Posts tagged agresszió

Az agresszivitás meghatározása és klasszikus elméletei

0
Share

Szociálpszichológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Hewstone, 12. Fejezet,1-6 o.

1. Az egyik olyan viselkedésformának tekinti az agressziót, mint amelyet veleszületett ösztönök és hajtóerők drive-ok kormányoznak,

2. a másik szerint az agressziót, hasonlóan más viselkedésformákhoz, az egyéni tapasztalatok során sajátítjuk el.

3. Van harmadi, közbülső álláspont is, mely a drive és a tanulás fogalmait intrigálja – a frusztráció-agresszió hipotézis.

 

1. Az agresszió, mint ösztön

  1. pszichoanalitikus megközelítés – Freud
  2. Etológiai megközelítés – Lorenz

Csakúgy, mint a pszichoanalitikus megközelítés – feltételezik, az ösztönös agresszív energia létezését, de a pszichoanalitikus ösztönfelfogástól eltérően fajfenntartó funkciót tulajdonít az agressziónak. Az agresszív viselkedés megjelenéséről a következőket feltételezik: minden egyedben megtalálható egy viselkedés-specifikus energia (azaz agresszió) potenciál, mely automatikusan gyülemlik fel. Az agresszív viselkedés valószínűsége és intenzitása ennek a potenciálnak az aktuális nagyságától függ.

Ahhoz, hogy a „gőzgép” kontrollálhatatlan formájában történő spontán felrobbanását elkerüljük, az energia kis mennyiségekben történő, folyamatos és kontrollált kieresztését ajánlja, az agresszió szociálisan elfogadható formái révén.

2. Frusztráció és agresszió – Yale csoport 1939

Agresszióval kapcsolatos energiamodelljük feltételezi, hogy a személyt nem veleszületett tényezők motiválják arra, hogy agresszíven viselkedjen, hanem a frusztráció kiváltotta drive. Frusztráción azt az állapotot értik, melyet a cél elérésének akadályozása vált ki, míg agressziónak azt a cselekvést tartják, melynek célja a másik szervezetnek kár okozása. Ezt a két fogalmat két megállapítás foglalja egybe: a frusztráció mindig az agresszió valamilyen formájához vezet, de az agresszió mindig a frusztráció következménye.

A célpont-helyettesítés és a válaszhelyettesítés az agresszió áthelyezésének formái.

A frusztráció tehát kialakítja az agresszióra való készséget, az azonban, hogy az agresszió a tényleges viselkedésben kifejeződik-e vagy sem, további feltételektől függ.

Kulcsinger-arousal hipotézis: Berkowitz 1964, 1969, 1974

A frusztráció és az agresszió fogalmai közé beilleszt egy közvetítő fogalmat – az agressziónak megfelelő környezeti feltételek (vagy jelzőmozzanatok, kulcsingerek) fogalmát. A frusztráció nem vált ki közvetlenül agressziót, hanem érzelmi feszültséget, arousal állapotot kelt az egyénben, nevezetesen dühöt. Az így felkeltett düh váltja ki az agresszív viselkedés belső készségét. De ez a viselkedés csak akkor fog megjelenni, ha a helyzetben agresszív jelentésű kulcsingerek vannak: azaz olyan jelzések, melyek a dühöt kiváltó feltételekkel vagy egyszerűen magával a dühvel társultak.

kiváltó inger elmélet

fegyver-effektus

3. Az agresszió, mint tanult viselkedés

Úgy tekint az agresszióra, mint a szociális viselkedés egy sajátos formájára, melyet ugyanúgy sajátítunk el és tartunk fenn, mint a szociális viselkedés más formáit.

  1. Instrumentális kondicionálás

Ha az említett agresszív viselkedés sikeres (azaz a vonzó tárgyak megszerzésének hasznos módjának látszik), akkor a gyerek ugyanezt az eszközt fogja használni más hasonló helyzetekben is. A pozitív megerősítés révén megerősödik az agresszív viselkedés tendenciája.

Walters és Brown, 1963 pénz vagy édesség

  1. Szociális modellkövetés

Bandura 1973 elgondolása szerint az agresszív viselkedés új formájának elsajátítása felé vezető első lépés a modellkövetés: az egyének az új és komplexebb viselkedésformákat oly módon sajátítják el, hogy megfigyelik őket és más személyekre vagy modellekre gyakorolt kövekkezményeiket.

  1. Erőszak a televízióban: a tömegkommunikációs modellek hatása az agresszióra

A televízióban megjelenő erőszak gyakori érzése nem csupán közvetlenül, a néző erőszakos viselkedésére irányuló készségre hat, hanem az erőszak iránti attitűdöt is befolyásolja. Azok az emberek, akik a televízióból megtanulják, hogy a konfliktusokat gyakran erőszakkal oldják meg, s hogy az egyik agresszív cselekedet egy másik követi, túlbecsülik annak valószínűségét is, hogy ők maguk valamilyen erőszak áldozatává válnak.

Freud és Lorenz által kidolgozott ösztönelméletek alkotják, melyek az agresszív viselkedést úgy fogják fel, mint amelyet egyagresszív ösztön motivál. Ezek az ösztönelméletek metaforaként olyan hidraulikus rendszereket használnak, mint amilyen a gőzgép, és feltételezik, hogy az egyednek időről időre ki kell engednie az ösztön által folyamatosan termelt agresszív energiát, és agresszívedn kell viselkednie (azaz „ ki kell engednie a gőzt”) azért, hogy elkerülje a szervezetet veszélyeztető következményeket.

A szociális tanulás elmélete a kontinuum másik végletét képviseli. Ezek álláspont szerint az agresszív viselkedés, miként a legtöbb viselkedésforma, instrumentális kondicionálás és/vagy modellálás révén sajátítódik el. Következésképp a környezeti jutalom-kontingenciák kontrollja alatt áll.

