Kulturális antropológia

Min alapul Malinowski funkcionalizmusa?

0
Share

Kulturális antropológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Balázsi Rózsa

3.) Min alapul Malinowski  funkcionalizmusa?

BRONISLAW MALINOWSKI (1884-1942)-„etnográfusok etnográfusa”

Krakkóban született és nevelkedett művelt nemesi családban. Apja egyetmi professzor volt, ismert szláv filozófus

Élete és munkássága:

fizika-matematika diploma

– Malinowski a nagy terepkutatók egyike

– Naplóját halála után adták ki

– 1908-ban a krakkói egyetemen matematikából és természettudományokból tanult- érdeklődött a néplélektan iránt, Wundt munkáit olvasta

– Akkoriban Anglia volt az antropológia központja, ezért 1910-ben Londonban folytatta tanulmányait, 1916-ban a természettudományok doktora címet szerezte meg

expedíció: 1914-1915, Port Moresby-expedíció: -Trobriand-szigetek         –1915-1916,

Terepmunka módszertanának rendszerbe foglalása:

Terepmunka feltételei:

közvetlen kontaktus a bennszülöttekkel,jelenségekről teljes áttekintés

módszertani követelmények:

1-statisztikai dokumentációs módszer

2-csontváz – lényegtelen részletekkel való kiegészítés

3-érdekes megállapítások rendszerezett írásos anyagba gyűjtése

A terepkutató az embereket egy adott természeti és mesterséges környezet keretei között tevékenykedve figyeli meg, amely hatással van rájuk és amelyet egymással együttműködve átalakítanak.

Művei:

– A család az ausztrál őslakók között (1913)

– A mailu pápuák (1915)

– Az emberi házasság története (2 finn társadalomtudóssal együtt)

– Első angolul publikált könyve: gazdasági antropológiáról

1914-ben terepmunkát végzett Új-Guineában.-Több hónapot töltött a mailuknál. Majd a Trobriand-szigeten maradt. Az I. világháború kitörésekor , ottlétét engedélyezték, így még 2 évig végezte a terepmunkát. Sok munkája ebből az időből származik:

– A Nyugati Pacifikum arogautái (1922)

– Bűn és büntetés a primitív társadalomban (1926)

– A vademberek nemi élete (1929)

– Koralkertek és mágiájuk (1935)

1918-ban visszatért Ausztráliába, kis ideig Melbourne-ben élt, ahol elvette Elise Massaut, az egyetem kémiaprofesszorának lányát. Európába visszatérve tüdőbaja kiújult

-1921-ben kezdett el tanítani a Londoni Egyetem szociológia szakán. – 1924-ben a szociálantropológia docense, 1927-ben az antropológia professzora lett. Hatására a terepmunka mércéje magasabbra került. Sokat utazott külföldön, előadásokat tartott Genfben, Bécsben, Rómában, Oslóban, a nyarakat pedig Dél-Tirolban töltötte.

-1926-ban Amerikában a Kaliforniai Egyetemen tartott előadást, de közben meglátogatta a pueblo indiánokat is. Ezután még kétszer visszahívták az egyetemre, ahol végül DSc címet szerzett. A II. világháború kitörése előtt Amerikába ment gyógykezelésre, majd ott is maradt. 1940-ben vendégprofesszor lett a Yale Egyetemen.ahol 1942-ben nyilvános rendes egyetemi tanárrá nevezték ki , egy előadás közben hunyt el.

Malinowski minden idők legnagyobb terepkutatója volt.

Az általa felállított terepmunka eszmény jóval túlmegy Boas-én. Malinowski megtanulta a trobriandiak nyelvét, közöttük élt és adatait az ő nyelvükön jegyezte fel. Malinowski az antropológia funkcionalizmus egyik megalapítója Funkcionalizmusa biológiai és pszichológiai irányultságú. A funkcionalizmust úgy értelmezte, mint az egyéni szükségletek átalakulását másodlagos társadalmi szükségletekké.

Malinowski funkcionalizmusa azon alapul, amit az ember hét alapvető szükségletének tekint:

  • – táplálkozás
  • – reprodukció
  • – testi kényelem
  • – biztonság
  • – pihenés
  • – mozgás
  • – növekedés

↓Ha ezek közül a szükségletek közül bármelyik kielégítetlen marad, az összhang ideiglenesen felbomlik. Ezek súlyosabb esetei betegséget is okozhatnak.
Az alapvető szükségletek, vágyak, ösztönök és emóciók formájában fejeződnek ki, amelyek arra késztetik az embert, hogy mindegyik szükségletet kielégítse
Amikor azt vizsgáljuk, hogy a testi szükségleteket a kultúra körülményei között hogyan elégítik ki, a testi szükségletekre adott közvetlen válaszrendszereket találunk. Ezek teljes mértékben a csoporttól való függést jelentik. E kulturális válaszok során z emberek nemcsak egymással működnek együtt, hanem az előző generációktól öröklött javak (eredmények, találmányok, eszközök, elméletek) révén is.0

Minden társadalmi intézmény egy szükségletet elégít ki, akárcsak minden kulturális elem.
Malinowski a kultúrát eszköznek tekinti, amely az emberi lények szükségleteire ad választ a bármiféle adaptáció felett álló módon.

MALINOWSKI ÍRÁSA:

A csoport és az egyén a funkcionális elemzésben

Személyiség, szervezet, kultúra

Csoport = egyének gyülekezete

egyén”, a csoport és egymástól való kölcsönös függésük lesz a vezérmotívum, ami végigkíséri a kutatást.

Funkcionalista megközelítésmód: A kulturális jelenségek totalitását az ember és a társadalom elemzéséhez nélkülözhetetlen szükséges háttérnek tekinti.

A funkcionalizmust a kutató a mentális folyamatoknak nem pusztán emocionális és intellektuális oldalaira figyel, hanem amellett érvel, hogy az embert teljes biológiai realitásában kell bevonnunk kulturális elemzésünkbe. A testi szükségleteket, a környezeti hatásokat és az azokra adott válaszokat egymás mellett kell tanulmányoznunk.
A társadalmi kötődések hálózatát
technikai, jogi, szokásbeli és erkölcsi irányelvek és kódok határozzák meg, amelynek az egyes egyének különbözőképp vannak alávetve és amelyek a csoportot egységes egésszé integrálják.

Mivel minden szabályt, minden törzsi hagyományt szavakkal fejeznek ki, a társadalomszervezet megértésének részét képezi a jelképrendszer és a nyelv.
Az emberi organizmus elsődleges, biológiai szükségletei nem elégítődnek ki természetes módon az emberi organizmus és a természeti környezet közvetlen kapcsolata révén. Nemcsak egyén függ a csoporttól, hanem a csoport és annak minden tagja függ az anyagi eszköztár fejlődésétől.
A kultúra instrumentális imperatívuszai:

Az egyéni organizmus biológiai szükségleteit minden kultúrában ki kell elégíteni. Ezekre a szükségletekre kulturális válaszokat kapunk.

