Share

Általános pszichológia, 22. tétel, pszichológia távoktatás

Garda Ildikó által kidolgozva

A jutalmazás és a büntetés az operáns kondicionálás témakörébe tartoznak.

Az operáns kondicionálásnál a tanulási folyamat lényege az, hogy az élőlény kiválogatja a véletlenszerű viselkedései közül azokat amelyek számára pozitív következménnyel járnak. Ez a folyamat új viselkedés elsajátításához vezet. Kulcsfogalma a megerősítés- minden olyan esemény, amely az adott válasz megjelenési valószínűségét növeli.

A pozitív megerősítés azonos a hétköznapi nyelvben használt jutalom fogalmával.

Negatív megerősítésről akkor beszélünk, ha az adott válasz eredményeképpen az élőlény egy kellemetlen ingert el tud kerülni. (pl. nem élelemhez jut egy pedál lenyomáséval, hanem kikapcsolja az áramot).

A büntetést el kell különíteni a megerősítéstől. A büntetés lényege az, hogy olyan eseményt jelent, ami a büntetett válasz megjelenési valószínűségét csökkenteni fogja.

Az emberi viselkedésben is szép számmal jelennek meg az operáns kondicionálással elsajátított elemek. A beszédtanulás során pl. a csecsemő a gagyogás hangkészletéből társas környezete megerősítései hatására választja ki anyanyelvének hangjait.

Viselkedésünk egész életünkön át megerősítések (jutalmak) és büntetések hatására alakul.

Az operáns tanulás feltétele, hogy érezzük az adott viselkedés hatással van környezetünkre.

A BÜNTETÉS

– a leggyakrabban használt viselkedésmódosító módszer, annak ellenére, hogy nem eredményezi konzisztensen a nem kívánt viselkedés megszűnését.

Például hibásan él a köztudatban az az elgondolkodás, miszerint minél szigorúbbak a törvények, annál kevesebb a kihágás. Miért marad fenn a nemkívánt viselkedés akkor is, amikor a kilátásba helyezett büntetés valóban nagyon szigorú?

A következő lehetőségek fordulhatnak elő:

– A büntetett viselkedés önmagában jutalmazó jellegű. A tiltott szerek használatát legtöbb szülő bünteti, ez működhet a szülők jelenlétében, de hiányukban lehet előnyös. Például a kortárs csoportban a cigarettázás vagy az alkohol fogyasztás erősítheti a csoporthoz való tartozás érzését, vagy erősítheti a csoport hierarchiájában a személy pozícióját, s ez már önmagában jutalom. Egyes evolúciós elméletek szerint sok káros szenvedély kialakulása a rátermettség bizonyításának vágyából fakad.

a viselkedés a személy felindult állapotában történik.

A halálbüntetés nem csökkenti a gyilkosságok számát. Az elkövetőnek sokszor nincs ideje belátni a tette következményeit, vagy zaklatott emocionális állapota miatt nem képes önmagát kontrollálni.

a kioltott viselkedés nem tűnik el teljesen. Nagyon gyakori eset az, hogy büntetésüket letöltött bűnözők újra visszaesnek, hisz visszakerülnek a régi környezetükbe. A környezeti ingerek sugallata igen hatékony bizonyos magatartásformák fennmaradásában.

Hatékony büntetési formák:

Mint a fentiekből is kitűnik, a büntetés nem biztos, hogy a kívánt hatást eléri, de ha  ehhez a módszerhez folyamodunk, érdemes a következő aspektusokra figyelni:

– alternatív választ kell biztosítani, azaz a pozitív viselkedést vonzóvá kell tenni a

büntetéssel párhuzamosan. Az örökös „ne csináld ezt!” jellegű figyelmeztetések helyett sokkal hatékonyabb, ha ajánlunk is valamit, ami pótolja a nemkívánatos viselkedést.

– a konzisztens büntetés a leghatékonyabb, vagyis a nemkívánatos viselkedést a megjelenés után mindig büntetjük, következetesen, nem szabad a büntetett személynek azt tapasztalnia, hogy a büntetés néha elkerülhető.

