Posts tagged alaklélektan

Alaklélektan

0
Share

Általános pszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Alaklélektan

Az alaklélektan más néven Gestalt pszichológia. Elnevezése a német Gestalt szóból származik, ami németül “alak”-ot jelent.

Az alaklélektan jelentősen hozzájárult a tanulás- és a problémamegoldás megismeréséhez. Elmondhatjuk, hogy napjaink kognitív pszichológiája, melynek szerves része a problémamegoldás, a Gestalt-pszichológiából fejlődött ki.

Főbb képviselői: Max Wertheimer, Wolfgang Köhler, Kurt Lewin, Kurt Koffka (Edgar Rubin, Bluma Zeigernik, Asch)

Paradigma:

“Az egész több, mint a részek összessége, és az egész a részekhez képest elsődleges”

Az ember észlelése arra törekszik, hogy a környezetében levő részeket kiegészítse vagy egyensúlyi helyzetbe hozza. Az egésznek vannak olyan tulajdonságai, amik az egészet alkotó különálló részekben nem fellelhetők.

A perceptuális csoportosítás elvei (szerveződési törvények az észlelésben):

  1. közelség elve – az egymáshoz közelebb eső elemeket egységbe szervezzük, egységként észleljük
  2. hasonlóság elve – az egyforma vagy hasonló elemeket összefüggő egészként fogjuk fel
  3. jó folytatás elve – a látvány felbontása során hajlunk arra, hogy a legegyszerűbb tagolással éljünk, a legtakarékosabb elrendezéseket emeljük ki
  4. zártság elve – az egésszé szerveződésben a figura térben zárt jellege is fontos támpontot jelent
  5. közös sors törvénye – az egymással összhangban mozgó összetevőket önkéntelenül is egybefüggőnek tekintjük

Figura (alak) – háttér

Ha a látómezőben elkülönítünk valamilyen “pozitív teret” (figura), elkerülhetetlenül létrejön egy ezt kiegészítő “negatív tér” (háttér) is. A figura és a háttér egymást kölcsönösen kiegészítő fogalmak: nem látnánk figurát, ha nem lenne egy olyan háttér, amely azt mintegy kívülről támogatja, s nem lenne háttér, ha nem létezne egy már meglévő figura, amelynek ez a maradéka.

A figura-háttér átbillenés – villámgyorsan lezajló folyamat: nincs átmenet.

A figura és háttér észlelése elsősorban a látásban nyilvánul meg, de egyéb érzékszerveinkre is működik:

  • látás: kép, pl. Rubin serleg
  • hallás: zene, Bach szólamok, kánon
  • fogalomalkotás: ha minden kék lenne, nem lenne mihez viszonyítani
  • szociálpszichológia: megkülönböztető értékű önjellemző tulajdonságok

Wolfgang Köhler kísérleteivel bizonyították a belátásos tanulás létezését, ez azt jelenti, hogy a felismerés egyik pillanatról a másikra következik be, más néven AHA-reakcióbak is hívják.

Kurt Lewin mezőelmélete

A mezőben jelen levő tárgyak felszólító jellegének játéka adja meg azokat az erőket, amelyek a viselkedést együttesen fogják meghatározni. A mező egy belső pszichológiai tér, egymással kölcsönös függőségben levő elemek rendszere. Jó példa erra a randevú.

Frusztráció vizsgálatok:

1) akadály nélküli helyzet: (SZ-C) a mező egyéb tartományai semlegesek,a céltárgy pozitív felszólító jellegű. Meg kell közelíteni a céltárgyat.

2) problémahelyzet: (SZ-i C) a személy és a céltárgy közé valamilyen akadály merül fel,de nem zárja el teljesen az utat.A személy a belátásos tanulás által megoldja a céltárgy elérését.

3) Frusztrációs helyzet: (SZ-I-C) az akadály áthághatatlan,regresszió történik.

4) Konfliktushelyzet: C1-SZ-C2 Ha több egymással ellentétes de egyenlő erő egyidejűleg hat.

