Share

Állatpszichológia, 14. tétel, pszichológia távoktatás

Az állatok a környezethez való alkalmazkodás során érzékszerveikre támaszkodnak – tevékenységük során állandóan figyelniük kell a környezetüket.

Az érzékszervek bonyolult, elkülönült képletek, amelyek az érzékelésnek csak a perifériás részét képviselik, az úgynevezett Receptort képezik, vagy foglalják magukba. A külvilág információit (inger) felfogják és sajátos elektromos jelekké alakítják át, majd az idegrendszeren keresztül idegimpulzusok formájában a központba szállítják, ahol ezek kodifikációja zajlik.

A kulcsingerek környezeti tényezők, melyek kiváltják az öröklött mozgásmintázatokat. Sok állatnál a kulcsinger egy meghatározott formából és egy mozgásmintából tevődik össze. Ezeket jelzőingereknek nevezzük.

Példa:

Sackett egészen bonyolult kulcsingert mutatott ki a bundermajmoknál. Kombinálási technikát alkalmazott. Közvetlenül születésük után kismajmokat fajtársaiktól elszigetelten neveltek fel, 9 hónapos korukig. A kis bundermajmokat már néhány hetes korukban megtanították a diavetítő működésére. Egy gomb lenyomásával a ketrecük falára különböző színes képeket jelenítettek meg: fajtársak, más állatok, gyümölcsök. Tájképek, geometriai alakzatok, stb. Minden egyes lépet először a kísérletvezető vetített le, majd ha a kismejmoknak kedvük volt, a gomb megnyomásával 5 percen belül újrahívhatták 15 másodpercre az előzőleg látott képet, egymás után többször is. A majmok aktívan használták a diavetítőt, és bizonyos képeket gyakrabban hívtak elő, mint másokat. Legkevésbé a geometriai ábrák érdekelték őket. Leginkább a fajtársak, a velük egykorú kismajmok érdekelték őket, majd más felnőtt majmok és a fenyegető hímek képei.

A velük egykorú kismajmok és más majmok képe váltotta ki a legtöbb szociális viselkedést: játékra hívás, hívó hangok, a képek tapogatása. Érdekesség, hogy két és fél hónapos koruk után a kismajmok hirtelen félni kezdtek a fenyegető hímek képeitől. Ha ilyeneket mutattak nekik, azonnal vinnyogtak, védekezően lekuporodtak, és nagyon gyorsan lecsökkent ezeknek a képeknek az általuk történő előhívási aránya.

A kísérlet azt mutatja, hogy a kis bundermajom agyában veleszületett módon beépülnek a fenyegető hímre jellemző kulcsingerek, ezeket abban az életkorban, amikor már gyakran merészkednek eltávolodni az anyjuktól, képesek felismerni, és jelenlétükben védekező reakciókat mutatni. A kísérlet során idővel a félelmi reakció csökken, a majmok megszokták a fenyegető hímek képeit, és mivel sosem érte őket kellemetlenség, tanulással módosították viselkedésüket.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

Share