az indikációról a reprezentációra való átmenet kulcsa az ő felfogásában is a relatív önállósulás: a téves képviselet lehetősége.

·Kardos Lajos ’76 értelmezésében is a döntő mozzanat valójában a lelki élet keletkezésében az információhordozó funkció

III)A NAÍV ELMÉLETEK, A NÉPI Y ÉS A REPREZENTÁCIÓ

A Reprrezentációs Elme  Elmélet (RTM) megjelenése

Amely szerint a mentális világ kétféle ’láncolatba’ illeszkedik, az egyik az egyedi élmények (kutyát látok) a másik a reprezentációk logikai implikációs rendszere. (állatot láttam)

A kétféle rendszer között izomorfizmus van, mentális életünk beilleszkedik a természetes okság rendjébe, de  a logikai következmények rendjébe is.

Fodor elképzelése szerint kétféle hálózatot kell feltételeznünk 1) a mentális állapotok okságilag levezetett  hálózatát 2) a propozíciók  közötti következtetési viszonyok hálózatát. A kettő között –oksági és következtetési – részleges izomorfizmus  állítható fel.

Fodor radikális szerző abban az értelemben, hogy a reprrezentációt magukat oki tényezővé teszi.

ÞFodor szerint a reprezentációk keletkezése:az E-i elme úgy működik, hogy az érzéki felületre beérkező eseményeket a kp-i idr. specializált részei (modulok) még nem szimbolikus algoritmusok szerint feldolgozzák, utolsó lépésként egy előre megadott.

Rendszer szerint ebből reprezentációt készítsenek, amelyek formailag leírások.

Þ koncepciójában a propozíciókhoz jellegzetes attitűdök társulnak.

Olyan gondolkodással jöttünk a világra-hirdeti az R.T.M- hogy minden dolgot kijelentéseknek megfelelően szeretünk elrendezni és eltenni. Ezt a reprezentációs elmefelfogást emlegeti úgy Fodor s a kognitív mozgalom, mint vélekedés-vágy Y-t.

Hiedelmeink azok a propozícionális tartalmak, amiket a szimbólummanipulációs, a nyelv leíró modelljét átvevő felfogás kezel.

IV) AZ INTENCIONALITÁS KÉRDÉSE

BRENTANO 3 féle intencionális viszonyt különít el: képzetalkotást, az ítélést és az érzést. Az első kettő nagy jelentőségű a reprrezentáció mellett, a mellett, hogy valami a tudat számára megjelenik. A mai reprezentációs tudat elmélet a maga kijelentés alapú szerveződésével és a vélekedés és a vágy egymásra épülésével úgy is tekinthető, mint e kettőség egységes modellbe foglalása.

KOGNITÍV Y/7. FEJEZET/216-261  A MENTÁLIS REPREZENTÁCIÓ

 

1) MI A KÜLSŐ REPREZENTÁCIÓ?

Az Eysenck-Keane könyv 7. fejezete a már vázolt reprezentációs ábrával kezdi, majd fogalmainak meghatározásával folytatja, itt csak arra térek ki amit még nem írtam le az előző Pléh könyvből.

Reprezentáció: olyan jelölés/jel/szimbólumhalmaz, mely v.mit „újra megjelenít” v. „képvisel” számunkra, vagyis egy dolog helyett áll, mert az nincs jelen.

Két osztálya: szavak/írott jelölések és képek/ábrák. Mindkettőre igaz,( sőt a belsőre is) hogy a világnak csak bizonyos aspektusait reprezentálják.

Különbség: a diagram/kép többet ragad meg a világból, mint a nyelvi leírás.(mi is jártunk már úgy, hogy inkább lerajzoltunk v.mit a diákoknak)

Analóg reprezentációk: a képek/diagramok Mit jelent ez?Amikor két dolognak u.az a szerkezet, de más tekintetben különböznek.- a világ szerkezetére hasonlítanak

2) A NYELVI ÉS KÉPI REPREZENTÁCIÓK TULAJDONSÁGAI

Különbségek: nyelv                                                                    kép

–diszkrét szimb-k:betűk                                                   –nincs legkisebb egysége

–explicit, szimb.szükséges a viszony kifejezéséhez       — impicit, nincs szimb. a v-ra

–a szmb-k szabályok szerint szerveződnek/grammatika—nincs

–absztrakt:modalitás független                                       –konkrét:vizuális modalitás

3) A KÜLSŐ REPR-TÓL A BELSŐIG

Különbség: a mentális reprezentációk nem csak a környezet bizonyos aspektusait reprezentálják.

Hasonlóság: Szintén két osztály: 1)analóg=vizuális, hallási, szaglási, tapintási v. mozgási képek, megfeleltethetők a külső képinek az említett erre jellemző tulajdonságokkal.

2) propozícionális=nyelvszerűek és u az jell., mint a külső nyelvire. Pl. az elme fogalmi tartalmát ragadják meg tekintet nélkül arra, hogy az infó eredetileg milyen modalitásban jelent meg.

A KÉPZELET MINT ANALÓG REPREZENTÁCIÓ

1)

I.                    Mi is pontosan a képzelet?

II.                Van-e funkcionális jelentősége?

Az első kérdésre könnyű a válasz: az ami a fejünkben van amikor elképzelünk v.mit. De a képzetek képszerű reprezentációk? vagy azonosak a propozízionális reprezentációval?

A második kérdésre többen állították, hogy csupán másodlagos jelenség, jelen lehet de nem szükséges a gondolkodás számára.

2) PAIVIO KETTŐS KÓDOLÁSI ELMÉLETE

Javaslom nézzétek át Z /Judittavalyi referátumát, az ábrákat nem másoltam át!!!!!!!!!!!!!

Az elmélet alapvető javaslatai: ð az E-i megismerést két függ-len, de egym-sal szoros összefüggésben levő kód-v. szimbólumrendszer határozza meg: 1N.V — 2 V.

ð mindkettő az infó kódolására, szervezésére, tárolására, és előhívására specializálódott.

ð a N.V=képi a tárgyak és események N.V. feldolgozására specializálódott pl. színhelyek elemzése és mentális modellek létrehozása

ð a V. a nyelvi infóra spec-tt, és nagyrészt a nyelvfeldolgozásban játszik szerepet, a nyelv szekvenciális természetéből adódóan soros feldolgozást végez.

ð mindkettő bontható szenzoros-motoros alrendszerre/lásd Zoli első táblázata.

ð mindkettőben alapvető reprezentációs egységek vannak, logogének és imagének, melyek modalitásfüggő változatban jelennek meg a szenzo-motoros alrendszerekben

ð a két szimb-s r-t a log-nek és img-nek közötti referenciális kapcsolatok fűzik össze.

Lásd Zoli 2 ábrája.

Nagyon sokféle faladattípus szolgáltatott bizonyítékot a kettős kódolási elméletre pl. a szemantikai és epizodikus emlékezeti feladatok, neuropszichológiai vizsgálatok és problémamegoldási helyzetek.

A logogén fogalma Morton szófelismerési ’69, ’79 elméletéből származik, Paivio: a logogén modalitásfüggő-külön logogének azonosítják pl a hó hangalakot és és a szó vizuális formáját. A logogének megfelelői a nem vizuális rendszerben az imagének– a képeket azonosítják és reprezentálják a különböző szenzo-motoros modalitásokban.

3) A  KETTŐS KÓDOLÁS HATÁSA A SZABAD FELIDÉZÉSRE

 

Kísérlet 1: Paivio ’71 vagy képeket v. szólistát kell memorizálni, ha az előbbit akkor spontán módon megnevezik a k.sz-ek és igy memorizálják, tehát mindkét rendszert alkalmazva. Ezzel ellentétben a szavakat teljesen verbális módon memorizálják.

Ezeket az összegző hatásokat nem csak a képek és szavak között lehet kimutatni.pl a konkrét és elvont szavak között is.

Kísérlet 2: Paivio ’73 konkrét főneveket kellett elképzelni v. kiejteni, a második szakaszban előzetes figyelmeztetés nélkül fel kellett idézniük a bemutatott szavakat.

Eredmények melyek alátámasztották a kettős kódolás elméletét: 1) 2x valószínűbb az elképzelt szavak felidézése, mint a kiejtettÞ a N.V. kódok fölénye

2) a képzeleti instrukciók olyan magas szintre emelték a felidézést, amit hasonló esetben a képek kódolásánál tapasztaltak.

3) azokban az esetekben amikor kettős kódolást feltételeztek összegző hatás, azokhoz képest amit 1x bemutatott, elképzelt v. kiejtett ingerszavak esetében kaptak.

4) de amikor a megismételt szót minden bemutatásnál u.ú. kódoltak, nincs összegzés.

4) INTERFERENCIA

Többen tapasztalták azt az interferenciát, melyet a kettős kódolás a perceptuális  és a képzelet alapú folyamatok között feltételez a nem verbális rendszerben, bár a vizuális modalitás esetében az interferencia oka a téri feldolgozásban keresendő.

5) NEUROPSZICHOLÓGIAI BIZONYÍTÉKOK

Paivio olyan állításokat is megfogalmaz, amit neuropszichológiai bizonyítékok támasztanak alá.—a különböző szimbolikus rendszerek a nagyagy féltekéinek különböző részeiben lokalizálódtak

Bal agyfélteke= verbális,  jobb N.V ingerek feldolgozását végzi pl.arc felismerés. Mindkét féltekén belül található egy-egy terület a kül-ő sz-m alrendszerek számára.

A konkrét és elvont szavak esetében is mutatkoznak lokalizációs különbségek. Tachisztoszkópos kísérletek: a jobb oldali vizuális mezőben levő elvont szavakat könnyebben felismeri(bal félteke dolgozza fel) mint a bal oldaliban. A konkrét szavakat azonban u.olyan jól felismerik független a vizuális mezőtől.

Diszlexiások , bal agyfélteke sérülés:sokkal nehezebben olvasnak el elvont, nehezen elképzelhető szavakat, mint konkrétot.

A KÉPZETEK SZERKEZETE: BIZONYÍTÉKOK

Mik a képzetek?

Mik a képzetek speciális tulajdonságai, melyek a tudatos gondolkodás más formáitól megkülönbözteti őket?

Hogyan reprezentációnak a képzetek az elme szeme előtt?

Milyen műveletek végezhetők ezekkel a képzetekkel?

Két kísérlet: 1) mentális rotáció—dinamikus transzformációkat kellett végezni vizuális képekkel

2) képek letapogatása, melyek egy elképzelt térképen helyezkedtek el.

1) eredmény: a vizuális képzetek mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a tényleges tárgyak, azaz ugyanolyan módon helyezkednek el valamilyen mentális térben, mint a fizikai tárgyak a fizikai térben, és hogy ezeket a mentális tárgyakat u.olyan módon mozgatjuk v. forgatjuk el, mint a tényleges tárgyakat a tényleges világban.

De ha az elképzelt tárgy komplex, nehéz helyes ítélete alkotni, ellentétben a tárgyak fizikális elforgatásával.

2)      eredmény: a letapogatási idő egyenes arányban nő a két pont közötti tényleges távolsággal. Tehát a képzeteknek egyedi, téri tulajdonságaik vannak, melyek hasonlóak a világban levő tárgyak tulajdonságaihoz.

A képzet az analóg mentális repr-k egyik formája. A legtöbb kutatás és elméleti modellalkotás főként a vizuális képzeletre irányult, s nem a hallási v. szaglási képzeletre.

Az eddigi kísérletek azt támasztották alá, hogy a vizuális képzeteknek sajátos analóg tulajdonságaik vannak—de számos kutató ezt megkérdőjelezte??????

PROPOZICIONÁLIS REPR-K

EZ A GONDOLKODÁSHOZ IS JÓ LESZ!

Ismétlés: a prop-s reprezentációkat explicit, különálló és elvont entitásoknak tekintik, melyek az elme fogalmi tartalmát reprezentációk. independens az adott nyelvtől v.egy biozonyos modalitástól.

A propozicionális repezentációk tehát egy egyetemes, modalitástól független mentális nyelvet alkotnak, olyan alapkódot, mely alapján az összes kognitív tevékenységet végezzük-de akkor hogyan tudjuk jellemezni őket??

A predikátumkalkulusnak nevezett logikai rendszerrel: Feltételezzük, hogy az elme tárgyszerű entitásokat tartalmaz, melyek különböző fogalmi viszonyokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz.- a kapcsolatokat v. viszonyokat predikátumnak tekinti.

A tárgyszerű entitásokat pedig a predikátumok argumentumainak.pl. a könyv az asztalon vanÞ a könyv és az asztal közötti viszonyt az ON predikátummal tudom kifejezni.

KÉPZELET– PROPOZÍCIÓS –VITA  I.

Az eddigiekben a képzeteket és propozíciókat hasonló megvilágításban vizsgálták.

De vajon szükség van-e egyáltalán a képzetekre? Lehet, hogy a megismerést csak propozíciók formájában kellene vizsgálni-ezt képviseli Pylyshyn.

1)Pylyshyn kritikájának első hulláma

Bár a képzetek képszerű felfogása intuitív értelemben ésszerű, a képzelet elmélete szempontjából viszont súlyosan elhibázott és meghatározatlan.

