Kognitív pszichológia, 5. tétel, pszichológia távoktatás
Garda Ildikó által, az internetről
EYSENCK: KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA 12. FEJEZET /435-485 OLDAL/
KÖVETKEZTETÉS ÉS DÖNTÉSHOZATAL
problémamegoldás mellett a gondolkodás témájához kapcsolódik
A megismerés repertoárjában mindkettő központi jelentőségű intellektuális képesség.
Johnson-Laird és Bvrne: deduktív következtetés:
- terveket alkossunk
- altetnativ cselekvéseket értékeljünk,
- meghatozzuk feltételezéseink és hipotéziseink következményeit
- instrukciókat, szabályokat és általános elveket alkossunk és értelmezzük őket
- bizonyítékokat mérlegeljünk
- adatokat értelmezzünk, egymással versengő elméletek között válasszunk
- problémákat oldjunk meg
döntéshozatal fontos részét alkotja az, hogy meghatározzuk bizonyos dolgok kimenetelének valószínűségét, és hogy a lehetséges alternatívákat egymáshoz viszonyítva értékeljük
bevezetés
két fő rész
- következtetéssel
- döntéshozatallal foglalkozó kutatások
Csak a kognitív pszichológusok csoportosítása, nem alapvető különbség a két kognitív folyamat mechanizmusában
A deduktív következtetés nagymértékben támaszkodik a logikai rendszerekre – különösen a kijelentés-logikára -, amikor a követkentetési problémák absztrakt szerkezetét jellemzi
deduktív logika
A következtetés pszichológiai elemzés három fő elméleti nézőpont, melyeket a következtetés konkrét típusaira dolgozták ki
- az absztraktszabály-elméletek (nagyrészt propozicionális következtetésekre alkalmazták, azaz olyan következtetésekre, melyekben és, vagy, ha …. akkor szerepel)
- a konkrétszabály-elméletek
- modellelméletek perspektívájából
Mindegyik elméleti megközelítést azoknak a feladatoknak az adarzival együtt mutatjuk be, melyekben vizsgáltak őket.
Dedukció és indukció
Deduktív következtetés: milyen következtetés, ha egyáltalán van ilyen, következik szükségszerűen, amikor bizonyos állításokat vagy premisszákat igaznak tételezünk fel.
Induktív következtetés: általános konklúzió levonása a premisszákból, melyek konkrét példákat írnak le
A különbség formálisan: a szemantikai információ:
Egy propozíciónak annál magasabb a szemantikai információtartalma, minél több lehetséges szituációt zár ki a megfontolásból Bar-Hillel és Carnap, Johnson-Laird
Fagy, de nincs köd, több lehetséges helyzetet kizár, mint az, hogy Fagy, mert az előbbi az összes olyan helyzetet kizárja, melyben fagy van, de köd nincs, míg az utóbbi nyitva hagyja a lehetőségüket
deduktív következtetés → a szemantikai információ nem növekszik
induktív következtetés → leggyakrabban az információtartalom növekedésével jár.
A logika használata a következtetés kutatásában
Vewell és Simon
problématér-elmélet: egy idealizált problématér-fogalmat alkalmaz a problémák absztrakt szerkezetének jellemzésére
Következtetési kutatásokban rendszerint a kijelentés-logikát alkalmazták hasonló módon
- jellemezzék a következtetési problémák absztrakt szerkezetét és meghatározzák a calaszok kategóriáit (azaz a helytelen és a helyes válaszokat)
Matematikai rendszerekben
- szimbólumok (hl az Empire State Building magassága)
- operátorokat manipulálcióra (két magasság összekapcsoása hl meg h2, ahol a meg az operátor).
↓
A logikai rendszerek: szimbólumok → mondatok
logikai operátorok → konklúziók
Pl.:
Kijelentéslogikában: P → verbálisan kifejezett propozícióra, hogy „esik”
Q → „Mari vizes lesz”
Logikai operátor → a ha … akkor
↓
ha P, akkor Q.
ugyanazok a szavak, melyeket a mindennapi életben is használunk (vaqy, és, ha … akkor), a logikán belül egészen más a jelentésük.
