Share

Kulturális antropológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Balázsi Rózsa

3.) Min alapul Malinowski  funkcionalizmusa?

BRONISLAW MALINOWSKI (1884-1942)-„etnográfusok etnográfusa”

Krakkóban született és nevelkedett művelt nemesi családban. Apja egyetmi professzor volt, ismert szláv filozófus

Élete és munkássága:

fizika-matematika diploma

– Malinowski a nagy terepkutatók egyike

– Naplóját halála után adták ki

– 1908-ban a krakkói egyetemen matematikából és természettudományokból tanult- érdeklődött a néplélektan iránt, Wundt munkáit olvasta

– Akkoriban Anglia volt az antropológia központja, ezért 1910-ben Londonban folytatta tanulmányait, 1916-ban a természettudományok doktora címet szerezte meg

expedíció: 1914-1915, Port Moresby-expedíció: -Trobriand-szigetek         –1915-1916,

Terepmunka módszertanának rendszerbe foglalása:

Terepmunka feltételei:

közvetlen kontaktus a bennszülöttekkel,jelenségekről teljes áttekintés

módszertani követelmények:

1-statisztikai dokumentációs módszer

2-csontváz – lényegtelen részletekkel való kiegészítés

3-érdekes megállapítások rendszerezett írásos anyagba gyűjtése

A terepkutató az embereket egy adott természeti és mesterséges környezet keretei között tevékenykedve figyeli meg, amely hatással van rájuk és amelyet egymással együttműködve átalakítanak.

Művei:

– A család az ausztrál őslakók között (1913)

– A mailu pápuák (1915)

– Az emberi házasság története (2 finn társadalomtudóssal együtt)

– Első angolul publikált könyve: gazdasági antropológiáról

1914-ben terepmunkát végzett Új-Guineában.-Több hónapot töltött a mailuknál. Majd a Trobriand-szigeten maradt. Az I. világháború kitörésekor , ottlétét engedélyezték, így még 2 évig végezte a terepmunkát. Sok munkája ebből az időből származik:

– A Nyugati Pacifikum arogautái (1922)

– Bűn és büntetés a primitív társadalomban (1926)

– A vademberek nemi élete (1929)

– Koralkertek és mágiájuk (1935)

1918-ban visszatért Ausztráliába, kis ideig Melbourne-ben élt, ahol elvette Elise Massaut, az egyetem kémiaprofesszorának lányát. Európába visszatérve tüdőbaja kiújult

-1921-ben kezdett el tanítani a Londoni Egyetem szociológia szakán. – 1924-ben a szociálantropológia docense, 1927-ben az antropológia professzora lett. Hatására a terepmunka mércéje magasabbra került. Sokat utazott külföldön, előadásokat tartott Genfben, Bécsben, Rómában, Oslóban, a nyarakat pedig Dél-Tirolban töltötte.

-1926-ban Amerikában a Kaliforniai Egyetemen tartott előadást, de közben meglátogatta a pueblo indiánokat is. Ezután még kétszer visszahívták az egyetemre, ahol végül DSc címet szerzett. A II. világháború kitörése előtt Amerikába ment gyógykezelésre, majd ott is maradt. 1940-ben vendégprofesszor lett a Yale Egyetemen.ahol 1942-ben nyilvános rendes egyetemi tanárrá nevezték ki , egy előadás közben hunyt el.

Malinowski minden idők legnagyobb terepkutatója volt.

Az általa felállított terepmunka eszmény jóval túlmegy Boas-én. Malinowski megtanulta a trobriandiak nyelvét, közöttük élt és adatait az ő nyelvükön jegyezte fel. Malinowski az antropológia funkcionalizmus egyik megalapítója Funkcionalizmusa biológiai és pszichológiai irányultságú. A funkcionalizmust úgy értelmezte, mint az egyéni szükségletek átalakulását másodlagos társadalmi szükségletekké.

Malinowski funkcionalizmusa azon alapul, amit az ember hét alapvető szükségletének tekint:

  • – táplálkozás
  • – reprodukció
  • – testi kényelem
  • – biztonság
  • – pihenés
  • – mozgás
  • – növekedés

↓Ha ezek közül a szükségletek közül bármelyik kielégítetlen marad, az összhang ideiglenesen felbomlik. Ezek súlyosabb esetei betegséget is okozhatnak.
Az alapvető szükségletek, vágyak, ösztönök és emóciók formájában fejeződnek ki, amelyek arra késztetik az embert, hogy mindegyik szükségletet kielégítse
Amikor azt vizsgáljuk, hogy a testi szükségleteket a kultúra körülményei között hogyan elégítik ki, a testi szükségletekre adott közvetlen válaszrendszereket találunk. Ezek teljes mértékben a csoporttól való függést jelentik. E kulturális válaszok során z emberek nemcsak egymással működnek együtt, hanem az előző generációktól öröklött javak (eredmények, találmányok, eszközök, elméletek) révén is.0

Minden társadalmi intézmény egy szükségletet elégít ki, akárcsak minden kulturális elem.
Malinowski a kultúrát eszköznek tekinti, amely az emberi lények szükségleteire ad választ a bármiféle adaptáció felett álló módon.