Érvelése szerint szükség van egy 3. kódra, mely a V. és N.V. között áll, és ez a közvetítő kód a propozícionális.

2)Ellenérvek az első hullám nézeteivel szemben

Az érvek közül sokat nem megfelelően fogalmaztak meg, de legalább motiválták a kutatókat, hogy elméleteiket pontosabban fogalmazzák meg.

KOSSLYN ELMÉLETE ÉS A KÉPZELET KOMPUTÁCIÓS MODELLJE

1)AZ ELMÉLET ÉS A MODELL

A a vizuális képzetek egy sajátos téri közegben reprezentációk

A a téri közeg 4 alapvető tulajdonsággal rendelkezik: i korlátozott mértékű térként funkcionál, spec. alakja van és téri viszonyokat tud ábrázolni

ii legnagyobb felbontású területe középen helyezkedik el

iii a közegnek olyan a felbontása, hogy a kis képek részletei homályban maradnak

iiii amint létrejött a kép a közegben, rögtön kezd elhalványulni

A a H.T.M kétfajta adatstruktúrát tartalmaz: képi és prop. állományokat. Az 1 infót tartalmaz arról, hogy a képek hogyan reprezentálódnak a téri közegben, és formájuk analóg. A 2. a tárgyak részeiről tartalmaz infót, hogy az egyes részek miként viszonyulnak egymáshoz, és formájuk propozícionális. A prop. És a képi állományok gyakran összekapcsolódnak egymással.

A számos folyamat használja a képi állományokat és a téri közeget , hogy képzeteket hozzon létre, értelmezzen és alakítson át.

Képzeljük el milyen módon hozzuk létre a kacsa képét.1) téri közeg, melyben a kacsát reprrezentálnunk kell, a prop-s és képi ál. Melyek a kacsáról szóló infót tárolják, és azok a folyamatok, melyek az áll-ból létrehozzák a képet a téri közegben.

2)A TÉRI KÖZEG

Felületét képpontokra osztjuk, ezeket koordinátákkal jellemezhetjük, melyek megadják, hogy az adott pont hol van a képernyőn.

4 fontos tulajdonsága:1)a közeg térként funkcionál, megőrzi a tárgyak közötti téri viszonyokat, de egyébként is olyan mint a fizikai tér: kiterjedése korlátozott és behatárolt.

2)a kép a közeg közepén a legnagyobb felbontásban rep-ik, mint a látómezőben.

3)Sajátos felbontás

4)Amint a kép létrejön azonnal elkezd halványulni, ha meg akarjuk tartani újra kell frissíteni

3)KÉPI ÉS PROP. ÁLLOMÁNYOk

Most már tudjuk, hogy a kacsánk hol reprezenzációk, de hogyan? Kosslyn komp. modelljében,van egy képi áll-unk, mely a képpontok koordinátáit rep-ja a téri közegben.

Ezek tkp vázlatos képek, mely a tárgy alapvető alakját ábrázolja.

A prpo- áll-k a kacsák tulajdonságait sorolják fel, ezek a képi áll-hoz kapcsolódnak.

4) KÉPZELETI  FOLYAMATOK

A modellben a fő folyamatot ELKÉPZEL névvel jelölik. 3 alfolyamata: ÁBRÁZOL, MEGTALÁL, HELYEZ. Ha bonyolultabb az utasítás + folyamatok lépnek működésbe pl.forgassuk el a kacsa képét 180 fokkal.+ LETAPOGAT,PÁSZTÁZ, RÁKÖZELÍT ÉS ELFORGAT.  A folyamatok nevei önmagukat magyarázzák, és mindegyik mint spec., a képek LETAPOGATÁSÁRA v. ELFORGATÁSÁRA szolgáló eljárás szerepel. Ezek magyarázzák a mentális „letapit”és elfogatás kísérleti eredményeit.

Y-I ÉS NEUROY-I BIZONYÍTÉKOK:

1)a képek letapogatása (ezt már nem ismétlem)

2)a téri közeggel kapcsolatos kísérletek : lásd Bernáth fókuszált figyelem, zseblámpa analógia. A téri közeg korlátozott terjedelmének vizsgálata. Ha a látómezőnk 100fokos ívet ölel fel, az adott távolságból figyelt tárgy az ív bizonyos részét kitölti. De ha közelebb megyünk és a tárgy is nagy, teljesen kitölti v. túlcsordul rajta. Kosslyn ezt alkalmazta a képzeletre is.

3) neuropszicológiai bizonyítékok: agysérültek- ha a képzetek létrehozása zavart, nem tudja emlékezetből leírni a tárgyak külső megjelenését v. nem tudja emlékezetből lerajzolni.

De fel tudja ismerni és le is tudja rajzolni, ha látja.

Valószínű, hogy a képzetek létrehozása a bal féltekében történik, még akkor is ha a képzelet legtöbb összetevője a jobban lokalizálódik. Farah kísérlete hasított agyú betegnél- a bal létre tudott hozni képzeteket, de a jobb nem, viszont ezenkívül minden más képzeleti feladatot el tudott végezni.

A KÉPZELET—PROPOZÍCIÓ—VITA II.

1) Pylyshyn kritikájának második hulláma181,’84

Érvei a kognitív átjárhatóság fogalmán alapulnak, a számítógép analógiájára. Az elmének u.olyan funkcionális architektúrája van, mint a számítógép hardverjének (processzorok, huzalok stb) amit az elme magasabb szintű, a szoftverhez (hardveren futtatható program)hasonló folyamatai pl. a hiedelmek, célok, vágyak—nem változtathatnak meg.

Ha a képzetek spec. közegben működnek, az elme funk.arch-nak a részei, tehát nem változtathatók vagyis a képzetek kognitív értelemben nem átjárhatók. A hiedelmek stb. propozícionálisak, ha vk azt mutatja ki, hogy a képzetek kogn. ért-ben átjárhatók, akkor u.olyan dolgokból kell állniuk, mint a propozícionális repr-nak, ezért ezekre visszavezethetők. Kísérlet (a letapogatási) eredménye : átjárható. Vmit elképzelni azt jelenti, hogy úgy rep-juk, mintha valódi lenne. Az eredmények magyarázatához noncs szükség spec. rep-s formára.

2)      ellenérvek a második hullám kritikájával kapcsolatban

Boden ’88 bár a képzetek lehetnek kogn. ért-ben átjárhatók ez nem jelenti azt, hogy a képzeletet prop.rep-k formájában kell megmagyarázni Az egyszerű megkülönböztetés  a prop.repr-k és az analóg.mint-sajátos-közeg repr-k között nem igazolható, ezért következtetései alaptalanok.

Johnson-Laird ’83 a képzetek és a hiedelmek egyaránt magas szintű képződmények, és téves az a nézet, hogy pusztán azért „epifenomének”, mert egymást átjárják. Azok az érvek amelyek az átjárhatóság fogalmától függenek, helytelenek.

A MENTÁLIS MODELLEK MINT ANALÓG REPREZENTÁCIÓK

1) Johnson –Laird ’83, ’89 a repr-k. 3. formája: mentális modell( a képzetek és prop-k mellett)amely lehet analóg teljesen v. részben.A PROP-T FILOZÓFIAILAG ÉRTELMEZI egy verbálisan kifejezhető propozíció mentális reprezentációja: közel van a természetes nyelv felszíni formájához.

A mentális modellek és a képzetek alapvető tulajdonsága, hogy analógak, pontosan meghatározottak és konkrétak (konkrét entitásokat rep-nak). Különböző következtetési és megértési folyamatokon keresztül válnak meghatározottá. Ezzel ellentétben a prop-k , mint nyelvi leírások határozatlanok.

Miben különböznek akkor a modellek és a képzetek?

„A képzetek a modellek különböző nézeteinek felelnek meg: vagy az észlelés, v. a képzelet eredményeképpen a megfelelő külvilágbeli tárgyak észlelhető jellemzőit repr-ják” Bizonyos perspektívából szemlélt mentális m-k

3)      A PROP. ÉS A MENT. M. MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉNEK BIZONYÍTÉKAI.

Ezt a gondolkodásban vettük a deduktív következtetéseknél.

ELOSZTOTT REPREZENZÁCIÓK ÉS A KONNEKCIONIZMUS

Az utóbbi időben a szimbolikus megközelítés volt az uralkodó a kognitív Y-ban( az E-i megismerés szimbolikus repr-kon alapul) de-

Hogyan manipulálják ezeket a reprezentációkat a különböző szabályok??-a bonyolult megismerési folyamatok kezelésében nagyon nehézkes…

A kognitív folyamatok hogyan realizálódnak az agyban?? Nem kapcsolódik konkrét módon az agy neurofíziológiai rétegéhez.

A válasz egy új irányzat: a konnekcionista megközelítés.

  • · szimbolikus entitásokra való utalás nélkül képesek reprezentálni az infót= elosztott reprezentációk formájában.
  • · képesek komplex viselkedések modellálására
  • ·az idegsejtekhez hasonló feldolgozási egységek alkalmazásával lehetőséget nyitnak olyan megismerési elmélet felé, mely közvetlenül a neurofiziológiai alap részletes jellemzőire támaszkodik.

ELOSZTOTT REPREZENTÁCIÓK

ELOSZTOTT KONTRA LOKÁLIS REPR-K

ELOSZTOTT REPR-K ÉS PROPOZÍCIÓK/KÉPZETEK

A konnekcionista hálózatok a dolgokat elosztott módon reprezentációk mint u.annak a hálózatnak a különböző aktivitásmintázatai A hálózatok lokalista módon is rep-hatják a dolgokat, amikor egy-az-egyhez megfelelés van a fogalmak és a hálózatok egységei között. Az elosztott reprezentációt a szimb. m-ben alkalmazott reprezentációk kiegészítőjének is tekinthetjük, hasonlóképpen a szimbolikus reprezentációt felfoghatjuk úgy is, hogy ezek az elosztott reprezentációkat jellemzik a megismerés egy magasabb absztrakciós szintjén. Ez a kiegészítő viszony azonban csak akkor fogadható el, ha az elosztott reprezentációk tulajdonságait a magasabb szinten alapvető elemeknek tekintjük. Ezen tulajdonságok közé tartozik a tartalom alapú memóriacímzés és az automatikus általánosítás.

Share

Következtetés és döntéshozatal

0
Share

Kognitív pszichológia, 5. tétel, pszichológia távoktatás

Garda Ildikó által, az internetről

EYSENCK: KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA 12. FEJEZET /435-485 OLDAL/

KÖVETKEZTETÉS ÉS DÖNTÉSHOZATAL

 

probléma­megoldás mellett a gondolkodás témájához kapcsolódik

A megismerés repertoárjában mindkettő központi jelentőségű intellek­tuális képesség.

Johnson-Laird és Bvrne: deduktív következ­tetés:

  • terveket alkossunk
  • altetnativ cselekvéseket értékeljünk,
  • megha­tozzuk feltételezéseink és hipotéziseink következményeit
  • instrukciókat, sza­bályokat és általános elveket alkossunk és értelmezzük őket
  • bizonyítékokat mérlegeljünk
  • adatokat értelmezzünk, egymással versengő elméletek között válasszunk
  • problémákat oldjunk meg

döntésho­zatal fontos részét alkotja az, hogy meghatározzuk bizonyos dolgok kimenetelének valószínűségét, és hogy a lehetséges alternatívákat egymáshoz viszonyítva érté­keljük

bevezetés

két fő rész

  • következtetéssel
  • döntéshozatallal foglal­kozó kutatások

Csak a kognitív pszichológusok csoportosítása, nem alapvető különbség a két kognitív folyamat mechanizmusában

A deduktív következtetés nagymértékben támaszkodik a logikai rendszerekre – különösen a kijelentés-logikára -, amikor a követkentetési problémák absztrakt szerkezetét jellemzi

deduktív logika

A következtetés pszichológiai elemzés három fő elméleti nézőpont, melyeket a következtetés konkrét típusaira dolgozták ki

  • az absztraktszabály-elméletek  (nagyrészt propozicionális következtetésekre alkalmazták, azaz olyan következtetésekre, me­lyekben és, vagy, ha …. akkor szerepel)
  • a konkrétszabály-elmé­letek
  • modellelméletek perspektívájából

Mindegyik elméleti megközelítést azok­nak a feladatoknak az adarzival együtt mutatjuk be, melyekben vizsgáltak őket.

Dedukció és indukció

 

Deduktív következtetés: milyen következtetés, ha egyáltalán van ilyen, következik szükségszerűen, amikor bizonyos állításokat vagy premisszákat igaznak tételezünk fel.

Induktív következtetés: általános konklúzió levonása a premisszákból, melyek konkrét példá­kat írnak le

A különbség formálisan: a szemantikai információ:

Egy propozíciónak annál magasabb a szemantikai információtartalma, minél több lehetséges szituációt zár ki a megfontolásból Bar-Hillel és Carnap, Johnson-Laird

Fagy, de nincs köd, több lehetséges helyzetet kizár, mint az, hogy Fagy, mert az előbbi az összes olyan helyzetet kizárja, melyben fagy van, de köd nincs, míg az utóbbi nyitva hagyja a lehetőségüket

deduktív következ­tetés → a szemantikai információ nem növekszik

induktív következte­tés → leggyakrabban az információtartalom növekedésével jár.