Igazságérték-táblák és a logikai operátorok „jelentése”
kijelentéslogikában kisszámú logikai operátor: nem; és; vagy; ha … akkor; ha és csak akkor, ha.
propozíciók értéke: vagy igaz vagy hamis → nincs zavaró bizonytalanság
igazságérték-tábtázatok: a propozíciók lehetséges értékeinek megjelenítésére
meghatározzák a logikai operátorok hatásait a propozíciókra
A P propozíció például vagy igaz, vagy hamis. Az igazságtáblákon ezt úgy jelzik, hogy a P-t írják előre, és alatta megmutatják a két lehetséges értékel P I H
A P és a Q saját magában lehet igaz vagy hamis, és így összesen 4 kombináció létezik.
| P | Q | ha P akkor Q | Ha P, akkor, és csakis akkor Q |
| I | I | I | I |
| I | H | H | H |
| H | I | I | H |
| H | H | I | I |
„ha … akkor”
- „Ha esik. akkor Robi vizes lesz”, amikor tudjuk, hogy fennáll az a helyzet, hogy „esik” és hogy „Robi vizes” → igaz
- tényleg esik (P igaz), de Robi nem vizes (Q hamis) → hamis
- nem esik (P hamis), de Robi mégis vizes lesz (Q igaz), Robi valami mástól is lehetett vizes → igaz
- P és Q is hamis, akkor → igaz
akkor, és csakis akkor, ha vagy kétszeres feltételes operátor
ugyanaz az igazságtáblája, kivéve a P hamis és Q igaz esetet:
- a kétszeres feltétel más eseteket kizár (pl. azt. hogy egy vödör víztől lett Robi vizes); azaz, a P ↔ Q azt mondja, hogy „P akkor és csak akkor igaz, ha Q igaz”.
Az emberek következtetéseikben nem követik a feltételes kijelentések logikai értelmezését.
↓
Következtetési problémákat újrafogalmazhatjuk a kijelentéslogika segítségével
Érvényes és érvénytelen következtetések
A logikai operátorok propozíció manipulálása
Operátor sok propozíciót köt össze
A logika sokfele következtetési szabályt specifikál, a premisszákból levonható érvényes következtetések értékelésére.
A premisszáktól függően két érvényes következtetést modus ponens, modus tollens
A modus ponens
Igazságtábla: → Egyetlen hely ahol P igaz, és Ha P akkor Q is igaz és ez az első
| Premisszák | |
| Ha esik, akkor Robi vizes lesz. |
Ha P akkor Q |
| Esik | P |
| Következtetés | |
| Ezért Robi vizes lesz. | Ezért, Q |
A modus tollens
Ha van két propozíciónk (Ha P akkor Q), és Q hamis, akkor arra következtethetünk, hogy P hamis. Így tehát a következő argumentáció érvényes:
| Premisszák | |
| Ha esik, akkor Robi vizes lesz. |
Ha P akkor Q |
| Robi nem vizes. | Nem Q |
| Következtetés | |
| Ezért nem esik. | Ezért nem P |
Az érv mindig megfelel az igazságtáblának.
nem érvényes következtetések: „a következmény megerősítése”
„az előzmény tagadása”
Következmény megerősítése
| Premisszák | |
| Ha esik, akkor Robi vizes lesz. |
Ha P akkor Q |
| Robi vizes | Q |
| Következtetés | |
| Ezért esik. | Ezért, P |
Előzmény tagadása
| Premisszák | |
| Ha esik, akkor Robi vizes lesz. |
Ha P akkor Q |
| Nem esik | Nem P |
| Következtetés | |
| Ezért Robi nem lesz vizes. | Ezért, nem Q |
Igazságtáblában két sor felel meg a leírásnak
↓
„nem lehet következtetést levonni”, így tehát azt a következtetést, mely azt állítja, hogy P igaz érvénytelennek tekintjük.
