Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; UPopPlugin has a deprecated constructor in /home/personalizatepro/pszichologia.szeszterke.ro/wp-content/plugins/maxblogpress-unblockable-popup/maxblogpress_unblockable_popup.php on line 41

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; UPop has a deprecated constructor in /home/personalizatepro/pszichologia.szeszterke.ro/wp-content/plugins/maxblogpress-unblockable-popup/mup-lib/include/mup.cls.php on line 14
Pszichológia kidolgozott tételek | Személyiségpszichológia

Személyiségpszichológia

A pszichotikusság két tényezős elmélete – Claridge

0
Share

Személyiségpszichológia, 16. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Garda Ildikó

Eysenck lényegesen kevesebb figyelmet szentelt az általa a személyiség harmadik dimenziójaként megnevezett pszichoticizmusidegrendszeri háttérfolyamatainak leírására, mint a másik 2 dimenzióra.

Úgy gondolta, hogy ennek a kifejezetten patológiás folyamatnak a hátterében szintén öröklött biológiai tényezők húzódnak meg, amelyek azonban még feltáratlanok. A pszichoticizmus dimenziójához modelljében olyan tulajdonságok tartoznak mint például a mások iránti érzéketlenség, a szociális elvárásokkal való szembehelyezkedés, az egocentrikusság, az impulzivitás, az agresszivitás és az érzelmi hidegség.

Mindenesetre a két szupervonás – a neuroticizmus és extraverzió-introverzió – mellett a személyiség harmadik fő vonásának – a pszichoticizmus – leírásával vált teljessé Eysenck személyiségteóriája (rövidítése: PEN), amit a személyiség háromfaktoros elméletének is neveznek (Three Giants)

Az Eysenck által leírt pszichotikusság dimenziójának vizsgálatát a későbbiekben Gordon Claridge (1967-től) folytatta kutatásaiban. Claridge a pszichotikusság oki hátterében az agyi, idegrendszeri folyamatok szerveződésének hibáját tételezte fel. Elsősorban a skizofrénia és a kreativitás kérdését vizsgálta, az általa leírt un. „laza gondolkodást” ugyanis a skizoid személyeknél és a kreatív művészeknél találta meg. Két-tényezős rendszerében szerepel az 1. alap-arousal (TAS) – és 2. egy kontrolláló, szűrő és integráló rendszer (AMR), melyek között normál esetben egy homeosztatikus (egyensúlyt fenntartó) kölcsönös szabályozás áll fenn. (Így például az aktivációs szint túlzott növekedésekor a szűrőrendszer fokozott működése lép életbe, ami visszahat az aktivációs szint normalizálódása felé.) Aktív pszichózisoknál a 2. kontrolláló rendszer (AMR) hatékonysága gyengül, aminek következtében az alap-aktivációs szint megnövekedik, és a viselkedésben irrelevancia jelentkezik figyelmi és gondolkodási zavarokkal. A retardált pszichózis esetében éppen a túlzott szabályozás hibája jelenik meg, a szelektív szűrő erősödésével perceptuális beszűkülés és rigiditás (a gondolkodás merevsége) jön létre.

pszichologia.btk.pte.hu/letolt/temperamentum.doc

16. tétel: A pszichotikusság két-tényezős elmélete (Claridge)

n      az Eysenck által leírt pszichotikusság dimenziójának vizsgálatát a későbbiekben Gordon Claridge (1967-től) folytatta kutatásaiban

n      oki hátterében az agyi, idegrendszeri folyamatok szerveződésének hibáját tételezte fel

n      a skizofrénia és a kreativitás kérdését vizsgálta, az általa leírt un. „laza gondolkodást” ugyanis a szkizoid személyeknél és a kreatív művészeknél találta meg

n      Két-tényezős rendszerében szerepel:

¨     1. alap-arousal (TAS)

¨     2. egy kontrolláló, szűrő és integráló rendszer (AMR)

¨     ezek között normál esetben egy homeosztatikus (egyensúlyt fenntartó) kölcsönös szabályozás áll fenn

n      az aktivációs szint túlzott növekedésekor a szűrőrendszer fokozott működése lép életbe, ami visszahat az aktivációs szint normalizálódása felé

n      Aktív pszichózisoknál a 2. kontrolláló rendszer (AMR) hatékonysága gyengül, aminek következtében az alap-aktivációs szint megnövekedik, és a viselkedésben irrelevancia jelentkezik figyelmi és gondolkodási zavarokkal

n      A retardált pszichózis esetében éppen a túlzott szabályozás hibája jelenik meg, a szelektív szűrő erősödésével perceptuális beszűkülés és rigiditás (a gondolkodás merevsége) jön létre

Forrás:  szpszi_eloadas05_2008.ppt

http://en.wikipedia.org/wiki/Gordon_Claridge

 

Share

A szenzoros élménykeresés elmélete (Zuckerman)

0
Share

Személyiségpszichológia, 17. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Garda Ildikó

A szenzoros élménykeresés fogalma Marvin Zuckerman (1971) nevéhez fűződik, aki az emberek új és szokatlan, izgalmas, kihívást vagy kalandot jelentő élmények keresésére irányuló hajlamát értette alatta. Ezen dimenzió egyik végén vannak azok, akik jobban szeretik, ha mindig a megszokott környezetükben lehetnek, nem érik őket váratlan események, míg a másik végén a szenzoros élménykeresők, akik állandóan változatos és gyakran arousalszintet emelő élményeket keresnek.

 

A szenzoros élménykeresők általában hedonisták, akik örömet keresnek. Gyógyíthatatlan optimizmusuk hiteti el velük, hogy a kockázatos aktivitás több örömöt, mint fájdalmat fog hozni, és emiatt emlékeztetnek Gray impulzív (extravertált) személyeire, akik a jutalom jelzéseire érzékenyek és a büntetés jelzéseit nem veszik komolyan.” (Marvin Zuckerman)

 

Eysenck extraverzió – és pszichotikuság dimenzióival is összefüggésbe hozható a Marvin Zuckerman által leírt szenzoros élménykeresés dimenziója. A szenzoros élménykeresés impulzusa a személy új, izgalmas, változatos ingerek iránti igényét mutatja. Az új és új ingerek állandó, aktív keresése és átélése az arousal szint megemelkedésével jár együtt (például kockázatos sporttevékenység, szabadidős időtöltések mint  pl. budgee  jumping, stb. esetében), mely viselkedés az eysencki extraverzió dimenziójának oki magyarázatához fűzhető. Zuckerman szerint azonban az élménykeresésnek ez a fajtája inkább a pszichoticizmushoz, pontosabban a pszichopátiához köthető, mivel a személy ebben az esetben nem képes a saját viselkedés gátlására (impulzív késztetéseinek csökkentésére) a szociális beilleszkedés érdekében. Zuckerman a személyiség-dimenzió pontosabb meghatározására ezért az impulzív szocializálatlan élménykeresés kifejezést vezette be. Zuckerman az élménykeresés biológiai magyarázatában az orientációs reakcióra épít, ami a váratlan inger megjelenésekor megnöveli a szenzoros (érzékelési) bemenetet és az inger feldolgozásának lehetőségét, szemben a védekező válaszreakcióval, ami az inger elutasítására irányul. A szenzoros élménykereső személyre az orientációs reakció lesz a jellemző. Biokémiai megközelítésben a szenzáció-kereső viselkedés az agyban megtalálható két biokémiai anyag – az un. monoamino-oxidaze nevű enzim és az endorfinok – szintjével fordított összefüggésben van, mivel mindkét anyag csökkenti a központi idegrendszer aktivitását, vagyis a viselkedéses szinten az új ingerek keresését.

