Posts tagged gondolkodás

Következtetés és döntéshozatal

0
Share

Kognitív pszichológia, 5. tétel, pszichológia távoktatás

Garda Ildikó által, az internetről

EYSENCK: KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA 12. FEJEZET /435-485 OLDAL/

KÖVETKEZTETÉS ÉS DÖNTÉSHOZATAL

 

probléma­megoldás mellett a gondolkodás témájához kapcsolódik

A megismerés repertoárjában mindkettő központi jelentőségű intellek­tuális képesség.

Johnson-Laird és Bvrne: deduktív következ­tetés:

  • terveket alkossunk
  • altetnativ cselekvéseket értékeljünk,
  • megha­tozzuk feltételezéseink és hipotéziseink következményeit
  • instrukciókat, sza­bályokat és általános elveket alkossunk és értelmezzük őket
  • bizonyítékokat mérlegeljünk
  • adatokat értelmezzünk, egymással versengő elméletek között válasszunk
  • problémákat oldjunk meg

döntésho­zatal fontos részét alkotja az, hogy meghatározzuk bizonyos dolgok kimenetelének valószínűségét, és hogy a lehetséges alternatívákat egymáshoz viszonyítva érté­keljük

bevezetés

két fő rész

  • következtetéssel
  • döntéshozatallal foglal­kozó kutatások

Csak a kognitív pszichológusok csoportosítása, nem alapvető különbség a két kognitív folyamat mechanizmusában

A deduktív következtetés nagymértékben támaszkodik a logikai rendszerekre – különösen a kijelentés-logikára -, amikor a követkentetési problémák absztrakt szerkezetét jellemzi

deduktív logika

A következtetés pszichológiai elemzés három fő elméleti nézőpont, melyeket a következtetés konkrét típusaira dolgozták ki

  • az absztraktszabály-elméletek  (nagyrészt propozicionális következtetésekre alkalmazták, azaz olyan következtetésekre, me­lyekben és, vagy, ha …. akkor szerepel)
  • a konkrétszabály-elmé­letek
  • modellelméletek perspektívájából

Mindegyik elméleti megközelítést azok­nak a feladatoknak az adarzival együtt mutatjuk be, melyekben vizsgáltak őket.

Dedukció és indukció

 

Deduktív következtetés: milyen következtetés, ha egyáltalán van ilyen, következik szükségszerűen, amikor bizonyos állításokat vagy premisszákat igaznak tételezünk fel.

Induktív következtetés: általános konklúzió levonása a premisszákból, melyek konkrét példá­kat írnak le

A különbség formálisan: a szemantikai információ:

Egy propozíciónak annál magasabb a szemantikai információtartalma, minél több lehetséges szituációt zár ki a megfontolásból Bar-Hillel és Carnap, Johnson-Laird

Fagy, de nincs köd, több lehetséges helyzetet kizár, mint az, hogy Fagy, mert az előbbi az összes olyan helyzetet kizárja, melyben fagy van, de köd nincs, míg az utóbbi nyitva hagyja a lehetőségüket

deduktív következ­tetés → a szemantikai információ nem növekszik

induktív következte­tés → leggyakrabban az információtartalom növekedésével jár.

A logika használata a következtetés kutatásában

Vewell és Simon

problématér-elmélet: egy idealizált problématér-fogalmat alkal­maz a problémák absztrakt szerkezetének jellemzésére

Következtetési kutatásokban rendszerint a kijelentés-logikát alkalmazták hasonló módon

  • jellemezzék a következtetési problémák absztrakt szerkezetét és meghatározzák a calaszok kategóriáit (azaz a helytelen és a helyes válaszokat)

Matematikai rendszerekben

  • szimbólumok (hl az Empire State Building magassága)
  • operátorokat manipulálcióra (két magasság összekapcsoása hl meg h2, ahol a meg az operátor).

A logikai rendszerek: szimbólumok              → mondatok

logikai operátorok      → konklúziók

Pl.:

Kijelentéslogikában:   P                     → verbálisan kifejezett propozícióra, hogy „esik”

Q                    → „Mari vizes lesz”

Logikai operátor        → a ha … akkor

ha P, akkor Q.