MALINOWSKI ÍRÁSA:

A csoport és az egyén a funkcionális elemzésben

Személyiség, szervezet, kultúra

Csoport = egyének gyülekezete

egyén”, a csoport és egymástól való kölcsönös függésük lesz a vezérmotívum, ami végigkíséri a kutatást.

Funkcionalista megközelítésmód: A kulturális jelenségek totalitását az ember és a társadalom elemzéséhez nélkülözhetetlen szükséges háttérnek tekinti.

A funkcionalizmust a kutató a mentális folyamatoknak nem pusztán emocionális és intellektuális oldalaira figyel, hanem amellett érvel, hogy az embert teljes biológiai realitásában kell bevonnunk kulturális elemzésünkbe. A testi szükségleteket, a környezeti hatásokat és az azokra adott válaszokat egymás mellett kell tanulmányoznunk.
A társadalmi kötődések hálózatát
technikai, jogi, szokásbeli és erkölcsi irányelvek és kódok határozzák meg, amelynek az egyes egyének különbözőképp vannak alávetve és amelyek a csoportot egységes egésszé integrálják.

Mivel minden szabályt, minden törzsi hagyományt szavakkal fejeznek ki, a társadalomszervezet megértésének részét képezi a jelképrendszer és a nyelv.
Az emberi organizmus elsődleges, biológiai szükségletei nem elégítődnek ki természetes módon az emberi organizmus és a természeti környezet közvetlen kapcsolata révén. Nemcsak egyén függ a csoporttól, hanem a csoport és annak minden tagja függ az anyagi eszköztár fejlődésétől.
A kultúra instrumentális imperatívuszai:

Az egyéni organizmus biológiai szükségleteit minden kultúrában ki kell elégíteni. Ezekre a szükségletekre kulturális válaszokat kapunk.

Táplálkozás → Élelmezés

Szaporodás → Házasság, család

Testi kényelem → Hajlék, öltözet

Biztonság → Oltalom és védelem

Relaxáció → Játékrendszerek, éjszakai nyugalom

Mozgás → Tevékenységek, kommunikációs rendszerek

Növekedés → Neveltetés és tanulás

A kultúra egy instrumentális realitás,  lehetővé teszi, hogy kielégítse biológiai szükségleteit, mégpedig együttműködés révén, egy átalakított és igényeihez igazított környezetben

a közösségi tevékenység konkrét csoportba – intézménybe – való szerveződése.
Intézmény = Az emberi tevékenységek különböző csoportokba szerveződése.
– univerzális forma, pl. család, nemzetség, törzs, korcsoport, társulás (klub, titkos társaság)

– foglalkozási csoport, pl. mesterség szerinti vagy gazdasági

– hierarchikus státus csoport, pl. egyház- rang- , gazdaság- vagy hatalom szerint

-a szerveződött csop.-amelyek meghatározott célú tevékenységgel kapcsolatosak, és amelyeket különös vonatkozás egyesít arra a környezetre és anyagi apparátusra nézve, amely fölött hatalommal bírnak, intézményeknek nevezzük.

A kultúra körülményei között minden organikus szükséglet kielégítése közvetett, bonyolult módon, kerülő úton történik. Az emberi kultúrának ez a nagy eszközjellege lehetővé tette, hogy az ember a környezetén (fajspecifikus módon) úrrá legyen. Az elsődleges biológiai szükségletek komplex kulturális kielégítése új, másodlagos (származékos) imperatívuszokat kényszerít az emberre.

Nyilvánvaló az eszközök használata, amelyeket folyamatosan újítani kell, illetve a kooperáció, amely minden kulturális tevékenység feltétele.

Mivel a szoros együttműködés hierarchiával jár, konfliktusok alakulnak ki. A viselkedési szabályok ismerete, illetve ezek szankcionálása elengedhetetlen, hogy együttműködő csoportnak irányelvül szolgáljanak. A törvények, szankciók származásos imperatívuszok, amely minden szervezett csoport életében kényszerűen megjelennek.