Táplálkozás → Élelmezés

Szaporodás → Házasság, család

Testi kényelem → Hajlék, öltözet

Biztonság → Oltalom és védelem

Relaxáció → Játékrendszerek, éjszakai nyugalom

Mozgás → Tevékenységek, kommunikációs rendszerek

Növekedés → Neveltetés és tanulás

A kultúra egy instrumentális realitás,  lehetővé teszi, hogy kielégítse biológiai szükségleteit, mégpedig együttműködés révén, egy átalakított és igényeihez igazított környezetben

a közösségi tevékenység konkrét csoportba – intézménybe – való szerveződése.
Intézmény = Az emberi tevékenységek különböző csoportokba szerveződése.
– univerzális forma, pl. család, nemzetség, törzs, korcsoport, társulás (klub, titkos társaság)

– foglalkozási csoport, pl. mesterség szerinti vagy gazdasági

– hierarchikus státus csoport, pl. egyház- rang- , gazdaság- vagy hatalom szerint

-a szerveződött csop.-amelyek meghatározott célú tevékenységgel kapcsolatosak, és amelyeket különös vonatkozás egyesít arra a környezetre és anyagi apparátusra nézve, amely fölött hatalommal bírnak, intézményeknek nevezzük.

A kultúra körülményei között minden organikus szükséglet kielégítése közvetett, bonyolult módon, kerülő úton történik. Az emberi kultúrának ez a nagy eszközjellege lehetővé tette, hogy az ember a környezetén (fajspecifikus módon) úrrá legyen. Az elsődleges biológiai szükségletek komplex kulturális kielégítése új, másodlagos (származékos) imperatívuszokat kényszerít az emberre.

Nyilvánvaló az eszközök használata, amelyeket folyamatosan újítani kell, illetve a kooperáció, amely minden kulturális tevékenység feltétele.

Mivel a szoros együttműködés hierarchiával jár, konfliktusok alakulnak ki. A viselkedési szabályok ismerete, illetve ezek szankcionálása elengedhetetlen, hogy együttműködő csoportnak irányelvül szolgáljanak. A törvények, szankciók származásos imperatívuszok, amely minden szervezett csoport életében kényszerűen megjelennek.

A csoportok tagságát újítani kell, az anyagi javakat ki kell cserélni. A kulturális rendszerek minden emberi csoportban megtalálhatók, mint a kerülő úton végzett kulturális kielégítés által kikényszerített instrumentális szükségletekre adott válaszok.

Pl.: – Gazdaság: a termelés, elosztás, fogyasztás rendszerei

– Társadalmi ellenőrzés: szervezettség rendszerei

– Nevelés

– Politikai szervezet

Az emberi lények minden közösségben törvénytisztelő tagokká válnak, tisztában vannak a „törzsi” törvényekkel, hagyományos jogrendszerük szabályait követik (nevelési hatások, önérdek megfontolásai, ésszerű együttműködés, áldozatok és előnyök egyensúlya). Annak vizsgálata, hogy a szabályoknak való engedelmességet hogyan vésik az egyénbe élete során, milyen az intézményekbe szervezett életen belüli kölcsönösség. Ez képezi a primitív közösségek jogi rendszerei megfigyelését, elemzésének területét.

A nevelés mindig olyan szervezett csoportokon keresztül megy végbe, amelybe az egyén belekerül.
Az egyén helye a szervezett csoportokban.

1, Család: Olyan közösség, amely a kölcsönös kapcsolat, cselekedet, jog privilégiumok irányelvei szabályoznak, fűznek össze.

2., Faluközösség, városi önkormányzat, horda

3., Törzs: A kollektív védekezés és támadás közös kivitelezésére szerveződik.

A civilizáció előrehaladtával a jog, a nevelés és a gazdaság elkülönül az olyan szervezeti formáktól, mint a család, falu, korcsoport. Ezek a tevékenységek intézményesülnek, specializált hangsúlyt kapnak épületek formájában, mint pl. gyárak, bíróságok, iskolák. Primitívebb csoportoknál is vannak erre való törekvések, pl. varázslók, sámánok, fazekasok, pásztorok, kovácsok, stb. Ezek sokszor speciális jogokkal rendelkeznek, elkülönülten élnek, dolgoznak.
A szimbolizmus kulturális meghatározása

Szimbolizmus = a nyelv prototípusa.

A nyelv az emberi organizmusnak az a módosulása, ami lehetővé teszi a számára, hogy a fiziológiai hajtóerőket kulturális értékké alakítsa át.

Egy eszköz feltalálása, használata után feltételezhetjük a szimbolizmus megszületését.
Pl. a tűz felfedezése, a természettől készen kapott eszköz, mint a bot vagy kő használata. Az eszköz csak akkor válik valódi kulturális elemmé, ha kollektív használata állandósul, s ha a használatot hagyomány útján továbbadják.

A kultúra nem születhetett volna meg a társadalomszervezet, valamiféle eleme nélkül.
A kooperáció olyasféle műveletek végzése során született meg, mint amilyen a tűz meggyújtása és ébrentartása, a tűz hasznosítása élelemkészítés során.

A beépítés és az átadás még egy elemet magában foglal: a érték elismerését.
Az érték elismerése = Egy vágy kielégítésének késleltetett és közvetett mechanizmusa emocionális válasz tárgyává válik.

A szimbolizáció bármely és mindegyik testi szükséglet első késleltetett és közvetett kielégítésével született meg.Az éhség és a nemi vágy, a személyes kényelem és biztonság óhaja egy tárgyra vagy egy folyamatra irányult, erre vivődött át, mely tárgy vagy folyamat testi szükséglet kielégítését célzó közvetett eszköz volt.↓

A fiziológiai késztetésnek ez a másodlagos valóságra való átvitele másodlagos valóságra való átvitele másodlagos jellegű.

A jelek gesztusok, hangok bármelyike szimbolikus jellegű. A szimbolizációnak pontosnak és hatásosnak kell lennie, hogy a kommunikáció maradandó legyen.

Az egyéni adalék és a csoporttevékenység az ismeretek és a hiedelmek esetében
Minden csoport tagjának képeseknek kell lenniük a csoporttársakkal való kommunikációra.
Primitív közösségekben a nyelv kizárólag gyakorlati célokra alkalmazott. A valódi tapasztalatokon és logikus érvelésen alapuló, verbális állításokban megtestesülő emberi tudás elvei még a legalacsonyabb szinten álló primitív népeknél is megtalálhatók.

A tudás minden kulturális tevékenykedés velejárója.