– az azonnali büntetés hatékonyabb, mert ha sok idő telik el a viselkedés és büntetés között, akkor egyrészt a viselkedés és büntetés közötti összefüggés érzése lazulhat, másrészt sok gyermek számára például a büntetésre való hosszas várakozás maga is elnyújtott büntetésnek számít, ami igen erős szorongást eredményezhet.

– a büntetés legyen megfelelő és arányos, meg kell magyarázni, hogy a büntetett viselkedés miért helytelen. Ha a büntetést aránytalanul enyhe egyszerűen nem éri el a célját, míg ha aránytalanul nagy túllőhetünk a célon, s a túl szigorú büntetések állandósítják a szorongást és a neurotikus személyiségvonások kialakulásához vetetnek.

A büntetéssel kapcsolatban elég sok problémát fogalmazhatunk meg. Pl:

Az erős büntetés kiválthat a büntetettből:

– agressziót

– tehetetlenséget.

Az agresszió sok esetben agressziót szül, amit a gyermek többnyire nem a szülei, hanem önmaga vagy más gyermekek esetleg tárgyak ellen fordít.

A tehetetlenség érzése akkor alakul ki, ha az embert (vagy állatot) folyamatosan negatív ingerek érnek úgy, hogy nincs lehetősége azok elkerülésére. Tanult tehetetlenség

A büntetés önmagában nem szilárdít meg egy új kívánatos viselkedést, erre sokszor rá kell vezetni a személyt, nem elég a hibákat feltárni, meg kell mutatni a helyes utat is.

Másik probléma, hogy a büntetés módszere igencsak könnyen másolható, s utánozván azt az agresszivitás nő.

Jutalmazás. Megerősítési tervek.

Új választanuláskor az a leghatékonyabb eljárás, hogyha a kívánt viselkedést mindig megerősítjük (jutalmazzuk).

Pl.  szobatisztaságra való nevelés. Eleinte gyakori dicsérés. A szokás kialakulását követően ezek egyre ritkulhatnak, majd el is maradhatnak, ha a szokás meggyökerezik.

Kezdetben tehát úgynevezett folyamatos , majd részleges megerősítést alkalmazunk. Ez utóbbi esetén nem követi minden alkalommal megerősítés a kívánatos viselkedést. A megerősítéseket beállíthatjuk a helyes válaszok számának vagy arányának függvényében, vagy pedig időarányok függvényében. Ezeket a megerősítési terveket részleges megerősítési terveknek nevezzük és a következő változatai vannak:

rögzített válaszarány: a megerősítés meghatározott számú helyes viselkedést követ.

PL. az iskolákban három piros pont jegyre váltható. A beváltást követően a gyermek aktivitása csökkenhet, tehát aktivitása nem egyenletes.

változó válaszarány: változó számú választ erősítünk meg, például nem minden harmadikat, csak átlagban minden harmadikat, ami azt jelenti, hogy a megerősített válasz lehet az első vagy akár az ötödik is.

Pl. Az a tanár, aki ellenőrzéskor nem tartja szem előtt azt, hogy kinek hány jegye van, sokkal éberebben tartja az osztályt, kiszámíthatatlanságával mindenkit arra sarkall, hogy folyamatosan készüljön. E terv pozitívuma tehát a folyamatos aktivitás biztosítása.

rögzített időarány: meghatározott, állandó idő után kapja az alany a megerősítést.

Pl. ha a magaviseleti értékelő minden hét utolsó tanítási napján van, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy jobban viselkednének a gyermekek,  kevesebb az iskolai lógás.

A kiszámíthatóság  probléma.

változó időarány: az alany nem tudja, hogy mennyi idő után kap megerősítést.

Az iskolában pedig az előre be nem jelentett, váratlan időközönként megejtett ellenőrzők eredményezhetik azt, hogy a diák folyamatosan készüljön. Pozitívum hogy állandó éberséget és részvételt eredményez.

Összetett viselkedések alakítása jutalmazással (formálás v. shaping)

A jutalmazáson alapuló operáns kondicionálás felhasználása igen gyakori az állatidomárok körében.

A viselkedést elemibb részekre bontva egymás után összekapcsolva tanulja meg az állat, tehát gyakorlatilag fokozatosan közelít a kívánatos viselkedés fele, ez a formálás  lényege.

