Share

Állatpszichológia, 17. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Nyomási-tapintási hírközlés

A tapintási vagy érintkezési (taktilis) hírközlési módok közvetlen testérintés útján a közeli hírközlést teszik lehetővé és segítik elő, különösen a társas életet élő állatoknál. Ez a hírközlési forma elterjedt az állatvilágban.

A tapintáson alapuló közlés esetében a két egyednek egymás közvetlen közelében kell lennie, vagyis a közlés hatótávolsága igen csekély.

Például az anyamadárnak a fiókákra való ülése lecsillapítja az izgatott vagy az ellenség által megzavart, megijesztett fiókákat.

Az emlősök utódaikat vagy egymást nyalogatják, tapogatják vagy simogatják, miáltal olyan jeleket közvetítenek azoknak, amely békés szándékukat, barátságukat, együttérzésüket, a találkozás örömét fejezik ki, és ezek a jelek azokat megnyugtatják és biztonságot éreznek a felfogásukkal.

A majmoknál gyakori kölcsönös testápolási cselekedetek, a kurkászás sokszor nem is a testápolást, hanem a társas érintkezés felvételét, szexuális kapcsolat kialakítását szolgálja. Ugyanilyen célja van a lovak kölcsönös harapdálásának.

A tapintási inger a társas rovaroknál is fontos szerepet játszik.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.jgytf.u-szeged.hu/~annus/oktatas/ALLATI_KOMMUNIKACIO-EMBERI_NYELV_elemei/v3_document.htm

Share