A frusztráció-agresszió elméletek köztes álláspontot foglalnak el. Miként az ösztönelméletek, úgy fogják fel az agresszív viselkedést, mint amelyet az agresszív energia kieresztésének szükséglete motivál. Ezt az agresszív energiát azonban nem automatikusan termeli valamilyen belső folyamat, hanem egy környezeti esemény, valamilyen célra irányuló viselkedés frusztrációja eredményezi. Minthogy az eredeti elképzelés, mely szerint a frusztráció egyszerre szükséges és elégséges oka az agressziónak, empirikusan nem igazolható, az elmélet újabb változatai feladják ezt a feltevést, és megpróbálják meghatározni azokat a feltételeket, melyek megléte esetén a frusztráció agresszióhoz vezet.

Share

Előítéletek és csoportközi konfliktusok

0
Share

Szociálpszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

Hewstone et al., 414-419

Def.: – a csoportközi viselkedést egy csoport tagjainak egy másik csoport tagjai iránt tanúsított viselkedése.

Az előítélet mint személyiségtípusok

Előítélet: egy társadalmi csoport tagjaival szemben táplált negatív attitűdök (pl.: rasszizmus, sovinizmus, szexizmus, stb.).

Az egyik elterjedt felfogás szerint az előítélet elsődlegesen személyiségprobléma.

Adorno és mtsai. (1950)

Kiinduló hipotézisük az volt, hogy az egyén társadalmi attitűdjei „a személyiség mélyen rejlő törekvéseit fejezte ki”.A freudi nézőpontnak megfelelően azt gondolták, hogy a legtöbb ember személyiségfejlődésében szerepet játszik a különféle ösztönös szükségleteknek a társadalmi létezés korlátozásai által megvalósuló elfojtása és más mederbe terelése. A szülőket tekintették fő ágensnek, akik a „normál” fejlődésben rendszerint  egészséges egyensúlyt tartanak fenn a fegyelmezés és a gyermek önkifejezésének megengedése közt. Azok a szülők, akik túl szigorú fegyelmezési gyakorlatot folytatnak, és túlzottan aggódnak azért, hogy a gyermek kövesse a társadalmi normákat, felbontják ezt az egyensúlyt. Azt gondolták, hogy ennek következtében a gyermek szülőivel szembeni természetes agressziója (ami elkerülhetetlen következménye annak, hogy korlátozzák őket) az annak nyílt kiélésével járó következményektől való félelem miatt más célpontokra helyeződik át. Ennek végeredményeként alakul ki az úgynevezett „tekintélyelvű személyiség”, aki az autorista képviselői iránt túlzottan engedelmes (minthogy ők szimbolizálják a szülőket), a nem saját csoporthoz tartozókkal szemben pedig nyíltan ellenséges.

Adorno és mktsi. kifejlesztettek egy személyiségvizsgáló eljárást – az F-skálát – amelyet abból a célból dolgoztak ki, hogy elkülönítsék egymástól a potenciálisan fasiszta (vagy rasszista) hajlamú embereket és azokat, akiknek „demokratikusabb” hajlamiak vannak. Akik ezen a skálán magas értéket érnek el, nagyon eltérő gyermekkort és dogmatikusabb attítűdöket mondhatnak magukénak, mint az alacsony pontszámok elérők.

Siegel és Siegel (1957):

Azt tapasztalták, hogy azok a diákok, akiket véletlenszerűen egy liberális kollégiumi épületben helyeztek el, egy év múlva a tekintélyelvű attitűdök jelentős csökkenését mutatták, míg azok, akiket konzervatívabb körletekben szállásoltak el, keveset változtak. Ha kiterjesztjük ezt az érvelést társadalmi szintre, akkor kevésbé tudja figyelembe venni az előítélet szociokulturális meghatározóit.

Pettigrew (1958): egyértelműen demonstrálta az előítéletekre vonatkozó kulturális összehasonlító vizsgálatban Dél-Afrikában. Cseppet sem meglepő: a fehérek igen erős feketeellenes előítéletet mutattak, ugyanakkor nem mutattak különösem magas szintű tekintélynyelvűséget. Így a nyíltan rasszista attitűdjeik valószínűleg inkább származtak az akkor Dél-Afrika uralkodó társadalmi normákból, mint bármilyen személyiséggel kapcsolatos funkcióból.

A személyiségből kiinduló megközelítés képtelen megmagyarázni az előítélet széles körű egyöntetűségét bizonyos társadalmakban vagy társadalmakon belüli alcsoportokban.

Az előítélet „bűnbak” –elmélete: a csoportok közötti agresszió mint a frusztráció következménye:

1882 és 1930 között közel 5000 lincselésről számoltak be az Egyesült Államokban. Ezekben legnagyobbrészt feketeék voltak az áldozatok, és a déli államokban történtek meg.

Hovland és Sears (1940): úgy vélték, hogy a frusztráció okozta a magatartást.

Dollard és mtsi.: frusztráció-agresszió  elméletből ihletet merítve feltételezték, hogy a rossz gazdasági helyzetben átélt nehézségek növelték az emberek frusztrációját, ami azután fokozott agressziót eredményezett. A frusztráció-agresszió elmélet szerint gyakori, hogy az agresszió nem a frusztráció forrás ellen irányul  (pl.: a kapitalista rendszer ellen, amely a visszaesést okozta), hanem sebezhető és könnyen elérhető célpontok felé terül, amilyenek a kissebségi csoportok.