Tudás = Tapasztalatok és elvek összessége, amelyek megnyilvánulnak a nyelvben, tevékenységben, technikákban, szervezett foglalatosságokban. A tudás a fejlődés minden fokán magába foglalja az együttműködés szabályainak és minden társadalmi kötelezettségnek és előjognak az ismeretét.

Az ébredő remények és feltámadó félelmek, szorongások bizonytalan légkörében az embernek szüksége van a stabilitásra, a sikerre és folyamatosságra. A vallás és a mágia kielégítik ezt a szükségletet.

Minden rituális viselkedés (pl. temetés, gyász, szertartás, áldozat, stb.) társadalmi jellegű.
A vallás struktúráját a rítus technikája és az elemi etika szabályai és előírásai alkotják, ezek megszabják az egyén alárendelését a csoport jólétének.

Összefoglalás és végkövetkeztetések

Antropológiai terepmunka és az összehasonlító kultúraelmélet funkcionális megközelítése igazolja, hogy minden egyes lépést tanulmányoznunk kell, egymással párhuzamosan és koordinálva az egyént és a csoportot, illetve viszonyukat.

Funkcionalizmus = Egyéni szükségletek származékos kulturális szükségletekké és imperatívuszokká való átalakításának elmélete.

A társadalom a kondicionáló apparátus kollektív alkalmazásával az egyént kulturális személyiséggé formálja.

Fiziológiai szükségletével, pszichikai folyamataival az egyén minden hagyomány, tevékenység, szervezett viselkedés végső forrása és célja.

Társadalom = Differenciálódott csoportok koordinált együttese.

A társadalomszervezetet intézményekre, azon emberek bizonyos csoportjaira bontva kell elemezni, akiket irányelvek egyesítenek, viselkedési szabályokat követnek, együttműködnek a környezet egy behatárolt részén, s bizonyos szükségletek kielégítésén dolgozik.

Intézmény funkciójaAz intézmény hozzájárul egyrészt a közösség, másrészt az egyes ember származékos és alapvető szükségleteinek kielégítéséhez.Acsalád nélkülözhetetlen a társadalom számára. A társadalmat tagokkal látja el, azokat felneveli és megóvja őket életük korai szakaszán.

De tekintettel kell lenni az egyedekre, saját érzéseikre, működésükre. A lokális csoport egy felosztott terület közös használatának a szervezete, a kollektív védekezés eszköze, elsődleges munkamegosztás közege.

A társadalom részeként, nélkülözhetetlen szerveként működik, de az előnyöket az egyedek egyénileg is élvezik.

Az egyénnek a csoportban játszott szerepét és tagságát a pszichikum, a nevelés, a közös tevékenységek mindegyikéből származó fiziológiai előnyök szemszögéből kell megállapítani.
A törzs és az állam közös politikát valósít meg (háborúban, békében, kereskedelemben). De a törzs vagy állam léte az állampolgárság minőségén múlik, amely az egyénnek a csoport életében való részvételéből származó előnyökből és ahhoz való hozzájárulásaiból adódik.
Csak akkor érthetjük meg a mentális attitűd vagy testi ügyesség okait, ha utalunk az egyén veleszületett organikus organikus tulajdonságaira, illetve azokra a kulturális hatásokra, amelyek azt alakítják. A biológiai szükségletek kulturális imperatívuszokká, kielégítési módokká alakulnak.

Az egyedi organizmusból kiindulva eljutunk az instrumentális és integratív imperatívuszokhoz.↓
Ezeknek minden kultúrában a szervezett tevékenység típusai felelnek meg, mint pl. gazdaság, nevelés, politikai szervezet, jogrendszer, szervezett vallás és mágia és a művészi és rekreációs tevékenység.

– Az integratív tevékenységek mindegyikét csoport végzi (család, nemzetség, kongregáció)

– Az irányelvet dogma, mitológia, szakrális történelem szolgáltatja

– Minden rítus liturgikus apparátussal jár

– A kultúra integratív aspektusai intézményekben (pl. vallásos, mágikus, művészeti, ceremoniális, rekreációs) fejtik ki hatásukat

Intézmények pl. egyház, kongregáció, totemisztikus nemzetség, mágikus vagy sámánisztikus testületek, sportcsapatok, zenészek, táncosok, színészek, stb.

A társadalom és alkotórészei a verbális, szimbolikus hagyomány hordozói.
A kultúra csak akkor marad ép és fejlődőképes, ha fenntartható az egyensúly az egyéni érdek és a társadalmi ellenőrzés között. → Ha ez az egyensúly felbomlik, anarchiához vagy diktatúrához vezet.

Share

Lewis Henry Morgan

0
Share

Kulturális antropológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Balázsi Rózsa

Lewis Henry Morgan az ősi társadalmak fejlődési fokait tanulmányozva azt Mondja, hogy bizonyos eszmék, szenvedélyek és törekvések fokozatosan alakultak ki hét különböző kategóriában. Melyek azok?

Antropológia emberekkel, mint komplex szociális lényekkel foglalkozik, melyek rendelkeznek a beszéd, a gondolkodás és a kultúra képességével.

– tudománya a világon mindenfelé élő emberek életének biológiai és kulturális aspektusainak megértéséről szól. Minden ember azonos alapvető biológiai jellemzőkkel születik, de attól függően, hogy hol nő fel, különböző éghajlattal, ételekkel, nyelvekkel, vallásos képzetekkel stb. találkozik. Az embert azonban nem csak a környezete formálja, hanem az a világ is, ahol él. Az antropológia fő célja megérteni azokat az általános kényszereket, melyek között az emberek élnek, és azokat a különbségeket, melyek nyilvánvalóak az egyes társadalmak és kultúrák között.

Az antropológia témáinak köre óriási. A kutatók manapság a diszciplína egyik vagy másik területére specializálódnak. Néhányan, az úgynevezett fizikai- vagy biológiai antropológusok olyan témákat vizsgálnak, mint például, hogy hogyan fejlődtek az emberek és az emberszabásúak az évezredek, évmilliók során, illetve a genetikus és magatartásbeli kapcsolatunk a főemlősökkel. Mások, akiket szociál- vagy kulturális antropológusoknak hívnak, azt a számtalan módot tanulmányozzák, ahogy a különböző emberek megszervezik önmagukat, hogy biztosítsák a stabil mezőgazdasági termelést vagy a közösségi életet. Vizsgálhatják az embereknek a világ működéséről alkotott elképzeléseit, ahogy azok megjelennek a vallási képzeteikben és gyakorlatukban., az emberek által létrehozott anyagi formákat, mint például a házaik, ruházatuk, kézművességük és művészetük.