A logika használata a következtetés kutatásában

Vewell és Simon

problématér-elmélet: egy idealizált problématér-fogalmat alkal­maz a problémák absztrakt szerkezetének jellemzésére

Következtetési kutatásokban rendszerint a kijelentés-logikát alkalmazták hasonló módon

  • jellemezzék a következtetési problémák absztrakt szerkezetét és meghatározzák a calaszok kategóriáit (azaz a helytelen és a helyes válaszokat)

Matematikai rendszerekben

  • szimbólumok (hl az Empire State Building magassága)
  • operátorokat manipulálcióra (két magasság összekapcsoása hl meg h2, ahol a meg az operátor).

A logikai rendszerek: szimbólumok              → mondatok

logikai operátorok      → konklúziók

Pl.:

Kijelentéslogikában:   P                     → verbálisan kifejezett propozícióra, hogy „esik”

Q                    → „Mari vizes lesz”

Logikai operátor        → a ha … akkor

ha P, akkor Q.

 

ugyanazok a szavak, melyeket a mindennapi életben is használunk (vaqy, és, ha … akkor), a logikán belül egészen más a jelentésük.

Igazságérték-táblák és a logikai operátorok „jelentése”

 

kijelentéslogikában kisszámú logikai operátor: nem; és; vagy; ha … akkor; ha és csak akkor, ha.

propozíciók értéke: vagy igaz vagy hamis → nincs zavaró bizonytalanság

 

igazságérték-tábtázatok: a propozíciók lehetséges értékeinek megjelenítésére

meghatározzák a logikai operátorok hatásait a propozíciókra

A P propozíció például vagy igaz, vagy hamis. Az igazságtáblákon ezt úgy jelzik, hogy a P-t írják előre, és alatta megmu­tatják a két lehetséges értékel                        P                     I                      H

A P és a Q saját magában lehet igaz vagy hamis, és így összesen 4 kombináció létezik.

P Q ha P akkor Q Ha P, akkor, és csakis akkor Q
I I I I
I H H H
H I I H
H H I I

„ha … akkor”

  1. „Ha esik. akkor Robi vizes lesz”, amikor tudjuk, hogy fennáll az a helyzet, hogy „esik” és hogy „Robi vizes”            → igaz
  2. tényleg esik (P igaz), de Robi nem vizes (Q hamis)             → hamis
  3. nem esik (P hamis), de Robi mégis vizes lesz (Q igaz), Robi valami mástól is lehetett vizes         → igaz
  4. P és Q is hamis, akkor            → igaz

akkor, és csakis akkor, ha vagy kétszeres feltéte­les operátor

ugyanaz az igazságtáblája, ki­véve a P hamis és Q igaz esetet:

  • a kétszeres feltétel más eseteket kizár (pl. azt. hogy egy vödör víztől lett Robi vizes); azaz, a P ↔ Q azt mondja, hogy „P akkor és csak akkor igaz, ha Q igaz”.

Az emberek követ­keztetéseikben nem követik a feltételes kijelentések logikai értelmezését.

Következtetési problémákat újrafogalmazhatjuk a kijelentéslogika segítségével

 

 

Érvényes és érvénytelen következtetések

A logikai operátorok propozíció manipulálása

Operátor sok propozíciót köt össze

A logika sokfele következtetési szabályt specifikál, a premisszákból levonható érvényes következtetések értékelésére.

A premisszáktól függően két érvényes következ­tetést modus ponens, modus tollens

A modus ponens

Igazságtábla: → Egyetlen hely ahol P igaz, és Ha P akkor Q is igaz és ez az első
Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Esik P
Következtetés
Ezért Robi vizes lesz. Ezért, Q

A modus tollens

Ha van két propozíciónk (Ha P akkor Q), és Q hamis, akkor arra következtethetünk, hogy P hamis. Így tehát a következő argumentáció érvényes:

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Robi nem vizes. Nem Q
Következtetés
Ezért nem esik. Ezért nem P

Az érv mindig megfelel az igazságtáblának.

nem érvényes következtetések: „a következmény megerősítése”

„az előzmény taga­dása”

 

Következmény megerősítése

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Robi vizes Q
Következtetés
Ezért esik. Ezért, P

Előzmény tagadása

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Nem esik Nem P
Következtetés
Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

Igazságtáblában két sor felel meg a leírásnak

„nem lehet következtetést levonni”, így tehát azt a következtetést, mely azt állítja, hogy P igaz érvénytelennek tekintjük.

Az emberek gyakran hoznak érvényes modus ponens következtetéseket, ám sokkal kevesebben fogalmaznak meg érvényes modus tollens következtetéseket.

Evans

A kísérleti személyek jóval több, mint 50%-a rendszeresen hibásan ta­gadja az előzményt és hibásan állítja a következményt  → a deduktív következtetés helyes el­mélete fogja magyarázni.

 

 

 

A Propozicionális Következtetés Absztraktszabály-Elméletei

 

A fő kérdések megállapítása

 

Racionálisak-e az emberek?               „igen”

Boole, Mill: logika törvényei a gondolkodás törvényei

A filozófia ezen alapvető elképzelése, megtalálta az utat a pszichológiába is.

A probléma: nem mindig viselkednek a logika törvényeinek megfelelően

Magyarázatok:

  1. Mary Henle

érvénytelen kö­vetkeztetések, mert félreértik vagy helytelenül reprezentálják a következtetési feladatot

  1. Braine, Johnson-Laird, Ostherson, Rips

absztraktszabály­-elméletek: az emberek absztrakt, logikai szabályok segítségével érvelnek, melyek a tudás bármely területén alkalmazhatók (pl. a modusponens-szabály). Az absztraktszabály-elméleteket szintaktikai elméle­teknek is nevezik, mert szabályaik oly mértékben általánosak, hogy nem veszik fi­gyelembe a premisszák tartalmát, csupán szintaktikailag manipulálják őket.

Tulajdonképpen mentális logikát alkotnak, és propozícionális következtetésre alkalmazzák.

propozicionális következtetés: hipotetikus tényállások + figyelembe véve több cselekvés konjunkciójának és diszjunkciójának lehetőségét

Braine természetes dedukcióelmélete

 

Braine

deduktív következtetést abszt­rakt szabályok vagy sémák közvetítik

érvelés premisszái:  megértés → absztrakt sémákba/szabályokba kódolás → következ­tetések megfogalmazása

Összefoglalva (Braine, 1978; Braine és Rumain, 1983; Braine, Reiser és Rumain, 1984: Rumain, Connell és Braine, 1984):

a természetes nyelvek premisszáit egy megértési mechanizmus kódolja, és az eredményül kapott reprezentáció absztrakt következtetési sémákhoz kap­csolódik;

ezek a sémák eleminek tekinthetők és érvényes következtetések levonását teszik lehetővé (pl. a modusponens-szabály);

ha ez a következtetési folyamat nem ad egyértelmű konklúziót, akkor nem logikai, vagy kvázilogikai szabályok határozzák meg a válaszokat (1. pl. a tor­zítás bizonyítékait később);

ha a kísérleti személy érvénytelen következtetést von le vagy hibát vét, en­nek három fő típusa lehet: megértési hiba, helytelen heurisztika hiba és fel­dolgozási hiba;

a helytelen heurisztika hibák akkor fordulnak elő. amikor a következtetési probléma konklúzióját nem tudjuk megadni, mert rosszak a különböző kö­vetkeztetési sémák koordinálására szolgáló stratégiák; egyszerűbben fogal­mazva, a probléma túlságosan nehéz;

a feldolgozási hibák a figyelem kihagyásából, a rosszul alkalmazott sémából származhatnak, vagy pedig abból, hogy nem tudjuk a releváns információt a munkamemóriában tartani.

Érvényes következtetések levonása absztrakt szabályok alapján

 

  • az emberek természetes logikusok
  • egy kicsit hajlamosak a tévedésre
  • Minden ember rendelkezik absztrakt, logikai sémákkal
  • deduktív következtetési problémákra alkalmaz
  • mindig érvényesen következtetnek
  • kivéve idegen hatások esetén, a premisszák megértésének hatására vagy a munkamemória belső korlátainak hatására
Ha megéhezek, akkor elmegyek sétálni. Ha P akkor Q
Ha elmegyek sétálni, akkor sokkal jobban fogom érezni magam. Ha Q akkor R
Éhes vagyok. P

 

A legtöbb absztraktszabály-elmélet tartalmaz egy következtetési sémát, mely a modusponens-szabálynak felel meg.

Az érvelésből adódó következtetést ezen modusponens-szabály ismételt alkalma­zásával kaphatjuk meg.

Különböző szabályokat alkalmazunk tehát a premisszákra, míg csak meg nem kapjuk a következtetést.

miért találják a másik érvényes formát, a modus tollenst olyan nehéznek?

A természetes dedukcióelméletben nehezebb, mert nincs olyan séma, melyet egyedül al­kalmazhatnánk.

sok különböző szabályt kell sorrendben alkalmaznunk

minél hosszabb a konk­lúzió elérésének útja hibák fordulnak elő az érvelésben vagy nincs levonható konklúzió (olyan tényezőknek köszönhetően, mint a növekvő memóriaterhelés és a helytelen heurisztika)

Az érvénytelen következtetések magyarázata absztrakt szabályokkal

 

A természetes dedukcióelméletek szabályai általában érvényes következtetések­nek felelnek meg, így amikor az emberek hibát követnek el vagy hibás következte­tést vonnak le, mint például a következmény hibás állíYasa vagy az előzmény hibás tagadása, akkor ezeket legtöbbször megértési hibáknak tulajdonítjuk. Konlffétan fogalmazva, ezek a hibák bizonyos társalgási feltételezésekből származnak, melye­ket az emberek a mindennapi életben használnak. A feltételezések alapján oly mó­don értelmezik újra a premisszákat, hogy egyúttal megváltoznak kognitfv reprezen­tációik is. Arendszer továbbra is a:kalmazza logikailag érvényes szabályait, ám mivel a szabályok bemenete hibás, gyakran a kimenet is helytelen.

Nézzűk meg részletesen. hogy az emberek miért követik el az előzmény hibás

APROPOZICIGNALISKÖVETKEZTETESABSZTFAKTSZABALY-ELh1ELETEI X45

Érvénytelen: Az Előzmény Tagaáása Premisszák

Ha esik, akkor Robi vizes lesz. Ha P akkor Q Nem esik. nem P

Következtetés Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

Rumain és munkatársai (1984) azt állították, hogy a Ha P akkor Q érvelés ;elté­teles premisszáját újraértelmezzük, mint Ha nem P akkor nem Q. Amint Geis és Zwicky (1971) rámutatott, az az állítás, hogy „Ha lenyírod a füvet, adok ö00 forin­toi’ olyan következtetésre ad okot, hogy „Ha nem nyírod te a füvet, aem adok 50(i forintot”. Ha ezzel a feltételes premisszával indítunk, akkor a modusponens-szabály alkalmazásával megkapjuk a nem Q konklúziót; például:

P>emisszák Ha nem esik, akkor Robi nem lesz vizes. Ha nem P akkor nem Q Nem esik. nem P,

Következtetés Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

9z érvényes sémákat tehát Covábbra is alkalmazzuk, de ebben az esetben újraér­teimezett premisszákra. Hasonló módon magyarázhatjuk a következmény állításá­nak hamis érvelését: w

Érvénytelen: Alfüvetkezmény ~tllftása Premisszák

Ha esik, akkor Robi vizes lesz. Ha P akkrn Q Rohi vizes. Q

Ifövetkeztetés Ezért esik. Ezért, P

Ez a hibás érvelés azért in~~, létre, mert a kísérleti személyek újraértelmezik a premisszákat, hogy elfogadhas,ák a kínálkozó Ha Q akkor P következtetést- :,;: a premissza tehát, hogy „Ha esik, akkor Robi megázik”, úgy jelenik meg, mint „Ha Robi megázik, akkor már egy ideje esik”. Az érvelés a következótortnában történik meg:

446 KOVETKEZTETÉSÉSDONTÉSHOZATAL

Ha esik, akkor Robi megázik. Ha Q akkor P Robi vizes. Q

Ezért esik. Ezért, P

P-t vonjuk le következtetésként, megint csak a modusponens-szabály alapján. Ez a váltás Gtice (1975) együttműködési elve miatt történik meg. Az elv lényegében azt mondja, hogy az emberek azt mondják el egymásnak, amiről úgy vélik, hogy a má­siknak tudnia kell. Ha például a beszélő azt mondja, „Ha esik, akkor Robi megázik”, akkor a hallgató, a társalgás kontextusában, azt fogja feltételezni, hogy az eső az egyetlen valószínű ok. mely Robi megázását eredményezheti. A hallgatő azt felté­telezi, hogy nincs semmi más P, mely szerepet kaphat. A természetes dedukcióel­mélet értelmében tehát az érvénytelen következtetés azért jön létre, mert a meg­értés alatt az emberek ésszení feltételezéseket fogalmaznak meg, melyek módosítják a premisszákat. Miután a megértési hiba bekövetkezett, a következte­tési folyamat normálisan, a megfelelő következtetési sémák alkalmazásával megy tovább.

