Share

Szociálpszichológia, 20. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Bodo Syd

Az egyes etnikai csoportok meghatározott rangsort képeznek aszerint, hogy tagjai mennyire kívánatos társas partnerek. Az egyes csoportokhoz rendelt rangsorbeli hely tekintetében társadalmi konszenzus uralkodik.

A kutatók számos olyan tényezőt találtak, amelyek befolyásolják azt, hogy a saját csoportunk tagjait előnyben részesítjük, míg a külső csoport tagjait diszkrimináljuk. Ezek a tényezők a következők: a csoport tagjainak azon szükséglete, hogy különbséget tegyenek a kategóriák és csoportok között, a csoporttagok azon szükséglete, hogy identitásukat pozitívnak érezzék, a tagok saját csoporttal való azonosulásának erőssége, a csoportok közti határvonalak élessége, a szerepek és feladatok elkülönülése a csoportok között, a csoportkohézió és a saját csoport normáihoz való hűség, illetve a társas összehasonlítás és a kollektivizmus hangsúlyos jellege. A társadalmi státus is hatással van a csoportközi előítéletekre.

A rétegekre tagolt, etnikailag, vallásilag és nyelvileg sokszínű társadalmakban a csoportközi helyzet minden kategóriadimenzió mentén megítélt csoportsorozat. Feltételezhető, hogy a saját és a külső csoportok között észlelt kapcsolatok befolyásolják a csoportközi előítéleteket is. A kisebbségi csoportok alárendelt helyzetük ellenére elfogadják az értékelő és a társadalmi távolság hierarchiákat, viszont mindegyik csoport a saját csoportját részesíti előnyben. Ezek szerint a többcsoportos rendszerekben létezik egy előítélet-hierarchia és egy konszenzus is arról, hogy ebben a hierarchiában a külső csoportok milyen helyet foglalnak el.

Az etnikai hierarchia jelenségének különböző aspektusai- a saját csoport előnyben részesítése, a saját csoporton belüli konszenzus és a csoportok közötti konszenzus, nem magyarázhatók egyetlen pszichológiai elmélettel. A társas identitás elmélete magyarázatot nyújt a saját csoporttal szembeni elfogultságra, míg a társadalmi reprezentáció elmélete segít a csoporton belüli konszenzus megértésében. A hierarchia a domináns csoportoknál pozíciójuk igazolásából, míg az alárendelt csoportoknál a csoportok közti különbségtételből fakad.

A csoportok közti előítélet hierarchikus és konszenzus jellegű. A saját csoportunkat mindig előnyben részesítjük, valamint a különféle csoportokba tartozó csoporttagok egyetértenek az etnikai hierarchiákat illetően.

Az etnikai hierarchia aspektusa az etnikai csoportok sorrendjére vonatkozik, és nem a külső csoportok közötti társadalmi távolságbeli megkülönböztetésének számára vagy a csoportok elutasítására. Az etnikai hierarchia nem statikus reprezentáció, hanem rugalmas kognitív séma, melyben az egyes etnikumok elkülönülése függ a válaszadóktól, a kontextustól és a külső csoport megválasztásától.

A külső csoporttokkal való kapcsolat indirekt státushatása lehet az egyik oka, hogy egyes etnikai csoportokkal szívesebben elfogadjuk a kontaktust, mint másokkal. Az általánosan elfogadott külső csoportokkal való kapcsolat növeli a csoporttagok státusát, míg az elutasított csoportokkal való kapcsolat negatív reakciót vált ki a saját csoport más tagjaiból.

Tajfel szerint a sztereotípiáknak számos funkciójuk van: megőrzik a csoport értékeit, igazolják a csoport helyzetét, s eszközei a csoportközi különbségtételnek. A domináns csoportok saját helyzetüket az alárendelt csoportokkal szembeni negatív sztereotípiákkal igazolhatják, míg az alárendelt csoportok ezekkel, a sztereotípiákkal megkülönböztetik magukat a többiektől. Így alakulhat ki a negatív sztereotípia alapján az etnikai hierarchia.

A realisztikus elmélete s a társas identitás elmélete alapján a csoportközi konszenzus nem fogadható el, és ezt sehol nem lehet megtalálni. Azonban a kutatások azt bizonyították, hogy létezik az etnikai hierarchiával kapcsolatos csoportközi konszenzus.

Kétféle mintázat jellemezte az etnikai csoportok csoportközi előítéletei és etnikai hierarchiában betöltött pozíciójuk kapcsolatát. Az egyik szerint a csoportközi előítélet annál jobban fokozódott, minél alacsonyabb volt a célcsoport helyzete az etnikai hierarchiában, ami azt jelzi, hogy a saját csoport preferenciája és a külső csoport elutasítása a pozitív társas identitás fenntartásához kapcsolódik. A másik mintázat szerint a magas pozíciójú csoportok erősebb csoportközi előítéleteket mutattak.

Szakirodalom


Share