Share

Személyiségpszichológia, 21. tétel, pszichológia távoktatás

Henter Gábor által kidolgozva

 

RAYMOND CATTEL elmelete, a szemelyisegelemeletek felosztasat figyelembe veve, a vonaselmeletek es tipustanok tarhazat boviti. Ezen elmeletek tovabbi kepviselői kozt emlithetőek a kovetkező elmeletalkotok: HIPPOKRATESZ es GALENOSZ, Eysenck, KRETSCHMER es SHELDON, ALLPORT.

A “vonas” es “tipus” szavak kozott van nemi jelentesbeli kulonbseg, de valojaban ugyanarra vonatkoznak, vagyis azt fejezik ki, hogy az emberek olyan allando jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek kulonboző időben es kulonboző korulmenyek kozott nyilvanulnak meg. Ez a megkozelites mogott az az elkepzeles huzodik meg, hogy az emberek cselekedetei, gondolatai es erzesei egy bizonyos időbeli allandosaggal (konzisztenciaval) es folytonossaggal rendelkeznek. Ennek alapjan tehat az ember hajlamai nem valtoznak meg az egyik pillanatrol a masikra, hanem ellenallnak az idő es a helyzet valtozasainak. Igy az ember akkor is ha az egyik helyzetből a masikba kerul at, az idő mulasaval valojaban ugyanaz az ember marad. Ennek ellenere persze minden ember eleteben előfordul, hogy olyan helyzetbe kerul, amikor teljesen kiszamithatatlannak erzi magat az esemenyekkel szemben, azok mintegy elsodorjak őt. A kiszamithatatlansag elmenye nem ismeretlen talan senki szamara, de megis nem ez jellemző eletunkre. Szemelyisegunk alapjat nem a kiszamithatatlansag hatarozza meg, hanem sokkal inkabb a stabilitas es az allandosag, valami olyasmi, ami időben nem valtozik tul sokat. A legtobb ember az esemenyek es az elmenyek forgatagaban inkabb valamifele kovetkezetesseget (konzisztenciat), bizonyos allandosagot erez es magat ugyanannak a szemelynek iteli meg ezelőtt ket nappal, mint ma vagy egy het mulva vagy akar a jovőbe tekintve.

A kutatok erdeklődesenek kozeppontjaban az all, hogyan lehet a legmegfelelőbben merni es osztalyozni a vonasokat. Igy a szemelyiseg “vonas es tipus” megkozelites celja, hogy feltarjak a szemelyeket megkulonboztető legfontosabb dimenziokat es minel jobb modszereket fejlesszenek ki az emberek ilyen dimenziok menten tortenő osszehasonlitasara.

Az emberek tipusokba es kategoriakba valo sorolasa meg az okorba nyulik vissza, egeszen HIPPOKRATESZIG (i.e.400 korul). Az ő gondolatait finomitotta tovabb GALENOSZ (i.e.150 korul). Az antik időkben ugy veltek, hogy az emberek negy kategoriaba sorolhatok: kolerikus (ingerlekeny), melenkolikus (lehangolt), szangvinikus (derulato) es flegmatikus (nyugodt). Ezen szemelyisegtipusok pedig, feltetelezesuk szerint, negy testnedv valamelyikenek a tulsulyat tukroztek.

Megemlitendő tovabba CARL JUNG (1933) tipologiaja, mely mar sokkal ujabb keletű. Az ő felosztasa szerint az emberek ket csoportba sorolhatok: introvertaltak es extravertaltak osztalyaba. Az introvertalt emberek sokkal inkabb preferaljak a maganyt, az egyedulletet, mintsem mas emberek tarsasagat, visszafogottan viselkednek. Maganyos tevekenysegek sokkal vonzobbak szamukra, mint a tarsas osszejovetelek. E kategoriaba tartozo szemelyek mikor eletuk soran valamilyen feszultseggel szembesulnek, hajlamosak visszahuzodni onmaguk vilagaba. Az extravertalt emberek az előbbinek teljesen az ellentetei. Az egyedullet helyett mindig mas emberek tarsasagat preferaljak, viselkedesuk nem visszafogott es szocialis helyzetekben a lehető legjobban feltalaljak magukat. Mikor feszultseggel kell szembesulniuk, akkor is olyan tarsas helyzeteket keresnek, ahol kibeszelhetik magukat.