Zárásképpen, az empirikus szempontból tényeges pont az, hogy az elmélet szá­mot tud adni a propozicionális következtetések fó kísérleti eredményeiről. Elméle­tileg az absztraktszabály-elmélet azért vonzó, mert szabályai elegánsak és specifi­kusak. Rendszerint csak nagyon kevés absztrakt szabáhR feltételeznek a következtetések teljes spektrumának magyarázatára; a természetes dedukcióel­mélet újabb változatában például 16 szabály van (1. Braine, 1984).

Más bizonyítékok a propozicionális következtetésre

 

Nagyon sok bizonyíték szól a kutatások adataiból a természetes dedukcióelmélet felfogása mellett

Braine és munkatársai erős korrelációt találtak a nehézségi kritériu­mok száma és a megoldáshoz szükséges sémák alapján előre jelzett következteté­sek száma között.

Rips (1983) némileg más sémákat használt (1. Iohnson-Laird és Bvrne. 1990: 2. fejezet, mely a különböző elméletekben alkalmazott szabályokat foglatja össze). ám hasonló prognózisokhoz jutott. Rips produkciósrendszer-modellje, mely hasonlít Newell és Simon modelljére, olyan szabályokat tartalmaz, melyek a premisszákat egyszerűbb összetevőkre és következtetési szabályokra bontják le, melyeket az­után ezekre az egyszerűbb összetevőkre alkalmaznak. r1z egyszerűbb összetevők alcélokat alkotnak, melyeket az absztrakt következtetési szabályoknak feleltetnek meg. Ez a fajta elemzés azt is lehetővé teszi, hogy előrejelzéseket tegyünk arról. hogy mit tud felidézni valaki a munkamemóriából, miután elolvasta vagy elvegezte a következtetési sorozatot. Az előrejelzést annak a feltételezésnek az alapján te­hetjük meg, hogy a beágyazott alcélokat a kísérleti személyek kisebb valószínűség­gel idézik fel, mint a főcélokat vagy alcélokat (I. Marcus, 1982).

Végezetül, több kutató vizsgálta az a feltételezést, hogy a hibás következteté­sek, mint például az előzmény tagadása vagy a következmény állftása, ;őrsalgást el­várásoknak köszönhetők, melyeket a megértés alatt fogalmazunk meg (!. Rumain és munkatósai, 1983). Az előzmény tagadása esetében például a társalgási elvárás a Ha Q akkor P következtetést hívja elő a Ha P akkor Q következtetésből, mely minden más alternatfv előzményt kizár. A feltételezést azzal tehetjük semmissé. hogy alternatív előzményeket találunk a feltételes kifejezéshez (Markovits, 1984; 1985; Rumain és munkatársai, 1983). A következő érv például explicit módon jelzi a következmény alternatív előzményeit:

Ha esik, akkor Robi megázik.   Ha,P akkor Q

Ha havazik, akkor meg fog ázni.          Ha P akkor Q

Megázott.           Q

Ezért, ?   Ezért, ?

Teljesen világos ebből az érvelésből, hogy az emberek sokkal nagyoüo -alőszí­núséggel következtetnek a helyes válaszra (azaz nem lehet konklúziót megfogal­mazni), mint a hibás P következtetésre, melyet a következmény állításakor általá­ban levonnak. Pontosan ezt találták ezekben a vizsgálatokban; a Msérletí személyek elkerülik a hibás következtetések levonását Röviden fogalmazva, amikor a megér­tési folyamat idegen hatásait kizárjuk, a hibás érvelések háttérbe szorulnak, és he­lyes következtetéseket figyelhetiink meg. Braine és munkatársai (1983) ezt bizo­nyítéknak tekintették arra, hogy nem lehetnek szabályok az érvénytelen kö•=etkeztctéselcre, azaz az előzmény tagadására és a következmény állítására.

 

 

Az absztraktszabály-elméletek értékelése

Az absztraktszabály-elméletek

  • magyará­zatot adnak minden propozicionális következtetési viselkedésre
  • korlátozott számú szabály alkalmazásával

Két fő kritikai észrevétel:

  • meg­értési folyamat nagyon kevéssé specifikált
  • Byrne: többletinformá­ciók megadása mind az érvényes, mind pedig az érvénytelen következtetéseket el­nyomja. Ahogyan korábban már láttuk, Braine és kollégái kimutatták, hogy az ér­vénytelen következtetések gyakorisága csökkent, amikor alternatív előzményt adtak meg (azaz .,Ha esik, akkor Robi megázik”, „Ha havazik, akkor Robi meg­ázik”). Byrne megismételte ezt a hatást, de azt is megmutatta, hogy a többlet előz­mény megadása azzal a hatással járt, hogy csökkent az érvényes modus ponens és a modus tollens következtetések gyakorisága
Modus Poneru Modus Tollens Előzmény tagadása Következmény állítása
Egyszerű érvek 96 92 46 71
Alternatív érvek 96 96 4 13
Extra érvek 38 33 63 54
  • az alternatív előzmények csökkentették az érvénytelen következteté­sek gyakoriságát, nincsenek ezeknek a következtetéseknek megfelelő mentális kö­vetkeztetési szabályok

  • Ha azonban hasonló érvelést használunk Byrne eredmé­nyeire is, arra kellene következtetnünk, hogy az érvényes következtetésekre vonatkozóan sincsenek mentális következtetési szabályok.

Utolsó probléma

  • A propozicionális következtetés csak egy a sok következtetési feladat kö­zül
  • Nincs egyetlen olyan absztrakt szabályrendszer, melyet minden ilyen feladatra alkalmaztak volna
  • még bizonyítani kell, hogy vajon ezek vagy más. hasonló modellek teljes mértékben meg tudják-e magyarázni a következtetés sok­féle formáját.

Összefoglalás

 

Az absztraktszabály-elméletek azt feltételezik:

  • az emberek a kijelentés­logikában használatos szabályokhoz hasonlókat alkalmaznak a premisszák­ra, amikor érvényes deduktív következtetéseket hoznak
  • ha hibá­san érvelnek,  a premisszák hibás megértésében vagy más feldolgozási nehézségben van a probléma

Az elméletek propozicionális következtetést alkalmaz­zák

A bizonyítékok azonban, melyek azt a felté­telezést voltak hivatottak alátámasztani, hogy a megértési folyamat érvénytelen következtetéseket produkál, nem meggyőzőek, mert hasonló hatásokat figyelhe­tünk meg az érvényes következtetésekre vonatkozóan is. Kétségeink vannak afelől is hogy a felfogás mennyire általánosítható.

 

 

Konkrétszabály-Elméletek Wason Szelekciós Feladatában

hi­potetikus-deduktív feladatok: Wason szelekciós feladatá­nak neveznek

kísérleti anyagok absztrakt vagy konkrét dolgokat tartalmaznak:

  • Az absztraktsza­bály-elméletek nem jeleznek előre teljesítménykülönbséget, feltéve hogy a külső tényezők (pl. a megértési hibák) állandók
  • az emberek inkább konkrét sza­bályokat alkalmaznak az érvelésben, mintsem absztraktokat
  • az emberek inkább tartomány-specifikus, mintsem általános, tartomány független szabályokat használnak

Wason szelekciós feladata

 

A feladat

 

négy lefelé fordított kártyát, mindegyik kártyán az egyik oldalon egy szám, a másikon pedig egy betű van, és az a feladatuk, hogy nevezzék meg azo­kat, a kártyákat, melyeket fel kell fordítani ahhoz, hogy a következő szabályszerűsé­get ellenőrizni lehessen:

Ha a kártya egyik oldalán magánhangzó van; akkor a másik oldalán páros szám van.

 

P      Nem-P         Q       Nem-Q

A kísérleti személyeknek csak azokat a kártyákat kell felfordíta­niuk, melyek szükségesek a feladat megoldásához.

helyes megoldás az E kártyát és a 7-es kártyát

Johnson-Laird és Wason

Absztrakt változatában csak nagyon kevés kísérleti személy választja ki spontán mó­don a jó kártyákat

  • 128 kísérleti személy­ből csupán 5 választotta egyedül a P és a nem-Q kártyákat.
  • Túlnyomó részük a P és a Q kányákat 128-ból 59
  • csak a P kártyát választotta 128-ból 42

 

 

 

A feladat küldnböző magyarázatai

 

  1. cáfolat helyett igazolni próbálják a szabályt. Wason és Johnson-Laird ezt a magyarázatot részesítette előnyben és úgy érvelt; hogy a kísérleti személyek válaszai attól függtek, hogy rá­jöttek-e: megcáfolni, és nem igazolni kell a szabályt.
  2. Evans a személyek viselkedését valamilyen nem logikus megfeleltetési torzítás eredményezi. A kísérleti személyek egyszerűen azokat a kártyákat választják ki, melyek a szabályban említett szimbólumot tartalmazzák.

Evans azt találta, hogy az explicit negatívok („nincsen magánhangzó”) alkal­mazása csökkentette a megfeleltetési torzításra való hajlamot, és javította a kísérle­ti személyek teljesítményét a feladatban.

 

 

 

 

 

 

 

 

A feladat konkrét változata

 

Johnson-Laird, Legrenzi és Sonino-Legrenzi

  • leveleket kellett válogatniuk
  • azt kell felismerniük, hogy a beérkezett különböző levelek vajon megsértik-e a következő szabályt:

Ha egy levél le van pecsételve, akkor 5 forintos bélyeg van rajta

Eredmény:

  • konkrét változatban 24 kísérleti személy közül 22 helyesen választott
  • 2 bizonyult sikeresnek az absztrakt válto­zatban.

Nem egyértelmű:

Facilitáló hatás elmaradása konkrétnál is (pl. „Ha tőkehalat eszem, akkor gint iszom”)

kutatók egy olyan hipotézist javasoltak, melyet emlékezetkiváltó hipotézisnek neveztek el.

Azt feltételezték, hogy a kísérleti személyeknek konkrét korábbi él­ményre volt szükségük

Az emlékezetkiváltó hipotézis

  • a konkrétszabály-felfogás speciális esete
  • olyan korábbi tapasztalatok állnak rendelkezésre, melyek ellentmondanak a szabálynak. Vagyis a kísérleti személyeknek olyan esetekkel kellett korábban találkozniuk, melyekben a szabály nem, érvényesült. Az eredmények, ilyen értelmezését támasztották alá Griggs és Cox (1982) adatai, melyek szerint amikor a fenti postai szabály érvényét veszítette, a konkrét kísérleti anyagok facilitáló hatása eltűnt olyan fata1 kísérleti személyek­nél, akik nem ismerték a régi szabályt.

Kétséges az emlékezetkiváltó hipotézis helytállósága

D’Andrade

  • a kísérleti személyek olyan, konk­rét anyagokat tartalmazó feladatokat is meg tudtak oldani, melyekkel kapcsolatban semmilyen korábbi tapasztalatuk nem volt. (Sears áruház + számlabizonylatok)
  • A helyzetre vonatkozó korábbi közvetlen ismeretek hiányá­ban is a kísérleti személyek 70%-ban megtalálták a helyes választást.

A konkrétszabály-elméleteket kétféleképpen módosították, hogy a fenti ered­ményeket meg tudják magyarázni

    1. analóg más tapasztala­taikat hasznosítani tudják az emberek konkrét helyzetben
    2. a konkrét szabályok helyzetek osztályaira érvényesek (pl: megengedő helyzetekre). A következőkben ezzel a pragmatikus következtetési sémaelmélettel foglalkozunk (Cheng és Holyoak, 1985).

www.freeweb.hu/cerebellum2001/alt2_Eysenck12.doc

Share

A TUDÁS HASZNOSÍTÁSA A PROBLÉMAMEGOLDÁSBAN

0
Share

Kognitív pszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Garda Ildikó által, az internetről

EYSENCK: KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA 11. FEJEZET /383-435 OLDAL/

A TUDÁS HASZNOSÍTÁSA A PROBLÉMAMEGOLDÁSBAN

bevezetés

A gondolkodás általános természete

1. A gondolatok tudatosak, de tudatunkban a gondolkodás terméke jelenik meg és nem maguk a gondolkodási folyamatok.

2. A gondolkodási feladatok aszerint különböznek, hogy milyen mértékben irányítottak.

Irányítatlan szabad→ meditálni a nap történéseiről

Erősen célirányos→ összeadás

3. A gondolkodás során felhasznált ismeretek mennyisége és jellege is nagyon változatos lehet.

Tudásszegény szituáció→ olyan helyzetek, melyek kevés ismeretet igényelnek

Tudásintenzív szituáció→ olyan helyzetek, melyek széles körű tudást követelnek meg

A legtöbb kutatás konkrét célokra irányuló, tudásszegény helyzeteket vizsgál.

korai kutatások: gestalt iskola

A problémamegoldás Gestalt-kutatása állatoknál

Thorndike

Problémamegoldás = próba-szerencse alapú tanulás

Behaviorista pszichológia

Problémamegoldás = a korábban megtanult válaszok reprodukálásának a terméke

Köhler

A gondolkodás produkív összetevőket tartalmaz. Az emberek képesek átlátni a problémák szerkezetét és a megoldás érdekében újrastruktúrálni azokat.