 

ugyanazok a szavak, melyeket a mindennapi életben is használunk (vaqy, és, ha … akkor), a logikán belül egészen más a jelentésük.

Igazságérték-táblák és a logikai operátorok „jelentése”

 

kijelentéslogikában kisszámú logikai operátor: nem; és; vagy; ha … akkor; ha és csak akkor, ha.

propozíciók értéke: vagy igaz vagy hamis → nincs zavaró bizonytalanság

 

igazságérték-tábtázatok: a propozíciók lehetséges értékeinek megjelenítésére

meghatározzák a logikai operátorok hatásait a propozíciókra

A P propozíció például vagy igaz, vagy hamis. Az igazságtáblákon ezt úgy jelzik, hogy a P-t írják előre, és alatta megmu­tatják a két lehetséges értékel                        P                     I                      H

A P és a Q saját magában lehet igaz vagy hamis, és így összesen 4 kombináció létezik.

P Q ha P akkor Q Ha P, akkor, és csakis akkor Q
I I I I
I H H H
H I I H
H H I I

„ha … akkor”

  1. „Ha esik. akkor Robi vizes lesz”, amikor tudjuk, hogy fennáll az a helyzet, hogy „esik” és hogy „Robi vizes”            → igaz
  2. tényleg esik (P igaz), de Robi nem vizes (Q hamis)             → hamis
  3. nem esik (P hamis), de Robi mégis vizes lesz (Q igaz), Robi valami mástól is lehetett vizes         → igaz
  4. P és Q is hamis, akkor            → igaz

akkor, és csakis akkor, ha vagy kétszeres feltéte­les operátor

ugyanaz az igazságtáblája, ki­véve a P hamis és Q igaz esetet:

  • a kétszeres feltétel más eseteket kizár (pl. azt. hogy egy vödör víztől lett Robi vizes); azaz, a P ↔ Q azt mondja, hogy „P akkor és csak akkor igaz, ha Q igaz”.

Az emberek követ­keztetéseikben nem követik a feltételes kijelentések logikai értelmezését.

Következtetési problémákat újrafogalmazhatjuk a kijelentéslogika segítségével

 

 

Érvényes és érvénytelen következtetések

A logikai operátorok propozíció manipulálása

Operátor sok propozíciót köt össze

A logika sokfele következtetési szabályt specifikál, a premisszákból levonható érvényes következtetések értékelésére.

A premisszáktól függően két érvényes következ­tetést modus ponens, modus tollens

A modus ponens

Igazságtábla: → Egyetlen hely ahol P igaz, és Ha P akkor Q is igaz és ez az első
Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Esik P
Következtetés
Ezért Robi vizes lesz. Ezért, Q

A modus tollens

Ha van két propozíciónk (Ha P akkor Q), és Q hamis, akkor arra következtethetünk, hogy P hamis. Így tehát a következő argumentáció érvényes:

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Robi nem vizes. Nem Q
Következtetés
Ezért nem esik. Ezért nem P

Az érv mindig megfelel az igazságtáblának.

nem érvényes következtetések: „a következmény megerősítése”

„az előzmény taga­dása”

 

Következmény megerősítése

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Robi vizes Q
Következtetés
Ezért esik. Ezért, P

Előzmény tagadása

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Nem esik Nem P
Következtetés
Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

Igazságtáblában két sor felel meg a leírásnak

„nem lehet következtetést levonni”, így tehát azt a következtetést, mely azt állítja, hogy P igaz érvénytelennek tekintjük.

Az emberek gyakran hoznak érvényes modus ponens következtetéseket, ám sokkal kevesebben fogalmaznak meg érvényes modus tollens következtetéseket.

Evans

A kísérleti személyek jóval több, mint 50%-a rendszeresen hibásan ta­gadja az előzményt és hibásan állítja a következményt  → a deduktív következtetés helyes el­mélete fogja magyarázni.

 

 

 

A Propozicionális Következtetés Absztraktszabály-Elméletei

 

A fő kérdések megállapítása

 

Racionálisak-e az emberek?               „igen”

Boole, Mill: logika törvényei a gondolkodás törvényei

A filozófia ezen alapvető elképzelése, megtalálta az utat a pszichológiába is.