Az emberek gyakran hoznak érvényes modus ponens következtetéseket, ám sokkal kevesebben fogalmaznak meg érvényes modus tollens következtetéseket.
Evans
A kísérleti személyek jóval több, mint 50%-a rendszeresen hibásan tagadja az előzményt és hibásan állítja a következményt → a deduktív következtetés helyes elmélete fogja magyarázni.
A Propozicionális Következtetés Absztraktszabály-Elméletei
A fő kérdések megállapítása
Racionálisak-e az emberek? „igen”
Boole, Mill: logika törvényei a gondolkodás törvényei
A filozófia ezen alapvető elképzelése, megtalálta az utat a pszichológiába is.
A probléma: nem mindig viselkednek a logika törvényeinek megfelelően
Magyarázatok:
- Mary Henle
érvénytelen következtetések, mert félreértik vagy helytelenül reprezentálják a következtetési feladatot
- Braine, Johnson-Laird, Ostherson, Rips
absztraktszabály-elméletek: az emberek absztrakt, logikai szabályok segítségével érvelnek, melyek a tudás bármely területén alkalmazhatók (pl. a modusponens-szabály). Az absztraktszabály-elméleteket szintaktikai elméleteknek is nevezik, mert szabályaik oly mértékben általánosak, hogy nem veszik figyelembe a premisszák tartalmát, csupán szintaktikailag manipulálják őket.
↓
Tulajdonképpen mentális logikát alkotnak, és propozícionális következtetésre alkalmazzák.
propozicionális következtetés: hipotetikus tényállások + figyelembe véve több cselekvés konjunkciójának és diszjunkciójának lehetőségét
Braine természetes dedukcióelmélete
Braine
deduktív következtetést absztrakt szabályok vagy sémák közvetítik
érvelés premisszái: megértés → absztrakt sémákba/szabályokba kódolás → következtetések megfogalmazása
Összefoglalva (Braine, 1978; Braine és Rumain, 1983; Braine, Reiser és Rumain, 1984: Rumain, Connell és Braine, 1984):
• a természetes nyelvek premisszáit egy megértési mechanizmus kódolja, és az eredményül kapott reprezentáció absztrakt következtetési sémákhoz kapcsolódik;
• ezek a sémák eleminek tekinthetők és érvényes következtetések levonását teszik lehetővé (pl. a modusponens-szabály);
• ha ez a következtetési folyamat nem ad egyértelmű konklúziót, akkor nem logikai, vagy kvázilogikai szabályok határozzák meg a válaszokat (1. pl. a torzítás bizonyítékait később);
• ha a kísérleti személy érvénytelen következtetést von le vagy hibát vét, ennek három fő típusa lehet: megértési hiba, helytelen heurisztika hiba és feldolgozási hiba;
[ad code=1 align=center]
• a helytelen heurisztika hibák akkor fordulnak elő. amikor a következtetési probléma konklúzióját nem tudjuk megadni, mert rosszak a különböző következtetési sémák koordinálására szolgáló stratégiák; egyszerűbben fogalmazva, a probléma túlságosan nehéz;
• a feldolgozási hibák a figyelem kihagyásából, a rosszul alkalmazott sémából származhatnak, vagy pedig abból, hogy nem tudjuk a releváns információt a munkamemóriában tartani.
Érvényes következtetések levonása absztrakt szabályok alapján
- az emberek természetes logikusok
- egy kicsit hajlamosak a tévedésre
- Minden ember rendelkezik absztrakt, logikai sémákkal
- deduktív következtetési problémákra alkalmaz
- mindig érvényesen következtetnek
- kivéve idegen hatások esetén, a premisszák megértésének hatására vagy a munkamemória belső korlátainak hatására
| Ha megéhezek, akkor elmegyek sétálni. | Ha P akkor Q |
| Ha elmegyek sétálni, akkor sokkal jobban fogom érezni magam. | Ha Q akkor R |
| Éhes vagyok. | P |
A legtöbb absztraktszabály-elmélet tartalmaz egy következtetési sémát, mely a modusponens-szabálynak felel meg.