1.) Lewis Henry Morgan az ősi társadalmak fejlődési fokait tanulmányozva azt mondja, hogy bizonyos eszmék, szenvedélyek és törekvések fokozatosan alakultak ki hét különböző kategóriában. Lewis Henry Morgan1818-1881
Élete és munkássága:

Lewis H. M. egyike volt a XIX. Század legnagyobb hatású gondolkodóinak,  az antropológia, és a kapitalizmus és a világpolitika jövője szempontjából nézve is.

– meggyőződéses kapitalista volt, az evolúcióról írott műve, ahogy azt Marx és Engels értelmezte,

– keresztény középosztálybeli polgár, ügyvéd és üzletember volt. Az ipari forradalom ugyan érdekelte,de más forradalom bizonyosan nem.
-13 gyermekes, régi massachusettsi-i családból származott, amely nyugatnak ment, New York állam északi részébe

-. Iskoláit kitűnően végezte,  az Union College-be harmadéves hallgatónak vették fel.

– tehetséges szónoknak és vitázónak bizonyult.

– Az egyetemi fokozat megszerzése után 1840-től 4 éven át jogot tanult. Ebben az időszakban kezdte meg az amerikai indiánok,különösen az irokézek egy életen keresztül tartó tanulmányozását.

– Gordiuszi csomó néven titkos társaságot alapított, amelyet az Irokéz Törzsszövetség mintájára szervezett meg. Tagjai éjszaka, tábortűz mellett, eredeti ruhákban tartották megbeszéléseiket. A társaság késŐbb az Irokézek Nagy Rendjé -vé nŐtte ki magát, amelynek kinyilvánított céljai közé tartozott, hogy elmélyedjen az indiánok tanulmányozásában, elŐmozdítsa ügyüket, segítse mővelŐdésüket és védelmezze jogaikat az agresszív és igazságtalan kormányzati politika ellen. 1874-ben, miután sikeresen képviselte érdekeiket a földviták során, Morgant a szeneka törzs tiszteletbeli tagjává választották.
Azt követŐen,hogy ügyvédi vizsgáit letette, három éven keresztül Aurora melletti családi farmjukon dolgozott, mivel gazdasági recesszió és az ügyvédek túl nagy száma miatt New York állam nyugati részén nem tudott munkához jutni.
1851-ben a New York állambeli Rochesterbe költözött és ügyvédi irodát alapított barátjával és volt osztálytársával, George F. Danforth-szal. A vállalkozás rendkívül sikeresnek bizonyult. Még ebben az évben megházasodott és megjelentette a League of the Iroquis (Az irokéz szövetsége) című művét. Ezt tekintik az elsŐ tudományos beszámolónak egy indián néprŐl, s mint néprajzi leírás, ma is mérvadó.
1858-ban Michigan állam északi részébe utazott. Itt tartózkodása alatt kezdett érdeklŐdni a hódok iránt, ami egy évtized kutatásai után, 1868-ban(Az amerikai hód és építményei) című művet eredményezte.
Michiganben azt is felfedezte,hogy az odzsibua indiánok rokonsági rendszere pontosan olyan,mint az irokézeké.

– csaknem 70 törzset tanulmányozott, majd megfogalmazta elméletét, amely szerint egyetlen rokonsági rendszer jellemzŐ az összes észek- amerikai indián törzsre.
-1870-ben adta közre  (Az emberiség konszangvinikus és affinális renszerei) című munkáját. Ez máig alapvetŐ mű és adatgyűjtemény.
Főműve: Az  Ősi társadalom. 1877 E könyvben Morgan a család fejlŐdésérŐl vallott sémáját és az unilineáris leszármazási csoportról készített elemzését adja közre. Morgan utolsó műve a Houses and House-Life of the American Aborigines (Az amerikai bennszülöttek házai és családi élete).

Morgan politikai érdeklődése :konzervatív párti politikusként New York állam parlamentje alsó házának, majd szenátusának tagja volt 1861-1869-ig..
Több irodalmi csoport, (Nemzeti Tudományos Akadémia) és az Amerikai Egyesület a Tudományos Haladásért) tagja volt.

1880-ban Morgan támogatta egy régészeti expedíció szervezését a pueblók vidékére.

1881. decemberében meghalt.Vagyona nagy részét letétbe helyezte azzal a cállal, hogy a Rochesteri Egyetem keretében egy nŐi kollégiumot alapítanak belŐle.
Az ősi társadalom

 

-Az emberi történelem civilizációt megelőző korszakot tárgyalja, hogy miként teszi meg az ember azt a lépést, hogy a társadalmiság útjára lépjen.

-könyve megírásának indítékai, újabb adatokkal kívánja bizonyítani, hogy az emberiség életmódja a történelem hajnalán kezdetleges volt,hogy erkölcse és szellemi képességei tapasztalatainak növekedésével fokozatosan fejlŐdtek és hogy a civilizáció felé vezetŐ úton . – nem karosszék-antropológusok közé,tartozott,személyesen ismerte az általa leírt irokéz, szeneka és más Őshonos népcsoportokat,

-azt gondolta,hogy tudományos kutatás célja a civilizáció folyamatának megragadása, amelyhez az egyes kultúrák esettanulmányszerű leírása csak egy-egy lépcsŐfokot jelent.
-Munkája -evolucionista séma, amely szerint minden evoluciós fokozatnak bizonyos technikai és létfenntartási típus felel meg

-a technikai innovációk megváltoztatják a társadalom homeosztázisát oly módon, hogy szükségszerűvé tszik új szociokulturális jegyek kialakulását az életbenmaradás érdekében

Morgen által elképzelt fejlődési fokok:

1 Létfenntartás – a túlélés érdekében javaj termelése-életbenmaradsáshoz szükséges javak, a technikán keresyztül

2.Társadalomszervezet: a csiráji a vadság korától a  nemzetségektől a politikai társadalmakig

3.Nyelv: a legkezdetlegesebb-egyszótagú- bonyolult nyelvig

4.Család:- a komszangvinikus( vérszerinti leszármazáson alapulo

-az affinális-rokonsági leszármazás

5.Vallás-eszmék fejlődése- nem lehet kielégíté magyarázatot adni, a vadság korában nincs vallás, nincs Isten képzet, a tudás bizonytalan elemeken alapszik

6.Otthoni élet, építkezés- a családformával és az otthoni élet rendjével kapcsolatos: a vadember kunyhótól a -a civilizált ember házáig

7.Tulajdon: eszméje lassan alakult, sok időt vett igénybe, a vadság korában az élelem halmozása után kezdődik az uralomrajutásig

Társadalomszervezeti forma

Minden társadalomszervezeti forma két általános alapformára vezethető vissza.

1 Az idŐben korábbi forma személyekre,s kizárólagosan személyi kapcsolatokra épülés társadalomnak nevezhetŐ.
2 A társadalomszervezet második formája a területen és a magántulajdonon alapszik,s az elŐbbitŐl állam névvel különböztetjük meg.