A tipologiakban a tipust altalaban eles hatarokkal rendelkező, nem folytonos tagsagi kategoriakent kezeltek. Erre igen szemleletes pelda a nem: az emberek vagy csak a ferfiak vagy csak a nők kategoriajaba tartoznak. Jung is ehhez hasonloan, az embereket vagy csak introvertalt vagy csak extravertalt tipusba sorolta. E felfogas szerint tehat, az emberek vagy az egyik, vagy a masik kategoriaba tartoznak es minden elterő megnyilvanulas csak az alapszemelyiseg torzulasat tukozi.

A vonasokrol, ezzel ellentetben, azt feltetelezik, hogy a szemelyek folytonos valtozok vagy dimenziok menten kulonboznek egymastol. A vonaselmeletek szerint ugyanazon szemelyisegjellemzőik mertekeben ternek el egymastol az emberek, azaz a szemelyek kozotti alapvető kulonbsegeket inkabb mennyiséginek tekintik, mintsem minőseginek. A tipuselmeletek mara mar kikerultek a szemelyisegpszichologia erdeklődesi koreből, mivel elfogadhatatlannak tartjak mar azt, hogy a szemelyeket ne folytonos kategoriakba soroljak. Felismertek, hogy szamos esetben igen nehez egyertelműen meghatarozni, hogy a szemely az egyik vagy a masik kategoriaba tartozik-e, ugyanis sok atmenet, homalyos jelentesű terulet van a kategoriak kozott. Ma az elmeletalkotok sokkal inkabb arra hajlanak, hogy az emberekről ne tipusok, hanem folyamatos vonasdimenziok menten gondolkozzanak.

Vonáselméletek közös pontjai:

A vonaselmeletekben felmerulő kozos kerdesek a kovetkezőkeppen hangzanak: Mely vonasok alapvetőek a szemelyisegben? Hany vonas eleg jelentős ahhoz, hogy erdemes legyen szamolni vele? Ezen kerdesek megvalaszolasat mindenik elmelet kulonboző perspektivabol probalja megkozeliteni, viszont ami kozos bennuk, az az altaluk hasznalt modszer, mely sokat segitett a problema megoldasaban.

A vonaselmelet hivei az emberi szemelyisegtulajdonsagok leirasara alkalmas szavainkbol indultak ki, azokat vettek gorcső ala. Ezen szavaink azonban igen nagy szamban vannak es ha mindenik szo egy kulon vonast irna le es minden vonas egyforman fontos lenne, akkor a vonaspszichologusoknak igen nagy erőfeszitesbe kerulne azokat rendszerezni. Ezert altalaban azon az allasponton vannak, hogy ez a sok szo mogott kisebb szamu mogottes dimenziok huzodnak meg. Ennek erdekeben a vonaselmelet kutatoinak olyan modszerre volt szukseguk, amely e mogottes dimenziok feltarasara alkalmas.

Tobb szemelyisegkutato szerint a faktoranalizisnek nevezett statisztikai eljaras a megfelelő modszer az emlitett dimenziok felderitesere. Az eljaras alapfeltevese: ha ket vagy tobb jellemző sok ember vizsgalata eseteben egyutt jar (korrelal), akkor felmerul az a gyanu, hogy ezek valamilyen mogottes vonast tukroznek. Az egyuttjarasok mintazatanak vizsgalatabol megitelhető a megfigyelt tulajdonsagok mogott allo vonasdimenziok strukturalis szerveződese.