Gestalt-elmélet

1. A problémamegoldó viselkedés egyaránt produktív és reproduktív.

Reproduktív problémamegoldás→ korábbi tapasztalatok újrahasznosítása (ez gyakran hátráltatja a sikeres problémamegoldást)

Produktív problémamegoldás→ a probléma szerkezetének belátása + a probléma újrarendezése

2. A belátás gyakran hirtelen történik, és aha élmény kíséri

Köhler

Emberszabású majmok problémamegoldó képességei. (majom a ketrecben, kívül botok + banán)

1.próba-szerencse magatartás

2.belátás

Mai kifejezéssel élve→ belátás = az állat célirányosan cselekedett.

Brich

A korábban vadon élő majom múltbeli tapasztalatai nem ismertek. Kevés bizonyítékot talált, az ilyen belátásos problémamegoldásra fogságban nevelt majmoknál.

Újrastruktúrálás, belátás, funkcionális rögzítettség és beállítódás

Újrastruktúrálás és belátás

Maier

Két zsinór vagy inga probléma.

Vizsgálati helyzet: a mennyezetről két zsinór + botok, fogók, hosszabbítók lógtak le

Feladat: kössék össze a mennyezetről lelógó két zsinórt. (ha az egyik zsinórt megfogták, akkor a másikat nem érték el)

Belátásos megoldás: (legkevésbé gyakori megoldás volt) az ingaváltozat = fogót kötöttek az egyik zsinór végéhez. Meglendítették a másik irányába és így össze tudták kötözni azokat.

Maier

Hagyta, hogy a k.sz.-ek elakadjanak, majd (mintha csak véletlenül) meglökte az egyik zsinórt.

Ez a finom célzás a probléma újraszervezését eredményezte, és egy teljesen új megoldás lehetősége bukkant elő.

Funkcionális rögzítettség és állandóság

Duncker

Gyertyaprobléma.

Rendelkezésre álló eszközök: 1 db gyertya, 1 db teli szögesdoboz, gyufa

Feladat: fel kell erősíteni a falra a gyertyát, úgy, hogy a viasz ne tudjon lecsöpögni a földre.

Belátásos megoldás: (legkevésbé gyakori megoldás volt) a szögesdoboz belsejét használják gyertyatartónak, és azt szögelik fel a falra.

A k.sz-ek a doboz normális használatára rögzültek→ nem tudták újra konceptualizálni a dobozt.

(Az is funkcionális rögzítettségnek tekinthető, amikor a k.sz.-eknek nem jut eszükbe az ingamegoldás.)

Scheerer

Kilencpontprobléma

Feladat: minden pontot összekötni, de csak négy vonalat lehet húzni és nem lehet

felemelni a ceruzát a lapról.

A legtöbb ember nem tudja megoldani a problémát, mert azt feltételezik, hogy a pontok által formált négyzeten belül kell maradniuk.→ A k.sz.-ek rögzültek a pontok alakjára.

Problémamegoldási beállítódás

Luchins és Luchins

Problémamegoldási beállítódás igazolása

Vizeskancsó-probléma

Feladat: Elképzelniük, hogy van egy 8 literes teli kancsó (8-8), meg egy 5 literes üres (5-0), illetve 3 liter szintén üres kancsó (3-0). Cél: úgy öntögessük a vizet az egyik kancsóból a másikba, hogy végül a 8 literes kancsóban is meg az 5 literesben is 4 liter víz legyen. (8-4, 5-4, 3-0)

Cél a legrövidebb lépéssorozatú megoldás megtalálása.

Beállítódási csoport→ a beállítódási feltételben, olyan feladatsorozatokat kapott, amelyeket ugyanolyan módon lehet megoldani

Kontrolcsoport→ a beállítódási feltételben, feladataikat más és más módszerek felhasználásával lehetett csak megoldani

Mindkét csop. kapott egy tesztproblémát, melyet meg lehetett oldani egyszerűen és bonyolultan (a beállítódási csop. eddig ezen a módon oldotta meg a problémákat) is.

A kontrolcsoport az egyszerű módszert választotta.

A beállítódási csoport tagjai nem is látták az egyszerűbb módszert, a bonyolultabb módszerre rögzültek.

A problémamegoldás Gestaltelméletének és hagyatékának értékelése

A problémamegoldás több, mint a tanult válaszok puszta reprodukálása, és szerepet játszik benne a belátás és az újrarendezés.

A múltbeli tapasztalatok közvetlen alkalmazása siker helyett gyakran kudarchoz vezet a problémamegoldásban. (funkcionális rögzítettség, beállítódás)

Belátás, újrastruktúrálás radikálisan alulspecifikáltak. Azok a feltételek, melyek mellett bekövetkezhet a belátás vagy az újrarendezés, homályosak. Az elmélet arról sem mond sokat, hogy miből is áll pontosan a belátás

A gondolkodás célvezérelt és antiasszociacionista megközelítése, nagyban hozzájárult az információfeldolgozási modellek kialakulásához.

Newell és Simon információfeldolgozási elmélete

Problématér-elmélet

Problémamegoldás során a megoldáshoz számos különböző úton juthatunk el, különböző stratégiákat alkalmazva. (A stratégiák csökkenthetik az alternatív utak számát.)

Newell és Simon

Problémák absztrakt szerkezete

Egy probléma objektív szerkezetét állapotsorozatok formájában jellemezhetjük. Bármely adott állapotban több különböző operátor (segítségével egyik állapotból a másikba jutunk) alkalmazására van lehetőség és ezek alternatív állapotokat hoznak létre. Az operátorok által generált állapotok összessége adja az alapvető problémateret.

Amikor problémákat oldunk meg, akkor a fejünkben korrelatív tudásállapotokon megyünk végig.→ Egy kezdeti tudásállapotból kiindulva végigkutatjuk az alternatív állapotok terét, amíg el nem érjük a célállapotot.

Mentális operátorok segítségével jutunk el az egyik állapotból a másikba. (Az operátorok legális megtehető lépéseket kódolnak + olyan megszorításokat, melyek adott feltételek mellett explicit módon kizárnak bizonyos lépéseket)

Stratégiákat (heurisztikus módszereket) használunk, annak érdekében, hogy lerövidítsük az alternatív útvonalak számát, és így gyorsabban érjük el a célállapotot. Tehát törekszünk arra, hogy megtaláljuk a kiinduló állapot és a célállapot közötti legrövidebb utat.

Az ilyen folyamat az adott kognitív rendszer korlátain belül játszódik le.

A Hanoi torony rejtvény

Vizsgálati helyzet: Korongok növekvő sorrendben az első rúdon + még két rúd áll rendelkezésre.

Feladat: A korongokat ugyanilyen helyzetben elhelyezni az utolsó rúdon.

Szabályok: Egyszerre csak egy korongot lehet elmozdítani + egy nagyobb korong sohasem kerülhet egy kisebb fölé.

Általános Problémamegoldó (Newell és Simon első modellje)

Kiinduló tudásállapot→ A probléma megfogalmazásában leírt állapot.

Célállapot→ Amikor mindegyik korong az utolsó rúdon van.

Mentális operátorok→ A korongok mozgatásakor alkalmazzák, azzal a megszorítással, hogy nem kerülhet nagyobb korong egy kisebbre.

Ez minden szakaszban különböző alternatív állapotokat eredményez. Minden ilyen közbeeső állapot további alternatívákat nyit meg.

Stratégiák (heurisztikák)→ Használják, hogy lecsökkentsék a lehetséges állapotok számát, melyeken végig kell menniük, hogy eljussanak a célhoz.

Algoritmus→ Olyan módszer vagy szabály, mely mindenképpen megoldja a problémát

Pl: elindulunk a kiinduló állapotban a Hanoi probléma esetén, és szisztematikusan ellenőrzünk minden lehetséges állapotot, amíg el nem érjük a célt.

Heurisztikus módszerek→ Gyakorlati szabályokat alkalmaznak, melyek nem garantálják a probléma megoldását, de csökkentik a figyelembe veendő alternatív állapotok számát.

Eszköz-cél-elemzés

1. Jegyezzük meg a jelenlegi és a célállapot közötti különbségeket.

2. Alkossunk egy alcélt, mely csökkenti ezt a különbséget.

3. Válasszunk egy operátort, melynek segítségével elérhetjük ezt az alcélt.

Cél/alcél-szerkezetek a problémamegoldásban

Ha a k.sz megfelelő alcélokba tudja rendezni a problémát, akkor a problémamegoldási teljesítmény javul.

Az alcélok megfogalmazásának egyik lehetséges forrása a hasonló problémák megoldása során szerzett múltbeli tapasztalat lehet.

Egan és Greeno

Hanoi torony problémája 5 ás 6 korongot alkalmazó változata

Kísérleti csoport→ Előzetes gyakorlat, a Hanoi torony 3 és 4 korongos változatával

A bonyolult problémát több egyszerűbb alproblémára bontották, és ezeket oldották meg egymás után

Bizonyos előnyöket élveztek (feltehetően a kialakított célstruktúrák eredményeképpen) a kontrollcsoporthoz képest a bonyolultabb probléma megoldásában

Hibázási mintázat→ A minimálisan szükséges megoldási útvonaltól való eltérés.

A k.sz.-ek teljesítménye jobb volt, amikor valamilyen fontos célhoz vagy alcélhoz közelítettek, de amikor messze jártak valamilyen fontos céltól, nehezen tudtak csak haladni.

A különböző stratégiák megtanulása

Anzai és Simon

Hanoi torony 5 korongos változata. A k.sz. 4 különböző alkalommal próbálta megoldani.

Mind a 4 kísérletben más és más stratégiát alkalmazott és egyre hatékonyabban oldotta meg a problémát.

Kezdetben inkább bizonyos állapotok elkerülése volt megfigyelhető, mint határozott célok vagy alcélok irányába való törekvés.

Általános, tartományfüggetlen stratégiák alkalmazása.

Hurokkerülő stratégia→ Annak elkerülése, hogy már korábban bejárt állapotokba visszatérjen

Ezeknek az általános stratégiáknak a segítségével a k. sz. megtanulta a hatékonyabb lépéssorozatokat, amelyeket azután fel tudott használni a feladat későbbi megoldási kísérleteiben.

Izomorfikus problémák megértése

Bár a problémaállapot-elemzés felfogásában két probléma izomorfikus (szerkezetük ugyanaz) lehet a megjelenésükben mutatkozó apró különbségek jelentősen befolyásolják a k.sz.-ek problémamegoldó képességét.

Mi az a k.sz.-ek problémaértelmezésében, ami kiváltja ezeket a hatásokat.

A Hanoi torony különböző változatai.

Mozgatásos feladatok

Simon és Hayes

3 rúd=3 ember

3 korong=3 rituális szertartás

3 méret=3 féle szertartás

vagy

szörnyek (kicsi, közepes, nagy) + golyók (kicsi, közepes, nagy)

Cél: Mindegyik szörny a méretének megfelelő golyót tartsa.

A probléma változó verziója.

szörnyek + golyók

Feladat: Összenyomni, illetve megnövelni a szörnyeknél lévő golyókat.

Szabályalkalmazó hipotézis→ A szörny-golyó probléma mozgatásos változatának

(Simon és Hayes) nehezebbnek kell lennie, mint a változásos verziónak, mert az utóbbiban alkalmazandó szabályokat nehezebb alkalmazni.

A mozgatásos változat kétszer könnyebb volt, mint a változásos feladat.

Szabálytanuló hipotézis→     Bizonyos szabályok könnyebben megtanulhatók, mint mások, és (Kotovsky, Hayes és Simon) ez hozzájárul a probléma megoldásának nehézségéhez.

(A k.sz.-eknek tovább tartott a mozgatási szabályokat megtanulniuk, mint a változtatási szabályokat.)

A szabályok megtanulásának általános könnyűségét befolyásolja

1. A szabályok mennyire felelnek meg a valódi világról szóló tudásnak

2. Mekkora a memóriaterhelés a feladatban

3.         A szabályokat könnyen lehet-e téri alapon rendezni vagy el lehet-e őket könnyen képzelni.

A misszionáriusok és kannibálok rejtvényének megoldása

Feladat: 3 misszionárius és 3 kannibál átvitele egy folyón egy csónakban

Szabályok: Csónak/2 ember, nem lehet több kannibál, mint misszionárius egyik parton sem.

Thomas

A problémamegoldásban tapasztalható nehézségek kognitív forrásai.

Nagyon sok alternatív lehetőség, melyek közül csak egy segít a cél felé.

A célponttól el kell távolodni, ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a végső célhoz.

Simon és Reed

5 misszionárius, 5 kannibál

A probléma a legális lépések számában összetettebb, de 11 lépésben megoldható

Kiegyenlítő stratégia→ Arra törekedtek, hogy egyenlő számú misszionárius és kannibál legyen a folyó két partján. Probléma: zsákutcákba vezet.

Eszköz-cél stratégia→ Egyre több embert visznek át a másik partra.

Elkerülő heurisztika→ Ne kelljen visszafordítani az éppen megtett lépést.

A probléma hatékony megoldásának a kulcsa a stratégiaváltás.

