Pszichodiagnosztika

A teszthűségmeghatározása, típusa

0
Share

Pszichodiagnosztika, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Hochbauer Jenő által kidolgozva

4 tétel A teszthűség meghatározása, típusai

  • a megbízhatóság : a mérés stabilitására, konzisztenciájára utal. Ismételt mérések esetén nem kapunk-e eltérő  eredményeket ugyanarra a személyre vagy csoportra vonatkozóan.

– a megbízhatóságot úgy tudjuk ellenőrizni , ha a mérést teljesen vagy részlegesen megismételjük.

– a teszt esetében ez az eljárás az ismételt mérés reliabilitás. Az újrafelvétel történhet napok, hetek, hónapok múlva.

amennyiben feltételezzük, hogy a mért vonás stabil, akkor az ismételt eljárás alkalmával is közel azonos értéket kell adnia. Pl. ha valaki átlagon felül teljesít egy intelligencia teszten, és az ismételt mérés alkalmával nem ezt a teljesítményt kapjuk, akkor az első mérés megbízhatósága kétségesé válhat.

  • a megbízhatóság belső vonatkozását a tesztfejlesztés során  az itemek jósági mutatója, a tétel öszponzszám korreláció és a felezéses megbízhatóság eljárás adja.

– Az item olyan feladat, kérdés vagy állítás amely operacionalizálja a vizsgált jellemzőt.

Két stratégia által lehet megtenni:1. elméleti úton (eddigi ismeretek segítségével határozzák meg a konstruktumot, felállítva a teszt tételeit), 2. tapasztalati út ( empirikus adatok felhasználásával)

– Itemanalízis és szelekció során a fejlesztési minta segítségével, megtörténik annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az egyes itemek hogyan működnek. A item „jósága” meghatározza, hogy mely tételek maradjanak és melyek nem. Ezt meghatározza az itemek differenciáló ereje (mennyire különbözteti meg a válaszadókat ) és konzisztenciája ( egy itemtől elvárt elméleti rendeltetés, mennyire jelentkezik a válaszokban)

– A konzisztencia mutatója a: tétel összpontszám korreláció haegy tételre vonatkozó pontszám nem korrelál a teszt összpontszámával, akkor nem ugyanazt méri mint a többi tétel.

– A konzisztencia ellenőrzésének másik módja a: felezéses megbízhatóság kiszámítása. A páros és páratlan tételszámok mentén két csoportra osztott tételek közötti korrelációnak a fokát jelenti.

 

Share

Anamnézis és exploráció

0
Share

Pszichodiagnosztika, 8. tétel, pszichológia távoktatás

Hochbauer Jenő által kidolgozva

8 tétel Anamnézis és Exploráció

  • Fogalmak

–          Anamnézis:  – jelenti a vizsgált jelenség előzményeinek tisztázása – azokat az adatszerűen sűrített tényelőzményeket foglalja magába, amelyek a v.sz. eddigi életpályájának legdöntőbb momentumait jelentik.

–     Exploráció:  – a jelen élethelyzetekre vonatkozik, azokra  amelyek a múltban gyökereznek és/vagy a jövőre is hatással vannak.

– a v.sz. helyzetét szeretnénk megérteni, hogy Ő milyen módón éli meg a környezetéből érkező hatásokat.

– olyan társalgás jellegű irányított kikérdezés, amely az anamnesztikus adatokra visszakérdez, visszatér.

A kettő által jön létre a folyamatfeltárás, állapot megállapítás, célmegjelölés, és módozatkijelölés

  • Az anamnézis felhasználása, jelentősége

A pszichológiai vizsgálatok kiindulópontja, a pillanati vizsgálat eredményeket segíti beilleszteni abba a fejlődésmenetbe amelyben a v.sz. pszichés sajátosságai kialakultak

–     Anamnesztikus adatok felvétele egyetlen vizsgálat esetében sem nélkülözhető

–     Egyik célja, hogy megteremtse a pszichológus és a vizsgált személy közötti kontaktust. Ennek fontossága, hogy minden pszichológiai vizsgálatok eredményessége a v. sz. részéről nagyfokú együttműködési készséget feltételez

  • Az anamnézis és az explorácio felvételének technikája

–     Esetenként egymástól igen erőteljesen különbözőek lehetnek.

–     A munka p. ban elterjedt megoldás az anamnesztikus adatok kérdőív formájában felvenni. Hátránya, hogy sok értékes információ elvész, hacsak nem követi egyéni exploráció.

–     A kérdőív jellegű anamnésztikus adatgyűjtést célszerű adatcsoportokba rendezni. Pl.: azonosító adatok,családi viszonyokra vonatkozó adatok, képzettségre és munkahelhyre vonatkozó adatok.

–     A kérdéscsoportok kidolgozása függ a : vizsgálat céljától, hogy milyen társadalmi rétegből kerülnek ki a v.sz.ek

–     A mennyiben szóbeli formában történik az anamnézis és az exploráció egybeolvad, így beszélünk az összevont exploratív jellegű anamnesztikus beszélgetésről.