A probléma: nem mindig viselkednek a logika törvényeinek megfelelően

Magyarázatok:

  1. Mary Henle

érvénytelen kö­vetkeztetések, mert félreértik vagy helytelenül reprezentálják a következtetési feladatot

  1. Braine, Johnson-Laird, Ostherson, Rips

absztraktszabály­-elméletek: az emberek absztrakt, logikai szabályok segítségével érvelnek, melyek a tudás bármely területén alkalmazhatók (pl. a modusponens-szabály). Az absztraktszabály-elméleteket szintaktikai elméle­teknek is nevezik, mert szabályaik oly mértékben általánosak, hogy nem veszik fi­gyelembe a premisszák tartalmát, csupán szintaktikailag manipulálják őket.

Tulajdonképpen mentális logikát alkotnak, és propozícionális következtetésre alkalmazzák.

propozicionális következtetés: hipotetikus tényállások + figyelembe véve több cselekvés konjunkciójának és diszjunkciójának lehetőségét

Braine természetes dedukcióelmélete

 

Braine

deduktív következtetést abszt­rakt szabályok vagy sémák közvetítik

érvelés premisszái:  megértés → absztrakt sémákba/szabályokba kódolás → következ­tetések megfogalmazása

Összefoglalva (Braine, 1978; Braine és Rumain, 1983; Braine, Reiser és Rumain, 1984: Rumain, Connell és Braine, 1984):

a természetes nyelvek premisszáit egy megértési mechanizmus kódolja, és az eredményül kapott reprezentáció absztrakt következtetési sémákhoz kap­csolódik;

ezek a sémák eleminek tekinthetők és érvényes következtetések levonását teszik lehetővé (pl. a modusponens-szabály);

ha ez a következtetési folyamat nem ad egyértelmű konklúziót, akkor nem logikai, vagy kvázilogikai szabályok határozzák meg a válaszokat (1. pl. a tor­zítás bizonyítékait később);

ha a kísérleti személy érvénytelen következtetést von le vagy hibát vét, en­nek három fő típusa lehet: megértési hiba, helytelen heurisztika hiba és fel­dolgozási hiba;

a helytelen heurisztika hibák akkor fordulnak elő. amikor a következtetési probléma konklúzióját nem tudjuk megadni, mert rosszak a különböző kö­vetkeztetési sémák koordinálására szolgáló stratégiák; egyszerűbben fogal­mazva, a probléma túlságosan nehéz;

a feldolgozási hibák a figyelem kihagyásából, a rosszul alkalmazott sémából származhatnak, vagy pedig abból, hogy nem tudjuk a releváns információt a munkamemóriában tartani.

Érvényes következtetések levonása absztrakt szabályok alapján

 

  • az emberek természetes logikusok
  • egy kicsit hajlamosak a tévedésre
  • Minden ember rendelkezik absztrakt, logikai sémákkal
  • deduktív következtetési problémákra alkalmaz
  • mindig érvényesen következtetnek
  • kivéve idegen hatások esetén, a premisszák megértésének hatására vagy a munkamemória belső korlátainak hatására
Ha megéhezek, akkor elmegyek sétálni. Ha P akkor Q
Ha elmegyek sétálni, akkor sokkal jobban fogom érezni magam. Ha Q akkor R
Éhes vagyok. P

 

A legtöbb absztraktszabály-elmélet tartalmaz egy következtetési sémát, mely a modusponens-szabálynak felel meg.

Az érvelésből adódó következtetést ezen modusponens-szabály ismételt alkalma­zásával kaphatjuk meg.

Különböző szabályokat alkalmazunk tehát a premisszákra, míg csak meg nem kapjuk a következtetést.

miért találják a másik érvényes formát, a modus tollenst olyan nehéznek?