Bármilyen manipuláció, mely növeli a stratégiaváltás valószínűségét, jobb teljesítményhez vezet.

A vizeskancsó-problémák problématér modelljei

Atwood és Polsont

A k.sz.-ek viselkedését magyarázták a vizeskancsó-problémák megoldásához szükséges lépések számában.

Meghatározták a k.sz.-ek által alkalmazott heurisztikus módszereket + az emberi info.feldolgozás korlátaival (munkamemória korlátai) kapcsolatban fogalmaztak meg feltételezéseket.

1. A lépések tervezésekor a k.sz.-ek csak egy lépés mélységben néznek előre.

2. A lépéseket eszköz-cél-elemzés alapján értékelik.

3. Általában a hurokkerülő heurisztikát is alkalmazzák.

4. Korlátozva van az, hogy a munkamemóriában egyszerre hány alternatív lépés tárolható.

5. Ez a korlátozás némileg enyhíthető, ha az info. Egy része átkerül a LTM-be.

Atwood, Masson és Polson

A memóriaterhelés bármely mértékű csökkenésének azzal kell járnia, hogy a problémamegoldó szabad erőforrást nyer a hosszú távú tervezéshez.

Minden egyes állapotban tájékoztatták a k.sz.-eket va lehetséges lépésekről + megmutatták milyen állapotokban jártak korábban.

Javulást a tervezésben nem tudtak kimutatni.→ A k.sz.-ek az extra kapacitást nem az előretervezésre fordítják, hanem hatékonyabban próbálják elkerülni az olyan lépéseket, melyek visszaviszik őket az előző állapotokhoz.

Értékelés: Jól és rosszul meghatározott problémák

A problématér-elmélet rosszul meghatározott problémákkal szemben jól meghatározott problémákkal foglalkozott.

A jól meghatározott problémák esetében az operátorok, a kiinduló állapot és a célállapot jó1 meghatározottak, és a kísérleti személyeknek rendszerint kevés specifikus ismeretük van a problémáról. (Rejtvényszerű problémák)

A releváns tudás ebben az esetben általános célú vagy tartományfüggetlen heurisztikus tudás.

Az eszköz-cél-elemzési heurisztikát például nagyon sokféle szituációban és tartományban alkalmazhatjuk. Ezek a heurisztikus módszerek általában alkalmazhatók, de nem mindig hatékonyak. Ezért a mesterséges intelligenciában univerzális, gyenge módszereknek nevezik őket.

A rosszul meghatározott problémák sokféle szempontból alulspecifikáltak és tekintélyes mennyiségű tartományspecifikus ismeretet igényelnek.

A rosszul meghatározott problémák kiinduló állapota gyakran bizonytalan; nem világos a helyzetből, hogy mi része és mi nem á kiinduló állapotnak. (Mindennapi problémák)

Megfelelő operátorokat kell ilyenkor keresnünk a memóriában (pl: hogyan lehetne kinyitni az autót egy ruhaakasztóval)

Végezetül a célállapotot is meg kell határozni.

Összefoglalva, a megközelítés ereje prediktív sikerében rejlik, gyengéje pedig abban, hogy a problémák csak nagyon szűk körére alkalmazták.

Szakértők és kezdők. Tudásintenzív problémamegoldás

A sakkbajnokok készségei

A sakkozás az elsők között volt, amit a kezdő-szakértő megkülönböztetés kapcsán részletesen vizsgáltak.

Kombinatorikus robbanás a sakkban

A sakkjáték kiinduló állapota azt jelenti, hogy a táblán az összes bábu a kiinduló helyzetben van.

A célállapot→ az, hogy az ellenfelet matthelyzetbe hozzuk.

A különböző alternatív lépéseket bármely állapotban meg tudjuk határozni.

Minden egyes lépésre az ellenfél sokféle válaszlépést adhat, és mindegyik válaszlépésnél megint csak nagyon nagy számú lépésre van lehetőség és így tovább. Komputációs kifejezéssel, a lehetőségek “kombinatorikus robbanásával” van dolgunk. Azaz a lehetőségek száma exponenciálisan növekszik!

Newell és Simon

MANIAC nevű program (1950-es években fejlesztettek ki). Minden alkalommal közel 1 000 000 lépést értékelt. Ez arra volt elég, hogy négy lépés mélységben vizsgálja előre a lehetséges alternatívákat. Nem tudott jó1 sakkozni, és néha nagyon komoly hibákat vétett. Mi húzódik meg a sakkmesterek szaktudása mögött?

DeGroot sakkjátékvizsgálatai

Öt sakk-nagymester és öt jó játékos sakktudását hasonlította össze, amikor egy adott állásbó1 megtervezték a következő lépést. Arra kérte a kísérleti személyeket, hogy gondolkozzanak hangosan.

A sakkmesterek nem számítottak ki előre több lépést, mint a jó játékosok, de kevesebb időbe került a lépés megtétele nekik. + Független szakértők szerint a nagymesterek lépései jobbak voltak.

Wagner és Scurrah

Fokozatosan mélyülő stratégia→ Kezdetben néhány alternatív lépést ellenőriztek. Ez után ismét visszatértek ezekhez, és minden alkalommal mélyebben elemezték őket.

De Groot

A nagymesterek és a jó játékosok közötti tudáskülönbség az, hogy mennyi info.-t tárolnak a különböző állásokról az LTM-ben.

A korábbi állásokkal kapcs. info.-k felhasználása szükségtelenné teszi, a sok irreleváns alternatíva figyelembevételét.

Valós játszmákból vett állásokat exponált (5 mp).

Feladat: Az állást felálítani.

Eredmények: A nagymesterek nagy pontossággal (91%-ban) tudták újra felállítani az állást, míg a jó játékosok teljesítménye 41%-os volt.

Tömbösítés a sakkban

Chase és Simon

A játékosok a memo.feladatban “tömbösítik” a táblaállást.

Az alapvető különbség a mesterek és más játékosok között a tömbök méretében mutatkozott meg. A mesterek hét tömbje sokkal több információt kódolt.

Feladat: Rekonstruáljanak egy állást egy második táblán, miközben az első tábla még látható volt. Ezután minden alkalommal, amikor a kísérleti személyek pillantást vetettek a második táblára, lejegyezték az elhelyezett bábuk típusát és számát.

Mindhárom vizsgált játékos esetében azt találták, hogy az egy ránézés után elhelyezett bábuk átlagos száma kicsi (kb. három) és tartalmilag hasonló volt.

A jobb játékosok azonban gyorsabbak voltak a kódolásban, amit az jelzett, hogy jelentősen rövidebb ideig néztek a második táblára.

Szisztematikus különbségek vannak a tömbökben kódolt bábuk számában, mely a szakértelemtől függ.

A szakértő játékosok gyorsabban tudják felismerni az állásokban rejlő tömböket és több információt tudnak kódolni ezekben a tömbökben, mint a kezdők.

Simon és Gilmartin

Memóriával Támogatott Mintázatfelismerő (MTMF) komputációs modell.

Cél: A fenti hatások vizsgálata.

A program nagy számú állást tartalmazott, és egy “bemutatott” állást úgy kódolt a rövid távú munkamemóriában, hogy a teljes állások különböző tömbjeit ismerte fel.

Az egyik változatában több mintázatot (1114) használt, mint egy másikban (894).

Feladat: Különböző állásokat rekonstruáljanak.

A kevesebb mintázatot tartalmazó változat teljesítménye rosszabb volt.

Az eredmények és a modell, valamint a kísérleti személyek teljesítménye közti összefüggés alapján azt a becslést kockáztatták meg, hogy a mesterszintű teljesítmény 10 000 és 100 000 mintázat tárolásával érhető el.

Vajon csak különböző állások ismeretéről van-e szó a sakktudás esetében?

A teljesítménybeli különbségek a láthatóan a játékosok által ismert állások számát tükrözik (pl: MTMF), bizonyos adatok arra utalnak, hogy a sakktudás esetében ennél többről van szó. A játékosok problémaspecifikus, heurisztikus ismereteket is felhasználnak a lépések és lépéssorozatok értékelésében.

Holding és Reynolds

Nyolc másodpercig véletlenszerű állásokat mutattak a kísérleti személyeknek.

Feladat: Az állásokat fel kellett idézniük.

Tekintet nélkül képességére mindegyik játékos gyengén teljesített a feladatban.

Amikor a kísérleti személyeknek az állás erősségét kellett megítélniük, és ki kellett választaniuk a következő, legjobbnak tartott lépést

akkor az erősebb játékosok sokkal jobb lépéseket választottak.

Bár a játékosoknak nem voltak specifikus sémáik ezekre az állásokra, valamilyen más tudás alapján meg tudták találni a potenciálisan jó lépéseket ezekből az állásokból is.

Fizikus szakértelem

A szakértő és a kezdő közötti különbség az, hogy (csakúgy, mint a sakkjáték esetében) a kezdőknél hiányzik a releváns sémák repertoárja a problémák megoldásához.

Bizonyítékok a kezdő-szakértő-különbségekre a fizikában

A fizikai problémák megoldásakor a szakértők nagyobb tudásuk alapján teljesebb reprezentációkat hoznak létre, mint a kezdők.

Chi, Feltovich és Glaser

A kezdők álta1ában olyan problémákat csoportosítanak egy osztályba, melyeknek ugyanazok a felszíni jellemzői.

A szakértők viszont mélyszerkezetük alapján osztályozták a problémákat.

+

Bár a szakértők négyszer gyorsabban oldották meg a problémákat, több időt töltöttek el a problémák elemzésével és értelmezésével, mint a kezdők, akik azonnal egyenleteket alkalmazva estek neki a problémáknak.

A szakértők részletesen kidolgozták a problémák reprezentációját, és feltérképezték az adott helyzetben haszná1ható releváns elveket és törvényeket.

A szakértők rendszerint előre, egy megoldás felé dolgoztak (előre haladó munkastratégia), míg a kezdők á1ta1ában hátrafelé. (A célt tekintik kiindulópontnak)

A fizikai készségek komputációs modelljei

Lambert

Hibrid modell

A szimbolikus (stratégiai aspektus kezelése) és a konnekcionista (memo. kezelése) elképzeléseket vegyíti.

A hosszú távú emlékezet elosztott memóriából áll, mely korábbi problémákra vonatkozó információkat tárol.

A memória bemeneti egységei három fő típusra oszthatók: adategységekre, végcél-egységekre és alcél-egységekre.

Adategységek→ Különböző szimbólumokat kódolnak a probléma megfoga1mazásában.

Végcél-egységek→ A problémában keresett mennyiséget kódolják.

A probléma többszöri megoldása után az elosztott memória által létrehozott tudás abban áll, hogy asszociáció alakul ki a probléma adott megfogalmazása (beleértve célját is) és a hasznosnak bizonyuló alcélok között.

Amikor egy problémát futtatunk rajta, a modell négy szakaszon megy keresztül.

1. A megoldandó problémát kódolja az elosztott memóriában és a produkciós rendszerben. A probléma megfoga1mazását aktivációk formájában kódolja a megfelelő adat-és végcél-egységeken (fontos észrevenni, hogy az alcélokat nem kódolja). A produkciós rendszer munkamemóriájában strukturált reprezentáció formájában kódolja a problémát.

2. A kódolt problémát feldolgozza az elosztott memo., míg stabil állapotba nem jut. Amikor is az alcél egységek közül néhánynak az aktivációs szintje egy meghatározott küszöb fölé kerü1.

3. Belép a produkciós rendszer és alkalmazza inferencia szabályait a probléma reprezentációjára, valamint az elosztott memória által létrehozott alcélokra. Ezeket a következtetési szabályokat tehát a rendszer előre mutató következtetések formájában arra használja, hogy elérje a kívánt célt, a probléma megoldását. Ha az előre vivő inferenciák kudarcot vallanak, akkor a rendszer elkezd hátrafelé irányuló inferenciákat használni.

4. Ha a harmadik szakaszban megvan a megoldás, akkor azokat az alcélokat, melyek hasznosnak bizonyultak, a probléma megfogalmazásával és céljáva1 együtt a rendszer arra haszná1ja fel, hogy egy ciklikusan lezajló tanulási folyamat során asszociációkat alakítson ki a három összetevő között.

Így ha a jövőben ugyanazza1 vagy valami hasonló problémával talá1kozik, a hálózat létre tudja hozni a megfelelő alcélokat.

A rendszer, tanulás után, olyan megoldásokat tud produká1ni, melyek nagyon hasonlóak a emberi szakértők által megtalált megoldásokhoz.

Számítógépes programozási készségek

Milyen jellemzők teszik a programozási nyelveket kognitív értelemben nehezen használhatóvá?

Tervek a programozásban

Soloway

A szakértő programozók forgatókönyvszerű terveket alakítanak ki, melyek sztereotipikus kódtömbökből állnak. Amikor a programozók programokat írnak, absztrakt szinten megtervezik, hogy ezeket a tömböket hogyan lehet koordinálni, és sorozatba rendezni a programban, hogy a program elvégezze a kívánt feladatot. A terveket “természetesnek” fogják fel abban az értelemben, hogy ezek már megvannak a programozókban, mielőtt a programozást megtanulják.