Zuckerman kutatásai a modern temperamentum elméletekhez vezetnek el bennünket, melyek a temperamentum létrejöttének oki hátterében valamilyen biológiai, biokémiai folyamatot feltételeznek.

Forrás: pszichologia.btk.pte.hu/letolt/temperamentum.doc

17. tétel: A szenzoros élménykeresés elmélete (Zuckerman)

n      A szenzoros depriváció és az arousal

n      A szenzoros élménykeresés impulzusa a személy új, izgalmas, változatos ingerek iránti igényét mutatja. Az új és új ingerek állandó, aktív keresése és átélése az arousal szint megemelkedésével jár együtt

n      szenzoros élménykeresők: gyorsabban vezetnek autót, kockázatkeresés, gyakrabban nyúlnak alkoholhoz és drogokhoz, extrém sportok, szexuálisan aktívabbak és tapasztaltabbak ==> a szokatlant keresik, nem az intenzitást

n      a szenzoros élménykeresők: augmentátorok, válasznövelők

n      alacsony szenzoros élménykeresés: reduktorok

n      a szenzoros élménykeresők jól működnek túlingerléses helyzetben, kevésbé megterhelő helyzetekben mánia vagy antiszociális viselkedés

n      alacsony élménykeresők jól működnek stabil élethelyzetekben, extrém szituációkban blokkolnak

Forrás: szpszi_eloadas05_2008.ppt

Share

A Big Five elmélet

0
Share

Személyiségpszichológia, 25. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Garda Ildikó

A vonáselméletek harmadik nagy csoportja – amely elég széleskörű konszenzus lehetőségét kínálja – a “Nagy Ötök”, vagy angolul a “Big Five” elméletek.


Ennek az elméletcsoportnak a lényege, hogy a fellelhető személyiségjellemzők faktoranalitikus rendezése, több független forrás szerint is öt faktorcsoportba sorolható. Igaz, hogy ezek az elméletek a faktorok számával jól egyeznek, de sok vitát szül a faktorok tartalma és elnevezése.

A személyiség öt nagy faktorát, különböző szerzők különbözőképpen nevezték. Az elméletalkotók a konszenzus keresése közben arra jutottak, hogy van néhány nagy jelentőségű tulajdonság-együttes, amit alapvető diszpozícióként, azaz személyiségvonásként (trait) értelmezhetünk.

Ezek száma 3 és 7 között mozog, illetve az elnevezésekben a hasonlóságok ellenére vannak viták

 

Mai elfogadott elmélet: a személyiség 5 nagyobb dimenzió mentén írható le:

1. Extraverzió:

• Magabiztosság

• Impulzusok szabad kifejezése

• Dominancia

• Önbizalom

• Társaságkedvelés

Dimenzió egyik végén álló személy: pozitív érzelmi beállítottságú,asszertív,társaságkedvelő

Dimenzió másik végén álló személy: csendes,visszahúzódó,inkább tartózkodó, mint barátságtalan,szeret egyedül lenni

2. Barátságosság/Együttműködés:

• Szeretetreméltóság/érzelmi hidegság

• Gondoskodás ,Érzelmi támasz nyújtása

• Másokkal való szembenállás

• Barátságosság/ellenségesség

• Bizalom/bizalmatlanság

• Féltékenység

• Őszinteség

3. Lelkiismeretesség:

• Beszabályozottság

• Felelősség

• Tervezés/kitartás/célokért való küzdelem

• Kötelességtudat

• Engedelmesség

• Önfegyelem, Megfontoltság

4. Emocionalitás (neuroticitás): (hasonló az Eysenck-i dimenzióhoz)

• Szorongás

• Ellenséges érzelem

• Rosszindulat

• Depresszió

• Sebezhetőség

• Impulzivitás

Dimenzió egyik végén álló személyérzelmileg kiegyensúlyozott,képes a stressz-keltő

helyzetekkel higgadtan szembenézni

Dimenzió másik végén álló személyhajlam az irreális gondolkodásra, alacsony önértékelés, szomatikus tünetektől szenved,kevésbé tudja impulzusait kontrollálni,hajlamos pszichiátriai

kórképek kifejlesztésére

5.Nyitottság (intellektus):

• Képzeletgazdagság

• Logikus gondolkodás

• Érdeklődés

• Kreativitás

• Esztétikai érzék

• Intellektuális kíváncsiság

Személyiségmérő eljárások

Önjellemző kérdőívvel személyiségprofil készítése.

Cél: Viselkedés bejóslása.

Probléma: az önjellemzés alapján nem mindig bejósolható a személy viselkedése

Magyarázatok

• A vonások és a helyzetek (szituációk) egymással kölcsönhatásban befolyásolják a viselkedést. Bizonyos helyzetek a személyiség megnyilvánulását engedik, míg mások azt korlátozzák. (pl. baráti társaság/hivatalos értekezlet)

• Bizonyos emberek az önjellemzésükben nem konzisztensnek jellemzik magukat, ezért nem

bejósolható a viselkedésük. (természetes pl.kamaszkorban)

• A viselkedésmutatók többnyire csak egy specifikus tevékenységet foglalnak magukba, miközben egy vonás számos módon megnyilvánulhat

………………………………………………..

A viselkedés a helyzettől vagy vonástól függ

A vonás és helyezet vita eredményeként született meg az interakcionizmus, amely a két tényező együtthatásaként értelmezi a viselkedést. Az irányzat egyre inkább általánosan elfogadottá válik, legalább olyan mértékben, mint ahogy az öröklés-környezet interakciót elfogadják.

 

Share

AZ EMBER A TANULÁSELMÉLETEK TÜKRÉBEN

0
Share

Személyiségpszichológia, 29. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Tóth Judit

Skinner az alapvető behaviorista elméletek értelmében  azt vallotta, hogy „személyiség” nem több mint a viselkedések egyes fokozatai, szintjei.

Skinner a viselkedés általános törvényszerűségeinek feltárásával foglalkozik, nagyon kis érdeklődést mutatva az egyéni különbségek vizsgálatára. Szerinte a személyek közötti különbségek az inger-válasz kontextusában a különböző személyek azonos ingerre való eltérő reagálási módjával magyarázható.

SKINNER NÉZETE A VISELKEDÉSRŐL

A megerősítést tartja a viselkedés alapjának.  Skinner két viselkedésformát különböztet meg: a válaszoló viselkedést és az operáns viselkedést.

1. A válaszoló viselkedés, kiköveteli a választ egy, a személy által már ismert, jellegzetes ingerre (reflextevékenység). Magasabb fokon a válaszoló viselkedés mozzanatai tanultak. Ez a tanulás feltételezés segítségével megy végbe (Pavlov).

2. Az operáns viselkedésa megerősítés függvénye, Skinner ezt a viselkedésformát tartja a legfontosabbnak.  . A megerősítés fogja meghatározni továbbá a viselkedés termeszetét, intenzitását illetve gyakorisagát. Az operáns viselkedés a környezeten munkálkodik, megváltoztatva, átalakítva azt (feed-back). –  Skinner láda –

A gyerek kezdetben sokoldalú, spontán viselkedéséből a szülők csak néhányat erősítenek meg. A gyerek növekedésével a megerősített viselkedések fennmaradnak, míg a meg nem erőstett viselkedések elhalványulnak, majd eltűnnek. A személyiség szót Skinner azokra a viselkedésmozzanatok összességére alkalmazta, melyeket a szülők vagy gondozók sokszor és hatékonyan erősítették meg. Különböző megerősítési sémákat dolgozott ki: (meghatározott időköz, meghatározott mérték, változó időköz, változóérték) ezek segítségével hatékonyan lehet ellenőrizni, módosítani és változtatni a viselkedést.