Az érvelésből adódó következtetést ezen modusponens-szabály ismételt alkalmazásával kaphatjuk meg.
Különböző szabályokat alkalmazunk tehát a premisszákra, míg csak meg nem kapjuk a következtetést.
miért találják a másik érvényes formát, a modus tollenst olyan nehéznek?
A természetes dedukcióelméletben nehezebb, mert nincs olyan séma, melyet egyedül alkalmazhatnánk.
sok különböző szabályt kell sorrendben alkalmaznunk
minél hosszabb a konklúzió elérésének útja hibák fordulnak elő az érvelésben vagy nincs levonható konklúzió (olyan tényezőknek köszönhetően, mint a növekvő memóriaterhelés és a helytelen heurisztika)
Az érvénytelen következtetések magyarázata absztrakt szabályokkal
A természetes dedukcióelméletek szabályai általában érvényes következtetéseknek felelnek meg, így amikor az emberek hibát követnek el vagy hibás következtetést vonnak le, mint például a következmény hibás állíYasa vagy az előzmény hibás tagadása, akkor ezeket legtöbbször megértési hibáknak tulajdonítjuk. Konlffétan fogalmazva, ezek a hibák bizonyos társalgási feltételezésekből származnak, melyeket az emberek a mindennapi életben használnak. A feltételezések alapján oly módon értelmezik újra a premisszákat, hogy egyúttal megváltoznak kognitfv reprezentációik is. Arendszer továbbra is a:kalmazza logikailag érvényes szabályait, ám mivel a szabályok bemenete hibás, gyakran a kimenet is helytelen.
Nézzűk meg részletesen. hogy az emberek miért követik el az előzmény hibás
APROPOZICIGNALISKÖVETKEZTETESABSZTFAKTSZABALY-ELh1ELETEI • X45
Érvénytelen: Az Előzmény Tagaáása Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz. Ha P akkor Q Nem esik. nem P
Következtetés Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q
Rumain és munkatársai (1984) azt állították, hogy a Ha P akkor Q érvelés ;eltételes premisszáját újraértelmezzük, mint Ha nem P akkor nem Q. Amint Geis és Zwicky (1971) rámutatott, az az állítás, hogy „Ha lenyírod a füvet, adok ö00 forintoi’ olyan következtetésre ad okot, hogy „Ha nem nyírod te a füvet, aem adok 50(i forintot”. Ha ezzel a feltételes premisszával indítunk, akkor a modusponens-szabály alkalmazásával megkapjuk a nem Q konklúziót; például:
P>emisszák Ha nem esik, akkor Robi nem lesz vizes. Ha nem P akkor nem Q Nem esik. nem P,
Következtetés Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q
9z érvényes sémákat tehát Covábbra is alkalmazzuk, de ebben az esetben újraérteimezett premisszákra. Hasonló módon magyarázhatjuk a következmény állításának hamis érvelését: w
Érvénytelen: Alfüvetkezmény ~tllftása Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz. Ha P akkrn Q Rohi vizes. Q
Ifövetkeztetés Ezért esik. Ezért, P
Ez a hibás érvelés azért in~~, létre, mert a kísérleti személyek újraértelmezik a premisszákat, hogy elfogadhas,ák a kínálkozó Ha Q akkor P következtetést- :,;: a premissza tehát, hogy „Ha esik, akkor Robi megázik”, úgy jelenik meg, mint „Ha Robi megázik, akkor már egy ideje esik”. Az érvelés a következótortnában történik meg:
446 • KOVETKEZTETÉSÉSDONTÉSHOZATAL
Ha esik, akkor Robi megázik. Ha Q akkor P Robi vizes. Q
Ezért esik. Ezért, P
P-t vonjuk le következtetésként, megint csak a modusponens-szabály alapján. Ez a váltás Gtice (1975) együttműködési elve miatt történik meg. Az elv lényegében azt mondja, hogy az emberek azt mondják el egymásnak, amiről úgy vélik, hogy a másiknak tudnia kell. Ha például a beszélő azt mondja, „Ha esik, akkor Robi megázik”, akkor a hallgató, a társalgás kontextusában, azt fogja feltételezni, hogy az eső az egyetlen valószínű ok. mely Robi megázását eredményezheti. A hallgatő azt feltételezi, hogy nincs semmi más P, mely szerepet kaphat. A természetes dedukcióelmélet értelmében tehát az érvénytelen következtetés azért jön létre, mert a megértés alatt az emberek ésszení feltételezéseket fogalmaznak meg, melyek módosítják a premisszákat. Miután a megértési hiba bekövetkezett, a következtetési folyamat normálisan, a megfelelő következtetési sémák alkalmazásával megy tovább.