A csoportok tagságát újítani kell, az anyagi javakat ki kell cserélni. A kulturális rendszerek minden emberi csoportban megtalálhatók, mint a kerülő úton végzett kulturális kielégítés által kikényszerített instrumentális szükségletekre adott válaszok.

Pl.: – Gazdaság: a termelés, elosztás, fogyasztás rendszerei

– Társadalmi ellenőrzés: szervezettség rendszerei

– Nevelés

– Politikai szervezet

Az emberi lények minden közösségben törvénytisztelő tagokká válnak, tisztában vannak a „törzsi” törvényekkel, hagyományos jogrendszerük szabályait követik (nevelési hatások, önérdek megfontolásai, ésszerű együttműködés, áldozatok és előnyök egyensúlya). Annak vizsgálata, hogy a szabályoknak való engedelmességet hogyan vésik az egyénbe élete során, milyen az intézményekbe szervezett életen belüli kölcsönösség. Ez képezi a primitív közösségek jogi rendszerei megfigyelését, elemzésének területét.

A nevelés mindig olyan szervezett csoportokon keresztül megy végbe, amelybe az egyén belekerül.
Az egyén helye a szervezett csoportokban.

1, Család: Olyan közösség, amely a kölcsönös kapcsolat, cselekedet, jog privilégiumok irányelvei szabályoznak, fűznek össze.

2., Faluközösség, városi önkormányzat, horda

3., Törzs: A kollektív védekezés és támadás közös kivitelezésére szerveződik.

A civilizáció előrehaladtával a jog, a nevelés és a gazdaság elkülönül az olyan szervezeti formáktól, mint a család, falu, korcsoport. Ezek a tevékenységek intézményesülnek, specializált hangsúlyt kapnak épületek formájában, mint pl. gyárak, bíróságok, iskolák. Primitívebb csoportoknál is vannak erre való törekvések, pl. varázslók, sámánok, fazekasok, pásztorok, kovácsok, stb. Ezek sokszor speciális jogokkal rendelkeznek, elkülönülten élnek, dolgoznak.
A szimbolizmus kulturális meghatározása

Szimbolizmus = a nyelv prototípusa.

A nyelv az emberi organizmusnak az a módosulása, ami lehetővé teszi a számára, hogy a fiziológiai hajtóerőket kulturális értékké alakítsa át.

Egy eszköz feltalálása, használata után feltételezhetjük a szimbolizmus megszületését.
Pl. a tűz felfedezése, a természettől készen kapott eszköz, mint a bot vagy kő használata. Az eszköz csak akkor válik valódi kulturális elemmé, ha kollektív használata állandósul, s ha a használatot hagyomány útján továbbadják.

A kultúra nem születhetett volna meg a társadalomszervezet, valamiféle eleme nélkül.
A kooperáció olyasféle műveletek végzése során született meg, mint amilyen a tűz meggyújtása és ébrentartása, a tűz hasznosítása élelemkészítés során.

A beépítés és az átadás még egy elemet magában foglal: a érték elismerését.
Az érték elismerése = Egy vágy kielégítésének késleltetett és közvetett mechanizmusa emocionális válasz tárgyává válik.

A szimbolizáció bármely és mindegyik testi szükséglet első késleltetett és közvetett kielégítésével született meg.Az éhség és a nemi vágy, a személyes kényelem és biztonság óhaja egy tárgyra vagy egy folyamatra irányult, erre vivődött át, mely tárgy vagy folyamat testi szükséglet kielégítését célzó közvetett eszköz volt.↓

A fiziológiai késztetésnek ez a másodlagos valóságra való átvitele másodlagos valóságra való átvitele másodlagos jellegű.

A jelek gesztusok, hangok bármelyike szimbolikus jellegű. A szimbolizációnak pontosnak és hatásosnak kell lennie, hogy a kommunikáció maradandó legyen.

Az egyéni adalék és a csoporttevékenység az ismeretek és a hiedelmek esetében
Minden csoport tagjának képeseknek kell lenniük a csoporttársakkal való kommunikációra.
Primitív közösségekben a nyelv kizárólag gyakorlati célokra alkalmazott. A valódi tapasztalatokon és logikus érvelésen alapuló, verbális állításokban megtestesülő emberi tudás elvei még a legalacsonyabb szinten álló primitív népeknél is megtalálhatók.

A tudás minden kulturális tevékenykedés velejárója.