Ha egy szakértő programozónak mutatnak egy olyan programot, melyben bizonyos állítások hiányoznak, könnyedén ki tudják tölteni a hiányzó tervrészleteket.

A kezdő programozók korántsem képesek olyan jól kitölteni ezeket az üres helyeket.

Ez azt jelzi, hogy a gyakorlott programozók a megfelelő terveket választják ki a memóriából, és a konkrét programozási feladat követelményeihez igazítják őket.

Bower

A programozók terveit a mindennapi életből származó tervek és ismeretek is befolyásolják.

Amikor a történetek megsértették a forgatókönyv szerkezete által diktált sztereotipikus sorozatokat, a k.sz-ek a felidézésben újrarendezték a tartalmakat.

Soloway, Bonar és Erlich

A programozók általában olyan sorrendben fogalmazzák meg a program állításait, amelyet mindennapi tudásuk diktál, még akkor is, ha ez programhibákat eredményez.

Gilmore és Green

Szakértő programozókkal, akik két nyelvben is, a Pascalban és a BASIC-ben nagy gyakorlattal rendelkeztek, olyan feladatokat végeztettek el, melyek tervhez kapcsolódtak, és olyanokat is, melyek nem. Az eredmények azt mutatják, hogy a programozási tervek tartalma nem általánosítható minden nyelvre, bár elismerték, hogy a BASIC programozók esetleg más terveket használnak. A tervek bizonyos értelemben az adott programozási nyelv notációs jellemzőiből bukkannak elő.

Davies

Lehet, hogy léteznek természetes tervek, de ezeket a terveket talán nehezebb az egyik nyelven kifejezni, mint egy másikon. Egy tényező, mely hatással lehet a természetes tervek különböző nyelveken történő alkalmazására, az lehet, hogy a kezdő programoz6k milyen képzést kapnak

a programtervezésben.

Háromféle összetevőt kell figyelembe vennünk a programozási szakértelem jellemzésében:

  1. a problémában megmutatkozó szerkezeteket (azaz a természetes terveket)
  2. az adott programozási nyelv szerkezeteit (melyek a nyelv jelölési eszközeivel kapcsolatosak)
  3. és a két komplexum közötti összefüggést.

A programtervezési képzés a két összetevő közötti kapcsolat megalapozásának tekinthető.

A szakértővé válás folyamata: a szakértelem megszerzése

A készségek elsajátítása abból áll, hogy kevés tartományfüggetlen tudásból sok tartományfüggő tudás lesz.

Anderson készségelsajátítás-elmélete

A GAV-nak (Gondolkodás Adaptív Vezérlése) három fő feldolgozási összetevője van:

1. Deklaratív memória, ami különböző aktivációs szintekkel rendelkező összekapcsolt fogalmak szemantikai hálózata.

2. Tartalmaz egy procedurális memóriát, vagyis lényegében egy produkciós rendszert.

3. Van benne egy munkamemória, mely az éppen aktív információt tárolja.( A munkamemória valójában nem is különálló összetevő, hanem inkább az állandó vagy időleges része a deklaratív memóriának, mely aktív állapotban van.)

A kódolási folyamatok eredményeképpen az információ bekerül a munkamemóriába, és a végrehajtási folyamatok a munkamemória parancsait viselkedéssé alakítják át. Az információt a deklaratív memóriából többféle módon lehet tárolni és előhívni. Amikor a produkciós memóriában lévő szabályok vagy produkciók megfelelnek a munkamemória tanalmának, akkor ezek a szabályok tüzelnek, vagyis végrehajtódnak.

A produkciós memória azonban az alkalmazási folyamatokon keresztül saját magára is a1kalmazható. Vagyis meglévő produkciók elemzésével új produkciókat lehet megtanulni.

A deklaratív tudás rendszerint olyan tudás, melyről be tudunk számolni, és nem kötődik ahhoz a szituációhoz, melyben alkalmazzuk. A procedurális tudást automatikusan alkalmazzuk, sokszor nem tudjuk leírni, és specifikus helyzetekhez igazítjuk. Anderson úgy tekinti a készségek elsajátítását, mint átmenetet a deklaratív tudás használatából a procedurális tudásba.

A készségek tanulásakor tehát három szakaszon megyünk át, egy deklaratív , egy procedurális és egy beállítási szakaszon.

1. A kezdeti, deklaratív szakaszban az új terület tanulója a rendelkezésre álló deklaratív tudásra támaszkodik, és ezt a tudást tartományfüggetlen, gyenge módszerek alkalmazásával együtt használja fel a probléma megoldására.

2. A procedurális szakasz már egyetlen, deklaratív tudás alapján megoldott feladat után is megkezdődhet; ebben a szakaszban a gyenge módszerek alkalmazásával, deklaratív tudás alapján nyert sikeres cselekvések tartományspecifikus produkciókba fordítódnak le.

Az így szerzett ismeretek lefordítása két különböző formában történik: gyakorlati proceduralizáció és szerkesztés révén.

3. A proceduralizáció akkor történik meg, amikor va1amilyen deklaratív ismeretet többször is felhasználunk egy adott alszabály kontextusában; ennek eredményeképpen egy új produkciós szabály jön létre, mely a deklaratív információt mint mintázatot (a szabály HA része), a végrehajtott cselekvést pedig mint cselekvést (a szabály AKKOR része) tartalmazza.

4. A szerkesztés olyan tanulási mechanizmus, mely kivágja a szükségtelen produkciókat a produkciók sorozatából.

5. A beállítási szakaszban a meglévő procedurális tudást megerősítjük, általánosítjuk vagy megkülönböztetjük.

6. A produkciók minden alkalommal megerősödnek aktivációs szintjükben, amikor, sikeresen alkalmazzuk őket, és minél erősebb egy produkció, annál valószínübb, hogy tüzelni fog, amikor más produkciókkal versenyez.

Ismét az analógiákról, modellekről és belátásról

Kreativitás és analogikus problémamegoldás

Wallas

A kreatív folyamat általános szakaszai

1. Előkészület, amikor megfogalmazzuk az adott problémát és kezdeti lépéseket teszünk a megoldásra.

2. Inkubáció, amikor a problémát egy időre magára hagyjuk és más feladatokkal foglalkozunk.

3. Illumináció, amikor hirtelen belátás alapján a problémamegoldó rájön a probléma megoldására.

4. Verifikáció, amikor a problémamegoldó ellenőrzi, hogy a megoldás valóban működik.

Nagyon keveset mond a kreatív cselekvés mögött meghúzódó kognitív folyamatokról.

Koestler

Olyan, korábbi tapasztalatokat használunk fel a problémamegoldásban, melyek nem közvetlenül, hanem analógiás alapon, indirekt módon alkalmazhatók. A kreativitás gyakran két nagyon különböző elképzeléshalmaz egymás mellé helyezéséből származik. Gyakran nagyon mély analógiák alkotják az ismeretlen problémák megoldásának alapját. Analogikus leképezésnek nevezik az alaptartományró1 (pl. a Naprendszer) egy céltartományra (az atom szerkezete). Az analogikus leképezést a következőképpen jellemezhetjük:

1. Az alaptartomány és a céltartomány bizonyos aspektusait megfeleltetjük egymásnak.

2. Az alaptartomány bizonyos aspektusait (rendszerint viszonyokat mint pl. kering valami körül) átvisszük a céltartományba.

3. Amikor az ismeretek az egyik tartományból a másikba átkerülnek, általában koherens, integrált, és nem töredékes ismeretek kerülnek átvitelre.

4. Néha azért kerül a tudás átvitelre, mert pragmatikus szempontból vagy valamilyen cél szempontjából fontosnak látszik.

Gick és Holyoak

Olyan történeteket adtak a kísérleti személyeknek, melyek analógok voltak Duncker “sugárzási problémájával”. (Az orvos megpróbál sugárzással eltüntetni egy rosszindulatú daganatot. Nagy intenzitású sugarakat kell használnia, hogy kiirtsa a tumort, ám ezek a sugarak a daganat körüli egészséges szöveteket is megölhetik. Megoldás: Több különböző irányból alacsony intenzitású sugarakat kell küldeni, hogy ezek konvergáljanak a daganaton, és nagy intenzitású sugárrá összeadódva elpusztíthassák azt. Ezt csak 10% választotta. Egy tábornokról szóló történtet adtak a k.sz.-eknek, aki egy erődöt támadott meg. A tábornok nem tudta egész hadseregét felhasználni az erőd bevételére, mert aláaknázták az oda vezető utakat, és ha nagy embercsoportok mentek át az úton, az aknák felrobbantak. Ezért a tábornok kis csoportokra osztotta embereit és különböző utakon küldte őket az erődhöz, hogy ott egyesüljenek. Amikor később megkérdezték őket, hogy fel tudnák-e használni a történetet a sugárzási probléma megoldásában, akkor a konvergáló megoldások aránya 89%-ra ugrott.

Tehát az emberek a probléma kiinduló helyzetét megfeleltetik, az analóg történet megfelelő helyzetének + átviszik a másik tartományba az ismeretet. A k.sz.-ek néha nem veszik észre az analógiát a történetben. Amikor explicit módon nem hívták fel őket a történet felhasználására, gyakran nem vették észre, hogy a történet a probléma szempontjából releváns.

Keane

A k.sz-eknek szemantikailag közeli analóg történetet (a sebészről, aki sugárzással pusztítja el a rákos daganatot), vagy pedig szemantikailag távoli analóg történetet (a tábornok történetét) adtak. Hetenkénti előadáson hallották a történeteket, és néhány nappal később problémamegoldó kísérletben vettek részt. A közeli analógiát sok kísérleti személy spontán módon előhívta (88%), de a távoli analógiát csak nagyon kevesen (12%). Egy olyan történet, amely valahol félúton volt a két szélsőség között (egy tábornok. Aki sugarakkal akart ellenséges rakétákat elpusztítani), közepes előhívási arányokat eredményezett.

Schank

A távoli analógiákon alapuló kreatív tevékenységek azért ritkák, mert az emberek nehezen tudják előhívni a potenciálisan releváns tapasztalatokat a memóriából. Az analógiával foglalkozó kísérletek nagy részét komputációs alapon is modellálták, vagy hagyományos szimbolikus programokkal vagy pedig konnekcionista modellekkel.

A legtöbb jelenlegi elmélet a megfeleltetést az átvitelek megvalósításának fontos előfutáraként fogja fel, a kutatások ugyanakkor azt jelzik, hogy a sikeres transzfer megfeleltetés nélkül is megtörténhet.

A belátásos problémák újraértelmezése

A múltbeli dolgok újrafogalmazása az újabb problémamegoldási kutatások egyik fontos témájává vált, amikor az információfeldolgozási elmélet követői megpróbálták újraértelmezni a korai Gestalt-elméletet.

A kilencpont-probléma újabb vizsgálatai

Weisberg és Alba

Arra céloztak a k.sz-eknek, hogy a négyzeten kívül is rajzolhatják a vonalakat.

Ám még ezzel a segítséggel is csak 20%-uk oldotta meg a feladatot.

A rögzülés a négyzetre csak egy tényező volt a sok közül, mely felelős lehetett a sikertelenségért.

További kísérletekben a probléma egy egyszerűbb változatát használták (négypontos probléma), és konkrét utalások hatását vizsgálták (pl. előre megrajzoltak néhány vonalat, melyek a megoldás felé vezettek). A feladat megoldásához erősen problémaspecifikus tudásra van szükség. Szerintük az eredmény aláásta a “belátás” és a “rögzülés” Gestalt-elképzeléseit.

Többen azonban ellentmondtak ennek a nézetnek (pl: Dominowski, 1981; Ellen, 1982; Lung és Dorninowski, 1985).

A belátás és az újrastrukturálás problématér-felfogása

Ohlsson

A belátást→ úgy tekinti, mint “a probléma megoldásának megértését”, mint ami központi Újrastrukturálás→ olyan folyamat, mely “megváltoztatja az adott helyzetben az inherens cselekvés lehetőségét. A probléma-tér elmélet alapvető elképzelése, hogy az emberek korlátozott kapacitással rendelkező feldolgozók. A probléma megoldásának megtervezésekor ezért van egy korlát, amit “mentális előretekintésnek” neveztek el. Belátás akkor következik be, ha problémamegoldó olyan tudásállapotot ért el, melyből nyilvánvaló a célállapotba vivő lépések terve.

Újrastrukturálást úgy magyarázza, hogy az egy adott tudásállapot újbóli leírása a kísérleti személy reprezentációjában. Ez az újbó1i leírás lehetővé teszi, hogy más operátorokat is használni lehessen (megváltoztatja az adott helyzetben inherens cselekvés lehetőségét), mert egy operátor potenciális alkalmazhatósága a jelen tudásállapot tartalmátó1 függ.

Minden tudásállapothoz tartozik egy “leírási tér”, mely annak az egyetlen tudásállapotnak az összes lehetséges leírását tartalmazza, melyet ismereteink alapján létrehozhatunk.

Tudásállapotot a következő módon írhatjuk újra:

Új tudásállapot

Van valami, ami zajos.

Ez a valami kanári.

Ez a valami madár.