A viselkedés alakításának kulcsmeghatározója az egymásutáni approximáció: az összetett viselkedések az állandó, megkülönböztetett megerősítésű folyamatok eredményeképpen alakulnak ki.

A VISELKEDÉS ÖNKONTROLLJA

Az egyén képes ellenőrizni a viselkedését befolyásoló, meghatározó tényezőket.

Skinner több önkontroll technikát említ:

Telítettség:az emberek megszabadulhatnak egy rossz szokástól, sokkal többször „gyakorolva” azt, mint ahogyan szokták. Telítődve ez a szokás utálatát eredményezheti.

Ellenkező (averzív) ingerlés: az emberek úgy is megszabadulhatnak káros szokásaiktól, hogy ezt elmesélik barátaiknak, akik bírálatban részesítik. A későbbiekben a személy a kritikák elkerülése érdekében lemondhat rossz szokásáról.

Önmegerősítés:a külső változók hatásának ellenőrzése, jutalmazás illetve büntetés által. Skinner szerint az önjutalmazás sokkal hatékonyabb, mint az önbüntetés mert „közli” pontosan, hogy mit kell tenni.   Skinner szerint az önkontrollt is a külső változok hatásának ellenőrzésével érhetjük el és a belső tényezőknek, folyamatoknak erre nincs semmi hátasa.

Sokkal hatékonyabb az óhajtott viselkedést jutalmazni, amikor ez a kivánt irányba hat.  ( a negatív megerősítés nem azonos a büntetéssel )

 

SKINNER NÉZETE AZ EMBERI TERMÉSZETRŐL

Elismeri az öröklött tényezők jelenlétet, de sokkal inkább hangsúlyozza a környezeti feltételek szerepet. Szerinte az ember a tanulás eredménye, produktuma.

SZEMÉLYISÉGFELMÉRÉS SKINNER ELMÉLETÉBEN

Skinner a viselkedés-felmerést tartotta fontosnak, melyet funkcionális analízis segítségével hajtott végre. A viselkedés három részét emelte ki:

1. a viselkedésformák gyakoriságát

2. a helyzetet, melyben megjelenik a viselkedés

3. a viselkedéssel összekapcsolodó megerősítést.

A viselkedés módosítására irányuló formális programok három megközelítést alkalmaznak a viselkedés felmerésére: a közvetlen megfigyelést, ön-felmérést és fiziologiai meréseket.

Skinner szerint a környezeti forrásokból származó ingerek és a gyermekkori megerősitések határozzák meg életutunkat, ezért ezek vizsgálatát tűzte ki célul a viselkedés megértése érdekében. Determinisztikus felfogása az emberi természetről nagyon sok bírálatot kapott. Az a

felfogás, hogy az embert teljes mértékben ellenőrizni és irányítani lehet teljesen elfogadhatatlan más pszichológusok számára.

Albert Bandura szociális tanuláselmélete

 

Bandura elmélete a szociális összefüggésben kialakuló  illetve módosuló viselkedést vizsgálja.

Bandura elismeri, hogy számos viselkedés a közvetlen megerősítés hatására alakul ki, de ugyanakkor hangsúlyozza, hogy csaknem minden viselkedési forma megtanulható a közvetlen megerősítés hiányában is, mégpedig a megfigyeléses tanulás réven (közvetett megerősítés).   Bandura szerint a kognició vagy gondolkodás meghatározza a megfigyeléses tanulás mikéntjét.

A közvetett megerősítés által történő tanulás feltételezi, hogy a személy előrevetíti és felbecsüli a már másoknál megfigyelt, de közvetlenül meg nem tapasztalt következményeket. Ezáltal a személy szabályozni és irányítani képes a saját viselkedését.

 

AZ UTÁNZÁS: A MEGFIGYELÉSES TANULÁS ALAPJA

Elfogadja a közvetlen megerősítés jelentőségét a viselkedés módosításaban, de tagadja, hogy a tanulás kizárólag ezen a módon következhet be.

A viselkedés legtöbb formája megtanulható egyszerű utánzással: a személy megfigyeli, majd reprodukálja mások viselkedését. Így a személy új válaszokat tanul, illetve megerősíti a régi válaszokat.  (Bobo-doll és más kísérletek)

Bandura szerint nemcsak a normális, hanem a szociális normáktól eltérő (deviáns, bűnöző, neurotikus) viselkedést is tanuljuk.

Az utánzást vagy mintakövetést befolyásoló tényezők:

1) A modell vagy minta tulajdonságai

2) A megfigyelő vagy mintakövető tulajdonságai: az utánzására leginkább hajló személyek alacsony önértékeléssel és önbizalommal rendelkeznek

3) A viselkedéssel társított jutalom-értékű követelmények

Az utánzást vagy megfigyeléses tanulást iranyitó folyamatok:

1) A figyelem: releváns információk kiszűrése

2) A megőrzés folyamata : képekben vagy verbálisan (szimbolikus reprezentáció)

3) A mozgás reprodukálásának folyamata:  a szimbolikus reprezentáció atfordítása  konkrét viselkedéssé. – a mozgás begyakorlása és finomítása  pl. írás, vezetés, úszás

4) Az ösztönző és motivációs tényezők a modell, viselkedése eredményeként jutalmat kapott vagy büntetést került el, erőteljesen ösztönzi az adott viselkedés megtanulását.

AZ ÉN BANDURA FELFOGÁSÁBAN: az én nem a viselkedés oka és meghatározója, hanem

kognitív funkciók és struktúrák együttese, amelyek megvalósítják az észlelést, az értékelést és a viselkedés szabalyozását. Az énhez tartozó önmegerősítés és az énhatékonyság különösen fontos a megfigyeléses tanulás szempontjából.

1.  önmegerősítés állandó folyamat  – teljesítményszint  – elvárási szint

2)  énhatékonyság :  önbecsülés és önértékelés.

 

Az utánzás fejlődési szakaszi:

Csecsemőkorban  azonnal utánzás –  2 eves kor után a megfigyelt viselkedést egy bizonyos idő után reprodukáljak. A megerősítést fizikai ingerek képviselik, mint táplálék, büntetés, érzelmek, később  mások helyeslése vagy helytelenítése.

 

A TANULT VISELKEDÉS MEGVÁLTOZTATÁSA, MÓDOSÍTÁSA

Ha a viselkedés a megfigyeléses tanulás szabályai szerint alakul ki, akkor lehetséges a viselkedés megváltoztatása vagy újratanulása is – ez a viselkedésterápia kiindulópontja. A nem megfelelő, deviáns, destruktív viselkedési formákat semlegesíteni lehet és új, megfelelő viselkedéssel lehet őket helyettesíteni.

BANDURA EMBERKÉPE

A viselkedést egyaránt szabályozza a személyiség (a kognitív folyamatok réven) és a környezet (a szociális ingerek, események révén). Ezt a kettős szabályozást Bandura kölcsönös determinizmusnak nevezi.     Véleménye szerint a deviáns viselkedés nem más, mint rossz szokások együttese, amelyek tanulás útján jöttek létre, egy ugyanolyan módszerrel meg is változtathatóak

A bírálatok ellenére Bandura elméletének számos és nagyrészt hatékonynak ítélt gyakorlati alkalmazása van. A jelenkori személyiségelméletek sorában az egyik legnépszerűbb, pszichológusok és laikusok körében egyaránt.

