Posts tagged ÉÉK

A különböző érzékelési modalitások közös jellemzői

0
Share

Általános pszichológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás

A különböző érzékelési modalitások közös jellemzői

Az érzékleti modalitások az egyes érzékletek.

* Az érzékleti modalitások legfőbb vonása, hogy rendkívül érzékenyek a környezet változásaira.

Minden érzékleti modalitásnak van abszolut küszöbe. Az abszolut küszöb annak a legkisebb erősségű ingernek a meghatározára, amely megbízhatóan megkülönböztethető az inger hiányától.

* Ahogy az észleléshez szükség van egy minimálsi ingerre, két inger megkülönböztetéséhez is kell bizonyos mértékű különbség. Ez a különbségi küszöb, más néven: éppen észrevehető küszöb (ÉÉK).

Minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy észrevegye => a különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez. (Weber törvény)

Ezt az elméletet Gustav Fechner (1960) fejlesztette tovább, aki kimondja, hogy az inger intenzitásának növekedésével együtt az észlelés először gyorsan nő, aztán egyre lassabban. Tehát, ha az ingereket megnöveljük, megduplázzuk, akkor nem érjük el a várt kétszeres észlelést, hiszen az csupán logaritmikusan növekszik, így 1, 3-szorosára növekszik.

*A környezetből származó mechanikai, kémiai, fény és hőenergia egyaránt ingert jelent a szervezet számára, amelyet a törzsfejlődés során az ingerek felfogására kialakult receptorok és receptorrendszerek fognak fel. Egyes receptorok érzékszervekbe tömörülnek (pl.szem), míg mások a test különböző pontjain elszórtan találhatóak.

Minden receptor rendelkezik egy neki megfelelő adekvát ingerrel. Az adekvát ingernek megfelelő energiafajta kis mennyiségben is érzékelési folyamatot tud elindítani.

*Mindegyik érzéklet csak egy bizonyosfajta ingerre érzékeny, pl. a látás a fényre, a hallás és a tapintás a mechanikai energiára, a szaglás és az ingerlés a kémiai energiára. Az agy azonban ezek egyikét sem érti meg, ő csak az idegimpulzusok elektromos jeleinek nyelvén beszél. Mindegyik érzékletnek le kell „fordítania”  az általa felfogott fizikai energiát elektromos jelekre, hogy ezek eljuthassanak az agyba. Ezt a fordítási folyamatot nevezzük transzdukciónak

A transzdukciót (a fizikai energia akciós potenciállá való átalakítását)  az érzékszervek erre specializált sejtjei a receptorok hajtják végre.

A receptor egy sajátos neuron (v. specializált idegsejt), amely ingerek felvételére alkalmas.

A receptor amint aktiválódik, elektromos jeleket továbbít a kapcsolódó idegsejtekhez. A jelek végighaladnak a gerincvelőn az agykéreg fogadó területéig. Minden érzékleti modalitás különböző agyi fogadó területtel rendelkezik. Az elektromos jel az agyban érzékleti élményt hoz létre. Amikor pl. érintést érzünk az élmény valahol az agyban jelentkezik nem a bőrünkön. Ellenben az elektromos impulzusokat amelyek az érintés élményét hordozzák, a bőrben levő receptorok által gerjesztett elektromos impulzusok okozzák, Érzékelőrendszereink így kapcsolják össze a külső eseményeket a szubjektív élményekkel.

*Minden érzékleti modalitásban egyaránt érzékeljük az inger intenzitását és minőségét, tehát az agyba tartó idegpályáknak és a receptoroknak mind az intenzitást, mind a minőséget kódolniuk kell.

J. Müller  (1825) – Specifikus idegenergiák hipotézise:

– az agy azért tudja megkülönböztetni a különböző érzékleti modalitásokból származó információkat, mert azok más érzékelő idegeken érkeznek.

Későbbi kutatások kimutatták, hogy a különböző receptorokból kiinduló idegpályák az agykéreg más és más területein végződnek.

Az agy az érzékleti modalitások közötti különbségeket az azokban részt vevő idegpályák által kódolja.

Forrás: http://pszichologia.szeszterke.ro/az-erzekleti-modalitasok-fo-jellemzoi-erzekenyseg-abszolut-kuszob/

http://pszichologia.szeszterke.ro/kulonbsegi-kuszob-weber-allando-fechner-torveny/

http://pszichologia.szeszterke.ro/szenzoros-kod-transzdukcio-receptor/

http://pszichologia.szeszterke.ro/az-intenzitas-es-a-minoseg-kodolasa/

Share

Különbségi küszöb, Weber állandó, Fechner törvény

1
Share

Neuropszichológia, 22. tétel, pszichológia távoktatás

Különbségi küszöb, Weber állandó, Fechner törvény

Különbségi küszöb

Más néven: éppen észrevehető küszöb (ÉÉK). Ahogy az észleléshez szükség van egy minimálsi ingerre, két inger megkülönböztetéséhez is kell bizonyos mértékű különbség.