Tudás = Tapasztalatok és elvek összessége, amelyek megnyilvánulnak a nyelvben, tevékenységben, technikákban, szervezett foglalatosságokban. A tudás a fejlődés minden fokán magába foglalja az együttműködés szabályainak és minden társadalmi kötelezettségnek és előjognak az ismeretét.

Az ébredő remények és feltámadó félelmek, szorongások bizonytalan légkörében az embernek szüksége van a stabilitásra, a sikerre és folyamatosságra. A vallás és a mágia kielégítik ezt a szükségletet.

Minden rituális viselkedés (pl. temetés, gyász, szertartás, áldozat, stb.) társadalmi jellegű.
A vallás struktúráját a rítus technikája és az elemi etika szabályai és előírásai alkotják, ezek megszabják az egyén alárendelését a csoport jólétének.

Összefoglalás és végkövetkeztetések

Antropológiai terepmunka és az összehasonlító kultúraelmélet funkcionális megközelítése igazolja, hogy minden egyes lépést tanulmányoznunk kell, egymással párhuzamosan és koordinálva az egyént és a csoportot, illetve viszonyukat.

Funkcionalizmus = Egyéni szükségletek származékos kulturális szükségletekké és imperatívuszokká való átalakításának elmélete.

A társadalom a kondicionáló apparátus kollektív alkalmazásával az egyént kulturális személyiséggé formálja.

Fiziológiai szükségletével, pszichikai folyamataival az egyén minden hagyomány, tevékenység, szervezett viselkedés végső forrása és célja.

Társadalom = Differenciálódott csoportok koordinált együttese.

A társadalomszervezetet intézményekre, azon emberek bizonyos csoportjaira bontva kell elemezni, akiket irányelvek egyesítenek, viselkedési szabályokat követnek, együttműködnek a környezet egy behatárolt részén, s bizonyos szükségletek kielégítésén dolgozik.

Intézmény funkciójaAz intézmény hozzájárul egyrészt a közösség, másrészt az egyes ember származékos és alapvető szükségleteinek kielégítéséhez.Acsalád nélkülözhetetlen a társadalom számára. A társadalmat tagokkal látja el, azokat felneveli és megóvja őket életük korai szakaszán.

De tekintettel kell lenni az egyedekre, saját érzéseikre, működésükre. A lokális csoport egy felosztott terület közös használatának a szervezete, a kollektív védekezés eszköze, elsődleges munkamegosztás közege.

A társadalom részeként, nélkülözhetetlen szerveként működik, de az előnyöket az egyedek egyénileg is élvezik.

Az egyénnek a csoportban játszott szerepét és tagságát a pszichikum, a nevelés, a közös tevékenységek mindegyikéből származó fiziológiai előnyök szemszögéből kell megállapítani.
A törzs és az állam közös politikát valósít meg (háborúban, békében, kereskedelemben). De a törzs vagy állam léte az állampolgárság minőségén múlik, amely az egyénnek a csoport életében való részvételéből származó előnyökből és ahhoz való hozzájárulásaiból adódik.
Csak akkor érthetjük meg a mentális attitűd vagy testi ügyesség okait, ha utalunk az egyén veleszületett organikus organikus tulajdonságaira, illetve azokra a kulturális hatásokra, amelyek azt alakítják. A biológiai szükségletek kulturális imperatívuszokká, kielégítési módokká alakulnak.

Az egyedi organizmusból kiindulva eljutunk az instrumentális és integratív imperatívuszokhoz.↓
Ezeknek minden kultúrában a szervezett tevékenység típusai felelnek meg, mint pl. gazdaság, nevelés, politikai szervezet, jogrendszer, szervezett vallás és mágia és a művészi és rekreációs tevékenység.

– Az integratív tevékenységek mindegyikét csoport végzi (család, nemzetség, kongregáció)

– Az irányelvet dogma, mitológia, szakrális történelem szolgáltatja

– Minden rítus liturgikus apparátussal jár

– A kultúra integratív aspektusai intézményekben (pl. vallásos, mágikus, művészeti, ceremoniális, rekreációs) fejtik ki hatásukat

Intézmények pl. egyház, kongregáció, totemisztikus nemzetség, mágikus vagy sámánisztikus testületek, sportcsapatok, zenészek, táncosok, színészek, stb.

A társadalom és alkotórészei a verbális, szimbolikus hagyomány hordozói.
A kultúra csak akkor marad ép és fejlődőképes, ha fenntartható az egyensúly az egyéni érdek és a társadalmi ellenőrzés között. → Ha ez az egyensúly felbomlik, anarchiához vagy diktatúrához vezet.

Share