Share

Pszichoszociális elméletek (Erikson)

0
Share

Személyiségpszichológia, 28. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján kidolgozta Pölczman Ildikó

Erik Erikson (1902-1994)

Frankfurti-német-zsidó anya, ismeretlen svéd apa, 3 éves korától a gyermekorvosa neveli. Karlsruheban telepedik le a család. Főiskola után művészként, szabadon él Európában.

A nácizmus ellen Koppenhágába majd Bostonba költözik. Később a Harvard Orvosi Karán tanít. Találkozik Henry Murrayval Kurt Lewinnel, Ruth Benedicttel. Majd a Yale-en és Berkeley-n tanít.

Egész életét az identitáskeresés tölti be. Sem a zsidók sem a ”nem zsidók közössége „ sem fogadja be. Azt, hogy apja nem a biológiai apja, serdülőkorában tudja meg, így identitáskeresése duplán akadályoztatott volt.

Elméletének kulcsfogalmai: énidentitás, kompetencia, pszichoszociális krízis.

E.Erikson a pszichológia történetében a személyiségfejlődés egyik legösszetettebb modelljét alkotta meg. Elméletét átfogja a fejlődés folyamatát a születéstől a halálig.

Ego-pszichológus, mint Anna Freud: hangsúly a társadalom és a kultúrán van.

E. Erikson

¨     az életen át tartó fejlődés elmélete: mindennek ami fejlődik, van egy fejlődési alapterve

¨     az emberi lehetőségek kibontakozásának elmélete

¨     krízis: fordulópont, sorsdöntő esemény, válság az új szakasz beköszöntével

n      Elemi pszichoszociális modalitások

¨     1. kapni, adni viszonzásul

¨     2. megtartani, elengedni

¨     3. létrehozni, valamivé válni

¨     4. létrehozni, együtt létrehozni dolgokat

¨     5. lenni valakinek, megosztania a létezést valakivel

¨     6. elveszteni és megtalálni másokban magunkat

¨     7. alkotni, gondoskodni

¨     8. lenni, szembesülni a nemléttel

n      Az életciklus krízisei

¨     csecsemőkor (0-1): ŐSBIZALOM-alapvető bizalom vagy bizalmatlanság – A csecsemők megtanulnak megbízni abba, hogy mások gondoskodnak alapvető szükségleteikről, vagy bizalmatlanok lesznek. Ha a gyermek szükségleteinek kielégítése akadályozott v. nem akkor történik amikor igazán szüksége van rá- nem alakul ki az ősbizalom. A krízishelyzetet a bizalom ki ill. Ki nem alakulása jelenti.

¨     kisgyermekkor (1-3): AUTONÓMIA_KÉTSÉGBEESÉS, avagy szégyen a kétely – Ebben az életkorban a gyermek fő tevékenysége az ürítést végző szerveire irányul. Ekkor tanulja meg kontrollálni.Az első olyan szakasz, amikor nyilt konfliktusba kerül környezetével, hiszen olyan dolgot kérnek tőle, ami nem áll összhangban saját késztetéseivel. Attól függően, hogy a család ezt a helyzetet hogyan irányítja, alakul ki a gyerekben az autonómia érzése. A gyermek tudatában kerül annak, hogy valamit egyedül is képes elvégezni. A gyerekek megtanulják akaraterejüket és önkontrolljukat gyakorolni, vagy bizonytalanokká válnak, és kételkedni fognak abban, hogy maguk is képesek a dolgokat megcsinálni.

¨     a játék kora (3-6): KEZDEMÉNYEZÉS-BŰNTUDAT – Gyermek fokozatosan leválik környezetéről, függetlenedik, rengeteg kezdeményezőkészséggel rendelkezik. Mindent meg szeretne tapasztalni, önálló akciókat szervez..Ha ez nem ütközik akadályba, kezdeményező és kreatív lesz. Ellenkező esetben,ha tiltásokkal szembesül, állandó büntudata lesz, szorongani fog attól, hogy helyesen cselekszik-e, kétségei lesznek saját erőforrásait illetően.A gyerekek megtanulnak kezdeményezni, teljesítményüknek örülni és hasznossá válni. Ha nem engedik, hogy saját kezdeményezéseiket kövesség, függetlenségi kísérleteik miatt bűntudatot érezzenek.

¨     iskoláskor (7-12): TELJESÍTMÉNY-VERSENGÉS vagy kisebbrendűség – A gyermek énképét saját iskolai teljeítménye függvényében alakítja. Szülői, rokoni elismerés ezen teljesítményhez kötött. Ha nem sikerül megfelelnie, kisebbrendségi érzés lesz urrá rajta. Pótcelekvés útján kompenzálni fog. Ha ez sport v. Művészeti tevékenység: akkor kialakul a teljesítményérzés. Ha nem lelkiismeretfurdalása, kisebbrendűségi érzése marad. A gyerekek megtanulják kompetensen és hatékonyan gyakorolni a felnőttek és kortársaik által becsült készségeket, vagy kisebbrendűnek érzik magukat.

¨     serdülőkor (13-20): IDENTITÁSKERESÉS-SZEREPKONFÚZIÓ – A serdülő megpróbálja felfedezni saját értékeit, pozitív vonásait, keresi a helyét a világban. Kiválaszt egy pár társadalmi szerepet, amit elfogadhatónak tart, ezt gyakorolja. Ha egyetlen szerepet sem talál, konfúz lesz, nem találja a helyét. Énképének összetevői között nem talál kongruenciát, énideálja eltávolodik énképétől és ez szerepkonfúzót eredményez. A serdülők egyfajta személyes identitást alakítanak ki a társas csoport részeként, vagy összezavarodnak abban a tekintetben, hogy kik ők, és mit akarnak az életben.

¨     fiatal felnőttkor (20-40): INTIMITÁS -IZOLÁCIÓ –  Befejezi a személy a tanulmányait és családalapításra törekszik. Megjelenik az intimitás igénye. A fiatal felnőttek intim élettársat találnak, vagy magányt és az elszigeteltséget kockáztatják. A személy beilleszkedik egy családba, baráti társaságot alakít ki, kialakítja saját életterét. Ha ez nem következik be: leválik saját korábbi környezetéről és magányos lesz. Vagy fontos számára a munkahelyen az egyre magasabb pozició, de ezeket össze kell tudni hangolni a családban betöltött szereppel. A konfliktus abból adódik, hogy a személy nem tud megfelelni mindkét elvárásnak.

¨     Felnőttkor (40-60): GENERATIVITÁS (alkotóképesség)-STAGNÁLÁS – A felnőtteknek termékenynek kell lenniük a munkában és fel kell nevelniük a következő generációt, vagy a tespedést kockáztatják. A legtöbben nem érzik magukat ahhoz, hogy változásokat eszközöljenek életükben.Legtöbben ekkor érik el alkotóképességük csúcsát. Megpróbál a személy még ki nem aknázott lehetőségeket megvalósítani, változtatni szeretne. Ha ez sikerül, nyugodtan készül az öregkorra. Ellenkező esetben stagnál, beletörődik abba, amit elért, úgy itéli meg nincs lehetősége a változtatásra.