–     Összevont exploratív jellegű anamnesztikusbeszélgetés követelményei és technikái:

– sajátos egyoldalú, a v.sz. számára ellenállással terhelt kommunikációt jelent, ezért a kikérdezővel szemben jelentős követelményeket támaszt:

– az explorációs helyzet ingerforrás jelent a kikérdező számára is. Kontrollált viselkedést igényel részéről ami lehetővé kell tennie a: pártatlan, előítélet nélküli, elfogulatlan viselkedést.

– követelmény, hogy tudjon hallgatni és rendelkezzen nagyfokú empátiával.

– nem lehet kihallgatás jellegű, ez növelné a v.sz.-ben a „jó válasz” keresését.

– a beszélgetést elősegíti a jól megválasztott környezet: kényelmes bútorok, intimitás.

– a kérdezés (kérdések) módja: megfeleljen a kikérdezett intellektusával, világosak és egyértelműeknek kell lenniük (zártnak) de egyben elég nyitottak is, lehetőséget hagyva az egyéni válaszlehetőségre.

– tudjon rákérdezni, az ex. kezdetén közömbös érzelmi töltéssel nem bíró kérdéseket. Amennyiben a v.sz. szabadon szeretne beszélgetni, akkor hagyni kell, ez alapot teremt a későbbi kényes kérdésekre.

– tematikai irányítottság: az exploratív kikérdezés nem terjedhet ki az egész életútra, hanem erősen irányított, a vizsgálat céljától nem érintettekre nem terjed ki. Ezt úgy lehet elérni, hogy a kérdéseket kronológiai sorrendben tesszük fel (könnyebb átlátni az összefüggéseket) ,valamint a célszerűen és átgondoltan megszerkesztett explorációs kérdőív segíthet.

– a kikérdezőnek kell eldöntenie, hogy egyes kérdéseknél milyen mélységekig megy bele, a válasz normálnak minősíthető vagy gócjellegű.

– közlések jelentéstartalma: a kikérdezőnek semlegesítenie kell magát a saját személyéből kiinduló közlések jelentéstartalmánál. Fontos a metakommunikációs jelek szerepének integrálása a közlések jelentéstartalmának megítélésénél. Jelentéstartalmak eltérhetnek egymástól annak függvényében, hogy milyen eseménykeretben vannak, a v.sz. adottságaitól, személyiségétől, érzelmi töltetségtől függnek. A kikérdezőnek a közléseket racionalizálni kell (értelmezni, felismerni, keretbe foglalni)

Share

A tesztelés etikai kérdései

0
Share

Pszichodiagnosztika, 6. tétel, pszichológia távoktatás

Hochbauer Jenő által kidolgozva

6 tétel A TESZTELÉS ETIKAI PROBLÉMÁI

  • Peterson és Nisenholz szerint a tesztelés etikus voltához öt alapvető problémát kell figyelembe venni:

1.a személy egyediségének értékelése, figyelembe kell venni az individualitást

2.az eljárásoknak figyelembe kell venniük a személyeken belüli és közötti különbségeket

3.a v.sz. részéről személyes részvételt igényel, ez már önmagában is hatást gyakorol a részvevőkre.

4.minden tesztnek van egy bizonyos mértékű hibalehetősége, amit a diagnózis felállítása során figyelembe kell venni.

5.ha a teszteredmények alapvetően negatív avagy pozitív következményei lehetnek további eszközök alkalmazása szükséges

  • Hogyan kezelheti a vizsgálatvezető ezeket a problémákat? Fischer:

1.nem kell szorítkozni a puszta teszteredményekhez, ki kell egészíteni viselkedés megfigyeléssel

2.kontextust kell nyújtani a mérésnek. Fizikai környezet, a hely, a vizsgálatvezetőnek a klienshez való viszonya, az összegyűjtött adatok részét kell képezniük.

3.más vizsgálatvezetővel való közreműködés.

4.a kliensre a vizsgálat hatást gyakorol, eljárásokkal segíteni kell a kliensnek ezek meghaladását

5.figyelembe kell venni, hogy a körülmények nem mindig engednek meg egy teljes felmérést.

  • A vizsgálatvezetők képzettségének problematikája

– Anastasi szerint biztosítani kell, hogy a teszteket csak megfelelően képzett személyek végezhessék. A pszichológusoknak fel kell ismerniük az alkalmazott technikát és képességeik határait

– A tesztek jellegétől függően változhat a pszichológus kompetenciája. Rorschach teszt intenzív képzést igényel. A szakmai elhívatást vizsgáló tesztek kevés képzést igényel.

– A legtöbb ország jogszabályban szabályozza a p. szakmai kompetenciát.

  • Engedélyezési törvények és szakmai etikai kódex

– Az engedélyek funkciója annak a megelőzése, hogy a tesztek képzetlen kezekben kerüljenek.

– Odafigyelést igényelnek a vizsgálatban közvetve bevont személyek: tanárok, tanácsadók.

