Share

Genetika, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Géncsaládok

Hochbauer Jenő, Antal Erika , Garda Ildikó, Pölczman Ildi, Máthé Kata jóvoltából

– A gének legnagyobb része különböző funkciójú (strukturális, receptor, hormon, transzkripciós faktor stb) fehérjéket kódol, kisebb hányada RNS t kódol, és nemcsak a fehérje hanem az RNS termékek funkciója is jelentősen eltér egymástól

– Géncsaládok tagjai vagy azonos vagy nagyon hasonló funkcióval bírnak

– Az evolúció során rendszerint egy egyedi gén egymást követő duplikációjával és mutációjával alakultak ki

– HLA gének: major hisztokompatibilitási gének tesznek bennünket bizonyos betegségek és fertőzések iránt fogékonnyá

– Pszeudogének, Csonkolt gének, Gén fragmentumok: nem normális géncsaládok

– Pszeudogének: gyakoriak az egy kromoszómán csoportosuló géncsaládokban

– Processzált (feldolgozott) pszeudogének : intronmentesek, több kromoszómán szétszort géncsaládokban fordulnak elő

– Episztázis: a legismertebb géninterakciós forma. 2 formája van

– Domináns episztázis: két kölcsönös gén közül az egyik domináns allélja elnyomja a másik gén mindkét alléljának hatását

– Recesszív episztázis: ha egy önmagában recesszív allél homozigóta formában megakadályozza a másik gén domináns alléljának hatását attól függetlenül, hogy az heterozigóta vagy homozigóta formában van jelen

– A tulajdonságok szabad kombinálódásának alapja:

– a véletlenszerű Interkromoszómális (kromoszómák közötti) rekombináció.

– Ha a tulajdonságokért felelős gének azonos kromoszómán helyezkednek el, akkor nem tudnak szabadon kombinálódni, azaz genetikailag kapcsoltak (linkage).

Intrakromoszómális rekombináció: Ha az apai illetve az anyai kromoszómán azonos pozícióban elhelyezkedő gének a crossing over során helyet cserélnek azaz rekombinálódva helyezkednek el

Share