Személyiségpszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás
Nagy Eszter jegyzete alapján Pölczman Ildikó által kidolgozva
C. G. Jung funkcionális típustana
Jung Kretschmer és Jaensch munkásságával egy időben dolgozza ki funkcionális típustanát, amelynek előzményét jelentette:
Schiller költészet-esztétikai munkájában leírt két szemben álló művésztípus: naiv alkotó – ösztönös, és a szentimentális alkotó – fokozott tudatosság.
Nietzsche a tragédia eredetével foglalkozva szembeállítja Apollót és Dionüszoszt – szemlélet, értelem, erkölcs, szellem vs. akarat, ösztön, vitalitás és élet
Jung megfelelést látott a naív-apollói és a szentimentális-dionüszoszi típusok között, s úgy jellemezte őket, az egész lelki élet energiáját adó libidó az objektumra, a külvilágra (extravertált), illetve a szubjektumra, a belső világra (introvertált) irányul.
”Az introvertált absztrahálóan viszonyul a tárgyhoz; tulajdonképpen mindig arra törekszik, hogy elvonja belőle a libidót… ezzel szemben az extravertáltnak pozitív a tárgyhoz való viszonya. Olyannyira igenli annak jelentőségét, hogy szubjektív beállítottságát szüntelenül a tárgyhoz igazítja és arra irányítja.” (Jung, 1988. 5-6.o.)
Mindkét alapvető beállítottságon / irányultságon belül különböző lelki működések lehetnek uralkodók:
racionális típusoknál a gondolkodás (intellektuális megismerés + logikai következtetés) és az érzés (szubjektív értékelés: kellemes /kellemetlen)
Az irracionális típusnál az érzékelés (érzékszervekkel történő észlelés) és az intuíció (tudattalan tartalom észlelése)
Jung életformákat, valósághoz való viszonyulás és az alkotás személyiségmintázatait írja le: például az extravertált gondolkodó típus – általános sémákat, elveket, képleteket keres a valóságban, míg az introvertált gondolkodó jellegzetes példája az ismeretkritikát előtébe állító Kant.
n Két jellegzetes irányultságot különböztet meg:
¨ extraverzió – beállítódásában a külvilág felé irányul, nem fél a külvilág tárgyaitól, bizalommal él és mozog közöttük. Jellemző rá a környezethez való gyors alkalmazkodás, az ismeretlen, új ingerek csábítóan hatnak rá.
¨ introverzió – a befelé forduló személyiséget a külvilág tárgyaitól való félelem határozza meg, az újdonságot bizalmatlanul fogadja. A külső befolyásnak ellenáll – saját útján akar járni, belső szubjektuma a valódi világa
Mindkét típus jelen van minden emberben, de általában csak az egyik dominál.
n Van egy példa, ami ezt jól szemlélteti: Az introvertrált és az extravertrált sétálni mennek. Találnak egy kastélyt. Extrovertrált: Menjünk be, nézzük meg mi van itt! Introvertrált: Nem hiszem, hogy be szabad mennünk ide. Veszélyes is lehet. Végül bemennek. Az extrovertrált felderíti a terepet, bejárja az egész kastélyt. Az introvertrált megáll egy könyvekkel teli szobában és elkezd olvasni. Extrovertrált: Menjünk haza, nincs itt semmi érdekes, csak pár poros könyv! Introvertrált: Maradjunk még, ezek a könyvek nagyon érdekesek és milyen régiek! A történet végére az introvertráltból extravertrált és az extravertráltból introvertrált lesz.
A négy funkciótípus
n A tudat irányultságával (E,I) együttesen értelmezhetők
n Érzékelés – érzékszervekkel felfogás
¨ nem reflektív, a “felszín” hangsúlya
n Gondolkodás – intellektuális megismerés, logikai következtetés
¨ nehéz használni értelmi alapon nem felfogható helyzetekben
n Érzelem – szubjektív értékelés
¨ érzelmi benyomás alapján való tájékozódás
n Intuíció – tudattalan észlelés/e
¨ a lehetőségek csábítása a realitással szemben
A tudat és tudattalan kiegészítő viszonyai
n A tudat és a tudattalan kiegészítik egymást, ha a tudat introvertrált, a tudattalan extravertrált és fordítva. A beállítottsági típusokon belül négyféle pszichológiai funkció létezik az ektopszichés funkciók (azaz a környezethez való alkalmazkodás) alapján: 1, racionális típusok: gondolkodó ↔ érző, 2, irracionális típusok: érzékelő ↔ intuitív. Az egyes funkciók dominanciája elnyomja a többit, ezáltal azok a tudattalanban fognak munkálni; tehát 1dominál, 3 a tudattalanban dolgozik.
Jungi típusok, ektopszichés funkciók
n A következő típusok léteznek:
n extravertrált gondolkodó
n extravertrált érző
n extravertrált érzékelő
n extravertrált intuitív,
n introvertrált gondolkodó
n introvertrált érző
n introvertrált érzékelő
n introvertrált intuitív.
Főfunkció és segédfunkció a tudati működésben
n A pszichikum önszabályozó rendszer, az ellentétek egyensúlyára épül: az ellentétek kiegészítik egymást. A tudattalan és a tudatos egyformán fontos. A tudatot egy fénycsóvához lehetne hasonlítani, mely által csak azt látjuk, amire odavilágítottunk. Fontos a tudatos és a tudattalan integrálása, a tudattalant is be kell engedni a tudatosba, nem csak fordítva
n A személyiség fejlődése magával hozhatja a tudattalan funkciók kiteljesedését. A legfőbb ellentét az alcsoportokon belül mutatható ki, pl.: ha a gondolkodás a legfejlettebb, akkor az érzelmei a leggyengébbek. A főfunkció a tudat működését határozza meg. A segédfunkció kiegészíti a főfunkciót az ellentétes alcsoportból
n Az inferioris funkciók a tudattalan működését jellemzik. Lássuk például az extravertrált gondolkodót! Ez esetben a tudat beállítódása (főfunkció): extravertrált gondolkodó, tudattalan (inferioris funkció): introvertrált érző, segédfunkció: érzékelés vagy intuíció.
A kollektív tudattalan
n Olyan tartalmak, amelyek az emberekhez tartoznak örökletesen, tehát nem az egyéni élet eseményei töltik fel. (ezt valamiféle előhuzalozottságként értelmezhetjük)
n Az archaikus elme úgy van preformálva, hogy bizonyos módon dolgozza fel az információkat. Az álmok, hallucinációk, téveseszmék szerkezeti elemei hasonlóak ahhoz, amit a mítoszokban lehet találni (pl.: pokoljárás).
n Az emberi elmében vannak olyan strukturális jellemzők, amelyek meghatározzák, hogy a formák milyen alakot öltenek. Ezek az archetípusok. Pl.: Egy rossz életperiódus utazásként jelenik meg az álomban, ami hasonló az összes nép mitológiájában megtalálható alvilág bejárásával.
n Ezeknek a közös archetípusok azért léteznek, mert az emberiségnek van egy közös tapasztalata: életről, halálról, istenről, anyáról, apáról, születésről, jóról, gonoszról (ezek mind archetípusok példái).
Forrás: szpszi_eloadas04_2008.ppt
Jung, C. G. (1989): A lélektani típusok. Budapest, Európa Könyvkiadó
Archaikus személyiségelméletek, alkati és pszichológiai tipológiák
http://pecspszi.uni.hu/keret.cgi?/ii_eves_anyagok/szemkoll1_archaikus.htm