  • Ha mindkét erő pozitív, ha közeledünk az egyikhez, annak felszólító jellege nagyobb lesz, és a kezdeti egyensúly elbillen annak javára.(Buridán szamara) ez a pozitív felszólító jellegű konfliktus
  • Ha az erők két negatív jellegű tárgyhoz kötődnek, bármely tárgyhoz való közeledés,mindinkább ellenszenvesé teszi azt – ez a negatív felszólító jelleg
  • ambivalencia konfliktus: egyazon tárgynak egyidőben negatív és pozitív felszólító jellege van. Ez megoldathatatlan,  megoldás az egész elhagyása
Share

Intelligencia és kreativitás

0
Share

Általános pszichológia, 14. tétel, pszichológia távoktatás

Intelligencia és kreativitás

A kreativitás pszichológiai elméletei

A kreativitás század eleji kutatását hátráltatta az a galtoni felfogás, hogy a kreativitás készség, mely kizárólag a tömegek fölé növő zseniális emberek sajátja. Így a fogalom kísérleti vonatkozásáról nem beszélhetünk, – mivel ilyen hozzáállás árnyékában az alkotó folyamat nem ragadható meg.

A jelenség csupán elméleti fejtegetések vonalán halad, s minden pszichológiai iskola a saját irányzatának fogalomrendszerébe próbálja belepréselni a kissé nehezen kezelhető kreativitás – fogalmat.

A pszichoanalízis szerint a kreativitás szexuális izgalmak szublimálása, az alaklélektan a képzelet hirtelen előálló holisztikus produktumaként magyarázza meg, az asszociációs pszichológia nézete szerint a kreatív ember asszociációs repertoárját aktivizálja a megfelelő helyzetekben (Landau, 1974). A hagyományos, mentális tesztekre támaszkodó álláspont pusztán logikus gondolkodásként határozza meg, és a sort a kibernetika zárja, mely a bonyolult számítógépek megalkotásában látja a kreativitás lényegét (Miller, 1964, idézi Hudson, 1966). Egységes kutatási irányzatról nem beszélhetünk, egészen az Amerikai Pszichológiai Társaság 1950 – es kongresszusáig. Itt Guilford felhívja a figyelmet a kreativitás kutatásának ijesztő elhanyagoltságára. (Benesch,1994). A kritika az 1957- es Szputnyik – pánik kapcsán kel újra életre, amikor az amerikaiakat megelőzve megtörténik az első szovjet űrhajó felbocsátása. Ez olyan mértékű sokkot eredményezett, mely kapcsán megkérdőjelezték az iskolarendszer hatékonyságát, mivel az nem helyezte előtérbe az alkotó gondolkodást. “

A kreativitás divatja az intelligencia mindenhatóságába vetett hit megingása árán keletkezett” ( Klein Sándor, 1983). Segítette a kreativitás előtérbe kerülését az a tényező is, hogy a kezdeti “transzcendentális” kreativitás- elmélet helyett, mely szerint az alkotó emberek minőségileg mások, s alkotó folyamatuk titokzatos, megfejthetetlen, egyre inkább a kreativitás “mennyiségi elmélete “ vált népszerűvé, melynek lényege, hogy a művészek, tudósok, s egyéb alkotók csupán mennyiségileg mások. A gondolkodási és kreatív késztetések fejlettebb formáinak vannak birtokában. Eszerint minden emberben van alkotó képesség, legfeljebb különböző mértékben (Cropley,1983)

Guiford – modell: külön kiemelnénk GUILFORD elméletéből két fogalmat: A konvergens gondolkodásban “az információk egy egyedül helyes, optimális vagy szokásos válaszhoz vezetnek”. Szűkítő gondolkodásnak is nevezik. A divergencia “ a különböző irányokba történő gondolkozás és a különböző megoldási lehetőségek keresése” (mindkettő Landau, 1974), egyben széttartó is, mivel annyi válasz elgondolására ad lehetőséget, amennyi csak lehetséges.

Guilford a divergens gondolkodást a kreativitás feltételeként adja meg. A divergens gondolkodási képesség a gondolkodás folyamatában, mely meghatározott tartalmakból áll, létrehozza a divergens produktumot. Ezt a divergens produkciós tesztbattériával (DPT) lehet mérni, melynek faktorai tulajdonképpen a kreativitás összetevőit jelentik:

1. Könnyedség (fluencia): az a képesség, hogy emlékezetünkből adott feltételek mellett minél több szót, gondolatot, asszociációt és kifejezést tudjunk előhívni. Ezek szemantikus tartalmúak, és az egységek, kapcsolatok és rendszerek produktumait tartalmazza.