Létrejött a politikai társadalom,melynek szervezete földterületeken alapszik, s a tulajdonhoz, továbbá a személyekhez való viszonyát a területi kapcsolatok határozzák meg.

A görögök és a rómaiak szellemi képességeinek teljes kifejlŐdése volt szükséges ahhoz, hogy miután már eljutottak a civilizációba, létrehozzák a községet, azaz a démost, s ezzel megalkossák a társadalom szervezetnek azt a második nagy formáját amely a civilizált nemzeteknél napjainkig fennmaradt. Az Ősi társadalomban ez a területen alapuló szervezet ismeretlen volt. Létrejötte választóvonalat jelentett az Ősi és a modern társadalom között.

Az Ősi társadalomban leírtak alapján Morgan véleménye az, hogy az emberiség történetének menete csaknem mindenütt azonos volt, és az értelem tevékenysége is mindenütt egyforma.
A fejlŐdésnek több különbözŐ szakaszát különböztetjük meg egymástól.

A korábbi a vadság ezen belül a vadság alsó, középsŐ és felsŐ foka,

A barbárság és ezen belül is alsó, középsŐ és felsŐ foka. E korszakok mindegyikének más-más kultúrája és többé kevésbé sajátságos és jellegzetes életmódja volt.

A civilizáció állapota-a fonetikus ábécétőé napjainkig
A létfenntartás módjai
A vadság alsó fokán az emberiség eredeti lakóhelyein gyümölcsökön és gyökereken alapuló természetes létfenntartást folytatott. Csak egyetlen találmányról, a nyelvrŐl mondhatjuk el, hogy ebben az idŐben alakult ki.Erőforrások kiaknázása pótlás nélkül.
A vadság középsŐ foka : amikor az emberek a halat veszik magukhoz táplálékként, mely a mesterséges táplálék elsŐ formája, mivel nem lehet fŐzés nélkül fogyasztani, valószínő, hogy a tüzet erre a célra használták. A haltáplálék viszont lehetŐvé tette, hogy az emberiség éghajlattól és helytŐl függetlenítse magát. Raktározni, tárolni
A vadság felsŐ foka: az emberek már liszt tartalmú termesztett növényekkel táplálkoznak. Kialakul a kert mővelés. Amerikában ez az újítás az indiánok letelepülését és a falusi élet kialakulását eredményezte.
Barbárság alsó foka: az emberek már eljutottak arra szintre, hogy hús és tejtáplálékot vegyenek magukhoz.-fazekasság megjelenése, felhalmozás, munkamegosztás, kersekedelem, árucsere
Barbárság középső foka: kialakul a korlátlan élelemtermelés szántóföldi műveléssel. Az emberek ekkor gondolattal elŐször arra, hogy csökkentsék az erdŐterületeket és nagy földdarabokat vonjanak művelés alá. Vas megmúvelése, eszközök tökéletesítése, fegyverek

Barbárság felsőfoka-háziállatok-domesztikáció, kereskedelmni és politikai központok létrejötte
Különféle családi formák alakultak ki:
Vérrokonsági család-konszangvinikus-fivérek és unokahugok csoportházasságán alapuuló
Punauluacsalád-puna uno-megjelenik a közvetlen testvérek közötti házasság tilalma
Pároscsalád-páros család-átmenet a csoport és monogámia között-bármikor megszakítható
Patriarckális család-egy férfinak több felesége is van
Monogám család-egy férfi csak egy nőt vehet el
Az emberi fejlődés mértéke
Ahhoz, hogy az ember elérje a civilizáció állapotát szükséges volt, hogy előbb rendelkezésére álljanak a civilizáció feltételei. Minden den korszakban megtalálható a fejlődés.

Share

Ruth Benedict

0
Share

Kulturális antropológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Balázsi Rózsa

Ruth Benedict  Kulturalis Mintak nevezetű könyve mivel foglalkozik és miért fontos?

Boas-tanítvány;

  • · A kultúra nem véletlenszerűen áll össze!…
  • · viselkedések egységeként jelenik meg a „kultúra mintája”
  • · a kialakult viselkedések a kultúra integrációjának megértését segítik elő
  • · az emberi viselkedés ad magyarázatot egy kultúra létezésére (de ez leegyszerűsítés, mert figyelmen kívül hagyja a kultúrán belüli viselkedésváltozatokat)
  • · az egyén társadalmi viselkedését akarja megérteni, de redukál és szimplikál
  • · kulturális alakzat = egy adott kultúra integrált formában
  • · nem csak „primitív kultúra” van, hanem „primitív kultúrák” léteznek
  • · kulturális relativizmus: minden kultúra több, mint alkotóelemeinek összessége, ezért a kulturális mintákat kell vizsgálni, megérteni csak az integrált kulturális alakzatot lehet.

Más kultúrák megértésének útja:

-a kulturális relativizmus megtanít minden más kultúra tiszteletére®

-ember vagyok, semmi emberi nem idegen tőlem /ókori mondás/.

Etnocentrizmus:

  • ·definíció: egy bármely kultúrával való azonosulás, önmagában pozitív tartalmú, hiszen alapszemélyiségünk jegyeinek kialakulásához nélkülözhetetlen: beleszületés!
  • · De: ha túlzó és negatív megnyilvánulásokra ad okot, elvetendő
  • · Pozitív oldala: szükséges az identitás megléte, így tudjuk megkülönböztetni magunkat másoktól
  • · Negatív oldala: amikor nem arra használjuk identitásunkat, hogy magunkat megerősítsünk, hanem arra, hogy másokat lenézzünk, csak azért, mert „mások” ® a pozitív etnocentrizmus „beteges etnocentrizmussá” válik, melyet „kulturális betegségeknek” foghatunk fel
  • · Patologikus etnocentrizmus: elhomályosult ítélő képesség, egyenes út az előítéletekhez.

A beleszületett kultúra az abszolút mérce, a hasonlítás megkérdőjelezhetetlen alapja.

  • · A kultúrák dinamikus felfogása segít leküzdeni az etnocentrizmus negatív megnyilvánulásait.

A nemzeti karakter vizsgálata:

  • · Az adott kultúra egyes típus-személyiségeinek meghatározása lélektani terminusok segítségével
  • · Az ítéletalkotás kockázatos, mert szubjektív lehet, ezért csak előítéletmentes személyek alkalmasak!
  • · az antropológusok többsége sztereotípiák rabja, ezért objektív eszközökkel kell vizsgálódni (pl. projektív tesztek (éljen az objektivitás!!) vagy véleményeket kutató kérdőívek (ha ezt Hain Feri hallaná…))

Kroeber Kantot idézi, mint a német nemzeti karakter leíróját, és mint követendő példát.

Kant a „népi temperamentumot” a kultúrából és az etnikai eredetből származtatja.