Az egyszerű, közelítő viselkedést jutalmazzuk, majd az egyre komplexebbet, összetettebbet, általában részleges megerősítéssel, mindaddig, amíg a kívánatos viselkedés kellően rögzül.

Operáns kondicionálás az oktatásban és a klinikai terápiákban

Iskolás gyereknek gyakran fordul elő, hogy iskolába indulás előtt a gyermekük hányingerre, has-és fejfájásra panaszkodik. Ilyenkor ha otthon marad a gyermek, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a reggeli rosszullét meg fog ismétlődni, hiszen a felmentés az iskola alól megerősítőként szolgált, következtetésképpen gyakrabban fog előfordulni. A vegetatív válaszok megszűntetésének a módja a kioltás, azaz a gyermek meg kell tanulja, hogy ilymódon nem kerülhető el az iskola, tehát nem kap felmentést.

A függő befolyásolást az iskolában azonban többnyire nem a kioltással, hanem a jutalmazással érik el. Skinner  kidolgozott egy  programozott oktatási módszert. A programok az ingerek olyan szerveződései, melyek a kívánatos eredmény fele visznek , s akárcsak a formálás technikánál itt is kis lépésekben történik az előrehaladás, s minden helyes választ azonnali megerősítés követ.

–  A Premack-elv szerint a tanuló valamilyen általa megfogalmazott kívánatos foglalkozást űzhet, ha a pedagógus által felhagyott feladatot megoldja. Például megkérik a tanulókat, hogy írják össze, hogy mivel foglalkoznának legszívesebben, majd azt mondják nekik, hogy amennyiben időre elvégzik a kiadott feladatokat, a felsorolt feladatok közül egyet választhatnak. ( „nagymama  szabálynak” is nevezik, csak a spenót után jöhet a fagyi)

A külső (extrinsic) motivációs eljárások kevésbé hatékonyak mint azok, amelyek mögött a belső (intrinsic) motiváció húzódik meg, hiszen nehéz tartósan fenntartani a motiváltsági állapotot, főleg a jutalmazó vagy büntető személy távollétében. Ésszerűbbnek és hatékonyabbnak tűnik, ha például az olvasni szerető gyermeket könyvvel jutalmazzuk és nem pénzzel vagy süteménnyel.

Az operáns kondicionálást sikerrel alkalmazzák a viselkedésterápiákban is, amikor valamilyen maladaptív viselkedést enyhítenek, illetve lecserélik egy adaptív viselkedésre. Manapság már inkább kognitív-viselkedés terápiákat használnak, vagyis a viselkedés mögötti hiedelmekre is figyelnek, mert ezek torzítják a beteg valóságérzetét. Jó hatékonysággal használhatóak fóbiák, szorongás, addikciók kezelésére.

A legismertebb viselkedésterápiás módszerek: a szisztematikus deszenzitizáció, a szisztematikus megerősítés és kioltás, a modellálás, a viselkedés ismételgetése és az önszabályozás.

– A szisztematikus deszenzitizáció a fóbiák, szorongások kezelésében eredményes, lépésről lépésre, fokozatosan, egyre nehezebb szituációkba “viszik” a klienst, egyre nehezebb feladatokat oldatnak meg vele, míg végül a félelmet, szorongást keltő ingert, vagy helyzetet képes lesz elviselni, tolerálni.

–   A szisztematikus megerősítésben két vonalon próbálnak változást elérni, egyrészt a kívánatos viselkedést jutalmazzák, másrészt pedig a nem kívánatos viselkedést figyelmenkívül hagyják. Ez azt jelentené, hogy az agorafóbiás kliens minden olyan próbálkozását jutalmazzák, amikor elhagyja lakását és nyílt térre merészkedik, viszont figyelmen kívül hagyják az ehhez kapcsolódó rossz érzéseket.

– A modellálás módszer során utánzással másolja le a kliens a kívánatos viselkedést, ez a szociális tanulás egyik formája.

Forrás: tanulmányi útmutató

Suhai Hodász Gábor Pszichológia(1999) Budapest, SOTE Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ,

Share