Zárásképpen, az empirikus szempontból tényeges pont az, hogy az elmélet számot tud adni a propozicionális következtetések fó kísérleti eredményeiről. Elméletileg az absztraktszabály-elmélet azért vonzó, mert szabályai elegánsak és specifikusak. Rendszerint csak nagyon kevés absztrakt szabáhR feltételeznek a következtetések teljes spektrumának magyarázatára; a természetes dedukcióelmélet újabb változatában például 16 szabály van (1. Braine, 1984).
Más bizonyítékok a propozicionális következtetésre
Nagyon sok bizonyíték szól a kutatások adataiból a természetes dedukcióelmélet felfogása mellett
Braine és munkatársai erős korrelációt találtak a nehézségi kritériumok száma és a megoldáshoz szükséges sémák alapján előre jelzett következtetések száma között.
Rips (1983) némileg más sémákat használt (1. Iohnson-Laird és Bvrne. 1990: 2. fejezet, mely a különböző elméletekben alkalmazott szabályokat foglatja össze). ám hasonló prognózisokhoz jutott. Rips produkciósrendszer-modellje, mely hasonlít Newell és Simon modelljére, olyan szabályokat tartalmaz, melyek a premisszákat egyszerűbb összetevőkre és következtetési szabályokra bontják le, melyeket azután ezekre az egyszerűbb összetevőkre alkalmaznak. r1z egyszerűbb összetevők alcélokat alkotnak, melyeket az absztrakt következtetési szabályoknak feleltetnek meg. Ez a fajta elemzés azt is lehetővé teszi, hogy előrejelzéseket tegyünk arról. hogy mit tud felidézni valaki a munkamemóriából, miután elolvasta vagy elvegezte a következtetési sorozatot. Az előrejelzést annak a feltételezésnek az alapján tehetjük meg, hogy a beágyazott alcélokat a kísérleti személyek kisebb valószínűséggel idézik fel, mint a főcélokat vagy alcélokat (I. Marcus, 1982).
Végezetül, több kutató vizsgálta az a feltételezést, hogy a hibás következtetések, mint például az előzmény tagadása vagy a következmény állftása, ;őrsalgást elvárásoknak köszönhetők, melyeket a megértés alatt fogalmazunk meg (!. Rumain és munkatósai, 1983). Az előzmény tagadása esetében például a társalgási elvárás a Ha Q akkor P következtetést hívja elő a Ha P akkor Q következtetésből, mely minden más alternatfv előzményt kizár. A feltételezést azzal tehetjük semmissé. hogy alternatív előzményeket találunk a feltételes kifejezéshez (Markovits, 1984; 1985; Rumain és munkatársai, 1983). A következő érv például explicit módon jelzi a következmény alternatív előzményeit:
Ha esik, akkor Robi megázik. Ha,P akkor Q
Ha havazik, akkor meg fog ázni. Ha P akkor Q
Megázott. Q
Ezért, ? Ezért, ?
Teljesen világos ebből az érvelésből, hogy az emberek sokkal nagyoüo -alőszínúséggel következtetnek a helyes válaszra (azaz nem lehet konklúziót megfogalmazni), mint a hibás P következtetésre, melyet a következmény állításakor általában levonnak. Pontosan ezt találták ezekben a vizsgálatokban; a Msérletí személyek elkerülik a hibás következtetések levonását Röviden fogalmazva, amikor a megértési folyamat idegen hatásait kizárjuk, a hibás érvelések háttérbe szorulnak, és helyes következtetéseket figyelhetiink meg. Braine és munkatársai (1983) ezt bizonyítéknak tekintették arra, hogy nem lehetnek szabályok az érvénytelen kö•=etkeztctéselcre, azaz az előzmény tagadására és a következmény állítására.