– A tesztelt személyeknek is nagy szerepük van a visszaélések elkerülésében: információkat kell szerezniük a tesztekről, és arról, hogy azok miként gyakorolnak hatást a dőntésükre.

  • A pszichológus és a tesztelt személy kapcsolata

– A tesztelt személyek sebezhetően érezhetik magukat, mivel úgy tekintenek a pszichológusra mint olyan személyre akinek az emberi viselkedés feletti kontroll erejével rendelkezik.

– A tesztek olyan problémát vetnek fel, amely érzékenyen érinthetik a tesztelt személyt. Ezek akár hosszan tartó érzelmeket is kiválthatnak (harag,félelem)

  • A tesztelésben szerepet játszott tényezők

– A pszichológusnak meg kell értenie a tesztelési folyamatot, tudnia kell, hogy a tesztek csak mintázzák a viselkedést és nem fednek fel közvetlen módon vonásokat vagy képességeket. Csak olyan tesztet szabad használni ami a szakirodalomban dokumentáltan megbízható és valid.

– A tesztek során nyújtott teljesítmény olyan tényezőktől is függhet, amelyek torzításokat eredményeznek. Az eredmények soha nem értelmezhetőek elszigetelten, hanem a viselkedéssel és az eset történetével együtt kell megtenni.

  • A pszichológia tesztek hatékony eszközei az egyén értékelésében, de nagy körültekintést igényel.

– Pszichometriai szempontból a tesztek nagyfokú variációt mutatnak, nagymértékben változhat a közöttük lévő megfelelés mértéke.

– A tesztek alkalmazásának szempontjából, nagymértékben függ a felhasználó ismereteitől. Ez a tesztek értékének szempontjából akadályozó tényező lehet.

– A p. tesztekre vonatkozó irodalom nagy, de sok közülük nem éri el a megfelelő szintet. A p. tesztek értékének növelése érdekében ezeket ki kéne gyomlálni.

Share

A teszttorzítás

2
Share

Pszichodiagnosztika, 5. tétel, pszichológia távoktatás

Hochbauer Jenő által kidolgozva

5 tétel A TESZTTORZÍTÁS

  • Torzítás és méltányosság

– Teszt alkalmasságának fontos feltétele a méltányosság. Individuális nézőpontból méltánytalanságról akkor beszélünk, amikor egy személyről rossz döntést hozunk teszteredményei alapján.

– Nagy a rossz döntések valószínűsége amikor a teszteredmények a vágási pont közelébe esnek. Pl. 5-ös osztályzatot a 60 százalékban teljesítet teszteredmény jelenti, de valakinek 59 százalékra sikerült.

– Pl. Ha egy vizsgázó előzőleg átnéz egy sorozat lehetséges vizsgatémát, amelyek ezután nem jelennek meg a vizsga anyagában, az alacsony osztályzatot a szerencse hiányának fogja tartani és nem a vizsgáztató méltánytalanságának, pedig az utóbbi sem tekinthető kizártnak.

– A rossz teszteredményeket, az emberek általában elfogadják a szerencse hiányának mindaddig, amíg az beilleszkedik a szociális egyezmények rendszerébe.

– Szintén nagy az individuális méltánytalanság, amikor a személy olyan itemekkel találkozik amelyek a kiválasztás szempontjából nem relevánsak (alacsony növésűek kizárása)

– Csoport hovatartozás problémája: egy tesztet torzító jellegűnek nevezzük, ha az adott tesztelési eljárás méltánytalan a személyek egy jól meghatározott csoportjára nézve.

  • A teszttorzítás formái:

1. A teszttétel (item) torzítás

– Torzítás forrása a tesztet alkotó itemek szintjén keresendő. Felismerése és korrigálása egyszerű. Legtöbbször a nyelvvel kapcsolatos itemtorzítások lépnek fel.

A teszttorzítás felismerése:

– A teszttétel torzítás ellenőrzésének legegyszerűbb módja, a szóban forgó csoportokon függetlenül elvégzett itemanalizise. Létrejön a csoportra jellemző ál-struktúra(nők/férfiak, stb. ).Ezt követően mindegyik teszttétel nehézségi foka összehasonlításra kerül a csoportok között. Amennyiben ennek aránya lényegesen különbözik a két csoport között az adott itemen változtatásokat kell eszközölni, vagy kiiktatni a tesztből.

– Az ellenőrzésre statisztikai teszteket is alkalmazhatunk. Ennek legegyszerűbb módja a kétszempontú variáciaanalizis, ahol a nehézségi fok/teljesítési arány képezi a függő változót.

– Az itemtorzítás statisztikai megállapítására használt módszer a két csoportra kiszámított biszeriális korrelációs együtthatók összehasonlítása az adott teszttételen elért pontérték és a teszt össz-pontértéke között.

– Sértő jellegű teszttételek:

– Látványosan sértő itemeket ki kell zárni. A teszttételek sértő volta változhat az adott kultúra elvárásai szerint is.