Statisztikai módszerekkel határozzuk meg – a kísérleti személky a próbák 50%-ában észleli a két inger közti különbséget.

standard inger (állandó)  ……………………………  növekmény (változik)

Weber állandó

Ernst Weber – 1834

Minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy észrevegye => a különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez. (Weber törvény)

Különböző érzékleti modalitások érzékenységének összehasoblítása:

Ingerdimenzió        Weber állandó

Hangfrekvencia      0,003

Hangintenzitás        0,15

Fényintenzitás        0,01

Illatkoncentráció  0,07

Ízkoncentráció       0,20

Nyomásintenzitás  0,14

Fechner törvény

Gustav Fechner 1860 német fizikus

A Weber törvény általánosítása.

Bármely ÉÉK érzékletileg egyenlő bármely más ÉÉK-val => egy inger észlelt erőssége egyszerűen az abszolut küszöb felett éppen észrevehető különbségek száma. => az inger erőssége (É) a fizikai intenzitás (I) logaritmusával arányos.

É=k log I

Kétszeres fényerősség nem duplázza meg az észlelt fényerősséget.

Ha egy fizikai inger intenzitása növekszik, észlelt erőssége először gyorsan nő, aztán egyre lassabban.

Forrás: Atkinson-Hilgard-Smith-Nolen: Pszichológia

Pölczman Ildikó által kidolgozott változat

Különbségi küszöb, Weber állandó, Fechner törvény

Különbségi küszöb:  két inger közötti legkisebb eltérés, amit már képesek vagyunk érzékelni.

Más néven éppen észrevehető különbség  (ÉÉK)

ÉÉK az a változás, amelynél a kísérleti személy a próbák 50%-ban észleli a két inger közötti különbséget

Weber-törvény

Ernst Weber (1834) német fiziológus felfedezte, hogy minél nagyobb egy észlelt jel valós intenzitása (pl. fényerősség), annál nagyobb változás szükséges a jel erősségében, hogy annak változását észleljük.Vagyis a különbségi küszöbök nőnek az intenzitással, s úgy vélte, hogy a különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez.

A Weber-törvény képlet formájában a következő:

Weber törvény

Weber törvény

ahol ΔI ott az inger megváltozottnak észleléséhez szükséges valódi ingerváltozás, I az inger eredeti intenzitása, k pedig a kettő hányadosából származó állandó (ún. Weber-állandó). Az állandó ismeretében az egyenlet újrarendezésével bejósolhatóvá válik az éppen érzékelhető különbség (ÉÉK) minden ingerintenzitás mellett.

A Weber állandók használhatók a különböző érzékleti modalitások érzékenységének összehasonlítására is. Minél kisebb az állandó, annál érzékenyebbek vagyunk abban a modalitásban a változásokra.

Ingerdimenzió                                                Weber – állandó

Hangfrekvencia                                                          0,003

Hangintenzitás                                                 0,15

Fényintenzitás                                                              0,01

Illatkoncentráció                                                         0,07

Ízkoncentráció                                                0,20

Nyomásintenzitás                                                          0,14

A Weber-törvényt hagyományosan az érzékelési küszöbök vizsgálatában alkalmazzák.

Hogy megértsük a lényegét a megfelelő érzékeltetés titkának, egy példával kell élnünk. Ha például, felgyújtunk még egy villanyt a szobában a már égő egy mellé, láthatóan világosabb lesz. Viszont, ha már 10 lámpa ég, egy tizenegyedik felgyújtása nem jelent érzékelhető különbséget számunkra.

Ezt az elméletet Gustav Fechner (1960) fejlesztette tovább, aki kimondja, hogy az inger intenzitásának növekedésével együtt az észlelés először gyorsan nő, aztán egyre lassabban. Tehát, ha az ingereket megnöveljük, megduplázzuk, akkor nem érjük el a várt kétszeres észlelést, hiszen az csupán logaritmikusan növekszik, így 1, 3-szorosára növekszik.

Az érzékelés erőssége szintén mérhető, képlete:              É = k∙ log I

Ezt az egyenlőséget nevezzük Fechner törvénynek

A világítás példájához visszatérve egy 100 Wattos égőt nem érzékelünk kétszer erősebbnek, mint egy 50 Wattosat, vagyis   a fényintenzitás megkétszerezése nem duplázta meg az észlelt fényerősséget.

Share
Go to Top