A természetes dedukcióelméletben nehezebb, mert nincs olyan séma, melyet egyedül al­kalmazhatnánk.

sok különböző szabályt kell sorrendben alkalmaznunk

minél hosszabb a konk­lúzió elérésének útja hibák fordulnak elő az érvelésben vagy nincs levonható konklúzió (olyan tényezőknek köszönhetően, mint a növekvő memóriaterhelés és a helytelen heurisztika)

Az érvénytelen következtetések magyarázata absztrakt szabályokkal

 

A természetes dedukcióelméletek szabályai általában érvényes következtetések­nek felelnek meg, így amikor az emberek hibát követnek el vagy hibás következte­tést vonnak le, mint például a következmény hibás állíYasa vagy az előzmény hibás tagadása, akkor ezeket legtöbbször megértési hibáknak tulajdonítjuk. Konlffétan fogalmazva, ezek a hibák bizonyos társalgási feltételezésekből származnak, melye­ket az emberek a mindennapi életben használnak. A feltételezések alapján oly mó­don értelmezik újra a premisszákat, hogy egyúttal megváltoznak kognitfv reprezen­tációik is. Arendszer továbbra is a:kalmazza logikailag érvényes szabályait, ám mivel a szabályok bemenete hibás, gyakran a kimenet is helytelen.

Nézzűk meg részletesen. hogy az emberek miért követik el az előzmény hibás

APROPOZICIGNALISKÖVETKEZTETESABSZTFAKTSZABALY-ELh1ELETEI X45

Érvénytelen: Az Előzmény Tagaáása Premisszák

Ha esik, akkor Robi vizes lesz. Ha P akkor Q Nem esik. nem P

Következtetés Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

Rumain és munkatársai (1984) azt állították, hogy a Ha P akkor Q érvelés ;elté­teles premisszáját újraértelmezzük, mint Ha nem P akkor nem Q. Amint Geis és Zwicky (1971) rámutatott, az az állítás, hogy „Ha lenyírod a füvet, adok ö00 forin­toi’ olyan következtetésre ad okot, hogy „Ha nem nyírod te a füvet, aem adok 50(i forintot”. Ha ezzel a feltételes premisszával indítunk, akkor a modusponens-szabály alkalmazásával megkapjuk a nem Q konklúziót; például:

P>emisszák Ha nem esik, akkor Robi nem lesz vizes. Ha nem P akkor nem Q Nem esik. nem P,

Következtetés Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

9z érvényes sémákat tehát Covábbra is alkalmazzuk, de ebben az esetben újraér­teimezett premisszákra. Hasonló módon magyarázhatjuk a következmény állításá­nak hamis érvelését: w

Érvénytelen: Alfüvetkezmény ~tllftása Premisszák

Ha esik, akkor Robi vizes lesz. Ha P akkrn Q Rohi vizes. Q

Ifövetkeztetés Ezért esik. Ezért, P

Ez a hibás érvelés azért in~~, létre, mert a kísérleti személyek újraértelmezik a premisszákat, hogy elfogadhas,ák a kínálkozó Ha Q akkor P következtetést- :,;: a premissza tehát, hogy „Ha esik, akkor Robi megázik”, úgy jelenik meg, mint „Ha Robi megázik, akkor már egy ideje esik”. Az érvelés a következótortnában történik meg:

446 KOVETKEZTETÉSÉSDONTÉSHOZATAL

Ha esik, akkor Robi megázik. Ha Q akkor P Robi vizes. Q

Ezért esik. Ezért, P

P-t vonjuk le következtetésként, megint csak a modusponens-szabály alapján. Ez a váltás Gtice (1975) együttműködési elve miatt történik meg. Az elv lényegében azt mondja, hogy az emberek azt mondják el egymásnak, amiről úgy vélik, hogy a má­siknak tudnia kell. Ha például a beszélő azt mondja, „Ha esik, akkor Robi megázik”, akkor a hallgató, a társalgás kontextusában, azt fogja feltételezni, hogy az eső az egyetlen valószínű ok. mely Robi megázását eredményezheti. A hallgatő azt felté­telezi, hogy nincs semmi más P, mely szerepet kaphat. A természetes dedukcióel­mélet értelmében tehát az érvénytelen következtetés azért jön létre, mert a meg­értés alatt az emberek ésszení feltételezéseket fogalmaznak meg, melyek módosítják a premisszákat. Miután a megértési hiba bekövetkezett, a következte­tési folyamat normálisan, a megfelelő következtetési sémák alkalmazásával megy tovább.