Interperszonális vagy csoportviselkedés

Amikor a személyiségközpontú megközelítés a csoportközi viselkedésre a személyiségtípusok közti különbségekkel vagy a frusztráció mértékével próbál meg magyarázatot adni, azt feltételezi, hogy az ember csoportban tanúsított viselkedése lényegileg hasonlít az egyéb körülmények közt tanúsított viselkedésre.

Ilyen és hasonló elképzelések vezették Tajfelt (1978) arra a következtetésre, hogy fontos különmbséget tenni a személyközi és a csoportközi viselkedés közt, ebből következően pedig arra a megállapításra, hogy a problémákat az egyik szinten megközelítő elméletek eredményeit nem egykönnyen lehet egy másik szint problémának magyarázatára átemelni. A személyközi viselkedés

Tajfel szerint: individuumként való cselekvést jelenti, bizonyos idioszinkráziás jellegzetességek és másokhoz fűződő személyes viszonyok egyedisége nyilvánul meg.

A csoportközi viselkedés a csoporttagként való cselekvést jelenti.

pl.: rendőrként vagy Liverpool-szurkolóként viselkedni. Az első esetben az egyéni és a személyközi      dinamika konstellációihoz képest kevésbé fontosak azok a különféle szociális kategóriák, melyekhez         az ember tartozik. A második esetben ennek fordítottja igaz; sokkal kevésbé fontos, hogy valaki          személyként kicsoda, mint az egyenruha vagy a nyaka köré vetett sál színe.

Tejfel tehát úgy képzelte, hogy bármilyen szociális viselkedés ábrázolható úgy, mint ami a személyközi, illetve csoportközi viselkedés mint pólusok által meghatározott kontinuum közé esik.

Három tényező határozhatja meg:

1.    Az első, hogy az egymástól különböző társadalmi kategóriák           mennyire világosan különíthetők el egymástól.

2.    A második tényező annak mértéke, hogy  az egyes csoportokon belül mennyire változékony vagy egyöntetű a viselkedés, illetve az attitűd.

3.    A harmadik tényező, hogy egy személy másokkal való bánásmódja, illetve mások iránti attitűdjei mennyire idioszinkráziásak vagy éppenséggel egyöntetűekés megjósolhatók.

Turner (1982): rámutatott, hogy a csoportban való viselkedésre (csoporton belüli) ugyancsak gyakran jellemző a kategória határok tudatossága, a viselkedés egyneműsége és a sztereotip észlelés. Ez az oka annak, hogy Brown és Turner (1981) a Tajfel (1987) által javasolt kontinuum kiterjesztését és interperszonális-csoportközi kontinuum való átnevezését vetette fel.

Share

Az agresszív viselkedés társas befolyása

1
Share

Szociálpszichológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

Hewstone, 12. Fejezet,7-13 o.

Az agresszió meghatározása:

–         Az agresszív viselkedés károsodást, vagy sérelmet okoz egy másik személynek, illetve organizmusnak.

–         A véletlenségből történő károkozást, illetve a jó szándékkal végrehajtott kellemetlen stimulációt kizárjuk, a cselekvőnek szándékoznia kell, hogy az áldozat számára negatív következmények lépjenek fel.

Baron (1977) által javasolt definíció : „Az agresszió olyan viselkedési forma, amely arra a célra irányul, hogy egy másik élőlényt bántalmazzon vagy sérülést okozzon neki, aki el kívánja kerülni az ilyen bánásmódot.”

 

Az agresszió elméletei

–         biológiai elgondolások, mely között megtalálható az agresszió mint ösztön, mint hajtóerőt, illetve mint ösztönön alapuló viselkedést

Az agresszió a természetes kiválasztódás révén kialakult viselkedési stratégiának tekintik, amelynek az evolúciós cél szempontjából – ami az adott élőlény saját génjeinek reprodukciós sikere -, adaptív értéke van.

 

Frusztráció és agresszió

frusztráció-agresszió hipotézis: amelyet Dollardék agressziómodellje feltételezi, hogy a személyt a frusztráció kiáltotta késztetés (drive) motiválja arra, hogy agresszíven cselekedjen.

–          Frusztráció: a cél elérésének akadályoztatását váltja ki.

–          Agressziónak: célja, hogy a másik szervezetnek kárt okozzon.

Ezt a két fogalmat két megállapítás  kapcsolja egybe:

1.      A frusztráció mindig az agresszió valamilyen formájához vezet.

2.      Az agresszió mindig frusztráció következménye

Katarzis: az agresszív cselekvés irányuló tendenciát csökkenti az agresszív viselkedés vagy annak helyettesítői.

Berkowitz (1964; 1969; 1974) volt az, aki jelzőinger – izgalom elméletével megpróbálta a frusztráció és az agresszió közti viszonyt pontosabban is meghatározni. A frusztráció és az agresszió fogalmai közé beillesztett egy közvetítő fogalmat, az agresszió környezeti feltételeit (illetve jelzőingereit). A frusztráció nem vált ki közvetlenül agressziót, hanem egy érzelmi izgalmi állapotot alakít ki, nevezetesen a dühöt, ami aztán kialakítja a belső készenlétet az agresszív viselkedésre.

Családon belüli agresszió

–                 A bántalmazó viselkedések összefüggő mintázatának tekintik, mely idővel egyre gyakoribbá és súlyosabbá válik. Számos különféle fizikai, szexuális és lelki bántalmazást foglal magában, melyeket az ember egy vele közeli kapcsolatban mévő másik személlyel szemben az ellenőrzés, az uralom, illetve a kényszerítés céljából hazsnál.