Az absztraktszabály-elméletek értékelése
Az absztraktszabály-elméletek
- magyarázatot adnak minden propozicionális következtetési viselkedésre
- korlátozott számú szabály alkalmazásával
Két fő kritikai észrevétel:
- megértési folyamat nagyon kevéssé specifikált
- Byrne: többletinformációk megadása mind az érvényes, mind pedig az érvénytelen következtetéseket elnyomja. Ahogyan korábban már láttuk, Braine és kollégái kimutatták, hogy az érvénytelen következtetések gyakorisága csökkent, amikor alternatív előzményt adtak meg (azaz .,Ha esik, akkor Robi megázik”, „Ha havazik, akkor Robi megázik”). Byrne megismételte ezt a hatást, de azt is megmutatta, hogy a többlet előzmény megadása azzal a hatással járt, hogy csökkent az érvényes modus ponens és a modus tollens következtetések gyakorisága
| Modus Poneru | Modus Tollens | Előzmény tagadása | Következmény állítása | |
| Egyszerű érvek | 96 | 92 | 46 | 71 |
| Alternatív érvek | 96 | 96 | 4 | 13 |
| Extra érvek | 38 | 33 | 63 | 54 |
- az alternatív előzmények csökkentették az érvénytelen következtetések gyakoriságát, nincsenek ezeknek a következtetéseknek megfelelő mentális következtetési szabályok
↓
- Ha azonban hasonló érvelést használunk Byrne eredményeire is, arra kellene következtetnünk, hogy az érvényes következtetésekre vonatkozóan sincsenek mentális következtetési szabályok.
Utolsó probléma
- A propozicionális következtetés csak egy a sok következtetési feladat közül
- Nincs egyetlen olyan absztrakt szabályrendszer, melyet minden ilyen feladatra alkalmaztak volna
- még bizonyítani kell, hogy vajon ezek vagy más. hasonló modellek teljes mértékben meg tudják-e magyarázni a következtetés sokféle formáját.
Összefoglalás
Az absztraktszabály-elméletek azt feltételezik:
- az emberek a kijelentéslogikában használatos szabályokhoz hasonlókat alkalmaznak a premisszákra, amikor érvényes deduktív következtetéseket hoznak
- ha hibásan érvelnek, a premisszák hibás megértésében vagy más feldolgozási nehézségben van a probléma
Az elméletek propozicionális következtetést alkalmazzák
A bizonyítékok azonban, melyek azt a feltételezést voltak hivatottak alátámasztani, hogy a megértési folyamat érvénytelen következtetéseket produkál, nem meggyőzőek, mert hasonló hatásokat figyelhetünk meg az érvényes következtetésekre vonatkozóan is. Kétségeink vannak afelől is hogy a felfogás mennyire általánosítható.
Konkrétszabály-Elméletek Wason Szelekciós Feladatában
hipotetikus-deduktív feladatok: Wason szelekciós feladatának neveznek
kísérleti anyagok absztrakt vagy konkrét dolgokat tartalmaznak:
- Az absztraktszabály-elméletek nem jeleznek előre teljesítménykülönbséget, feltéve hogy a külső tényezők (pl. a megértési hibák) állandók
- az emberek inkább konkrét szabályokat alkalmaznak az érvelésben, mintsem absztraktokat
- az emberek inkább tartomány-specifikus, mintsem általános, tartomány független szabályokat használnak
Wason szelekciós feladata
A feladat
négy lefelé fordított kártyát, mindegyik kártyán az egyik oldalon egy szám, a másikon pedig egy betű van, és az a feladatuk, hogy nevezzék meg azokat, a kártyákat, melyeket fel kell fordítani ahhoz, hogy a következő szabályszerűséget ellenőrizni lehessen:
Ha a kártya egyik oldalán magánhangzó van; akkor a másik oldalán páros szám van.