Zárásképpen, az empirikus szempontból tényeges pont az, hogy az elmélet szá­mot tud adni a propozicionális következtetések fó kísérleti eredményeiről. Elméle­tileg az absztraktszabály-elmélet azért vonzó, mert szabályai elegánsak és specifi­kusak. Rendszerint csak nagyon kevés absztrakt szabáhR feltételeznek a következtetések teljes spektrumának magyarázatára; a természetes dedukcióel­mélet újabb változatában például 16 szabály van (1. Braine, 1984).

Más bizonyítékok a propozicionális következtetésre

 

Nagyon sok bizonyíték szól a kutatások adataiból a természetes dedukcióelmélet felfogása mellett

Braine és munkatársai erős korrelációt találtak a nehézségi kritériu­mok száma és a megoldáshoz szükséges sémák alapján előre jelzett következteté­sek száma között.

Rips (1983) némileg más sémákat használt (1. Iohnson-Laird és Bvrne. 1990: 2. fejezet, mely a különböző elméletekben alkalmazott szabályokat foglatja össze). ám hasonló prognózisokhoz jutott. Rips produkciósrendszer-modellje, mely hasonlít Newell és Simon modelljére, olyan szabályokat tartalmaz, melyek a premisszákat egyszerűbb összetevőkre és következtetési szabályokra bontják le, melyeket az­után ezekre az egyszerűbb összetevőkre alkalmaznak. r1z egyszerűbb összetevők alcélokat alkotnak, melyeket az absztrakt következtetési szabályoknak feleltetnek meg. Ez a fajta elemzés azt is lehetővé teszi, hogy előrejelzéseket tegyünk arról. hogy mit tud felidézni valaki a munkamemóriából, miután elolvasta vagy elvegezte a következtetési sorozatot. Az előrejelzést annak a feltételezésnek az alapján te­hetjük meg, hogy a beágyazott alcélokat a kísérleti személyek kisebb valószínűség­gel idézik fel, mint a főcélokat vagy alcélokat (I. Marcus, 1982).

Végezetül, több kutató vizsgálta az a feltételezést, hogy a hibás következteté­sek, mint például az előzmény tagadása vagy a következmény állftása, ;őrsalgást el­várásoknak köszönhetők, melyeket a megértés alatt fogalmazunk meg (!. Rumain és munkatósai, 1983). Az előzmény tagadása esetében például a társalgási elvárás a Ha Q akkor P következtetést hívja elő a Ha P akkor Q következtetésből, mely minden más alternatfv előzményt kizár. A feltételezést azzal tehetjük semmissé. hogy alternatív előzményeket találunk a feltételes kifejezéshez (Markovits, 1984; 1985; Rumain és munkatársai, 1983). A következő érv például explicit módon jelzi a következmény alternatív előzményeit:

Ha esik, akkor Robi megázik.   Ha,P akkor Q

Ha havazik, akkor meg fog ázni.          Ha P akkor Q

Megázott.           Q

Ezért, ?   Ezért, ?

Teljesen világos ebből az érvelésből, hogy az emberek sokkal nagyoüo -alőszí­núséggel következtetnek a helyes válaszra (azaz nem lehet konklúziót megfogal­mazni), mint a hibás P következtetésre, melyet a következmény állításakor általá­ban levonnak. Pontosan ezt találták ezekben a vizsgálatokban; a Msérletí személyek elkerülik a hibás következtetések levonását Röviden fogalmazva, amikor a megér­tési folyamat idegen hatásait kizárjuk, a hibás érvelések háttérbe szorulnak, és he­lyes következtetéseket figyelhetiink meg. Braine és munkatársai (1983) ezt bizo­nyítéknak tekintették arra, hogy nem lehetnek szabályok az érvénytelen kö•=etkeztctéselcre, azaz az előzmény tagadására és a következmény állítására.