Példák a nemzeti karakter-vizsgálatokra:

  • · Benedict (Japán, Thaiföld)
  • · Mead (Románia, Franciaország, Oroszország)
  • · Lowie (Németország)
  • · Gorer (Amerika)

 

Róheim Géza kritizálta a nemzeti karakterológiákat, hiszen félrevezető, ha bármelyik karaktert dominánsnak kiáltjuk ki, szerinte az ún. nemzetkarakter nem is létezik (végre egy értelmes ember!).

A nemzeti karakter-vizsgálatok értékelése:

hasznos és értékes, bár nincsenek jól kidolgozott vizsgálati technikák; általánosításra ad alapot, sztereotipizál, de mindennek ellenére az antropológia megállapításai rugalmasak és mindig hipotetikusak.

Ruth Fulton Benedict 1887-1948

Az antropológia fogalma:Az antropológia (görög anthroposz “ember” és logosz “tudás/tan”) az “emberről szóló tudomány”. Tágabb értelemben az ember valamennyi sajátságát vizsgáló tudomány, beleértve biológiai adottságait, társadalmi létét, kultúráját.

A kulturális antropológia: az emberi kultúra sajátságait vizsgáló társadalomtudomány. A kultúraalkotó embert állítja kutatásai középpontjába, egyfajta egyetemes kulturológia. Holisztikus (egészre irányuló) kultúra és társadalomfelfogást képvisel. Nem elméleti inkább gyakorlati tudomány.

Történeti partikularizmus:

A XX. század elején Franz Boashoz fűződik. Az antropológiai kutatás súlypontját az egyes, történetileg kialakult kultúrák vizsgálatára, megismerésére helyezi. A kultúrák egyedi sajátosságait hangsúlyozza és tagadja az evolucionista irányzatot. Cáfolja a rasszizmus, a fajelméle tudománytalan állításait. Ezek az irányzatok Charles Darwin természetes szelekció-elvét igyekezték felhasználni az agresszív, területszerzési politikájukhoz.

Az egyvonalú evolucionista irányzat azért vált tarthatatlanná, mert etnocentrikus szemléletmódot tartalmazott és az euro-amerikai civilizációt helyezte a legmagasabb szintre, ehhez hasonlítja  a többi megismert kultúrát. A történeti partikularizmus képviselői úgy tartották, hogy valamennyi emberi kultúra egyenjogú és értékes. A kutatás célja az egyes kultúrák részletes tanulmányozása.

Ruth Benedict élete:

-1887-ben született -gy észak-amerikai farmer család gyermekeként. Édesapját, aki orvos volt két éves korában veszítette el. Édesanyja mindezek ellenére igen jó nevelésben részesítette. Gyermekkori tragédiája – a folyamatos süketülés – miatt megtanult szájról olvasni.

-1909-ben kitűnő eredménnyel végzett a Wassar College-ben, ahol angol irodalmat tanult. Egy évet Európában töltött, majd visszatérve férjhez ment Stanley Benedicthez, aki biokémiát tanított.

Munkássága:

-Igen későn kötelezte el magát az antropológia mellett. 1919-21-ig tanult a New School for Social Research-ön, ahol Franz Boassal nagy hatással volt rá. Szintúgy Robert Lowei munkásága is, akinek kérésére megírta első kiadott dolgozatát a Látomás a síksági indiánok kultúrájában (1922) címűt.

-Első terepmunkáját Alfred Kroeber irányítása alatt végezte a szeránok között, amely nem volt könnyű betegsége miatt. Doktori disszertációját 1923-ban fejezte be A védőszellem fogalma Észak-Amerikában. 1927-ben a pima indiánok között végzett terepmunkát és rájött arra, hogy az egyes indián kultúrák mennyire különböznek egymástól. Ő volt az, aki az emberi személyiségjegyek mintájára megkülönböztette az általa vizsgált törzseket. Természetesen nem a bennük élő emberekre gondolva, hanem magát a törzsi kultúrát értve ez alatt: pueblók-harmonikus, pima indiánok-szélsőségesek. 1934-ben megírta A kulturális minták című könyvét, melyben három primitív civilizáció feltérképezését tűzte ki célul.

A második világháború közeledtével egyre nehezebb volt előteremteni az anyagi lehetőségeket a terepmunkához. Ekkor irta meg legelismertebb könyvét, melyben feldolgozta a rasszizmus történetét.

A terepmunkák csökkenésével az antropológia új megismerését fedezte fel. A mai társadalmakra fordította a hangsúlyt, melyeket interjúk és dokumentumok alapján térképezett fel.

Elsősorban Romániával, Sziámmal, Németországgal és Hollandiával foglalkozott.

-1946-ra befejezte A krizantém és kard című munkáját, mely a japán civilizáció történetének feldolgozása. Emellett kidolgozott egy kézikönyvet, amely az alkalmazott antropológiát mutatta be.Folyamatosan kutatott és tanított egészen az 1948-ban bekövetkezett haláláig.

„A kultúra integrációja”:

Érdeklődésének középpontjában az egyes kultúrák tanulmányozása állt. Franz Boashoz hasonlóan, de azon túlmutatva úgy tartotta, hogy minden kultúra egy integrált egész. Csak önmagában értelmezhető és összehasonlíthatatlan. A fő feladat nem az, hogy minél több kultúrát tanulmányozunk, hanem az egyes kultúrákat minél alaposabban megismerjük.

Kutatási célja a helyi kulturális sajátságok történetének vizsgálata volt, a vizsgált kultúrák egyedi sajátosságait hangsúlyozta. Felismerte, hogy a kulturális viselkedés minden kultúrában eltérő, az ott élő emberek által létrehozott, éppen ezért rendkívül változó.-seyerinte az  eltérő hagyományokat kell kutatni és a különbözőségeket tanulmányozni. „Minden kultúrában  kialakulnak jellegzetes célok, amelyekkel másfajta társadalmak nem feltétlenül rendelkeznek.”1.

A kultúra bizonyos jellegzetességgel bír és ezeket az egyének a jellegzetességeket a neveltetésük folyamán sajátítják el a társadalom tagjai.

Elmélete szerint kultúra több, mint alkotóelemeinek összessége. „részek egyedi elrendeződésének és összekapcsolódásának eredménye, amelyből új entitás keletkezik.”2.  Egy-egy kultúra valamennyi összetevője – például a házasságkötési tradíciók, a bűnelkövetőkhöz való viszony – együttesen adja meg az adott kultúra egységét.

Hangsúlyozza a diffúzió elméletét is, mely szerint a befogadó kultúra sohasem lehet passzív, olyan dolgot vesz át más kultúrából, melyet minden nehézség nélkül be tud illeszteni a saját kultúrájába. Ezt a beépülést egy nem tudatos szelekció előzi meg.