Gelles (1997) elmélete: Az agresszió akkor kerül bevetésre, amikor a cselekvő szerint annak költségei alacsonyabbak, mint az általa elérhető jutalom. A cselekvő költségeit csökkenti (1) a hatékony hatékony társas kontrol hiánya (itt releváns az is, hogy a család privát természete csökkenti a külső felek hajlandóságát arra, hogy közbeavatkozzanak; (2) a férfiak és nők közti hatalmi egyenlőtlenség; és az, hogy (3) az agresszivitás pozitívan értékelt státust erősítő összetevője az „igazi ember”-től alkotott képnek.

Agresszió az iskolában és a munkahelyen

Olweus a következőképpen definiálja a viktimizáció (vagy az ezzel szininim „bullying”) e formályát:

„Egy személyt akkor terrorizálnak, amikor ismételten és időben folyamatosan negatív cselekedetek célpontjává teszi őt egy vagy több más személy.”

Az erő, a státusz és a hatalom egyenlőtlensége jellemző a terrorizálásra: az áldozat alacsonyabb rendű, mint a terrorizált személy, következés képen nem képes megvédeni a támadásokkal szemben. – -Az áldozatok reakció közt megtalálhatók a pszichoszomatikus tünetek, a teljesítmény motiváció csökkenése és az önbecsülés elvesztése. Olweus elkülöníti az áldozatok és a terrorizálok tipikus jellegzetességeit az iskolásoknál, melyek nagyon hasonlítanak a felnőttek munkahelyi kontextusban feltárt tulajdonságaikhoz.

Az áldozatok jellegzetese módon szorongóak, visszahúzódók , alacsony önértékeléssel rendelkeznek, fizikailag gyengék, másként néznek ki, mint a többség.

A terrorizálók: gyakran erősek fizikailag, különböző kontextusokban agresszívan viselkednek, hajlanak arra, hogy másokat  domináljanak, impulzívak , önbecsülésük tekintetében pedig magabiztosak.

Mikor fordul elő a „bullying”?

–     A társas összeillés hipotézise szerint akkor, amikor nem feleltethető meg egymásnak a kortárs csoport általános klímája és az egyén attitűdje, illetve viselkedése.

Share

Szociális motívumok

0
Share

Általános pszichológia, 39. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

A szexualitás és az anyai viselkedés a faj fenntartását szolgálja, és a faj más egyedeihez kötődik, ezért szociális motívumoknak tekinthetjük őket. Ezek a motívumok a viselkedésre késztető hatása nagyon erős, ezért az alapmotívumok közé soroljuk őket.

Kísérletek bizonyítják, hogy a patkányanya a legnagyobb áramütést akkor viseli el, ha kölykéhez akar eljutni.

A szexualitással kapcsolatban a tapasztalatok arra utalnak, hogy az embernél a szexualitás kikerül a hormonrendszer kizárólagos ellenőrzése alól, és a korai élmények, valamint a később tanult kulturális hatások az idegi szabályozás révén komoly befolyást gyakorol a viselkedésre. Pl. férfiak kasztrálás után, nők menopauza után is folytatják a szexuális életüket.

Szexuális viselkedésünkre kulturális hatások is befolyást gyakorolnak. A társ jelenléte szükséglet az ember számára.

Németh László szavaival: „egyik igénye a másoknak szükséglete”.

Ez igaz az utódápolásra is.

Harlow 1959-ben végzett (1) kísérletében rhesusmajmok fejlődését vizsgálta mesterséges körülmények között, úgy, hogy csecsemőkorukban elválasztotta őket anyjuktól. Az aktivitás alacsony fokát lehetett megfigyelni viselkedésükben, magatartásuk felnőtt korban még kirívóbbá vált, sem szexuális viselkedésre, sem utódápolásra nem voltak képesek.

Egy másik (2) kísérletében az anyjuktól elválasztott majmok egy részét „drótanya” nevelte, ő volt a ketrecben, drótból készült tőle kapták a táplálékot. A másik csoportot „szőranyák” nevelték, a drótbábura szőrmét húztak, a harmadik csoport tagjait a saját anyjuk nevelte. Megfigyelték, hogy ijesztő inger esetén az anyjukkal nevelkedő majmok őhozzá szaladtak, a szőranyán nevelkedők a szőranyára csimpaszkodtak és biztonságot merítettek a jelenlétéből, a drótanyán nevelkedő kismamjok a földre lapulva reszkettek a félelemtől, nem szaladtak oda anyjukhoz, nem alakult ki kötődés.

(3) kísérletben az anyjuktól elválasztott majomcsecsemőket olyan ketrecben nevelték, ahol a drótanya és a szőranya is jelenvolt, s a cumisüveget a drótanyára erősítették. Megfigyelték, hogy a táplálkozási idő kivételével a kismajom a szőranyán tölti az idejét. Tehát ahhoz az anyához kötődnek jobban, aki a megkapaszkodás biztonságát nyújtotta számukra, nem a táplálékot adóhoz.

Humán megfigyelések szerint a velünk született reakciónk mellett korai tapasztalatainknak is meghatározó szerepük van az utódgondozásban. Az „anyai ösztönnek” ismert viselkedés arra következtetett, hogy a gyermek születése után 24-36 óra az anya-gyermek kapcsolat minőségét meghatározó szenzitív periódus. A szoros és gyakori testi kontaktus később sokkal odaadóbb gondozói viselkedéssel jár.

Az agresszió

A fajon belüli szándékos károsodást agressziónak tekintjük. Létezik verbális agresszió is, pl. egy gúnyos megjegyzés rejtett üzenete. Embernél az agresszív viselkedés indításában a limbikus rendszerhez tartozó magcsoportok, a gyrus cinguli és az amygdalia vesz részt.