2.    A belső teszttorzítás

– Akkor beszélünk, amikor két csoport tesztjén elért átlageredménye között különbség mutatkozik. Ebben az esetben a teszt reliabilitása különböző lehet a két csoportra nézve, vagy csoportkülönbségek lehetnek a teszt validitásában .Pl. angol nyelvű ismeretteszt két csoportnál. Az egyik angol anyanyelvűekből áll, a másik kevésbé ismeri az angolt.

– A belső torzítás sok esetben a kritérium torzulásnak tulajdonítható. Pl. érettségin elért eredmények torzítanak a kisvárosi iskolából származók javára, az egyetemi felvételi rendszerben alkalmazott pontozásnál.

– Számos statisztikai modell ismeretes a belső teszttorzítás kiküszöbölésére: eltérő vágási pontok módszere, másik a kvóták alkalmazása

3.   Külső teszttorzítás

– A teszt alkalmazásából származnak, de a teszt önmagában nem torzító hatású.

– Pl. a csoportok kiválasztása aránytalanul történt az egyik javára.

– A torzításoknak ez a formája gyakoribb a szelekciós gyakorlatban és a szociális deprivációval hozható kapcsolatban.Pl alacsony státuszú családokból származó gyerekek, akiknek az alacsonyabb eredmény ennek tudható be.

– Külső teszttorzítás és az ideológia

– Két olyan elméleti felfogás van akik elvetik a külső teszttorzítás fogalmát:

– szocióbiológusok: az eltérő eredmények genetikai különbségeknek tulajdonítható

– szélsőséges jobboldali politikai gondolkozásmód: a kulturközi  különbségeket nem tekintik zavaróaknak.

 

Share

A validitás meghatározása, típusai és mérésének eljárásai

0
Share

Pszichodiagnosztika, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Hochbauer Jenő által kidolgozva

A validitás meghatározása, típusai és mérésének eljárásai

– A tesztek validitása (érvényessége)  azt mutatja meg, hogy az adott mérőeszköz valóban azt méri-e, amire létrehozták

– Azt, hogy egy teszt vagy skála ténylegesen az adott mérendő tulajdonságot méri-e, nem tekinthetjük eleve adottnak, és csak érvényességvizsgálatok fényében állíthatjuk.

  • Látszatérvényesség vagy felszíni érvényesség

– Arra utal, hogy a mérőeszköz ránézésre, látszatra azt a konstruktumot méri-e, aminek a mérésére szánták, vagyis jónak tűnik-e .

– A látszatérvényesség tesztelése során, egy kisebb mintán történik a mérő eszköz kipróbálása, abból a célból ,hogy feltérképezzék, mennyire találják a résztvevők az eljárást világosnak,érthetőnek, a feladatokra nézve valósághűnek.

– Ennek haszna: hogy az emberek  könnyebben válaszolnak a ránézésre is érvényes tételekre, növeli a tesztkitöltési motivációt  együttműködési hajlandóságát.

– Nem tűnik jónak a teszt amennyiben irrelevánsnak, helytelennek vagy a kontextus szempontjából nem felel meg a vizsgálati személyek hátterének, ilyenkor a vizsgálati személyek hajlandóságát csökkenti, ellenállást vagy legalábbis ellenérzést fog tanúsítani a teszt kitöltésével kapcsolatban.

-A látszatérvényesség és a mér eszköz valódi érvényessége között ugyanakkor nem feltétlenül kell pozitív kapcsolatnak lennie. Bizonyos esetekben kifejezetten a látszatérvényesség minimalizálása lehet a célravezető . Pl. munkahelyi kiválasztási helyzetekben vagy felvételi szituációkban, ahol éppen az a cél, hogy elrejtsük a kérdőívet kitöltők elől a tesztelés igazi célját.

  • Tartalmi érvényesség

-Az  érvényesség legátfogóbb szintje. Ez az egyetlen elméletorientált érvényesítési eljárás, a többi validálási módszer empirikus megalapozottságú és korrelációs elemzésen alapul.

– a fogalmi érvényesség vizsgálata során a mérés tárgyát képező pszichológiai fogalmat definiálva teszünk kísérletet a teszt vagy skála tartalmi vonatkozásainak tisztázására. Vagyis a fogalmi konstruktum mérése során a legfontosabb az, hogy magának a konstruktumnak a tartalmi univerzumát, illetve annak határait definiáljuk, és ezzel meghatározzuk, hogy mi is tartozik bele ebbe a fogalmi keretbe.

– tág értelemben a tartalmi validitás a mindent magába foglaló fogalom.

– szűk értelemben arra utal, hogy a kérdések lefedik-e a vizsgált konstrukumot. Erre csak akkor lehet választ kapni, ha meghatároztuk a konstruktum tartalmának univerzumát. ( 4 osztályos matematikai képesség felmérés – meghatározni, hogy milyen matematikai műveleteket kell ismernie egy 4-ik osztályosnak)

  • Prediktív érvényesség

– A teszteredmény alapján előrejelzünk valamely más, a mért tulajdonsággal összefüggő egyéb teljesítményt vagy tulajdonságot, ami jövőbeni kriteriumként szolgál.

