Állatpszichológia, 9. tétel, pszichológia távoktatás
Az orientációs mechanizmusok tanulmányozása segít a mozgásminták megértésében. A legegyszerűbb ilyen mechanizmus a kinézis, mely esetben az állat az inger irányát nem érzékeli.
A kinézis: a térbeli orientáció legegyszerűbb formája, amelyben az állat válasza arányos az adott inger erősségével, de még független annak térbeli tulajdonságaitól. Különböző formái még nem taxisok.
Példák:
A planáriák viselkedése: Ha egy vizes edénybe planáriákat teszünk, és a tál egyik felét sötét anyaggal letakarjuk, akkor egy idő után a planáriák az elsötétített területen fognak összegyűlni. Ez nem azért van, mert menekülnek a fénytől, hanem mert a mozgások a sötétben lassú és sokkal gyakrabban változtatnak irányt mint a világos területen.
A papucsállatka kerüli a magas CO2 koncentrációt, anélkül hogy a koncentráció gradiens irányítaná a mozgását. A CO2 buborék közelében irányt változtat, bizonyos szöggel elfordul, majd folytatja útját. Mivel a CO2 koncentráció befolyásolja a mozgását, tartósan olyan helyen sem marad meg, ahol nagyon alacsony a CO2 koncentráció. Kinézise révén egy optimális tartományon belül él.
Forrás: tanulmányi útmutató (CD)