Share

Szociálpszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Csuka Tímea

Hewstone, 278-282

Normák és elvárások

A társadalmi viselkedés két két normája esik nagy súllyal a latba az altruista viselkedésben: a társadalmi felelősség és a reciprocitás normái. A társadalmi felelősség normája a segítő és az elfogadó közötti személyközi kapcsolat olyan értelmezéséhez illeszkedik, amelyben az aszimmetrikus tranzakciók a hangsúlyosak – egyoldalú függőséget eredményez. Ezzel szemben a reciprocitás normája azzal a szemlélettel fér össze, amely szerint a segítő és az elfogadó egyenlő pozíciót foglal el.

 

A társadalmi felelősség normája

A társadalmi felelősség normája azt írja elő, hogy az emberek segítsenek másokon, ha azok a segítségükre szorulnak. A felelősség érzését úgy tekintik, mint amely pozitív függvénye a mások észlelt kiszolgáltatottságának.

A társadalmi felelősség normájának kiváltása érdekében Berkowitz és Daniels egy „munkás-felügyelő” helyzetet alakítottak ki.

A társadalmi felelősség normájának betartása függ attól, hogy a normatív sztenderdnek tudatában van-e az ember, valamint attól, hogy motiválva van-e a szenderddel összhangban levő cselekvésre (berkowitz és Connor 1966). Mind a sztenderdek ismerete, mind teljesítésük indítéka helyzeti változókkal kapcsolatos.

Személyes normák

A normatív vélekedéseket a szocializációs folyamatban tanuljuk meg.

Megkísérelve különválasztani a kulturális szabályokat és az egyéni érzéseket, Schwatz (1977) szembeállította egymással a társadalmi normákat és a személyes normákat.

Önnön kognitív struktúráiból teremti meg az egyén a morális kötelezettség érzéseit a konkrét helyzetekre.

A morális kötelezettség mérőskálákkal vizsgálható.

Schwatz amellett érvelt, hogy a személyes normákat az egyének az önmagukkal kapcsolatos, konkrét szituációkra vonatkozó elvárásaikból alkotják meg. Arra számíthatunk tehát, hogy egy egyén különböző időkben és különböző helyzetekben más-más normákat konstruál.

Schwartz és Howard (1981) az altruizmus folyamatmodelljét dolgozta ki. Ez a modell öt egymást követő lépést tartalmaz:

Figyelem → motiváció → kiértékelés → elhárítás → viselkedés.

A folyamat akkor veszi kezdetét, amikor a személyben tudatosul, hogy mások segítségre szorulnak.

A következő fázis a személyes normák felépítésével és a morális kötelességérzés ebből fakadó kialakításával kapcsolatos (motivációs fázis).

A harmadik fázis (az altruista reagálások vélhető következményeinek kiértékelése) a lehetséges ráfordítások és nyereségek felmérésére koncentrál. A várható ráfordítások magukban foglalják a szociális ráfordításokat (pl: a társadalmi helytelenítést), a pszichés ráfordításokat (pl: a fájdalmat), az énképet ért sérelmet (pl: az énről alkotott elképzelés megingását), és az erkölcsi veszteségeket (amelyek a személyes normák megsértéséből fakadnak).

Ami az emberi természet kedvező megítélését illeti, az altruizmus folyamatmodellje ígéretes képet látszik nyújtani. E szemléletet azonban aláássa két olyan felvetés, ami a modellhez szorosan hozzátartozik:

1.      az elhárítási szakasz

2.      a normák erőteljes nyomásának eredményeképpen bumeránghatás jósolható

Normagátló folyamatok közé tartozik az észlelt választási szabadság veszélyeztetettsége, illetve a felelősség tagadása.

A viszonosság normája

A reciprocitás az emberi viselkedés egyik egyetemes elve. Az altruista viselkedést illetően a viszonosság normája az előnyök kölcsönös tranzakcióját írja elő a segítő és a recipiens között (aki ma segítő, az holnap elfogadó lesz és fordítva).

Gouldner (1960) a reciprotcitásra vonatkozóan több hipotézist is megfogalmazott. Két olyan előírást fogalmazott meg, amely a reciprocitást meghatározza: (1) az emberek segítség azokat, akik nekik segítettek, és (2) az emberek ne támadják meg azokat, akik segítségükre voltak.

 

A normatív viselkedés elsajátítása

A normatív vélekedések egyik forrása a szocializációs folyamat, mely magában foglalja a társadalmi normák elsajátítását.

Bandura (1971) szerint a társas modellek egyik funkciója a cselekvés serkentése azáltal, hogy a megfigyelőt tájékoztatják arról, hogy a létező szociális minták közül melyek a megfelelőek az adott helyzetben.

Share