Kiemelten bírálta az összehasonlító antropológiát és Tylor, Morgan és Frazer munkásságát, akik az evolucionista irányzatot képviselték.

Hangsúlyozza, hogy a rekonstrukció nem érhet fel az egykorú megfigyeléssel. Csakis az élő társadalmakat lehet antropológiai szempontból vizsgálni. . Ez az ismeret nem szerezhető meg utólagos boncolás és rekonstrukció segítségével.”5.

Dicséri Malinowski munkásságát, aki „inkább élő és működő elevenségükben kellene tanulmányozni.-Bírálja viszont azért, mert az egyes törzseknél megfigyelt szokásokat nem az adott törzsre értelmezi, hanem általánosítja és az összes primitív kultúrára értelmezi azt.

Ő mutatott rá először, hogy nem a kultúrát, hanem a kultúrákat kell a vizsgálódás középpontjába helyezni.

Áldásosnak tartja a Gestalt-pszichológia munkásságát, mert ők mutatták rá, hogy az egyes észlelés elemzése nem ad magyarázatot az egész érzékelésre.

Összegezve bizonyítható, hogy Ruth Benedict a XX. század elejének egyik legkiemelkedőbb antropológusa volt.-a történeti partikularizmus képviselője, aki maradandó téziseket fektetett le az antropológia történetében.

Ruth Benedict

– is a kulturális mintákkal foglalkozott és azzal, hogyan befolyásolja az emberek viselkedését az adott kultúra. -Azt írja, hogy ez annyira összetett és bonyolult, hogy fölösleges erőlködni egy olyan rendszer kialakításán, amivel az emberiség összes kultúrája leírható. Azért kell éppen a kis népeket, törzseket, falvak lakóit, hagyományőrzőit megfigyelni, mert kicsiben ez a folyamat sokkal jobban megfigyelhető. Tehát nem a kultúra milyensége a lényeg, hiszen a kutatók a primitív kultúrát sem tartják kevesebbnek, hanem a minősége, az integráló ereje, a személyiségjegyek formálásában, az értékek és tiltások, a szokások és minden egyéb közvetítésében játszott szerepe miatt fontos.

Share

Mit nevezünk „potlecs” –nek?

0
Share

Kulturális antropológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Balázsi Rózsa

A potlecs mint a totális szolgáltatások rendszere(Marcel Mauss)

• A primitív társadalmak nem naturális gazdálkodást folytattak.

• Nem egyének, hanem közösségek (nemzetségek, törzsek, családok) kötelezik el magukat kölcsönösen, cserélnek és szerződnek

• A cseretárgyak nem kizárólag gazdaságilag hasznos dolgok (javak, értékek, ingóságok és ingatlanok), hanem udvariassági aktusok, lakomák, ritusok, asszonyok, gyerekek, táncok, ünnepek, vásárok, amelyeknek csak egy mozzanata az üzletkötés

• Önként követik őket, jóllehet betartásuk szigorúan kötelező.

A potlecs sokkal több, mint jogi jelenség: azon jelenségek egyike, amelyre ráillik a totális rendszer elnevezés, vallási, mitológiai, sámánisztikus, gazdasági jellegű. Az adás kötelezettsége a potlecs lényege: egy főnöknek potlecst kell adnia magáért, fiáért, lányáért, vejéért és a halottakért. A törzse, faluja, családja előtt csak akkor őrzi meg tekintélyét, rangját a főnökök közt, ha bizonyítja, hogy a vagyon és a szellemek kedvelik őt, ezért elkölti, szétosztja.

Az elfogadás kötelezettsége nem kevésbé kényszerítő, az embernek nincs joga visszautasítania potlecset, az ajándékot. Aki úgy viselkedik, az kimutatja, hogy fél a viszonzástól, fél, hogy lelapított marad, míg nem viszonozhat. Elvben minden ajándékot elfogadnak és megdicsérnek, aki ajándékot kap, az nem csupán részesül egy dologban, hanem elfogad egy kihívást, és azért fogadta el, mert biztos abban, hogy viszonozni tudja, és ezzel mintegy biztosítja, hogy nem egyenlőtlen.

A viszonzás kötelezettsége maga a potlecs. Normális körülmények közt a potlecset kamatostól kell megadni, ez 30%-tól 100%-ig terjedhet. A potlecs során cserélt dologban van egy olyan hatóerő, ami az ajándékokat körforgásra készteti. Az emberiségnek egy viszonylag gazdag, többleteket felhalmozni tudó része képes, tud és tudott jelentős dolgokat cserélni más formákban és más okokból, mint amit mi ismerünk és elfogadunk.

Végkövetkeztetésként a társadalmak annyiban fejlődtek, amennyiben tagjaik képesek voltak szilárd kapcsolatok létrehozásában. Az ajándékozás és az őt kísérő ünnepélyesség, körülményesség pompa, rituális köntösbe bujtatása a kapcsolatteremtést szorgalmazta és biztosította, amelynek talaján kialakulhattak „igazi” szerződések.

A potlecs alapelvei továbbéltek más társadalmak ősi jogában és társadalmában.

Potlecs:

  • A Potlecs jelentése: táplálni és fogyasztani
  • Totális szolgáltatást is jelent

Cserélt ajándékok és a viszonzási kötelezettség (Polinézia)

  • Itt hiányzik az ellenszolgáltatás uzsorareje. De a viszonzás elmulasztása maga után vonja a „mana”, vagy mint a kínaiak mondják az „arc elvesztését”.

Ajándékozott dolog szelleme

Minden szigorúan személyes jellegű tulajdonnak van egy „hauja”, egy szellemi hatalma.

  • A Potlecs a kapott ajándék viszonzásának, a szolgáltatás nyújtás és az elfogadás kötelezettségét foglalja magában.

A három kötelezettség: adni, kapni, viszonozni:

  • Az adás kötelezettsége a Potlecs lényege
  • Az elfogadás kötelezettsége nem kevésbé kényszerítő
  • A viszonzás kötelezettsége maga a Potlecs

A dolgok ereje:

A Potlecs során cserélt dolgokban van egy olyan hatóerő, ami az ajándékokat körforgásra kényszeríti, arra, hogy adják és viszonozzák őket.

Az ajándékozás

  • Lévi-Strauss: a rokonság rendszere; incesztus-tilalom, exogámia: nem biológiai, hanem társadalmi-kulturális konstrukció
  • Malinowski: kula
  • Mauss: potlecs

A kula (Malinowski)

  • a mitológiában gyökerezik, hagyományos jogrend támogatja, és mágikus rítusok veszik körül. Minden lényeges ügylete nyilvános és szertartásos; meghatározott szabályok szerint bonyolódik le:
  • periodikusan, előre elhatározott időpontokban, és meghatározott kereskedelmi útvonalakon bonyolódik
  • olyan rögzített és állandó partneri státuson alapul, amely több ezer egyént köt párosával össze. Ez a partnerség élethosszig tartó viszony, amely különféle kölcsönös előjogokat és kötelezettségeket foglal magába, és egy sajátos, törzsek közötti viszonyt hoz léte óriási méretekben.
  • gazdaságilag a hitel egy specifikus formáján alapul, amely magas szintű kölcsönös bizalmat és kereskedelmi tisztességet tételez fel,
  • nem folyik semmiféle szükséglet nyomása alatt, mivel fő célja olyan javak cseréje, amelyeknek nincs semmi gyakorlati haszna.