2. Hajlékonyság (flexibilitás): az elraktározott információk átalakíthatóságára vonatkozik. Lehet spontán, amit a Szokatlan használat teszt mér, illetve alkalmazkodó, amikor gyufaszálakat kell megfelelően elrendezni. A hétköznapi életben bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a tárgyakat nem rendeltetésszerűen kell alkalmaznunk, Guilford ezért nem ragaszkodott ahhoz, hogy a kreativitást kizárólag a tudományban és művészetben emlegessük. A rendkívüli használatot rendkívüli helyzetek követelik meg.

3. Az originalitás az a készség, hogy a dolgokat másképp lássuk. Transzformációs faktornak is nevezik, mivel át kell alakítani a probléma szerkezetét, hogy megleljük a jó megoldást. Ez az egyetlen olyan faktor, amely konvergens elemeket is igényel: megtalálni egy választ. A válasz minősége már divergens jellegű: legyen ritka, eredeti, és távoli asszociációkkal lehessen rátalálni.

4. Az elaboráció, melyet Guilford később vett be a modelljébe, egy olyan képességet jelent, mely segít a rendelkezésre álló információból egy struktúrát felépíteni. Konkrétan: egy ötletből egy tervet kovácsolni.

5. Szenzitivitás – problémaérzékenységet jelent. Fogékonynak kell lenni a szokatlan dolgokra, problémákra.

6. Az átfogalmazás tulajdonképpen a már megtárgyalt flexibilitás, azaz egy tárgyat másképp kell interpretálni, mint korábban. Önkéntesen ezt nem tekintjük külön faktornak.

A kreativitás és intelligencia kapcsolata

Ha az intelligencia és a kreativitás kapcsolatáról beszélünk, a divergens gondolkodás szerepe még mindig tisztázatlan. A legtöbb hagyományos intelligenciateszt a konvergens gondolkodással kapcsolatos próbákat használja (Tyson,1972), ezért sokan azonosították e két fogalmat, ugyanúgy, mint a divergenciát és a kreativitást. Határozottan ki kell emelni, hogy Guilford nem beszél egyenlőségről, pusztán az IQ tesztek ezirányú korlátozottságára hívja fel a figyelmet. Leszögezi, hogy a “ kreatív folyamatban ugyanúgy, mint minden problémamegoldási helyzetben, mindkét gondolkozás egyidejűleg szerepet játszhat. ” (Landau, 1974)

• A konvergens, divergens és kreatív fogalmakkal kapcsolatos két híres magyar pszichológus vitája: Klein Sándor és Lénárd Ferenc közül utóbbi nem ért egyet a guilfordi fogalomrendszerrel, és bírálja a kreativitást az “omnibus-koncepciója” miatt. Lénárd szerint ha nem kíséri az elképzelést és a hallucinációt valamiféle alkotás, akkor semmiképp sem nevezhetjük ezeket kreatívnak. Az öt gondolkodási művelet egyenrangúsága a következő vitapont, azaz, hogy kiemeli- e a szerző külön a konvergens és divergens gondolkodást. Leszögezik, hogy Guilford nem tett olyan állítást, mely szerint a kreativitás megegyezne a divergens gondolkodással és a problémamegoldással. Problémaforrás a konvergens és divergens feladatok meghatározása, milyen típusúak tartoznak egyik, illetve másik feladatcsoportba. Az un. nyílt végű feladatokon folyik a vita.

• Elvontabb szinten, a kreativitást övező tévhiteket próbálja meg eloszlatni Hudson. Maga a fogalom meghatározása is gond, szerinte egyes körökben “valami általános elismerés kifejezésére használják, s általában véve jót jelent” Hudson, 1966). Az intelligencia teszteket sem kell még temetni, hiszen nem minden tartományban függetlenek a kreativitástól. Sok kutatás együttes tapasztalata, hogy az alacsony korrelációs együttható számításával záruló vizsgálatok résztvevői szinte mindig az átlagnál intelligensebbek voltak, az átlagos IQ szintet inkább reprezentáló csoportokkal erősebb korrelációkat kaptak. Ebből az következik, hogy a kreativitás mértéke általában együtt jár a hagyományos tesztekkel mért IQ- val egészen a 120 – as szintig. Ettől fölfelé a kreativitás már független változó. Ez a híres küszöb – hipotézis, melyet MacKinnonnak (Hudson,1966), vagy más forrás Barronnak (1963, id. Kalmár, 1986) tulajdonít.

• Kialakult egy olyan alapfeltevés is, mely szerint a “ kreatív emberek nyitottabbak, minden konvenciótól mentesek, szemben a nem kreatívokkal, akik merevek és tekintélytisztelők” (Hudson, 1966) Ez a nézet téves.