Az agresszió fajtái

  1. antiszociális agresszió: közösség ellen irányul
  2. proszociális agresszió: a közösség és az egyén céljait egyaránt szolgálhatja, pl. a szülő büntetése
  3. indulati agresszió: egyedüli célja fájdalom okozása a másiknak

Konrad Lorenz foglalkozott sokat ezzel a témával. Szerinte az agresszió öröklött ösztönös viselkedés.

A pszichoanalízis szerint az agresszió az emberi viselkedés elválaszthatatlan része. Freud úgy gondolta, hogy az egyik alapvető ösztön a halálösztön az én ellen irányul, de külső tárgyakta is irányítható és az már agresszió.

Az agresszió másodlagos drive elméletei közül a Dolland és mtsai által publikált frusztráció-agresszió hipotézise a legismertebb. Eszerint minden célra irányuló motivált viselkedés akadáloyzása, frusztrációja agresszív feszültséget hoz létre.

Frusztráció-toleranciával a személy viselkedésével megvalósítja a cél fenntartását, a szociálissan kívánatos célelérés módját és közben megtanulja, hogy érdemes az akadályoztatás feszültségét elviselni. Pl. ha a gyerek csokit akar az édesanyja pedig nem engedi, akkor úgy reagál, hogy feltűnően segítőkésszé válik.

Létezik viszont altruisztikus viselkedés is.

Az altruizmus olyan viselkedés, amely hasznos vagy kedvező egy nem rokon személy számára. Az alábbi viselkedésformákat foglalja magába:

–          segítségnyújtás vészhelyzet esetén pl. baleset

–          fiatalabb vagy idősebb személy segítése pl síró kisgyereket vígasztalunk, idős embert felsegítünk a buszra

–          szerszámok és a „tudás” megosztása, pl. egy lerobbant autót megpróbálunk kiszedni az árokból

Az altruisztikus viselkedés gyakoribb barátokkal, mint idegenekkel szemben, és kölcsönös előnyökkel jár – reciprok altruizmus. Minél nagyobb a kedvezményezett kiszolgáltatottsága, annál nagyobb késztetést érez a viszonzásra, pl. hálapénz adása. Az ember barátságosan reagál az önzetlenségre, ami viszonyosságot vált ki, ezzel mintegy elmélyíti a kapcsolatot. Megfigyelték, hogy kisiskolás gyerekeknél az ajándékozás a barátszerzés egyik módja lehet.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share

Az ember, mint biológiai lény jellemzői

0
Share

Személyiségpszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Berei Kati által kidolgozva

–         Az embertudományok  integrációjának vagyunk tanúi: társadalomtudományos és természettudományos megközelítések (pl. szociobiológia, humánetológia térhódítása)

–         A biológiai megközelítés alapja, hogy az embert az állatvilág részének tekinti (biokémiai és élettani jellemzők alapján)

–         Az ember fejlett szociális állat: a társas jellegének következményei a biológiai agresszió, a rangsor kialakításának képessége, a nem verbális kommunikáció használata

–         Az állatoktól néhány fajspecifikus, genetikai tényezők által kialakított viselkedési mechanizmus különbözteti meg

Az emberi kultúrák közös vonásai

–         valamilyen emberi nyelvre épül, bármennyire is különbözzenek felszíni struktúrájukban (ehhez hasonlót nem találunk az állatoknál)

–         az emberi kapcsolatok hierarchikus rendje, a rokonság, a hatalmi struktúra mechanizmusa (az állatoknál a rokonság számontartása, az anya-kölyök kapcsolatot kivéve ismeretlen)

–         a tárgyak használata (ez szórványosan az állatoknál is fellelhető)

–         az emberi kultúra létezése: az elgondolt, kimondott, végrehajtott vagy tárgyak készítésével kifejezett eszmék, ideák létezése, ez is kizárólagos emberi, fajspecifikus jegy

Csányi (1995): az emberi kultúrák jellegzetességei közül három kifejezetten biológiai tulajdonságra vezethető vissza:

  • A szociális vonzódás képessége
  • Tárgyszeretet
  • Szabálykövetés képessége

A szociális vonzódás

–         Sokféle genetikailag meghatározott tulajdonság van, amelyben a szociális vonzódás kifejeződik. Az alapvető szociális vonzódási mechanizmusok három érzékelési modalitásban a legfontosabbak: tapintás, kb. másfélszer gyorsabban növekednek ha napjában legalább háromszor simogatják őket a hátukon, karjukon. Felnőttekre is nyugtató hatású az ölelés, ha az domináns személyektől jön. A fejre vagy vállra helyezett kar nyugtató hatású. A harmonikus személyiség kialakulásához bizonyos mennyiségű testi kontaktus minden életkorban szükséges, de különösen fontos ez a fejlődő gyermekek számára.

–         Az olfaktorikus modalitásban is kialakul szaglás, vizuális

–         Tapintási ingereken keresztül valósul meg a testi kontaktus. Koraszülött csecsemők szociális kapcsolat. Az emberek egyedi szagmintázattal rendelkeznek; kimutatták, hogy anyák képesek gyermekeik ruhadarabjait felismerni a szaguk alapján. Valószínűleg különböző kontaktust serkentő feromonok is fontos szerepet játszanak az ember életében, így pl. az androstenol adagolása mindkét nemnél serkenti a személyes kapcsolat kialakítását

–         A vizuális modalitásban van a legtöbb kontaktust segítő mechanizmust. Az újszülöttek azonnal képesek a mimika imitációjára (Meltzoff kísérletei) Az újszülöttek megkülönböztetett figyelemmel reagálnak emberi arcokat jelző mintázatokra, tehát a fajtársfelismerés az embernél sem kíván különleges tanulást. Igen gyorsan jelenik meg az újszülöttek legfontosabb kontaktustartó jele, a mosoly. Az ingerpreferencia mellett idegenkerülés. Az emberi arc tehát szociális kiváltó inger (releaser) szerepet játszik, hasonló érdeklődést kiváltó kulcsingerek a női kebel és a női far formája, a férfi váll és a pénisz, valamint a kisgyermek testformája