¨     Időskor (60 után): INTEGRITÁS vagy KÉTSÉGBEESÉS – Kiértékelése az egyéni életnek. Az egyén elemzi eredményeit, teljesítményét, miket elért és elbírálja ezeket. Ha úgy itéli meg, nem volt hiábavaló az élete, nyugodtan várja a halált. Ezt nevezi Erikson ÉNINTEGRITS-nak.Az emberek megpróbálják korábbi tapasztalataikat értelmezni és meggyőzni magukat, hogy az életük értelmes volt. Ha az egyén nem elégedett kétségbeesés vesz rajta erőt, mert tudja, lehetetlen változtatnia.

 

 

 

 

 

 

A pszichoszociális erő és kapcsolatok tengelye

bizalom vagy bizalmatlanság                             remény – anyai személy

autonómia vagy kétely                                       akarat – szülők

kezdeményezés vagy bűntudat                          szándék – család

teljesítmény vagy kisebbrendűség                     kompetencia – szomszédság, iskola

identitás vagy szerepkonfúzió                           hűség – kortárscsoportok

intimitás vagy izoláció                                       szeretet – társ a barátságban

alkotás vagy stagnálás                                        gondoskodás – háztartás

integritás vagy kétségbeesés                              bölcsesség – emberiség

Az identitás krízis megoldásai

n      Moratórium: a krízis természetes megélése, melynek vége az identitás megtalálása

n      Identitásdiffúzió: nem képes elköteleződni, sok próbálkozás, de nem tartós.

n      Korai zárás: a diffúzió ellentéte, látszólag problémák megélése nélkül választ életpályát, identitást. Nem megküzdött, tehát érzelmi töltésben gyenge döntés.

 

Share

Allport vonáselmélete

0
Share

Személyiségpszichológia, 22. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján kidolgozta Pölczman Ildikó

Gordon Allport vonáselmélete

n      elméletét a viselkedéscentrikusság,(de nem behaviorista szemlélet) jellemzi

n      személyiségkoncepciójának alappillérei a humanisztikus irányzat szemléletével vannak  összhangban: az ember proaktív, alkotó, autonóm lény, aki folytonosan fejlődik, növekedik. Az ember egyediségét és teljességét próbálta megérteni.

n      A nagy mű: Personality: A psychological interpretation. (1937) New York: Holt, Rinehart, & Winston

Alapfeltevések

  1. Az emberek diszpozícióik, vonásaik függvényében reagálnak a különböző helyzetekre, a rájuk jellemző módon.
  2. Nincs két azonos ember; a személyiségvonások jellege, egyéni erőssége, szerveződése is eltér.
  3. Személyiség alapfogalmai: TRAIT- vonás, STATE- állapot

A személyiség…

n      A pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése az egyénen belül, amely meghatározza a viselkedést és gondolkodást.

Þ     változó, dinamikus

Þ     pszichofizika (test/lélek), determinizmus

Þ     az ember egyediségét sugallja

  • A személyiség hipotetikus entitás a személy pszichikumában
  • nemcsak halmaza a vonásoknak, hanem egysége, integrációja.

A vonás (trait), mint a személyiség állandója

n      Prediszpozíció, amely alapján az egyén helyzetek egész sorában hasonlóan viselkedik

Þ    többféle inger vált ki hasonló választ

Þ     többféle válasz alkotja a vonást

  • A személyiségvonások és a helyzet együttesen határozzák meg a viselkedést.
  • Az egyén aktívan keresi a “személyiségéhez illő” szituációkat.

n      3 fő jellegzetessége: gyakoriság, erősség, szituációra való kiterjedtség

A vonások hierarchiája

n      Egyes vonások szélesebb körben hatnak, mások kevésbé.

  1. Kardinális vonás – szinte minden tettünket befolyásolja, nem rejthető el. (pl. narcisztikus, soviniszta)
  2. Centrális vonás – szűkebb körben hat, de jelentős. A személyiség építőkövei, számuk 5-10 között változik (pl. őszinte, barátságos, humoros, higgadt, stb.)
  3. Másodlagos vonás – kevésbé átfogó és releváns,  speciális attitűdök, egyedi viselkedésminták egyedi helyzetekben (pl. ételek kedvelése)

A proprium

n      rendező elv a – viszonylag független – vonások közt, amely összerendezi az attitűdöket, értékeket, motívumokat és diszpozíciókat = a proprium.

n      A proprium az emberi természet pozitív, kreatív, növekedésre törekvő, „előremutató” része. Nem különálló a személytől, nem „homunculus”.

n      Ide tartozik az én-élmény, valamint minden olyan személyiségrész, amelynek egyéni szempontból hasznossága, értelme van.

n      Allport tudatosan választott más kifejezést a self, ego helyett.

Az én aspektusai

A proprium fejlődésében, „propriális funkciók”, énrészek bontakoznak ki.

Korai én, az élet első három éve

  1. Testi én-érzés: csecsemőkortól létezik, az élet folyamán az éntudat egyik magva.
  2. Én-identitás érzés: alapja a nyelv, az egyén állandó referenciapont. Fejlődése kétéves kortól folyamatos.
  3. Önbecsülés: alapja a kompetenciaélmény, óvodáskortól beszélhetünk róla.
  4. Én-kiterjesztés: „saját” tárgyakhoz való speciális viszony, óvodáskortól vagy már előtte (4-5. év)
  1. Énkép: mások elvárásainak belsővé válásától az 5.-6. évtől. Jó és rossz megkülönböztetését jelenti; együtt jár a lelkiismeret, jövőkép fejlődésével.
  2. Az én mint racionális megküzdő –önálló problémamegoldási módok 6-12 éves kortól. Reflektív gondolkodás, családi morális mércék tudatos követése, szociális konformitás.
  3. Törekvő én: hosszú távú célok kitűzése és megvalósítása, törekvés, küzdelem készsége – serdülőkortól.
  4. (+1: Az én mint „tudó”)

Allport motivációelmélete

n      A. szerint a motívumok a személyiség azon mozgatói, amelyek nem tekinthetők állandónak, hanem fejlődésen, változáson mennek keresztül

¨     A motívumok jelen idejűek: a motivációk közül mindig csak azok érdekesek számunkra, amelyek a jelenben aktuálisak. A múlt csak akkor meghatározó, ha be tudjuk bizonyítani a hatását a jelenre.

¨     Pluralisztikus az elképzelése, hiszen sokféle eltérő motívumot feltételez: szerinte nem élhetünk azzal az egyszerűsítéssel, hogy valamennyi motívumot egy típusra vezetjük vissza (pl. hatalomvágy, tudattalan, önmegvalósítás, örömvágy).

¨     Az egyén kognitív folyamatai dinamikus erővel rendelkeznek: az egyén céljai, hosszú távú tervei meghatározó erőt gyakorolnak a személyiség alakulására, mivel  ezeken keresztül lehet csak folytonos a fejlődés, a növekedés és a kibontakozás.

¨     A motívumok egyediek: minden személy más-más motívumokkal rendelkezik és ezek egyedisége folytán ismerhetjük meg igazán az egyént.

Motiváció és funkcionális autonómia

n      Allport szerint a jó motivációelmélet felismeri a motívumok folyamatos hatását, sokféleségét, a kognitív folyamatok dinamikus jellegét, és a motívumok egyediségét.

n      A funkcionális autonómia lényege, hogy a jelenlegi motívumok nem azonosak a múltbeliekkel, azokkal csak történeti szempontból kapcsolódnak össze.