A kreatív folyamat fázisai és jellemzői

Alkotó problémamegoldásnak is nevezik, WALLACE nevéhez fűződik, szakaszai:

1)előkészítés: megfelelő problémareprezentáció, információgyűjtés, előhívás, hipotézis. Lényege, hogy ki tudjuk szűrni a félrevezető mozzanatokat, és új adatokat, erdményeket nyerjünk. Ha nem várt, ellentmondó adatokat kapunk, megrekedünk, kudarcot vallunk, és nem tudunk tovább mihez kezdeni. Ilyenkor nem szabad erőltetni, abba kell hagyni a munkát. A már adott válasz gátolja, hogy második nekifutásra is használjuk az előre adott információt: ez az output interferencia: szabad felidézési helyzetben a már adott válaszok interferálnak a későbbiek előhozatalával. Rossz beállítódás = egyfajta gátlás.

2) inkubáció: a probléma félretevése. Pihenni kell ilyenkor, mert a kipihent agynak nagyobb a kapacitása Oldódnak a gátlások, szelektív felejtés, új ránézés: lehet, hogy mást vesz észre benne, új elem emelkedik ki, amit addig nem vett észre.  a probléma új reprezentációja. ( a beállítódás meg tudja vakítani az embert) A problémát nem lehet elfelejteni, ott motoszkál a fejünkben. Elméleti magyarázatok:

a)Zeigarnik – effektus: ( Zeigarnik Lewin csapatában dolgozott) a befejezetlen feladatokra nagyobb arányban emlékeztek a k. sz.-ek. Az emberben van egy un. befejezési tendencia, mely feszültséget okoz. Akkor oldódik, amikor megtörténik a befejezés. (fordított Zeigarnik – hatás: akkor emlékeztek jobban a befejezettekre, ha féltek a feladattól)

Forrás: sugi.uni.hu/szigorlat/nappali_alt2.doc

A forrást az interneten találta Balázsi Rózsa

Share

Alaklélektan

1
Share

Általános pszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Alaklélektan

Hochbauer Jenő által kidolgozva

  • -A korai elementarista pszichológia (amely szerint a lelki élet elemi összetevőkre bontható és ezeknek kombinációjával az egész rekonstruálható) szemben a Gestalt pszichológia az egész elsőbbségét fogalmazza meg. Szerintük a pszichológia az a feladata, hogy olyan szervező elveket feltárjon, amely az egészlegességért felelősek. A megismerő folyamatokat (észlelés, emlékezet, problémamegoldást) helyezte a vizsgálódásainak középpontjába.
  • -A megismerés kezdetén az összbenyomás áll,nem pedig az elemi részecskék halmaza. Ezt az észlelő viszi bele, akkor is ha ez nem származik valamilyen ingerlésből.

I.-Szerveződési törvények:

  • -Az észlelésben: Ez a Látás területén demonstrálható: A)közelség elve:az egymáshoz közelebb eső elemeket szervezzük egy egységbe. B)hasonlóság elve:az egyforma vagy hasonló elemeket is összefüggő egészként fogjuk fel.C) a jó folytatás elve:az észlelésnél hajlamosak vagyunk arra,hogy a legegyszerűbb tagolással éljünk. D)zártság elve:egésszé szerveződésben a zárt alakokat nehéz kibontani(4es) C)A közös sors törvénye:egymással összehangoltan mozgó összetevőket önkéntelenül is egybefüggőnek tekintjük. (autó és vezetőjét egynek tekintjük)
  • -A megismerésben: Ha a látómezőnkben elkülönítünk valamilyen pozitív teret,elkerülhetetlenül létrejön egy azt kiegészítő negatív tér, az előbbi figura az utóbbi háttér. Ezek egymást kölcsönösen feltételező fogalmak. (Rubin serleg) A figura és háttér játéka igen gyorsan lezajlik, nincs átmenet, egyszer serleg,egyszer arc. E játék megfigyelhető a zenében is, pl. dallam  akkord, vagy a fogalomalkotásban: pl. az hogy milyen ismertetőjegyekkel jellemezzük magunkat függ a kontextustól.

II. Tanulás – alaklélektani felfogásba.

Ezen a területen is az egészleges struktúrákat keresik. Köhler ezt már az alacsonyrendű állatoknál is kimutatta. (tyúk példa: világosszürke sötétszürke felület búzaszem, fehér világosszürke,fekete sötétszürke)az állat nem az elszigetelt ingerekre, nem az egyes színekre reagál, hanem  a világosságok viszonyaira, a struktúrára mint egészre.