P Nem-P Q Nem-Q
A kísérleti személyeknek csak azokat a kártyákat kell felfordítaniuk, melyek szükségesek a feladat megoldásához.
helyes megoldás az E kártyát és a 7-es kártyát
Johnson-Laird és Wason
Absztrakt változatában csak nagyon kevés kísérleti személy választja ki spontán módon a jó kártyákat
- 128 kísérleti személyből csupán 5 választotta egyedül a P és a nem-Q kártyákat.
- Túlnyomó részük a P és a Q kányákat 128-ból 59
- csak a P kártyát választotta 128-ból 42
A feladat küldnböző magyarázatai
- cáfolat helyett igazolni próbálják a szabályt. Wason és Johnson-Laird ezt a magyarázatot részesítette előnyben és úgy érvelt; hogy a kísérleti személyek válaszai attól függtek, hogy rájöttek-e: megcáfolni, és nem igazolni kell a szabályt.
- Evans a személyek viselkedését valamilyen nem logikus megfeleltetési torzítás eredményezi. A kísérleti személyek egyszerűen azokat a kártyákat választják ki, melyek a szabályban említett szimbólumot tartalmazzák.
Evans azt találta, hogy az explicit negatívok („nincsen magánhangzó”) alkalmazása csökkentette a megfeleltetési torzításra való hajlamot, és javította a kísérleti személyek teljesítményét a feladatban.
A feladat konkrét változata
Johnson-Laird, Legrenzi és Sonino-Legrenzi
- leveleket kellett válogatniuk
- azt kell felismerniük, hogy a beérkezett különböző levelek vajon megsértik-e a következő szabályt:
Ha egy levél le van pecsételve, akkor 5 forintos bélyeg van rajta
Eredmény:
- konkrét változatban 24 kísérleti személy közül 22 helyesen választott
- 2 bizonyult sikeresnek az absztrakt változatban.
Nem egyértelmű:
Facilitáló hatás elmaradása konkrétnál is (pl. „Ha tőkehalat eszem, akkor gint iszom”)
↓
kutatók egy olyan hipotézist javasoltak, melyet emlékezetkiváltó hipotézisnek neveztek el.
Azt feltételezték, hogy a kísérleti személyeknek konkrét korábbi élményre volt szükségük
Az emlékezetkiváltó hipotézis
- a konkrétszabály-felfogás speciális esete
- olyan korábbi tapasztalatok állnak rendelkezésre, melyek ellentmondanak a szabálynak. Vagyis a kísérleti személyeknek olyan esetekkel kellett korábban találkozniuk, melyekben a szabály nem, érvényesült. Az eredmények, ilyen értelmezését támasztották alá Griggs és Cox (1982) adatai, melyek szerint amikor a fenti postai szabály érvényét veszítette, a konkrét kísérleti anyagok facilitáló hatása eltűnt olyan fata1 kísérleti személyeknél, akik nem ismerték a régi szabályt.
Kétséges az emlékezetkiváltó hipotézis helytállósága
D’Andrade
- a kísérleti személyek olyan, konkrét anyagokat tartalmazó feladatokat is meg tudtak oldani, melyekkel kapcsolatban semmilyen korábbi tapasztalatuk nem volt. (Sears áruház + számlabizonylatok)
- A helyzetre vonatkozó korábbi közvetlen ismeretek hiányában is a kísérleti személyek 70%-ban megtalálták a helyes választást.
A konkrétszabály-elméleteket kétféleképpen módosították, hogy a fenti eredményeket meg tudják magyarázni
-
- analóg más tapasztalataikat hasznosítani tudják az emberek konkrét helyzetben
- a konkrét szabályok helyzetek osztályaira érvényesek (pl: megengedő helyzetekre). A következőkben ezzel a pragmatikus következtetési sémaelmélettel foglalkozunk (Cheng és Holyoak, 1985).