–         Szexualitás és párválasztás: embernél a szexualitás nem csupán utódnemzési funkcióval jár, hanem a szociális kapcsolattartást is szolgálja

–         Egy megtermékenyülésre eső párosodások számának alakulása nagyon változó különböző emlős állatoknál. Ez a szám 1 és néhány között változik általában, az embernél kb.1000 coitusra jut egy megtermékenyülés

–         Az embernél a nemi aktus időtartama is hosszú az átlagos emlőséhez képest. A coitus az embernél emocionális reakciókkal kapcsolatos (szerelem, féltékenység, dominancia)

–         Nem csupán a coitus, hanem a szexuális stratégiák is a szociális kapcsolattartást (pl. rejtett ovuláció) szolgálják

–         A párosodási rendszer változatossága ellenére a monogámia a leggyakoribb. 849 társadalomban 83%-ban monogámia, 16%-ban poliginia, 1%-ban poliandriát találtak.De még a poligám társadalmakban is két és félszer gyakoribb a monogámia, mint a poligámia, mert valójában csak a domináns személyek igazán poligámok

Tárgyszeretet

–         Megnyilvánulási formái: az ajándékozás és a javak megosztásának szokása biológiai eredetű, bár kulturálisan erősen szabályozott

–         1,5-2 éves gyerekek, ha idegen közelít feléjük és kezdeti félelmüket már legyőzték, nagyon gyakran valamilyen tárgyat vesznek fel, és annak átnyújtásával veszik fel az ismeretlennel a kapcsolatot

–         Embernél a tárgyakon túl ideákra, szerepekre, foglalkozásra, pozíciókra is kiterjed. A különböző kultúrákban élő emberek nemcsak tárgyakat, hanem alárendelt nőket, területet, hatalmat is hajlandók esetenként másokkal megosztani

A potlatch, indiánok ajándékozási szokása

–         Goudsblom az Időrezsimek című könyvében tesz említést a potlatch-ról. Státusért való küzdelem része ez a pazarló pusztítás, aki több javat (bőrök, kenuk, takarók) ajándékoz vagy pusztít el, az nagyobb presztízsre tesz szert. Szerinte tévedés ezt a szokást régmúlt idők óta élőként kezelni, inkább azt kell figyelembe venni, hogy a kwakiutl népesség a megfigyeléskori időkre számában alaposan megcsökkent, tehát termékfölösleg alakult ki (reménytelen helyzetük ellenére dúskáltak bizonyos javakban), s ez hasonlítható a mai holland társadalom „mit-kezdeni-nem-tudás” állapotához (lásd pazarlás, jótékonykodás)

–         Van ennek szerintem egy más lehetséges értelmezése is, A Zahavi-féle hátrányelvvel vethető össze. Aki többet pazarol, az meg is engedi magának ezt a pazarlást, tehát ez jelzi magasabb státusát.

Tárgyszeretet és agresszió

–         Biológiai és társadalmi agresszió: a biológiailag megalapozott agresszív viselkedést a kultúra alacsony szintre szoríthatja vagy nagyon magasra emelheti

–         Csányi (1995): a biológiai agressziótól egyetlen forma határolható el élesen, a csoportos, szervezett, tartós háborúskodás

Az agresszió formái:

–         Territoriális agresszió: Az ember tehát territoriális lény, és ebből következik, hogy ha kisajátított területét mások akarják birtokolni, különböző agresszív viselkedésformákkal reagál

–         Tulajdonnal, birtoklással kapcsolatos agresszió: az embernél megjelent az elismert tulajdon fogalma, és ezt minden kultúrában szabályrendszerek fejezik ki. Kis gyermekek is erős agresszióval reagálnak arra, ha valamilyen tárgyat vagy egyéb dolgot elvesznek tőlük, illetve ha azt ők akarják megszerezni.

–         Rangsorral kapcsolatos agresszió: Az emberi csoportok is hierarchikusan szerveződnek. A spontán kialakuló, alacsonyabb szervezettségű csoportok hierarchiája, mint ezt sokszor leírták már, enyhébb-erősebb agressziós konfliktusokon keresztül alakul ki. Ha a csoport szerkezete már kialakult és megszilárdult, az agressziós összeütközések gyakorisága éppen úgy csökken, mint az állati csoportokban.

–         Frusztrációs agresszió: Ha egy kisgyermeket megakadályoznak valamilyen cél elérésében, ha fájdalmat okoznak neki vagy, valamit elvesznek tőle, azonnal spontán agressziós cselekedettel válaszol A szocializáció során azután sokféle módját tanulja meg annak, hogy viselkedését ilyen helyzetekben fékezze, szabályozza, mégis az efféle agresszió a leggyakoribb még felnőtt korban is.

–         Explorációs agresszió: egy csoport új tagját segíti a rangsorba történő beilleszkedésben, vagy egy új szabályrendszer kialakításában. Az új csoporttag „próbálgatja” az aktivitás lehetőségeit és korlátait a csoportban. Kivel mit lehet csinálni? Meddig lehet retorzió nélkül elmenni?

–         Szülői agresszió: Ugyanúgy mint az állatoknál, az utódok gondozása esetenként megkívánja a fegyelmezést. A szülői agresszió a gyerekek, a fiatalkorúak viselkedésének befolyásolására irányul.