– Pl. ha a tesztteljesítmény alapján egy speciális  munkakörre kiválasztott személy ténylegesen beválik, akkor a kiválasztásnál alkalmazott teszt predikatív validitása alátámasztást nyert.

  • Egyezéses érvényesség

– Olyan kritériumot alkalmaz amely egy másik ugyanazt a konstruktumot mérő, már igazolt mérőeszközzel való korreláció. ( Pl. akik magas pontszámot érnek el egy újonnan kifejlesztett depresszió skálán, ugyan csak magas pontszámot érnek el, egy régebbi depi skálán is)

– külső kritérium lehet Pl. egy szakértői vélemény(intelligenciateszten a legmagasabb pontszámot elért gyereket a tanár is annak tartja) vagy valamilyen viselkedés(kresz teszten magas pontot elért eredményt a forgalomban is kiváló)

  • Konvergens érvényesség

– kapcsolatot keresünk egy más eljárás keretében használt, a szóban forgó  konstruktummal asszociálható jellemzőt mér.

– azt vizsgálja, hogy az új mérőeszközön nyert eredmények, milyen mértékben egyeznek meg egy már érvényesített mérőeszközön nyert eredménnyel.

– Külső kritériumként egy olyan tesztet is használhatunk, ami nem teljesen ugyanannak a dolognak a mérésére fejlesztettek ki, de ahhoz valami módon kapcsolódó jellemző mérését célozza. Amennyiben egyidejűleg mindkét tesztet vagy skálát felvesszük a vizsgálati személyekkel, akkor a két mérés együtt járását a konvergens validitás bizonyítékának tekintjük.

  • Diszkriminációs érvényesség

–  a konvergens validitás párja, itt azt vizsgáljuk, hogy a szóban forgó mérési dimenzió valóban jól elkülönül-e minden más, nem rokon teszt és skála mérési értékeitől.

–  itt  az szolgál az érvényesség igazolása melletti bizonyítékként, ha egyáltalán nem vagy csak kifejezetten alacsony szint együttjárást tapasztalunk a tesztek pontszámai között. Ezáltal igazoljuk a skála függetlenségét olyan jellemzőktől vagy tulajdonságoktól, amiknek nem lehet köze az általunk mért dimenzióhoz.

– Pl. ha azt találjuk, hogy az önbecsülést vizsgáló teszt szorosan korrelál az iskolai teljesítménnyel, akkor felmerülhet hogy egy másik tulajdonság áll a háttérbe: pl. az intelligencia Ha nem akkor fennáll a diszkriminációs érvényesség.

Share

A teszt fő és mellékkritériumainak leírása

0
Share

Pszichodiagnosztika, 2. tétel, pszichológia távoktatás

Hochbauer Jenő által kidolgozva

  • Korrelációs stratégia

Olyan kutatások, amelyekben a természetesen előforduló változók együtt járását vizsgálja anélkül, hogy a változókat befolyásolná. Cél az együtt járás mértékének, okainak a feltárása.  Viszonylag gyorsan és nagy számban elvégezhető, objektív és erősen kvantitatív. Statisztikailag értelmezhető és feldolgozható. A korrelációs stratégia keretében illeszkedő módszerek: a teszt, a kérdőív, a skálák, strukturált interjú, beavatkozás mentes vizsgálatok, tartalomelemzés, strukturált megfigyelés

– Általános jellemzői (alkalmazhatóság): feltáró-leíró-predikatív jellegű, heterogén populáció, előre meghatározott változók együtt járását vizsgálja, közvetlenül nehezen megfigyelhető, kísérletileg nem manipulálható változókra irányul.

  • A pszichológiai teszteket olyan standardizált eljárásoknak, amelyek egy adott időpontban történt viselkedés mintavételei. A pszichológiai teszteken elért eredményeket a meghatározott kiértékelési eljárás segítségével mennyiségi jellemzőkké, pontszámokká alakítjuk, amelyből a megfelelő normák felhasználásával az egyén általános reakcióira, illetve személyiségére következtetünk.

Gregory  alapján a tesztek legfontosabb jellemzőinek a következőket tartjuk:

1. standardizált eljárás,

2. a teljes viselkedésrepertoár egyes jellemzőit egy adott időpontban vizsgálja,

3. pontozást és osztályozást teszt lehetővé,

4. normák állnak rendelkezésre,

5. általános reakciók és a viselkedés bejóslására alkalmas.

Mivel számos különböz pszichológiai teszt létezik, így a fenti jellemzők némelyike sokszor csak részben teljesül.

