Share

Általános pszichológia, 42. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Tóth Judit

forrás: http://www.matud.iif.hu/05nov/06.html

A mentalisztikus hozzáállás: (mások szándékos cselekvéseinek magyarázata és előrejelzése) a gyakorlati gondolkodásban háromféle mentális állapot: a vélekedések, vágyak és szándékok egymáshoz való viszonyából indul ki.

Szisztematikusan állítunk elő következtetéseket és jóslatokat: ha a mentalisztikus cselekvésértelmezések három eleme közül bármely kettőről információval rendelkezünk, következtetni tudunk arra (és be tudjuk jósolni), mi kell hogy legyen a harmadik elem. A háromféle következtetés szemléltetéséhez tekintsünk három példát:

A.) Szándékra való következtetés: Kovács néni és az idős, vak Józsi bácsi egy házban laktak. Az ebédlőben nagy étkezőasztal állt, és Józsi bácsi megtanulta, hogy a konyhába menet megkerülje az asztalt. Egy nap Kovács néni elvitette az asztalt javításra, de erről elfelejtett szólni Józsi bácsinak. Másnap reggel látta, hogy a vak Józsi bácsi belép az ebédlőbe, és bejelenti, hogy a konyhába akar menni a gyógyszeréért. A mentalisztikus hozzáállással élve Kovács néni következtetés útján azt a téves vélekedést tulajdonította Józsi bácsinak, hogy az asztal még mindig a szobában van, és akadályt képez a konyhába vezető útján. Így, mivel ismerte Józsi bácsi vágyát (a konyhába akart jutni), és (téves) vélekedését a helyzet fizikai korlátairól (az asztal elállja az útját), következtetni tudott a bácsi azon szándékára, hogy a hiányzó asztalt megkerülje, és így valósítsa meg azt a vágyott célját, hogy a konyhában legyen.

A célirányos cselekvés megvalósítására szolgáló terv értelmezhető és bejósolható.

B.) Következtetés vélekedésekre: Az asszisztensem, Mari általában a közeli Margit hídon sétál át a Duna innenső oldalára munkába jövet. Ma viszont kerékpárral érkezett az ellenkező irányból, ami arra utalt, hogy a hosszabb úton, az Árpád hídon jött át. Ismerve vágyát (időben akar érkezni a munkahelyére), és látva a cselekvést (a hosszabb úton, biciklivel jött), arra következtetek, hogy valószínűleg úgy véli, a Margit híd le van zárva. Így egy olyan releváns helyzeti korlátra vonatkozó vélekedést tulajdonítok neki, amely megmagyarázná azt a szándékát, hogy a vágyott cél (időben érkezzen a munkahelyére) eléréséhez rendelkezésére álló legésszerűbb eszközként a hosszabb utat válassza, és ezzel indokoltnak látom, hogy ésszerű célirányos cselekvésként a hosszabb – és rendes körülmények között kevésbé hatékony – útvonalat választotta.

C.) Következtetés vágyakra: Képzeljük el, hogy azt álmodjuk, Zsiga barátunk vacsorát főz. Látjuk, hogy áll a lábosban rotyogó ragu előtt, majd a konyhaasztalon álló üres pohárra tekint. Azután elkezdi kihúzni egy palack bor dugóját. Ezen a ponton azonban felébredünk. Az álom foszlányait felidézve, a mentalisztikus hozzáállással talán ez a kérdés fogalmazódik meg bennünk: Vajon milyen vágyat szándékozott Zsiga kielégíteni, amikor kinyitotta a palackot? Azután felidézzük, ahogy figyelme az üres pohárra terelődött, és ezért azt a vágyat tulajdonítjuk Zsigának, hogy főzés közben egy kis bort szeretett volna inni. Ez a vágy egyértelműen indokolná szándékát, hogy kinyissa a palackot: ez a cselekedet ugyanis ésszerű, tehát indokolt eszköznek látszik annak a célnak a megvalósításában, hogy bort igyon. Feltéve, hogy Zsiga valóban arra vágyott, hogy bort igyon, ésszerűnek tűnik az a jóslat is, hogy miután kinyitotta a palackot, tölteni fog a borból az üres pohárba, majd inni fog belőle. Vegyük észre, hogy ennek a vágynak a tartalmát annak a helyzeti kontextusnak az információs vonatkozása mentén határoztuk meg, melyben Zsiga kivitelezte szándékát, hogy kinyissa a palackot: a releváns információ pedig az volt, hogy az előtte álló pohár üres. Képzeljük el, hogy ehelyett álmunkban a pohár félig tele van sörrel, amit Zsiga vacsorafőzés közben iszogat. E helyzeti megszorításnak következtében Zsiga szándékát, hogy kinyissa a palackot, más tartalommal bíró vágy tulajdonításával indokolnánk, és elérni kívánt célját úgy határoznánk meg, hogy bort akar önteni a raguhoz. Ebben az esetben ésszerű lenne azt jósolni, hogy a raguval teli fazékba, és nem a sörrel félig teli pohárba fog tölteni a borból.

Egy mentalisztikus cselekvésmagyarázat akkor és csak akkor jól formált, ha a cselekvés (melyet a cselekvőnek tulajdonított szándék reprezentál) ésszerű módon valósítja meg a célállapotot (melyet a cselekvőnek tulajdonított vágy reprezentál) az adott helyzeti korlátok között (melyeket a cselekvőnek tulajdonított vélekedések reprezentálnak).

Share