KULA:

  • lényege- egyszerű ügylet (két díszítésre szánt cikk végeláthatatlanul ismétlődő cseréje)
  • nagy törzsek közötti viszonyrendszer
  • nagy területet és népességet egyesít a kölcsönös kötelességek és pontos szabályok alapján
  • félig kereskedelmi és szertartásos csere
  • önmaga kedvéért létezik
  • birtoklás iránt való vágyakozás kielégítője
  • az elcserélt értékek egyenlősége nélkülözhetetlen
  • a kula vagyontárgyak és használati cikkek cseréje, így gazdasági intézmény

kereskedelmi ügyletek szabályai:

-kula ügyletek csak meghatározott partnerek között

-karperecek és kagylófüzérek mindig saját útirányukat követik a gyűrűn, soha nem cserélik őket visszafelé (soha nem állnak meg)

-kulához kapcsolódó másodlagos tevékenységek:

expedíció esetén: előkészületek

– csónakok építése

– felszerelés előkészítése

– élelmiszer ellátás biztosítása

– vállalkozás időpontjának, szervezeti felépítésének rögzítése

-közönséges kereskedés (szigetről szigetre való csere- használati tárgyak)

egyes területeken temetési szertartások, előkészületi tabuk, mágikus rítusok:

– csónak építése közben (csónak gyors, biztonságos legyen)

– hajózás veszélyeinek elhárítása

– igazi kula mágia (a partner lelkére)

Share

Lewis Henry Morgan

0
Share

Kulturális antropológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Lewis Henry Morgan az ősi társadalmak fejlődési fokait tanulmányozva azt mondja, hogy bizonyos eszmék, szenvedélyek és törekvések fokozatosan alakultak ki hét különböző kategóriában. Melyek azok?

A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy bizonyos eszmék, szenvedélyek és törekvések fokozatosan alakulnak ki, és folyamatos fejlődésen mennek keresztül. A legfontosabbak ezek közül úgy általánosíthatók, mint azoknak a sajátos eszméknek a fejleményei, amelyekkel külön-külön kapcsolatban állnak. A tanulmányokat és felfedezéseket figyelmen kívül hagyva ezek a következők:

I. Lét fenntartás
II. Társadalomszervezet
III. Nyelv
IV. Család
V. Vallás
VI. Otthoni élet és építkezés
VII. Tulajdon

A létfenntartási javak termelését fokozták és tökéletesítették a különböző egymást nagy időközökben követő tehcnikai vívmányok, amelyek a találmányokkal és felfedezésekkel többé-kevésbé közvetlen kapcsolatban állottak.

A társadalomszervezet csíráját a vadság korában a nemzetségi szervezetben kell keresnünk, majd e csíra változó alakjait ennek az intézménynek egyre fejlettebb formáin keresztül egészen a politikai társadalom kialakulásáig nyomon kell követnünk.

Az emberi beszéd a legkezdetlegesebb és legegyszerűbb kifejezési formákból fejlődhetett ki. A taglejtés- vagy jelbeszédnek, amint erre már Lucretius is rámutatott, meg kell előznie a tagolt beszédet ugyanúgy, ahogyan a gondolkodás is a beszéd előtt tart. Az egyszótagú nyelv megelőzte a többszótagút, amint ez ugyancsak korábbi a konkrét szavakból álló nyelvnél. Az emberi értelem tudatos törekvés nélkül pusztán azzal hozta létre a tagolt beszédet, hogy hasznosította a magánhangzókat.

A családot illetően megállapíthatjuk, hogy fejlődési fokozatai a konszangvinikus és affinális rokonság rendszereiben, valamint a házassági szokásokban mutatkoznak meg; ezek együttes vizsgálata teszi lehetővé, hogy a család fejlődését több, egymás után következő formán keresztül nyomon követhessük.

A vallásos eszmék fejlődésének kutatásánál olyan, e tárgy természetéből következő nehézségekkel kell számolnunk, hogy a vallást talán sohasem fogjuk teljesen kielégítően megmagyarázni. A vallás olyan mélyre eresztette gyökeeit az ember képzeletvilágába és érzelmeibe, tehát a tudásnak olyan bizonytalan elemein alapszik, hogy nincsen primitív vallás, amely ne groteszk módon és bizonyos fokig érthetetlenként jelenne meg előttünk. Ez a téma csak annyiban tartozik a munkánkhoz, amennyiben fejtegetéseinket alkalmilag kiegészíti.

Az építészet, mivel a családformával és az otthoni élet rendjével szoros kapcsolatban áll, megközelítően teljes képet nyújt arról a fejlődésről, amely a vadság kora és a civilizáció között ment végbe. Fejlődését a vadember kunyhójától a civilizált nemzetek kiscsaládjának házáig követhetjük nyomon, s változó formáiból megismerhetjük azokat a láncszemeket, amelyek a fejlődési sor kezdetét a végponttal összekötik.

A tulajdon eszméje lassan alakult ki az emberi elmében, kialakulásának folyamata mérhetetlen időt vett igénybe. Első ízben a vadság korában formálódott ki, s ennek a korszaknak, valamint a barbárság korszakának minden tapasztalatára szükség volt, hogy csírája kifejlődhessék, és az emberi szellem elkészüljön arra, hogy magát a tulajdon korlátozó befolyásának alávesse. A tulajdonnak, mint minden érzelmet felülmúló szenvedélynek az uralomra jutása jelzi a civilizáció kezdetét. Az emberiség nem csupán a civilizációt késleltető akadályokat küzdötte le, de általa sikerült létrehozni a területen és a magántulajdonon alapuló politikai társadalmat is. Az olyan kritikai vizsgálat, amely a tulajdon eszméjének a fejlődésével foglalkoznék, az emberi szellem történetének sok szempontjából leginkább figyelemre méltó területére vonatkozó tudásunk alapjait vetné meg.

Forrás: Paul Bohannan – Mark Glazer: Mérföldkövek a kulturális antropológiában (tanulmányi útmutató – CD)

http://en.wikipedia.org/wiki/Lewis_H._Morgan

www.freeweb.hu/ekfkomm/tanegyseg/altkommelm/kiseloadas/ositars.doc

Share
Go to Top