  1. Perszeveratív f.a. – Egyszerű neurológiai alapon működő feedback mechanizmus, idővel önfenntartóvá váló motívum.
  2. Propriális f.a. – Tudatos törekvés a célok, értékek felé, a saját élet tudatos kontrollja.

Forrás: Gordon Allport Wikipedia: http://en.wikipedia.org/wiki/Gordon_Allport

Share

Eysenck elmélete a személyiségről

0
Share

Személyiségpszichológia, 13. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján kidolgozta Pölczman Ildikó

n      Eysenck jól ismerte a személyiségre vonatkozó különböző tipológiák elméleteit, emellett Pavlov munkásságát is

n      úgy gondolta, hogy az egyéni különbségek okát az öröklötten eltérő serkentő és gátló idegrendszerifolyamatokban kell keresni

n      Típustana kialakításakor az ókori elméleteket is figyelembe vette

n      A személyiség két szupervonása az érzelmi labilitás (vagy neuroticizmus) és az extra- illetve introverzió, amelyet később egy harmadik dimenzióval egészített ki, a pszichoticizmussal.

Eysenck tipológiája

n      Eysenck az extra- és introverziót dimenzióként fogja fel, ami azt jelenti, hogy az emberek többsége e jellemző mentén valahol a két végpont között helyezkedik el

n      Az 1960-as években a korábban leírtakhoz képest úgy módosította elméletét, hogy a felszálló retikuláris rendszer (ARAS) által meghatározott agykérgi arousal szintje a döntő az izgalmi és gátló folyamatok létrejöttében

n      Az eleve magas arousal (serkentettségi) alapszinttel jellemezhető introvertáltak a relatíve alacsonyabb ingerlési szinteket tartják kellemesnek

n      Az eleve alacsonyabb arousal alapszinttel rendelkező extravertáltak a magasabb ingerlési szinteket kedvelik (ld. 3. ábra). Az introvertált személyek ebből fakadóan lesznek ingerkerülők, míg az extravertáltak „ingerre éhesek”.

Neuroticitás és aktiváció

n      Eysenck elméletalkotásában módosulást figyelhetünk meg a magas emocionális labilitás (más szóval neuroticitás) létrejöttének fiziológiai magyarázatában.

¨     Kezdetben a szimpatikus idegrendszer fokozott serkenthetőségét tartotta felelősnek a kiegyensúlyozatlanságért

¨     Később az un. viszcerális agynak nevezett ősi agykérgi területek, vagyis nagyrészt a limbikus rendszerhez tartozó struktúrák fokozott aktivációját tette felelőssé a labilitás kialakulásáért.

ARAS- felszálló aktiváló rendszer

Eysenck – szupervonások és ARAS

n      A két típusdimenzió az idegrendszer működésének kétféle módját tükrözi

n      A felszálló aktiváló rendszer (retikuláris állomány) – ARAS

¨     introverzió: magasabb aktivációs szint (érzékenység túlingerlésre)

¨     extroverzió: alacsonyabb aktiváció (túlingerlés igénye)

ARAS és EI

n      Geen (1984): a „fehér zaj” tanulási kísérlet

¨     az introvertált alacsonyabb fehér zajt választ

¨     a két típus eltérő körülmények között mutat azonos arousal mintázatot (pl. szívritmus): milyen hangerővel hallgatod a rádiót? 🙂

¨     vigilencia-feladatok: az introvertáltak éberebbek, kevesebbet hibáznak

¨     gyógyszerkutatások: kevesebb stimuláns az izgalom létrejöttéhez introvertáltaknál

¨     több nyugtató, depresszáns a nyugalmi állapothoz introvertáltaknál

Érzelmi válaszkészség és egészség

n      a stressz növeli a vegetatív arousalt

n      az állandósult arousal növeli az érrendszeri sérülések esélyét

n      a stresszre adott arousal-emelkedés személyiségjeggyel hozható összefüggésbe  – magasabb reaktivitás azoknál, akiket személyiségük arra indít, hogy dühvel reagáljanak vagy elnyomják az átélt dühöt                                      ===>    az erősen szorongó vagy erősen emocionális személyek hajlamosabbak az érrendszeri megbetegedésekre

Three Giants

n      A két szupervonás – a neuroticizmus és extraverzió-introverzió – mellett a személyiség harmadik fő vonásának – a pszichoticizmus – leírásával vált teljessé Eysenck személyiségteóriája (rövidítése: PEN), amit a személyiség háromfaktoros elméletének is neveznek (Three Giants)

n      A személyiség harmadik dimenziója: pszichoticizmus. Úgy gondolta, hogy ennek a kifejezetten patológiás folyamatnak a hátterében szintén öröklött biológiai tényezők húzódnak meg, amelyek azonban még feltáratlanok

n      A pszichoticizmus dimenziójához modelljében olyan tulajdonságok tartoznak mint például a mások iránti érzéketlenség, a szociális elvárásokkal való szembehelyezkedés, az egocentrikusság, az impulzivitás, az agresszivitás és az érzelmi hidegség.

Eysenck pszichometriai tevékenysége

n      Az 1940-es években született a „Maudsley Medical Questionnaire” című kérdőíve (MMQ) a neurotikus zavarban szenvedők kiszűrésére

n      Az 1950-es években kérdőívét kibővítette az extraverziót mérő skálával, ami ezután a Maudsley Personality Inventory (MPI) nevet kapta

n      Az 1960-as években kifejlesztette a disszimulációt is mérő, hazugság-skálával bővített és átdolgozott kérdőívet, amely az Eysenck Personality Inventory (EPI) lett

n      Az 1970-es években a legjelentősebb változást a pszichoticizmus skála bevezetése jelentette az Eysenck Personality Questionnaire (EPQ) legújabb változatába

n      Az 1980-as években a kérdőív továbbfejlesztett változatában (EPQ-R) a pszichoticizmus skálában hajtották végre a legtöbb változtatást.

Forrás: szpszi_eloadas04_2008.ppt

Charles S. Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris kiadó, Budapest, 2006

Share

Ókori tipológiák

0
Share

Személyiségpszichológia, 6. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján Pölczman Ildikó által kidolgozva

n      A személyiség tipizálásának kérdése az ókortól foglalkoztatja az emberiséget. A különböző diszpozicionális tipológiák a testi típusok és a lelki típusok közötti kapcsolatok leírására helyezik a hangsúlyt

n      Ezt szemléletet közvetíti Hippokratész-Galénosz, Kretschmer, vagy Sheldon típustana.

n      Ókori indiai orvosok:

¨     Nőtípusok: gazella, szarvastehén, elefánttehén

¨     Férfitípusok: csődör, bika, nyúl

Ezek testfelépítés alapján kerültek megállapításra, lélektani jellemzőket rendeltek hozzá.

Testnedvek és típusok

n      Empedoklész i.e. V. századi, a négy őselem: tűz, víz, föld, levegő

n      Ezt felhasználva alkotta meg Hippokratész (i.e. 400 körül) a négy testnedv (vér, nyál, sárga és fekete epe) viselkedést befolyásoló elméletét. Szerinte ezek a testnedvek az egészséges embernél egyensúlyban vannak és csak az egyensúly megbomlása okozhat betegséget.

n      Az elmélet igazi karrierje Galénosz fél évezreddel későbbi (i.u. 150 körül) átfogalmazását követően kezdődött, majd a 20. század első felében élte virágkorát.

