Share

Általános pszichológia, 17. tétel, pszichológia távoktatás

Érzelem és kiértékelés

Hunfalvy Tímea által kidolgozva

Az érzelem összetett, többkomponensű, cselekvésre sarkalló epizód.

Az érzelem összetevői:

  • Kognitív kiértékelés: Felmérjük az adott pillanatban számunkra hozott jelentését.
  • Szubjektív élmény: Az érzelem által kiváltott affektív (érzékeny, külső hatásra fogékony) állapot vagy érzés
  • Gondolkodási és cselekvési tendenciák: Gondolkodásunk, viselkedésünk bizonyos irányba fordul.
  • Fiziológiai változások: A vegetatív idegrendszerből kiinduló, a szívritmus és a verejtékmirigyek működéséért felelős változások.
  • Arckifejezés: Az arc izmainak összehúzódása, elernyedése általi játéka.
  • Érzelemre adott válaszok: A saját érzelmi állapotunkra és az azt kiváltó helyzetre adott reakciók.

Kiértékelési folyamatok:

A kiértékelés elméletek szerint az érzelmek alakulásában a helyzetre vonatkozó ismeretek és hiedelmek értékelése jelentős szerepet játszik. Eszerint az érzelmeket az határozza meg, hogy a helyzet, ahogyan azt észleljük, mennyiben és hogyan befolyásolja, illetve befolyásolhatja személyes életünket. Ezt a kognitív folyamatot nevezzük (ki)értékelésnek.

Korai elméletek: Arnold, Lasarus

Legkorábban Magda Arnold (1960) használta a kiértékelés fogalmát arra, hogy az érzelmek közötti minőségbeli különbségeket értelmezze. Úgy vélte, az emberek az ingereket és eseményeket pozitívként, vagy negatívként kategorizálják. Az ingerek jelentőségének eldöntésében a limbikus rendszer játszik fontos szerepet. Emellett az ingerek agykérgi szintű feldolgozása és kiértékelése is lezajlik., amelynek révén az elvárások, az emlékezet, a hiedelmek, is hozzájárulnak az inger vagy esemény teljes kiértékeléséhez. Bizonyos értelemben Arnold visszatér ahhoz a problémához, hogy az érzelem keletkezésében az egyes tényezők milyen sorrendi-oki sorozatban követik egymást. (Arnold, 1970: Inger→Értékelés→Akciótendencia→Érzés)

A James féle érzelem elmélettel párhuzamot fedezhetünk fel, hiszen James szerint az érzelmekre jellemző testi változások közvetlenül követik a létező tény percepcióját. (Percepció alatt kognitív folyamatokat értve, mint felismerés, következtetés, nyelvhasználat.)

Az inger észlelése értelmezhető értékelésként, , hiszen az ingertárgy irányába cselekvési tendenciák (megközelítés/visszahúzódás) ébrednek, amik érzelmeket (kedvelem/ nem kedvelem) keltenek.

Lasarus (1966) már összetett kiértékelési folyamatokat írt le: megkülönböztetve elsődleges és másodlagos értékelési folyamatokat.

Az elsődleges folyamatok során értékeljük a helyzet személyes jelentőségét, felmérjük, hogy az adott szituáció mennyire felel meg személyes céljainknak, gátol, vagy segít céljaink elérésében. Ez az értékelési folyamat minden érzelem esetében jelen van, segít meghatározni, a bevonódás mértékét, regisztrálja a veszélyeket, és az előnyöket. Az elsődleges értékelés még nem alkalmas arra, hogy az érzelmi élmények között finom különbségeket tegyen.

Másodlagos értékelési folyamatok során alaposabb elemzést végzünk, aszerint, hgy kinek tulajdonítható a helyzet, milyen lehetőségeink vannak a nemkívánatos helyzet javítására, a kívánatos fenntartására, mik a jövőbeni kilátások. A másodlagos értékelési folyamatok alapján dől el, hogy milyen érzelmet tapasztalunk, és hogyan cselekszünk.

Az értékelési folyamatok szerepet játszanak abban, hogy a személy milyen megküzdési módot választ, és hozzájárulnak a személy-környezet viszony kialakításához.

Az elmélet fontos felvetése, hogy ahol érzelem van, ott kogníció is van, hiszen az érzelmek lényege a kognitív kiértékelés.

Újabb kiértékelés elméletek

Az értékeléselméletek egyetértenek Lasarusszal,

  1. Mivel kogníció révén az emberek képesek finom különbségeket tenni az értékelési folyamatok során, ezért az érzelmek nagy változatosságát tapasztaljuk meg.
  2. A kiértékelés elméletek szerint az érzelmi élmény sokkal inkább folytonos folyamat, mint valamilyen esemény által kiváltott egyszeri eredmény.

Scherer (2003) Az észlelés-emlékezet-értékelés előidézi az érzelmi reakciót, ami maga is befolyásolja a figyelmet, ítéleteket, döntéseket, vagy a probléma megoldást. Úgy képzeli, az érzelmek hatására megváltozott percepciók kognitív reprezentációk, figyelmi és más kognitív folyamatok visszahatnak az értékelési folyamatra, és az érzelmi reakciókra egyaránt.

Az újabb kiértékelés elméletek azokra az értékelési dimenziókra fókuszálnak, amelyek alapvetőek az érzelmek kiváltásában, megkülönböztetésében.

Ellsworth-Sherer (2003)

Értékelési dimenziók:

  • Újdonság: legalapvetőbb ingerjellemző. Az új ingerek megragadják a figyelmet, és olyan folyamatokat indukálnak, amik az inger értékelését eredményezik.
  • Valencia vagy kellemesség: Meghatározza, hogy közelítő vagy távolító választ mutatunk.
  • Motivációs relevancia: Az inger fontosságát számos tényező befolyásolja, beleértve a célt, szükségleteket, és ezek hierarchiáját.
  • Erő és megküzdés értékelése: Az erő arra utal, hogy egyedül, vagy segítséggel az egyénnek módjában áll az események menetének megváltoztatása.  A kontrollálhatóság azt mutatja, hogy az események egyáltalán megváltoztathatók-e.
  • Társas kontextus: Olyan dimenzió, amely a viselkedés társas normákkal való összeegyeztethetőségével, a saját vagy mások viselkedésének értékelésével kapcsolatosak.

Rosemann modell (1984)

6 értékelési dimenziómentén 17 érzelmet különít el.

  • Veszélybe került célok
  • Felelősség
  • Elvárás
  • Kellemesség
  • Megküzdési lehetőség
  • Az averzív esemény forrása (személyhez kötött˛nem személyhez kötött)

A kiértékelési dimenziók döntési algoritmust, képletesen szólva döntési fát képezhetnek. A különböző kiértékelés elméletek által felvázolt döntési fák nem mindig jelzik előre a kiváltott érzelmet. Az elméletalkotók úgy vélik, 65-70%os pontossággal lehet előre jelezni az érzelmeket

Share