1. Standardizált eljárás: a tesztelés folyamatának legfontosabb jellemzője az, hogy a felvétel és a kiértékelés egységesített, standardizált. Ez a feltétel  biztosítéka annak, hogy a teszteredményeket nem befolyásolja számottevően a felmérést vagy a kiértékelést végző személye, szakmai kompetenciája, vagy más külső tényező(pl. megvilágítás, zaj).Egyben a tesztkitöltés instrukciója befolyásolja a vizsgálati személy válaszait. A szóbeli instrukció hanghordozása, sebessége, a vizsgálatvezető arcmimikája és a testtartása mind olyan jellemzők, amelyek befolyásolhatják a felmért személy tesztválaszait. Az ilyen és az ehhez hasonló hibák kiküszöbölésére a mérőeszköz kézikönyve pontos útbaigazítást ad a felvétel és a kiértékelés módjáról. Egy tudományos igénnyel kialakított pszichológiai teszt esetében tehát teljesen mindegy, hogy ki és hol végzi a vizsgálatot, a kapott eredménynek azonos válaszok esetén meg kell egyeznie.

2. A teljes viselkedésrepertoár egyes jellemzőit egy adott időpontban vizsgálja: az emberi reakciók sokféléségéből csak néhány fontosabb jellemzőt kiemelve próbál meg következtetéseket levonni. Ez a jellegzetesség a biológiai tesztek többségénél is megfigyelhető : pl. vér- vagy szövetvizsgálat. A számolási készség felmérésére példáulhasználhatunk olyan tesztet, ami néhány összeadást, kivonást és egymást követő számsorozatok hiányzó elemeinek folytatását tartalmazza (pl. 3, 6, 9 ). A pszichológiai teszt segítségével néhány feladat megoldása során mutatottteljesítményből következtethetünk az általános számolási készségre. Az alkalmazott feladat  nem tartalmazza a számolási készség összes jellemzőjét. A fentiekhez hasonlóan járunk el, amikor például az agresszió felmérésére kidolgozott önjellemző kérdőívet töltetjük ki a vizsgált személlyel. Azolyan állításokra adott válaszok, mint például a Nehezen tudok úrrá lenni az ingerültségemen vagy a Ha valaki állandóan zaklatja az embert, azt jól orrba kell vágni csak néhány viselkedéses reakciót tárnak fel, amelyekből az elért pontszámok segítségével következtetünk az agresszió mértékére.

3. Pontozást és osztályozást teszt lehetővé: A tesztek segítségével egy adott pszichológiai jellemző kvantifikálható, vagyis a kitöltők teljesítményéhez pontszám vagy kategória rendelhető. Itt érdemes megjegyeznünk a tesztelés Thorndike a tesztelés axiómája: Bármi, ami létezik, valamilyen mennyiségben van jelen. Ezt az állítást McCall  később a következőképpen finomította: Aminek mennyisége van, az mérhető.

A teszten elért pontszámok minden esetben hordoznak mérési hibát, amit a pszichometria a következő egyenlettel szoktak kifejezni: X=T+e Az X a megfigyelhet pontszámot jelenti, amitteszteredmények esetén kapunk. A T az angol True score elnevezésre utal, ami a valódi pontszámot jelenti, míg az e a mérés hibáját (error).

4. Normák állnak rendelkezésre: Egy adott személy teszteredményeinek kiértékelését leggyakrabban a normákhoz viszonyítva interpretálhatjuk. Ezeket normaalapúteszteknek szoktuk nevezni. A normákat általában nagyszámú reprezentatív mintán alakítják ki. A mérőeszköz normáinak előállítását standardizációnak nevezzük. A vizsgálati személy teljesítményét általában a nemének és az életkori csoportjának megfelelő standard minta normáihoz hasonlítják. Ez a feltétel nem minden tesztnél teljesül. Akadnak olyan kritériumalapú tesztek, melyekben a kiértékelés során nem a normához viszonyítunk, hanem meghatározott kritérium teljesülését várjuk el. Ilyen kritérium lehet például egy agyvérzést kapott személy beszédfunkcióinak helyreállítása egy adott szintre, vagy egy gyermek figyelmi teljesítményének alakulása a maximális pontszámhoz képest.

5. Általános reakciók és a viselkedés bejóslására alkalmas: A teszten elért eredményből nemcsak az aktuális állapotra és nemcsak azokra a jellemzőkre vagyunk kíváncsiak, amit a teszt tartalmazott, hanem sok esetben a személy olyan általános reakcióira és viselkedésére következtetünk, amire a teszt közvetlenül nem kérdez rá. Ez a jellegzetesség a projektív teszteknél a legnyilvánvalóbb. pl. a Szondi-teszt, amelyben a vizsgálati személynek 48 ösztönbeteg egyén arcképéről készült fényképből kell kiválasztania 6 sorozatban a két legszimpatikusabb, illetve a két legellenszenvesebb képet. Szondi szerint  a vizsgálati személy belső törekvéseire, késztetéseire és szándékaira vagy éppen kóros állapotára következtethetünk. Ahhoz, hogy egy teszteredményből ilyen messzemenő következetést vonjunk le, szükség van a felmért változó és a következtetésként megfogalmazott személyiségjellemző kapcsolatának empirikus mintán történő vizsgálatára. Az aktuális állapotot tükröző teszteredményből azt próbáljuk bejósolni, hogy a személy milyen jövőbeni teljesítményt fog elérni.