Hippokratész tipológiája, előzmények

n      Alapja: a négy alapelemmel kapcsolatos elképzelések

VÍZ Thalész Empedoklész: Az emberi test a 4 elem       keveréke
LEVEGŐ Anaximenész
TŰZ Hérakleitosz
FÖLD

n      Archélaosz: Az embert tűz (száraz, meleg) és víz (nedves,hideg) alkotja

¨     A tűz és a víz aránya meghatározza a testi-lelki különbségeket és az egészségi állapotot is.

n      A “legtüzesebb” ember mániákus, a “legvizesebb” gyengeelméjű.

¨     Minél több a tűz, annál gyorsabb felfogású a személy, minél több a víz, annál megbízhatóbb a tudása, viszont lassabb felfogású.

Hippokratész tipológiája, alapok

n      Megfigyelése: Az emberi szervezet bizonyos betegségeknél bizonyos  nedveket választ ki, pl.

¨     gyulladásoknál nyálkát

¨     gyomorrontásnál epét (sárga – chole, fekete – melaina chole)

Þ Humorálpatológia Þ a nedveket az emberi szervezet alapelemeinek tekintette; ezek meghatározzák a kóros  hajlamokat

“Az emberek egész alkata, lelki “minősége” a széljárásnak megfelelően különül el. Ahol meleg szelek fújnak, a lakosok teste nyálkás, nedves, gyenge ellenállóképességű; ahol hideg szelek fújnak, a flegma helyett chole szokott túltengeni, az emberek száraz testűek, erős szervezetűek, inkább vad, mint szelíd lelkülettel.”

Galénosz munkássága

n      Hippokratész kolerikus, melankolikus és flegmatikus típusához hozzáillesztette a szangvinikus típust és az egyes személyiségtípusokat és lelki jellemzőket a testnedvekhez társította.

Testnedvek és típusok

n      A vér dominanciája alatt álló szangvinikus embernek a pirospozsgás arca és erőteljes testfelépítése miatt már a megjelenése is egészséget, életkedvet sugároz. Aktív, mozgékony, gyors felfogású és derűlátó, kedélyes, közlékeny és barátságos. Szalmaláng természetű, mivel érzelmei gyorsan lángra lobbannak, de azok hamar el is hamvadnak.

n      A sárga epe hatására a kolerikus személy arcszíne inkább sárgás, tekintete nyílt, testtartása határozott, egész viselkedésében van némi büszkeség és öntudat, a tetterő sugárzik belőle. Érzelmi reakciói szintén gyorsak, de az előző típussal ellentétben azok tartósak. Hirtelen támadt indulatai viszont könnyen elragadhatják.

n      A nyál túltengésével jellemezhető flegmatikusok megjelenésükben jellegtelenek, tekintetük és beszédmódjuk kifejezéstelen, mozgásuk kissé lomha. Higgadtak, nyugodtak, kiegyensúlyozottak, nehezen hozhatók ki a sodrukból, érzelmeik lassan fejlődnek ki. Egykedvűségük közönyösséget mutathat.

n      A fekete epe lehangolttá teszi azt, akinél e testnedv felé billen az egyensúly. A melankolikusok arckifejezésén látszik gondterheltségük, ingatagok, határozatlanok, nehezen szánják el magukat bármilyen döntésre. A bánat, a szomorúság, önmaguk értéktelensége vagy más negatív érzelmek köré szerveződik életük. Reakcióik általában lassan alakulnak ki, de kialakulásuk után tartósak és stabilak maradnak.

Hippokratész és Galénosz “közös” típustana

Típus Testnedv Őselem Jellemzők
szangvinikus vér levegő (melegség) vidámság,egészség, gyorsaság, közlékenység, barátságosság
kolerikus sárga epe tűz(szárazság) tetterősség, gyors reakciók, elragadják az érzelmei, indulatai
melankolikus fekete epe föld(nedvesség) gondterheltség, élénkség hiánya, nehéz érzelemkifejezés
flegmatikus nyál víz(hidegség) nemtörődömség, higgadtság, egykedvűség
Share

A Jaensch fívérek típustana

0
Share

Személyiségpszichológia, 10. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján Pölczman Ildikó által kidolgozva

Már Hippokratésznál is találkozhattunk azzal a gondolattal, hogy a természeti hatások, a klimatikus-földrajzi viszonyok is hatással vannak a típusok kialakulására.

Ezek a mozzanatok kaptak szerepet a Jaensch-féle típustanban is. Walter és Erich Jaensch (1883-1940) marburgi német professzor, akinek munkássága a látás és tér reprezentációjának kutatására irányult.

1925-ben kezdett el a típus-alkotással foglalkozni, amely tisztán pszichológiai tipológia: lelki működések szerveződéséhez kerestek biológiai megfelelőket.

Figyelme az érzékelés, emlékezés és az elemibb képzeleti folyamatok vizsgálata során az eidetizmusra irányult: az egyén akkor is a tér megfelelő pontján lát egy tárgyat, ha az már nincs jelen, s a tárgyat, képet olyan részletességgel képes felidézni, mintha látná azt. W. Jaensch kimutatta, hogy az eidetikus hajlam egyik — a pajzsmirigy fokozott működésétől függő — B (basedowoid) típusa az eidetikus kép tartósságának és mozzanatainak akaratlagos változtatására képes. Eidetikus képei részletesek és gazdagok, szellemi működése eleven és fogékony. A másik — a mellékpajzsmirigy fokozott működésétől függő — T (tetanoid) típus eidetikus képei viszont akaratlagosan nem befolyásolhatók, s szellemi tevékenységét merevség jellemzi. Ezt az elméletet úgy általánosították, hogy a különböző lelki működések egymásba szövődését hozta összefüggésbe a fenti két típussal: ezek vagy szoros kölcsönhatásban, egységbe forrva, integráltan lépnek fel (ld. B típus), vagy pedig élesen elkülönülnek, lehasadnak egymásról, azaz dezintegrálódnak (T típus). Ezután figyelt fel az alaptípusok földrajzi eloszlására az É-D tengelyen, amit a napsugárzáshoz való alkalmazkodással, a vörös szín iránti érzékenységgel, illetve a nappali (világos) látás funkciójával hozott kapcsolatba.

Jaensch a fasiszta propaganda keretében integratív típusát az északi – felsőbbrendű – emberfajta jellemzőjévé emeli, s szembeállítja vele a fegyelmezetlen, szentimentális ”ellentípust” (Gegentype).

Tipusok öszefoglalva:

•B-típus /bazedowoid-típus: élénk, részletes és gazdag eidetikus képeiket képesek akaratlagos kontroll alá helyezi, szellemi mködésük eleven és mozgékony.

Testvérével tett közös megállapításuk szerint – a pajzsmirigy fokozott működéséhez kapcsolódik.

•T-típus/tetanoid-típus: nem lát ennyire részletes és jól átalakítható képeket.

Ellenőrizhetetlen utóképű, merev gondolkodású személyek. Ez a mellékpajzsmirigy fokozott működésével kapcsolatos.

Ha a B tipus pszichés működése integrált, a T tipusé dezintegrált.

Forrás:

Mirnics jegyzet

http://pecspszi.uni.hu/keret.cgi?/ii_eves_anyagok/szemkoll1_archaikus.htm

http://www.google.hu/search?client=safari&rls=en&q=Jaensch+fivérek+tipustana&ie=UTF-8&oe=

 

Share

Jung tipológiája

0
Share

Személyiségpszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján Pölczman Ildikó által kidolgozva

 

C. G. Jung funkcionális típustana

Jung Kretschmer és Jaensch munkásságával egy időben dolgozza ki funkcionális típustanát, amelynek előzményét jelentette:

Schiller költészet-esztétikai munkájában leírt két szemben álló művésztípus: naiv alkotó – ösztönös, és a szentimentális alkotó – fokozott tudatosság.