Az ember célja, hogy béke és nyugalom legyen.→ elhessegetés operátor

Keane

Funkcionális rögzítettség jelensége a kétzsinór-problémában. A rögzülés lényege az, hogy a kísérleti személy nem tudja úgy újra leírni a problémahelyzetet, hogy ezeknek a tárgyaknak más tulajdonságaik vannak, olyanok, melyek megoldják a problémát.

A belátás különböző típusai

Sternberg

A belátásnak legalább három különböző formája van.

1. Bizonyos feladatokban a belátás döntően a szelektív kódolástól függ. A probléma megértésekor különbséget kell tennünk a releváns és az irreleváns vonatkozások között. A probléma sikeresen megoldható, ha már kiválasztottuk a kulcsfontosságú információkat.

2. A belátás a szelektív kombinációtól is függhet; vagyis egymással össze nem függő információk leleményes összekapcsolásától valami koherens egészbe.

3. A belátás alapulhat szelektív összevetésen is amikor a “trükk” az, hogy az aktuális információt a múltban szerzett más információkka1 kapcsoljuk össze. Ebben szerepet játszhat az analógia is.

Alapvető bírálat az, hogy a belátás három kategóriája pusztán magas szintű újrafogalmazása azoknak a folyamatoknak, melyeket más kutatásokban már vizsgáltak.

A világ mentális modelljei

A kutatások középpontjában olyan helyzeteket is állítanak, melyekben az emberek saját “naiv elméleteiket” vagy “mentális modelljeiket” használták a világ megértésében.

A mentális modellek→ elméleti konstrukciók, melyeket a viselkedés sokféle aspektusának magyarázatára használtak újszerű problémamegoldási helyzetekben.

1. A mentális modelleket az egyén fizikai rendszerekre vonatkozó elképzelései alkotják, és a rendszer viselkedésének megértésére és az arra vonatkozó előrejelzések megfogalmazására használják.

2. A mentális modellek hiányosak, bizonytalanok, részben még ad hoc jellegűek is lehetnek.

3. A modellek futtathatók, abban az értelemben, hogy szimulálni tudják a fizikai rendszer viselkedését, és vizuális képzelet kísérheti őket.

4. A modellek nem tudományosak; az emberek “babonás” viselkedési mintázatokat mutatnak, még akkor is, ha tudják, hogy ezek szükségtelenek, mert nagyon kevés fizikai erőfeszítésbe kerü1nek, és jelentős mentális erőfeszítést takarítanak meg.

Az otthon fűtésének mentális modelljei

Kempton

Amikor az emberek beállítják az otthonuk fűtését szabá1yozó termosztátot, á1ta1ában két modell közül választanak arra vonatkozóan, hogy a fűtésrendszer hogyan működik: a ” visszacsatolásos modell” vagy a “szelepmodell” közül.

A visszacsatolásos modell

alapján a, termosztát a szoba hőmérsékletének megfelelően kapcsolja ki vagy be a kazánt. Így amikor a szoba tú1 hideg, a termosztát bekapcsolja a kazánt, és amikor már eléggé meleg van, kikapcsolja.

A szelepmodell

alapján a termosztát azt szabá1yozza, hogy a kazán milyen ütemben termel hőt, és nem visszacsatolás alapján működik.

Ak ét modell, eltérő előrejelzéseket kíná1 arró1, hogy a fűtésrendszer hogyan működik, és hogy az energiát hogyan lehet otthonunkban megtakarítani. Technikailag egyikük sem pontos.

Az otthonok fűtésével kapcsolatos példa jól illusztrálja a mentális modellek néhány tulajdonságát.

1. Megmutatják, hogy a fizikai rendszerek milyen sokféle módon működnek.

2. Oly módon futtathatók, amit könnyű elképzelni.

3. Az emberek többszörös modelleket is alkalmazhatnak ugyanazon fizikai rendszer különböző aspektusaira. Kempton két modellt állapított meg, de elismerte, hogy sok ember a kettő valamilyen keverékét használja.

4. A mentális modellek gyakran inherens módon tudománytalanok, abban az értelemben, hogy használóik nem ellenőrzik őket gondosan és nem is vizsgálják felül.

5. A többszörös modellek használata csak az egyik lehetséges módja annak, hogy a viselkedés mentális modelleken alapuló elemzése bonyolultabbá válik. A modellek hirtelen változásokon mehetnek keresztül, attól függően, hogy milyen tudás alapján jöttek létre, és az egyén hogyan fogja fel a konkrét helyzetet. Azzal a lehetóséggel is számolni kell, hogy az emberek ad hoc racionalizációkat is belevihetnek a modellekbe, hogy cselekedeteikre magyarázatot adjanak.

A mozgás naiv modelljei

Ezek a modellek eléggé konzisztensek a különböző egyéneknél és sokféle helyzetben alkalmazhatók, meglepő azonban, hogy mennyire nem konzisztensek a klasszikus fizika alaptörvényeivel. A diagramon egy repülőgép állandó sebességgel repül. A gép magassága is állandó. Egy nagy fémgolyót dobnak ki belőle. A gép tovább folytatja útját, ugyanazzal a sebességgel, ugyanazon a magasságon és ugyanabban az irányban.

Feladat:  Rajzolja meg, hogy a golyó milyen utat követ a kidobástó1kezdve a földetérésig. Hagyja figyelmen kívül a szelet és a légellenállást.

Csak a k.sz.-ek 40%-a rajzolt parabolikus pályát, és nem mindegyikük helyezte a becsapódást a repülőgép alá. A maradék 60% az ábrán mutatott különböző megoldásokat választotta.

McCloskey szerint a válaszokat a mozgás egy olyan egyszerű modellje eredményezi, amit ő lendületelméletnek nevez. A lendületelmélet azt mondja, hogy: (1) amikor egy tárgyat mozgásba hozunk belső erőt vagy “lendületet” adunk a tárgynak, mely a mozgást fenntartja; (2) amozgó tárgy lendülete fokozatosan eltűnik. Ez az a modell, mely a mindennapi életben hasznosnak bizonyult a tárgyak mozgásának hozzávetőleges előrejelzésére. Ám az elmélet nem igaz, és sok helyzetben értelmetlen előrejelzésekhez vezet.

A mentális modellekkel, mint sémákkal kapcsolatos elméleti kérdések

Brewer

A sémák (egy sajátos tartomány elvont tudásszerkezetei) konkrét szituáci6kban valósulnak meg. A sémák és a megvalósult sémák, különböznek a mentális modellektől.

Vannak olyan új szituációk, melyekre nincsenek tartományspecifikus sémáink, mégis meg tudjuk érteni őket, mert vannak viszont általános sémáink az entitások közötti téri, kauzális és intencionális érintkezésről. Vagyis vannak olyan sémáink, melyekről korábban nem tudtuk, hogy kauzália kapcsolat van közöttük.

Ezekben az esetekben sajátos tudásreprezentációkat, mentális modelleket alkotunk.

A problémamegoldás kutatásának értékelése

Produktív vagy reproduktív-e a problémamegoldás?

Gestallt-pszichológusok szerint az emberi problémamegoldás produktív és dinamikus.

Newell és Simon

Azokat az általános problémamegoldási stratégiákat próbálták megtalálni, melyeket az emberek specifikus ismeretek hiányában alkalmaznak egy problémára.

A sakkozáshoz kapcsolódó szakértelem vizsgálataiban ellentétekkel ta1álkoztunk a produktív, értékelő tudás és az álta1ános mintázatok reproduktív emlékezete között.

Az emberi problémamegoldás egyaránt produktív és reproduktív.

Bár az univerzális, gyenge módszerek (mint az eszköz-cél-elemzés) érdekesek és produktívak, az emberi problémamegoldás lényegileg specifikus, a konkrét szituációra vonatkozó heurisztikus ismeretekre támaszkodik.

Szoros értelemben “reproduktív tudás” is, mégsem “pusztán reprodukált tudás” mert hihetetlenül sokféle lehet, és nagyon összetettek azok a mechanizmusok, melyek révén elsajátítjuk ezt a tudást, és nagyon rugalmas módon tudjuk alkalmazni.

A különböző pszichológiai folyamatok, például az analógia, különleges hatással lehetnek a múltbeli tapasztalatok alkalmazására. Ezek a folyamatok azt jelzik, hogy a múltbeli tapasztalatokat nem szükségszerűen valamilyen unalmas, reproduktív módon alkalmazzuk.

Képesek vagyunk szelektív módon megváltoztatni, alakítani múltbeli élményeinket, tisztán fogalmi alapon is, hogy új helyzetekre is alkalmazhatók legyenek.

Ökológiai szempontból érvényes-e a problémamegoldás kutatása?

A problémamegoldási kutatások ökológiai szempontból nem érvényesek, mert csak jól meghatározott, rejtvényszerű problémákat vizsgálnak.

Sokan tettek kísérletet a helyzet kiegyensúlyozására.

Pl: Kezdő- szakértő probléma vizsgálata

Ezek a kutatások kivitték a kognitív pszichológiát a valóságos világba, és hatásukra néhányan úgy érveltek, hogy a mindennapi élet az a kontextus, melyben a kognitív elméleteket ellenőrizni kell.

A mentális modellek kutatása szintén mindennapi helyzetekre irányult.

Problémák:

Tudnunk kell, hogy azok a területek, melyeken a problémamegoldási vizsgálatokat végezték, csak nagyon kis részét alkotják az élet összes olyan területének, melyben az emberek problémákat oldanak meg. A mintául választott területek némileg részlehajláson alapulnak.

Ohlsson

Problémamegoldás kutatásának legnagyobb része az általa technikai tudástartományoknak nevezett területekre koncentrált (pl. a fizikára, a sakkozásra) és nem természetes tudástartományokra.

A tudás-e a kulcs?

A problémamegoldási módszereket aszerint csoportosíthatjuk, hogy mennyi és mennyire specifikus a módszerekben alkalmazott tudás.

1. Az ismeretszegény szituációkban, amikor nagyon kevés a múltbeli tapasztalatunk, az egyetlen használható eljárás az univerzális, gyenge módszerek (pl.az eszköz-cél-elemzés) alkalmazása.

2. Lehet, hogy a probléma viszonylag ismeretlen, de az is lehet, hogy nincsenek specifikus ismereteink a probléma megoldására; az ilyen esetekben általános terveket alkalmazhatunk. Ezek a tervek kisebb alproblémákra bontják le a fő problémát, valamilyen oszd-meg és uralkodj módon.

3. Olyan problémák esetében, melyeket jobban ismerünk specifikus tervekkel, sémákkal rendelkezünk arról, hogy milyen módon kell megoldanunk őket. Ilyenkor megvalósítjuk ezeket a terveket és megoldjuk az összes alproblémát, melyek más megmutatkozó sémákban felbukkannak.

4. Ha a problémamegoldónak nincs specifikus vagy általános terve, akkor specifikus múltbeli tapasztalatokat választ ki és ezek segítségével analogikus alapon oldja meg a problémát.

Túlságosan erőteljesek-e a problémamegoldás elméletei?

A pszichológiai magyarázatnak olyan előrejelzéseket kell tennie, melyek ellenőrizhetők, és ami még fontosabb, cáfolhatók. Ha egy elmélet bármilyen feladatot modellálni tud, még olyanokat is, amelyeket az emberek nyilvánvalóan nem képesek elvégezni, akkor bármilyen bizonyítékot meg is tud magyarázni (sajnos gyakran csak ad hoc módon).

Ez az aggodalom főként azokka1 az elméletekkel kapcsolatban fogalmazható meg, amelyek nagymértékben támaszkodnak a produkciós rendszerekre.

A HA-AKKOR szabályok és a produkciósrendszer-modellek nagyon erőteljes technikák a kognitív folyamatok jellemzésére. Ha szabadon, korlátozás nélkül alkalmazzák őket mindig lehetőség van olyan produkciók létrehozására, melyek bármilyen kognitív feladatot végrehajtanak.

A kognitív architektúrák tulajdonképpen kísérletet jelentenek egy egyesített elmélet megfogalmazására; vagyis ezek az elméletek természetes módon a megismerés sokféle aspektusára vonatkozóan foga1maznak meg előrejelzéseket (a nyelvtől kezdve a problémamegoldáson át egészen az észlelésig).

Bár a jelenleg alka1mazott architektúrák közül sok még messze van ettől a céltó1, és néhányan úgy vélik, hogy az egész vállalkozás kétséges (l. Garner, 1985; Holyoak, 1983), a kutatás általános iránya valóban korlátozza a problémamegoldás elméleteit.

A bajok ellenszere, vélik többen is, a konnekcionista modellekben rejlik, melyek tanulás révén szerzik meg “tudásukat”, és nem az elméletet létrehozó szakember explicit megfogalmazása alapján.

Bizonyos távolságból ez a megoldás vonzónak tűnik, ám a konnekcionista kutatók olyan feltételezéseket fogalmaznak meg a bemeneti és a kimeneti egységek és a hálózat szerkezetének természetéről, melyek azt sugallják, hogy még ez sem a legjobb gyógyír minden bajra.

Azonkívü1, amint Anderson kutatásaiban és Newell SOAR-architektúrájában (1989; Laird, 1987; Rosenbloom és Newell, 1986) láthattuk, az adaptív produkciós rendszerek is képesek a tanulásra.

Share
Go to Top