Share

A teszt meghatározásai és típusai

0
Share

Pszichodiagnosztika, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Hochbauer Jenő által kidolgozva

  • A teszt meghatározásai:

1. fogalmi keret:

– Tesztelésen általában egy adott jellemző felmérésére irányul, amely előre megtervezett, módszeres információgyűjtést jelent.

– A pszichológiai tesztelés az a folyamat, amikor egy adott pszichés jellemzőt próbálunk feltárni. (pl. intellektuális képesség, szorongás)

2. p. tesztelés és mérés

–  A mérés egy átfogó több forrásból származó ( tesztelés, interjú esetleírás, mefigyelés) információk összevetését jelenti. Szubjektív következtetéseket is tartalmazhat.

–  A tesztelés, olyan folyamat, amelyben a pszichológiai változók felmérését a viselkedésben megnyilvánuló jellemzők objektív feltárására korlátozza. Egyetlen forrásból származó adatgyűjtést jelent.

3. a teszt meghatározása:

A teszt a viselkedés megfigyelésének és leírásának szisztematikus eljárása, ahol a  leírás a numerikus skála vagy meghatározott kategória segítségével történik

– A szisztematikusság: a vizsgáló az információgyűjtés alkalmával, ugyanazokat a módszereket alkalmazza és ugyanabban, vagy hasonló helyzetekben végzi.

– A teszt állhat egy darabból: a részek eredményeit mellőzzük, mihelyt az egészet megkapjuk, vagy: a tesztek részeredményeit értelmezés céljából tovább elemezzük.

– A teszt lehet csoportos vagy egyéni. Az egyéni lehetővé teszi a reakciók megfigyelését, és lehetővé teszi, hogy egy meghatározatlan választ kövessen.

– Standardizálás: a tesztanyag és a kiértékelés szabályai úgy vannak meghatározva, hogy eltérő időben és helyen kapott eredmények nagyjából megfelelnek.

– A tesztnek objektívnek kell lennie: különböző megfigyelők által végzet vizsgálatnak ugyanazt a beszámolót adja.

  • A teszt pszichometriás és nem pszichometriás felosztás szerinti tipusai

– A legfőbb ellentét  a standardizálás és az objektivitás mértékében van. A pszichometriás teszteknél nagyon nagy fokú, a teljesítményt számokban fejezi ki.

A pszichometriás megközelítés előnyösebb amikor egy meghatározott kérdésre kell válaszolni, a nem pszichometriás tesztelő nem elégszik meg a numerikus ábrázolással, hanem arra kíváncsi, hogy a személy hogyan fejezi ki képességeit, milyen hibákat követ el.

– A pszichmetriás tesztelés zárt végű, míg a nem p.m. nyílt végű. Az előbbi esetben meghatározott válaszok állnak rendelkezésre, a kiértékelés egy meghatározott pontozás alapján történik a kiértékelés. Az utóbbinál a feladat kevésbé meghatározott, a szabad válasz lehetősége fennáll. Ily módón kapott információk rendszertelenek de tartalmaznak olyan információkat is amit egy ellenőrző jegyzék figyelmen hagy.

– Leginkább a p.metriás felmérés jellemzőin keresztül lehet megközelíteni a különbözőségeket. A legtöbb teszt p.metriás bizonyos szempontból míg másból nem.

Jellemzők:

1. A feladat meghatározottsága: összefügg a feladat struktúrájával. Egy feladat akkor struktúrált, amikor mindenki egyformán értelmezi, egy pontos választ kapunk egy feltett kérdésre. Beszélhetünk: választó-feleletes és felépített-feleletes struktúráról.

– választó-feleletes: a tesztelést strukturáltabbá teszi, a p.metriás tesztek jellemzője. Meghatározott merev pontozási eljárást hordozz, az eredménnyel foglalkozik nem az eljárással. A változók előzetesen ki vannak pontosan dolgozva ettől eltérni nem lehet,a  pontozás könnyű.

– felépített-feleletes: szabad válaszoló tesztet jelent, a döntés hajlékonyságát, szubjektivitását jelenti, az eljárás is előtérbe kerül.

2. Érvényesség: a p.metriás tesztek hitelességüket az értelmezésre helyezik, amelyet egy olyan szabály szerint végeznek, amely egy előzetes csoport statisztikai adataira támaszkodnak, numerikus előrejelzést érvényesít. A nem p.metrikus megközelítés kevésbé foglalkozik a formális érvényességgel, az értelmező validitását követeli meg.

– A p.metriás tesztelés arra törekszik, hogy a méréseket technikai eljárásokká csökkentsék, ezzel csökkentve a professzionista pszichológus szükségességét. A tesztelőt egy kiszámíthatatlan eszköznek tekinti. A nem p.metriás megközelítés ezzel szemben a tesztelőt nélkülözhetetlennek tartja. Nem tagadja a hibák veszélyeit, de fontosnak tartja azokat a jelentéseket amit a p. személye hozzá rendel.