Nietzsche a tragédia eredetével foglalkozva szembeállítja Apollót és Dionüszoszt – szemlélet, értelem, erkölcs, szellem vs. akarat, ösztön, vitalitás és élet

Jung megfelelést látott a naív-apollói és a szentimentális-dionüszoszi típusok között, s úgy jellemezte őket, az egész lelki élet energiáját adó libidó az objektumra, a külvilágra (extravertált), illetve a szubjektumra, a belső világra (introvertált) irányul.

Az introvertált absztrahálóan viszonyul a tárgyhoz; tulajdonképpen mindig arra törekszik, hogy elvonja belőle a libidót… ezzel szemben az extravertáltnak pozitív a tárgyhoz való viszonya. Olyannyira igenli annak jelentőségét, hogy szubjektív beállítottságát szüntelenül a tárgyhoz igazítja és arra irányítja.” (Jung, 1988. 5-6.o.)

Mindkét alapvető beállítottságon / irányultságon belül különböző lelki működések lehetnek uralkodók:

racionális típusoknál a gondolkodás (intellektuális megismerés + logikai következtetés) és az érzés (szubjektív értékelés: kellemes /kellemetlen)

Az irracionális típusnál az érzékelés (érzékszervekkel történő észlelés) és az intuíció (tudattalan tartalom észlelése)

Jung életformákat, valósághoz való viszonyulás és az alkotás személyiségmintázatait írja le: például az extravertált gondolkodó típus – általános sémákat, elveket, képleteket keres a valóságban, míg az introvertált gondolkodó jellegzetes példája az ismeretkritikát előtébe állító Kant.

n      Két jellegzetes irányultságot különböztet meg:

¨     extraverzió – beállítódásában a külvilág felé irányul, nem fél a külvilág tárgyaitól, bizalommal él és mozog közöttük. Jellemző rá a környezethez való gyors alkalmazkodás, az ismeretlen, új ingerek csábítóan hatnak rá.

¨     introverzió – a befelé forduló személyiséget a külvilág tárgyaitól való félelem határozza meg, az újdonságot bizalmatlanul fogadja. A külső befolyásnak ellenáll – saját útján akar járni, belső szubjektuma a valódi világa

Mindkét típus jelen van minden emberben, de általában csak az egyik dominál.

n      Van egy példa, ami ezt jól szemlélteti: Az introvertrált és az extravertrált sétálni mennek. Találnak egy kastélyt. Extrovertrált: Menjünk be, nézzük meg mi van itt! Introvertrált: Nem hiszem, hogy be szabad mennünk ide. Veszélyes is lehet. Végül bemennek. Az extrovertrált felderíti a terepet, bejárja az egész kastélyt. Az introvertrált megáll egy könyvekkel teli szobában és elkezd olvasni. Extrovertrált: Menjünk haza, nincs itt semmi érdekes, csak pár poros könyv! Introvertrált: Maradjunk még, ezek a könyvek nagyon érdekesek és milyen régiek! A történet végére az introvertráltból extravertrált és az extravertráltból introvertrált lesz.

A négy funkciótípus

n      A tudat irányultságával (E,I) együttesen értelmezhetők

n      Érzékelés – érzékszervekkel felfogás

¨     nem reflektív, a “felszín” hangsúlya

n      Gondolkodás – intellektuális megismerés, logikai következtetés

¨     nehéz használni értelmi alapon nem felfogható helyzetekben

n      Érzelem – szubjektív értékelés

¨     érzelmi benyomás alapján való tájékozódás

n      Intuíció – tudattalan észlelés/e

¨     a lehetőségek csábítása a realitással szemben

A tudat és tudattalan kiegészítő viszonyai

n      A tudat és a tudattalan kiegészítik egymást, ha a tudat introvertrált, a tudattalan extravertrált és fordítva. A beállítottsági típusokon belül négyféle pszichológiai funkció létezik az ektopszichés funkciók (azaz a környezethez való alkalmazkodás) alapján: 1, racionális típusok: gondolkodó ↔ érző, 2, irracionális típusok: érzékelő ↔ intuitív. Az egyes funkciók dominanciája elnyomja a többit, ezáltal azok a tudattalanban fognak munkálni; tehát 1dominál, 3 a tudattalanban dolgozik.

Jungi típusok, ektopszichés funkciók

n      A következő típusok léteznek:

n      extravertrált gondolkodó

n      extravertrált érző

n      extravertrált érzékelő

n      extravertrált intuitív,

n      introvertrált gondolkodó

n      introvertrált érző

n      introvertrált érzékelő

n      introvertrált intuitív.

Főfunkció és segédfunkció a tudati működésben

n      A pszichikum önszabályozó rendszer, az ellentétek egyensúlyára épül: az ellentétek kiegészítik egymást. A tudattalan és a tudatos egyformán fontos. A tudatot egy fénycsóvához lehetne hasonlítani, mely által csak azt látjuk, amire odavilágítottunk. Fontos a tudatos és a tudattalan integrálása, a tudattalant is be kell engedni a tudatosba, nem csak fordítva

n      A személyiség fejlődése magával hozhatja a tudattalan funkciók kiteljesedését. A legfőbb ellentét az alcsoportokon belül mutatható ki, pl.: ha a gondolkodás a legfejlettebb, akkor az érzelmei a leggyengébbek. A főfunkció a tudat működését határozza meg. A segédfunkció kiegészíti a főfunkciót az ellentétes alcsoportból

n      Az inferioris funkciók a tudattalan működését jellemzik. Lássuk például az extravertrált gondolkodót! Ez esetben a tudat beállítódása (főfunkció): extravertrált gondolkodó, tudattalan (inferioris funkció): introvertrált érző, segédfunkció: érzékelés vagy intuíció.

A kollektív tudattalan

n      Olyan tartalmak, amelyek az emberekhez tartoznak örökletesen, tehát nem az egyéni élet eseményei töltik fel. (ezt valamiféle előhuzalozottságként értelmezhetjük)

n      Az archaikus elme úgy van preformálva, hogy bizonyos módon dolgozza fel az információkat. Az álmok, hallucinációk, téveseszmék szerkezeti elemei hasonlóak ahhoz, amit a mítoszokban lehet találni (pl.: pokoljárás).

n      Az emberi elmében vannak olyan strukturális jellemzők, amelyek meghatározzák, hogy a formák milyen alakot öltenek. Ezek az archetípusok. Pl.: Egy rossz életperiódus utazásként jelenik meg az álomban, ami hasonló az összes nép mitológiájában megtalálható alvilág bejárásával.

n      Ezeknek a közös archetípusok azért léteznek, mert az emberiségnek van egy közös tapasztalata: életről, halálról, istenről, anyáról, apáról, születésről, jóról, gonoszról (ezek mind archetípusok példái).

Forrás: szpszi_eloadas04_2008.ppt

Charles S. Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris kiadó, Budapest, 2006, 262 old.

Jung, C. G. (1989): A lélektani típusok. Budapest, Európa Könyvkiadó

Archaikus személyiségelméletek, alkati és pszichológiai tipológiák

http://pecspszi.uni.hu/keret.cgi?/ii_eves_anyagok/szemkoll1_archaikus.htm

Share
Go to Top