–         Nevelői agresszió: Bonyolult, csak az emberre jellemző agressziós forma. Olyan helyzetekben alakul ki, amelyekben valakit – lehet az felnőtt vagy gyerek – valamilyen bonyolultabb viselkedésre kell tanítani: például az iskolában, munkahelyen vagy a katonaságnál

–         Normatív vagy morális agresszió: Csak az emberre jellemző viselkedés. Célja az, hogy a csoport normáit a tagokkal elfogadtassa. A morális agresszió hátterében az embernek az a rendkívül fontos és jellemző tulajdonsága áll, hogy erősen kötődik csoportjához és minden csoporton kívülivel szemben áll.

Ritualizált agresszió

–         Az embernél is kifejlődtek az agresszív viselkedés ritualizált formái, és voltaképpen ezek a leggyakoribbak. A nyelvöltés, köpés, a pucér fenék vagy a nemi szervek mutogatása, mind agresszív és nemcsak az archaikus társadalmakban gyakori fenyegetés. A normatív agressziót gyakran kíséri a csúfolódó viselkedés is. A csoport eltérő viselkedésű vagy formájú (öltözködésű, színű) tagját – sokszor testi hibás embert is – agresszív viselkedésformákkal közösítenek ki.

–         A verbális agresszió sajátos emberi tulajdonság. Általában enyhébb, gyakran megelőzi a gesztusokat vagy a fizikai támadást. A legegyszerűbb verbális forma csupán nyelvi jelzése az agressziós aktusnak: „megverlek”, „kinyírlak” stb. Gyakori a szexuális töltetű, többnyire a vérfertőzési tabu megsértésére felhívó verbális utasítás. Igen összetett a szociális hierarchiával, dominanciával és a csoportnormákkal kapcsolatos verbális agresszió. Ilyenek a fizikai vagy mentális sérülésre utaló megjegyzések: például „nyomorult”, „süket”, „idióta”, „hülye”, vagy a szociális deviancia említése: például „gyáva”, „kurva”, „koldus”. Egyértelműen dominanciát fejeznek ki a különféle „nyald ki…”, „kapd be…” kezdetű felszólítások.

A szabálykövetés

–         Az ember faji jellegzetessége a rendkívül rejtett szabálykövető viselkedés, amelyet egyetlen más fajban sem találunk meg

–         A csoport tagjai hajlandóak bonyolult előírások szerint cselekedni, ha ezek az előírások elfogadott vezetőtől származnak. Az előírások követése tulajdonképpen egyfajta ritualizált szubmisszív viselkedés

–         Az emberi kultúrák a szociális vonzódás és a tárgyszeretet által folyamatosan működtetett szabályrendszerek hordozói. Ide tartoznak az emberi kapcsolatokra vonatkozó szabályrendszerek, a tárgyak előállítására, használatára, cseréjére és termelésére vonatkozó szabályok, valamint azok a szabályok, amelyek a kultúra egyéb ideáiban a kultúra keletkezésére, értékeire, működésére vonatkoznak

A nyelvhasználat

–         Az ember az egyetlen olyan faj, ahol az egyedi környezetmodellek részben vagy akár teljes egészében az egyik egyedből a másikba átvihetők. Az átvitel eszköze a nyelv

–         Új típusú környezetmodell alakul ki, egyfajta szupermodell, amely lényegében a társadalmi tudat. Ez a szupermodell már nemcsak egyetlen egyed tapasztalatain alapszik, hanem egymással állandó folyamatos kommunikációban – beszélgetésben – lévő egyedek egész csoportjának a terméke. A legprimitívebb körülmények között élő kultúrákról is kiderült, hogy a táplálék megszerzésére, a legalapvetőbb szükségletek kielégítésére fordított átlagos idő nem haladja meg a heti két-három napot. A fennmaradó időt a legkülönbözőbb kulturális tevékenységek, de leginkább a beszélgetés tölti ki.

–         A beszélgetések révén az új generációk készen kapják a csoport meglévő szupermodelljét, ezáltal egy-egy aktuális modell generációk hosszú sorának tapasztalatait hordozza magában. Az új szupermodell dinamikus, egyedek feletti struktúra, az egyén számára mint szociális realitás jelenik meg. Ezáltal a környezetmodell függetlenné válik hordozójától, létrejön egy új evolúciós szint, az emberi kultúra szintje.

–         Az emberiség nyelviségének története tulajdonképpen a kultúra evolúciója

–         A nyelv segítségével az egyedek memóriakomponensei, a különböző koncepciók, átkerülnek egy másik egyed memóriaterébe. Ez a folyamat lényegi replikáció, másolás.

–         A kulturális evolúciót már a másolásra alkalmas koncepciók fogják döntő mértékben befolyásolni

Forrás:

Dósa . 2 előadás (ppt) – 1-17 slides átmásolva

Csányi: Az etológia emberképe. Iskolakultúra – megtalálható a neten:

http://www.jegyzet.hu/uploaded/125/csanyiv_az_etologia_emberkepe.rtf

Share

Az agresszió, mint érzelmi reakció

0
Share

Általános pszichológia, 20. tétel, pszichológia távoktatás

Az agresszió, mint érzelmi reakció

Garda Ildikó által kidolgozva

Agresszión olyan viselkedést értünk, ami szándékosan sért egy másik embert (fizikailag vagy verbálisan) vagy rombol tárgyakat.

Az agresszió fajtái:

Antiszociális -a közösség ellen irányul,

Proszociális- az adott társadalom normáin belül elfogadott személy, közösség védelmében kivitelezett.

Indulati – kifejezetten fájdalomokozás céljából kezdeményezett agresszió,

Instrumentális – az agresszív viselkedés leszerelése a cél.

Az agresszióra vonatkozó két legelterjedtebb nézet a pszichoanalitikus drive elmélet és a szociális tanuláselmélet.