  • -Belátásos tanulás: ugyanez az egészleges irányultság kimutatható a magasabb rendű emlősöknél. A csimpánzzal végzett kísérlete is ezt mutatja. A ketrecbe zárt csimpánznak kartávolságon kívül elhelyeztek egy banánt. A ketrecen belül volt egy bot. Nyújtózkodik a banánért sikertelenül. Amikor a banán és a bot egy látómezőbe kerül, a csimpánz bekotorja a banánt. E jelenség a belátásos tanulás,egyik pillanatról a másikra megy végbe, az észlelési mező hirtelen átszerveződik, úgy kezdi látni a botot meg a banánt mint amelyek összetartoznak. (más kísérlet:ketrec és a banán között akadály van)

III. Viselkedés-alaklélektani felfogásban.

  • -Lewin megkísérelt kidolgozni egy olyan integratív gondolatrendszert amely átfogná a viselkedés egészét. A „mező”egymással kölcsönös függőségben álló elemek rendszere. A cselekvések dinamikájából is származhatnak olyan igények, amelyek a viselkedés hajtóerővé válhatnak.(keresztrejtvény megfejtése éppoly kínzó igényt jelenthet mint a szomjúság) ezek a kvázisükségletek.
  • -a mező egyes elemei  az indítékok tükrében más-más felszólító jelleget kapnak. (kancsó víz az iszákos ember és a szomjas ember számára mást jelent)
  • -A mezőben jelen lévő tárgyak felszólító jellegeinek játéka adja meg azokat az erőket amelyek a viselkedést együttesen fogják meghatározni.
  • -Zeigarnik-jelenség: A kísérleti személyeknek egyszerű feladatokat kellet elvégezniük. Egyik felét valamilyen ürüggyel megszakították, a másik felét nem. A felidézés során a félbeszakított csoport jobban emlékeztek. A befejezés önálló kváziszükségletté vált.
  • -Telítődés: kísérlet: a kísérleti személyeknek egy végeláthatatlan egyszerű feladatot kellet végrehajtaniuk. Eleinte derűsen,majd kiegészítő elemekkel tarkítva,végül dühkitörés következet. Az idő elteltével a kísérleti személyek telítődtek, és egy pozitív felszólító feladatból negatív lett.
  • -Egyik nevezetes kísérlete a frusztráció volt. Óvodás gyerekeket engedtek játszani a szokásos játékaikkal, és egy izgalmas tárgyal. Egy idő után az izgalmas tárgyat egy ráccsal különítették el. Játékuk nívója visszaesett,gyakori lett náluk az ujjszopás és a sírás. Működésbe lépett a regresszió. Lewin elmélete szerint(ellentétbe az eddigi behaviorista frusztráció=agresszió felfogással szemben) a frusztráció eredménye a regresszió,vagyis egy korábbi fejlődési szintre való visszaesés. Ennek többféle megnyilvánulási formája tapasztalható,az agresszió csupán ezek egyike.
  • -Lewin féle pszichikus helyzetek:

1)akadály nélküli helyzet: (SZ-C) a mező egyéb tartományai semlegesek,a céltárgy pozitív felszólító jellegű. Meg kell közelíteni a céltárgyat.

2)problémahelyzetben: (SZ-i C) ,a személy és a céltárgy közé valamilyen akadály merül fel,de nem zárja el teljesen az utat.A személy a belátásos tanulás által megoldja a céltárgy elérését.

3)Frusztrációs helyzet:(SZ-I-C)az akadály áthághatatlan,regresszió történik.

4)Konfliktushelyzet:C1-SZ-C2, Ha több egymással ellentétes de egyenlő erő egyidejűleg hat.- Ha mindkét erő pozitív , ha közeledünk az egyikhez ,annak felszólító jellege nagyobb lesz,és a kezdeti egyensúly elbillen annak javára.(Buridán szamara)ez a pozitív felszólító jellegű konf.-Ha az erők két negatív jellegű tárgyhoz kötődnek, bármely tárgyhoz való közeledés,mindinkább ellenszenvesé teszi azt.ez a negatív felszólító jelleg.- ambivalencia konfliktus:egyazon tárgynak egyidőben negatív és pozitív felszólító jellege van. Ez megoldathatatlan,a megoldás az egész elhagyása

Share
Go to Top