Share

Állatpszichológia, 13. tétel, pszichológia távoktatás

Kulcsingerek – Tinbergen kísérlete a háromtüséjű tüskéspikó modellekkel

Az állatok a környezethez való alkalmazkodás során érzékszerveikre támaszkodnak – tevékenységük során állandóan figyelniük kell a környezetüket.

Az érzékszervek bonyolult, elkülönült képletek, amelyek az érzékelésnek csak a perifériás részét képviselik, az úgynevezett Receptort képezik, vagy foglalják magukba. A külvilág információit (inger) felfogják és sajátos elektromos jelekké alakítják át, majd az idegrendszeren keresztül idegimpulzusok formájában a központba szállítják, ahol ezek kodifikációja zajlik.

Kiváltó ingereknek az olyan jellegzetességeket nevezzük, amelyek az evolúció során úgy alakultak, hogy az állatok között speciális jelzésként szolgáljanak.

A kulcsingerek környezeti tényezők, melyek kiváltják az öröklött mozgásmintázatokat. Egy inger néhány jellegzetes eleme nem elég ahhoz, hogy speciális viselkedésmintázatokat váltson ki. Ezek a jellemző sajátosságok a kulcsingerek. Tulajdonképpen az állat az ilyen részletekre sokkal érzékenyebb, mint másokra, amelyek sokszor feltűnőbbek.

Az állatok általában szelektív válaszadó készséget mutatnak, az ingerek egyes aspektusaira nagyobb figyelmet fordítanak, mint másokra. Az állatok eltérően reagálhatnak olyan tárgyakra, melyek ránézésre nagyon hasonlónak tűnnek. A válasz kiválasztásában az ingerforrás egyes tulajdonságai fontosabbak lehetnek másoknál.

Példa: A háromtüskéjű tüskés pikó a szaporodási időszakban, ha egy olyan hím territóriumába, amelynek a fészke már készen van, egy nőstény hatol be, a hím cikkcakktáncot fog járni, de ha egy másik hím hatol be, akkor fejen álló, fenyegető testtartást vesz fel.

Timbergen kísérletében arra kereste a választ, hogy honnan tudja a hím a behatolók közti különbséget megállapítani.

Egy akváriumba hurkaszerű modelleket helyezett, amelyekről hiányoztak az uszonyok, a kopoltyúfedők, a tüskék. Az egyik modell hasi oldala vörös volt, a másik modell alsó felén kidudorodás volt. Megállapítása szerint a dudorodás (a nőstény duzzadó hasa) képez kulcsingert a cikkcakktáncra, és a vörös szín a fenyegető testtartás felvételére.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://beri.uw.hu/jegyzetek/etologia.doc

Share