1.Az agresszió mint drive

A pszichoanalízis szerint az agresszió az emberi viselkedés elválaszthatatlan része. Freud az agressziót alapvető ösztönnek (drivenak) tartja és halálöszönként (thanatos) nevezi meg, ami az én ellen irányul. Átirányítható külső tárgyakra, szerinte ez az agresszió.

A pszichoanalitkus nézőpont alapfeltevése, hogy viselkedésünket biológiailag meghatározott alapösztönök vezérlik, melyeknek leggyakrabban nem is vagyunk tudatában. Ezek a szexualitásból és az agresszivitásból erednek. Amikor ezeknek az ösztönöknek a kifejeződését gátolják, agresszív drive keletkezik.

Freud energetikai modellben, az ún. hidraulikus modellben gondolkodott: az energia a testi feszültségek és ingerlések révén felhalmozódik s azután különböző utakra kanalizálódik vagy térítődik el (Agresszió közvetlenül vagy módosult formában jelenik meg. Kisülés: katarzis)

Hitt a pszichológiai rendszer dinamikus működésében: az erők egymással szemben állhatnak, szövetkezhetnek, viselkedésünk többszörösen determinált (Életösztön és Halálösztön)

Dollárd és munkatársai –  frusztráció-agresszió hipotézise szerint: minden motivált célra irányuló viselkedés akadályozása – frusztrációja – agresszív feszültséget hoz létre.

Az állítás kritikus pontjai: – az agresszió oka rendszerint a fusztráció, valmint energizálja a viselkedést és  mindaddig fennmarad, amíg el nem éri a célját.

Drive-a szükséglet pszichológiai megfelelője: Angol szó, jelentése űzni, hajtani ill. hajtóerő.

A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükéséges hajtóerőt adja.

Agresszió más fajoknál
Lorenz
etológiai kutatásai azt sejtették,  az állatok rendelkeznek agressziót kontrolláló mechanizmussal,  míg az emberek nem. Későbbi kutatások bebizonyították, hogy az állatok sem kevésbé agresszívak mint ez emberek.

Más fajok agressziójának biológiai alapjai
Állatoknál a hipotalamusz speciális területeinek ingerlése agresszív, vagy gyilkos választ válthat ki.
Kísérletek agresszív viselekdés kiváltására:

-macska hipotalamuszának ingerlése elektródával: fúj, feláll a szőre, támad mindenre/más terület ingerlésénél düh nélkül megöli a partkányt,
– patkány ingerlése: veleszületett válasz, előtte sosem ölt egeret

Magasabb rendű emlősöknél az agresszió ösztönös mintázatai kérgi szabályzás alatt állnak és a tapasztalat jobban befolyásol. – Majmoknál dominancia megjelenése a válaszreakcióban – alárendelt hímet megtámad, felette állónál lekuporodik
Az ember agresszív viselkedését (az agykérgi szabályozás miatt ) nagyrészt a tapasztalat és a szociális hatások determinálják.

Az emberi agresszió biológiai alapjai
A tesztoszteron (hím nemi hormon) szintje hozható összefüggébe az agresszióval

Vizsgálat: 4400 amerikai veterán, magasabb tesztoszteron = múltban nagyobb agresszivitás, ezek inkább alacsonyabb státusúak, de a korreláció alacsony

2. Az agresszió mint tanult válasz

Szociális tanuláselmélet: az agresszív válaszok megfigyelés és utánzás útján elsajátíthatók, és gyakoriságuk pozitív megerősítés esetén növekszik.

A szociális tanuláselmélet szerint a frusztráció csak egy az agresszió számos oka közül. A kellemetlen élmények által okozott emocionális arausal különböző viselkedéshez vezethet attól függően, hogy milyen megerősítéseket kapott a múltban. Pl.:

  • Függőség
  • Teljesítmény
  • Visszavonulás és lemondás
  • AGRESSZIÓ
  • Pszichoszomatikus tünetek
  • Önérzéstelenítés alkohollal és kábítószerekkel
  • Konstruktív problémamegoldás

A.Bandura- a tanult tényezők döntő szerepét hangsúlyozza az agresszív viselkedés kialakulásában.

Az agresszió utánzása

Az egyén törekvése, hogy viselkedését, attitűdjeit valódi vagy szimbolikus modellek viselkedésének megfeleltesse.

K: felnőtt agressziója felfújt babával/gyerekek utánozzák, K: gumibabával szemben
élő /filmes /rajzfilmes agresszió – filmről, rajzfilmről is utánozzák, agresszív szülők gyermekei is agresszívabbak

Az agresszió megerősítése

Szociális modell megfigyelése lehet gátló vagy serkentő hatású a viselkedés megjelenése szempontjából

Nagyobb agresszió, ha a megfigyelt modell agresszióját megerősítik, K: pozitív megerősítések (sírás, összerezzenés), büntetés (ellentámadás), semleges reakciók (nem vesz tudomást a támadóról) (Patterson és mtsai), akik ellentámadással voltak sikeresek önállóan is támadtak később

3. Az agresszió kifejezése és a katarzis

Azok a kutatások, amelyek megpróbálnak különbséget tenni az agresszió mint drive és az agresszió mint tanult válasz között, gyakran fordítják figyelmüket a katarzisra. (A katarzis egy érzelemtől való megtisztulás, az érzelem intenzív átélése következtében.) Ha az agresszió tartós energia, akkor az agresszió kifejezése katartikus lehet, a katarzis pedig az agresszív érzések és cselekedetek intenzitásának csökkenését eredményezheti. Másrészről pedig, ha az agresszió tanult válasz, akkor az agresszió kifejezése az ilyen cselekedetek növekedését eredményezheti (ha az agressziót megerősítik). Az eddigi eredmények a tanult válasz mellett szólnak.

Share
Go to Top