A faktoranalizis valojaban a korrelacios modszer bonyolultabb valtozata. A faktoranalizis nem csak ket valtozo, hanem sok valtozo korrelacios matrixabol indul ki. Azzal kezdődik az eljaras, hogy sok valtozo menten es sok szemelytől meresi adatokat gyűjtenek A meresek tobb formaban tortenhetnek, lehet onjellemzes, mas szemelyek ertekelese vagy a nyilt viselkedes mas szemelyek altali kodolasa. Az adatok osszegyűjtese utan, masodik lepeskent, korrelacios szamitast vegeznek, annak erdekeben, hogy meghatarozzak minden valtozo mindegyik mas valtozoval valo kapcsolatat. Az igy kapott korrelacios matrixban szereplő kapcsolatok mintazatanak ertelmezese igen sok időt igenylő munka lenne, igy ennek csokkenteset tűzi ki celul a faktoranalizis harmadik lepese, a faktorkivonás (faktorextrakcio). Ezaltal a matrix kisebb szamu mogottes dimenziora vagy hattervaltozora csokkenthető. Az ilyen kapcsolatok hattereben feltarhato dimenziot nevezzuk faktornak, vagyis az adathalmazba kerult specifikus valtozok (pl. az onjellemző skalak tetelei) egyuttjarasanak a kifejezese. A faktorok tehat olyan valtozok, amelyek az eredeti adatokban szereplő egyuttjarasokat statisztikailagi a lehető legjobban “magyarazzak”. A faktorok kivonasa utan, negyedik lepeskent, a tetelek faktorsúlyanak a meghatarozasa kovetkezik. A faktorsuly a faktor es a faktor letrejottehez hozzajarulo egyes valtozok (pl. kerdőiv tetelek) kozotti korrelacio, vagyis azt mutatja, hogy a tetel mennyire tukrozi a mogottes dimenziokat. Azokrol a tetelekről, amelyek magasan ( 0.30 vagy annal magasabb ertek) korrelalnak a faktorral, azt mondjak, hogy sulyozzak vagy terhelik a faktort. Annak megallapitasara, hogy valojaban mi is a faktor, az mutatja meg, hogy milyen tetelek terhelik vagy sulyozodnak rajta. Vegul, a faktoranalizis utolso lepesekent, kovetkezik a faktorok elnevezése, mely az egesz eljaras talan legnehezebb resze. Mivel a faktorokat a rajtuk sulyozodo tetelek hatarozzak meg, ezert az elnevezest ugy valasztjak meg, hogy az a lehető legpontosabban tukrozze (főkent a legnagyobb faktorsulyu) a tetelek tartalmat. A faktorok elnevezese vagy cimkezese egy szubjektiv mozzanat, mivel tobb kulonboző elnevezes egyforman megfelelőnek tűnhet. Fontos kovetkezmenyekkel jar, hogy melyik elnevezest valasztjak, mert ha az felrevezető, akkor a kesőbbiekben ertelmezesi problemakhoz vezethet.

A vonaspszichologiaban a faktoranalizis, mint munkaeszkoz, tobb feladatot is ellat. Előszor is, a szemelyiseg sokfele megnyilvanulasat kezelhetőbb szamu vonasra csokkenti (feltarja, milyen vonasok allnak a megnyilvanulasok mogott). Tovabba, ervekkel szolgal, annak eldontesere, hogy mely vonasokat tartsak fontosabbnak masoknal.

Vegul pedig, a faktoranalizis abban is segithet, hogy hogyan merjenek valamely vonast, amikor merőeszkozt keszitenek. Altalaban azokat a kerdőiv- vagy tulajdonsaglista- teteleket tartjak meg a skalaban, amelyeknek a vonasnak megfelelő faktoron magas a terhelese.

A faktoranalizis tehat igen hasznos eljaras, viszont nem ad valaszt arra, hogy milyen adatot elemezzen. Ennek eldontese a kulonboző szerzők feladatkorebe tartozik es mindenik kulonbozőkeppen hatarozza ezt meg.

CATTEL elmelete a vonaselmeletek koze sorolhato, amely jelentősen hozzajarult a vonaspszichologia fejlődesehez es maga a szerző a faktoranalitikus eljarasnak is az első alkalmazoi koze tartozott.

CATTEL elmeletenek előfeltevese, hogy a szemelyisegnek vannak termeszetes elemei, amelyek felderithetők tobbvaltozos analizissel. Tagadta a kiserleti modszer hatekonysagat a szemelyiseg leirasaban, illetve mas modszereket, mivel ugy velte, hogy minden egyes emberi megnyilvanulast nagyon sok korulmeny hataroz meg es ezek mesterseges elkulonitese nem megfelelő eredmenyekhez vezet. Ezen megfontolasbol tobbvaltozos modszereket, illetve a klinikai modszert alkalmazta. Az első modszer inkabb a statisztikai elemzesre alapoz, mig az utobbi a kutatoi intuiciot is magaba foglalja.

Szerinte mindannyian ugyanazokkal a vonasokkal rendelkezunk, csak kulonboző mertekben. A vonasok letezesere pedig hasznos informacioforras lehet peldaul a nyelv. Minden nyelv tartalmaz szavakat az osszes letező viselkedeses tulajdonsag leirasara. Egy vonas fontossagat az is jelezheti, hogy hany szoval lehet leirni. Valoszinuleg fontosabb az a szemelyisegtulajdonsag, amelyre tobb szavat talalunk a szotarban. Ezt nevezik a fontossag lexikalis (szotari) kriteriumanak.