  • Maximális teljesítmény és tipikus válasz szerinti felosztás

– Maximális teljesítmény: a teszt célja, hogy a személy a legjobb teljesítményt érjen el. Általános képességeket mérő teszteket,  és körülhatárolt próbasorozatokat (mechanikai jártasságba való alkalmasság, ujj ügyesség) értünk alatta.

– Tipikus válasz: méréseI fedi a személyiség bizonyos oldalait, a szokásokat, és a jellemet.

  • kiértékelés módja szerinti felosztás

– standardizált és nem standardizált:standardizált tesztek esetében a teszteredmények kiértékelése a reprezentatív mintán elvégzett vizsgálatok normáival való összevetés alapján történik A nem standardizált tesztek a legtöbb esetben olyan információt hordoznak, amit nem szükséges más személyek teljesítményéhez hasonlítani.

–  egyéni és csoportos. Az egyéni tesztelés során egyszerre egyetlen személy felmérése történik: pl. a Wechsler A csoportos tesztelés során egyszerre több személy felmérése történik: pl. írásbeli felvételi vizsga.

–  időkeretei alapján  speed és powertesztek: A speed tesztek esetében a kitöltés gyorsasága számít, míg a power-tesztek esetében az elért teljesítmény, függetlenül attól, hogy az egyén mennyi ideig foglalkozott a kitöltéssel.

–  pontozás módjára vonatkozóan objektív és nem objektív. Objektív pontozás esetében a kiértékelés algoritmusa, a pontszámok kiszámítása pontos standard eljárás szerint történik: pl. egyszer papír-ceruza tesztek. A nem objektív pontozású tesztek esetében az elért teljesítmény pontozása meglehetősen szubjektív, függ az értékel személyt l: pl. az írásbeli vizsga esszékérdéseinek pontozása.

–  feladatok végrehajtása szerint: verbális és cselekvésesfeladatokat. A verbális feladatok megoldása során a vizsgálati személy szóban közli a válaszait, míg a cselekvésen alapuló feladatok esetében a megoldást valamilyen tevékenység elvégzése jelenti

–  tesztek tartalma szerint többféle dichotóm elkülönítés is létezik. A legismertebbek a kognitív és affektív, valamint képesség- és teljesítménytesztekszerinti felosztások. A kognitív tesztek a mentális képességek felmérését szolgálják, míg az affektív tesztek a vizsgált személy véleményének és érzéseinek feltárására irányulnak

A kognitív teszteket tovább bonthatjuk képesség- és teljesítménytesztekre: A képességtesztekazt próbálják bejósolni, hogy a vizsgált személy tanulási készségei milyenek, mit tud majd elérni gyakorlás után, az elsajátított készségeit hogyan tudja majd az új problémák megoldásában hasznosítani. A teljesítményteszteket elsődlegesen arra tervezik, hogy a már elsajátított készségeket felmérjék

  • A p. tesztek típusai (kutatási szempontból):
    1. Objektív tesztek

A vizsgált változók egyértelműek, jók vagy rosszak . A változók maximális fokát szeretnék felderíteni. Különböző szempontok figyelembe vételével kategorizálni lehet a teszteket:

– Képesség és teljesítmény tesztek. Nehezen szeparálható tesztkategóriák, mivel a képességek is csak valamilyen teljesítmény által válik mérhetővé. Az első esetben a vizsgálódás középpontjában valamilyen képesség áll, független bármilyen tanulási folyamatoktól.  A teljesítményteszteknél a vizsgálódás középpontjában egy meghatározott tanulási folyamatban beágyazott teljesítményt van.

– Az időtényező szempontjából megkülönböztetünk: időnyomásos és mentes teszteket. Az előbbinél egyszerű feladatokat kell megoldani, de az időnyomás alatt a pontok szóródnak.

– A válaszok szerint: verbális és performációs tesztek. A másodiknál valamilyen cselekvéses megnyilvánulások formájában keletkeznek a válaszok.

– A teszt összetettsége alapján: egyszerű, rövid vagy altesztekből ( tesztbattériák) álló tesztek.

– a célzott populáció szerint: egészséges, vagy sérült emberek számára összeállított tesztek.

2.   Személyiségtesztek

Önjellemző kérdőíveket és skálákat jelent. A vizsgált személy önmagát jellemzi, a kérdőíveken lévő kijelentéseket önmagára vonatkoztatja. A kérdéssor egy vagy több tulajdonság mérésére szolgálhat.

– Projektív tesztek: a személyiség tudattalan motivációi és elhárító mechanizmusai direkt módón, rákérdezéssel nem fedhetőek fel, ezért kerülőútra van szükségünk. A megoldás, ha a tesztek elemei nehezen értelmezhető ingerekkel szembesítik a vizsgálati személyt. Ezáltal az értelmezésben a tudattalan mechanizmusok által determinált valódi  reagálási módokat vetítjük ki a külső ingerre.

– Önjellemző kérdőívek:  a vonások által megmagyarázható a viselkedés, de ezek az adott helyzetben nem egyforma súllyal érvényesülnek.

Share
Go to Top