CATTEL a lexikalis megkozelites alapjan 4500 vonasnevből indult ki. Kulonboző szakmai megfontolasok miatt a listat vegul 35 tagura szűkitette es vegul az igy kapott valtozok menten vegzett faktoranalitikus vizsgalatokat. Az igy eredmenykent kapott faktorok azok a dimenziok, amelyeket Cattel fontosnak tart az emberi szemelyisegben.

Kutatasaban kiindulasi pontkent a szotar hasznalata szerepelt, ezt tobbvaltozos megkozelitese alapjan tovabba kiegeszitettek onjellemző kerdőivek adatai, a megfigyelesi ertekelesek, akarcsak az objektiv viselkedeses adatok. Tobb ezer szemelytől gyűjtott be tobb adatfajtat es ezeken vegzett faktoranalizist. Ezen munka soran arra a kovetkeztetetesre jutott, hogy a szemelyiseg valojaban 16 dimenzio menten irhato le. Ezen dimenziokat tekinti az elsődleges szemelyisegvonasoknak, un. „gyokervonasoknak”, melyek a viselkedesben megfigyelhető tartos szabalyszerusegek. E dimenziok meresere dolgozta ki Cattel munkatarsaival a 16PF (16 personality factors) kerdőivet.

CATTEL kutatasaban az elsődleges faktorokat tovabbi faktoranalizisnek vetette ala, azaz ferde faktoranalizist hasznalt, amely megengedi, hogy a faktorok bizonyos mertekig -korrelaljanak egymassal, vagyis nem teljesen fuggetlenek. Ezaltal nagyobbszamu, egymassal korrelalo faktorhoz jutott, ezek a masodrendű faktorok. A ket legfontosabb masodrendű faktor CATTEL szerint: exvia- invia es szorongas. Ezek a masodrendű faktorok atfogo valasztendenciakat kepviselnek es a viselkedest csak az elsőrendű faktorok kozvetitesevel befolyasolhatjak. Eszerint, tehat az elsőrendű faktorok a viselkedes pontosabb jellemzesere, előrejelzesere szolgalnak, szemben a masodrendű faktorokkal.

CATTEL szerint a szemelyisegfaktorok es kepessegek hosszu időn keresztul viszonylag stabilak, de felismeri, hogy a motivacios valtozok ( a helyzeti valtozasok hatasara) ingadozhatnak. Ket tenyezőt emlit, amelyek szabalyossagot hoznak a helyzeti valtozekonysagba, ezek pedig, az egyen „allapotai” es „szerepei”. A viselkedes atmeneti allapotaban ( pl. mamor, kimerultseg, felelem, stb.) a szemelyiseg tartosabb vonasjellemzői valtoznak.

Mérési módszerek:

Tobb kerdőivet dolgozott ki, melyek kozul a legismertebb a 16PF kerdőiv. Ennek ervenyessege ellen ketelyek merultek fel, mivel mas kutatok nem jutottak pontos faktorstrukturara e tesztet elvegezve, nem igazolodtak az előfeltevesek. Ennek kovetkezteben ujabb valtozatot dolgoztak ki, de jelenleg a teszt alkalmazhatosaga meg kerdeses.

Alkalmazasok: CATTEL nem feltetelezi az egeszseges es beteg szemelyiseg eles szetvalasztasat. A 16PF kerdőivet kulonboző diagnosztikus csoportok tipikus „szemelyisegmintazatanak” meghatarozasara alkalmazta.

WILLIAMS es mtsai vizsgalata arra mutatott ra, hogy ez a kerdőiv nem hasznalhato diagnosztikai eszkozkent az ideggyogyintezetek meresi programjaban, melynek oka a teszt torzitasok iranti erzekenyseg. Tehat nem alkalmas rendellenes viselkedes szelsősegesebb formainak a felmeresere.

CATTEL amellett foglalt allast, hogy az intelligencia- es teljesitmenymutatok csak akkor erhetnek valamit, ha a szemelyisegtenyezőket is szamitasba veszik.

A fő kifogas CATTEL elmelete irant az, hogy a faktoranalitikus modell a szemelyiseg tul leegyszerusitett kepet adja, tovabba nem volt kimutathato az elsőrendű faktorok stabilitasa es a vonasok időbeli valtozatlansaga sem bizonyitott. Az exvia- invia es szorongas masodrendű faktorai viszonylag stabilnak bizonyultak.

Felhasznalt anyag:

1. Carver & Sheier: Szemelyisegpszichologia

2. Peck D. & Whitlow D.( 1983): Szemelyisegelmeletek

3. Kurzus anyaga ( II. Ev)

Share