 

 

Az absztraktszabály-elméletek értékelése

Az absztraktszabály-elméletek

  • magyará­zatot adnak minden propozicionális következtetési viselkedésre
  • korlátozott számú szabály alkalmazásával

Két fő kritikai észrevétel:

  • meg­értési folyamat nagyon kevéssé specifikált
  • Byrne: többletinformá­ciók megadása mind az érvényes, mind pedig az érvénytelen következtetéseket el­nyomja. Ahogyan korábban már láttuk, Braine és kollégái kimutatták, hogy az ér­vénytelen következtetések gyakorisága csökkent, amikor alternatív előzményt adtak meg (azaz .,Ha esik, akkor Robi megázik”, „Ha havazik, akkor Robi meg­ázik”). Byrne megismételte ezt a hatást, de azt is megmutatta, hogy a többlet előz­mény megadása azzal a hatással járt, hogy csökkent az érvényes modus ponens és a modus tollens következtetések gyakorisága
Modus Poneru Modus Tollens Előzmény tagadása Következmény állítása
Egyszerű érvek 96 92 46 71
Alternatív érvek 96 96 4 13
Extra érvek 38 33 63 54
  • az alternatív előzmények csökkentették az érvénytelen következteté­sek gyakoriságát, nincsenek ezeknek a következtetéseknek megfelelő mentális kö­vetkeztetési szabályok

  • Ha azonban hasonló érvelést használunk Byrne eredmé­nyeire is, arra kellene következtetnünk, hogy az érvényes következtetésekre vonatkozóan sincsenek mentális következtetési szabályok.

Utolsó probléma

  • A propozicionális következtetés csak egy a sok következtetési feladat kö­zül
  • Nincs egyetlen olyan absztrakt szabályrendszer, melyet minden ilyen feladatra alkalmaztak volna
  • még bizonyítani kell, hogy vajon ezek vagy más. hasonló modellek teljes mértékben meg tudják-e magyarázni a következtetés sok­féle formáját.

Összefoglalás

 

Az absztraktszabály-elméletek azt feltételezik:

  • az emberek a kijelentés­logikában használatos szabályokhoz hasonlókat alkalmaznak a premisszák­ra, amikor érvényes deduktív következtetéseket hoznak
  • ha hibá­san érvelnek,  a premisszák hibás megértésében vagy más feldolgozási nehézségben van a probléma

Az elméletek propozicionális következtetést alkalmaz­zák

A bizonyítékok azonban, melyek azt a felté­telezést voltak hivatottak alátámasztani, hogy a megértési folyamat érvénytelen következtetéseket produkál, nem meggyőzőek, mert hasonló hatásokat figyelhe­tünk meg az érvényes következtetésekre vonatkozóan is. Kétségeink vannak afelől is hogy a felfogás mennyire általánosítható.

 

 

Konkrétszabály-Elméletek Wason Szelekciós Feladatában

hi­potetikus-deduktív feladatok: Wason szelekciós feladatá­nak neveznek

kísérleti anyagok absztrakt vagy konkrét dolgokat tartalmaznak:

  • Az absztraktsza­bály-elméletek nem jeleznek előre teljesítménykülönbséget, feltéve hogy a külső tényezők (pl. a megértési hibák) állandók
  • az emberek inkább konkrét sza­bályokat alkalmaznak az érvelésben, mintsem absztraktokat
  • az emberek inkább tartomány-specifikus, mintsem általános, tartomány független szabályokat használnak

Wason szelekciós feladata

 

A feladat

 

négy lefelé fordított kártyát, mindegyik kártyán az egyik oldalon egy szám, a másikon pedig egy betű van, és az a feladatuk, hogy nevezzék meg azo­kat, a kártyákat, melyeket fel kell fordítani ahhoz, hogy a következő szabályszerűsé­get ellenőrizni lehessen:

Ha a kártya egyik oldalán magánhangzó van; akkor a másik oldalán páros szám van.

 

P      Nem-P         Q       Nem-Q

A kísérleti személyeknek csak azokat a kártyákat kell felfordíta­niuk, melyek szükségesek a feladat megoldásához.

helyes megoldás az E kártyát és a 7-es kártyát

Johnson-Laird és Wason

Absztrakt változatában csak nagyon kevés kísérleti személy választja ki spontán mó­don a jó kártyákat

  • 128 kísérleti személy­ből csupán 5 választotta egyedül a P és a nem-Q kártyákat.
  • Túlnyomó részük a P és a Q kányákat 128-ból 59
  • csak a P kártyát választotta 128-ból 42

 

 

 

A feladat küldnböző magyarázatai

 

  1. cáfolat helyett igazolni próbálják a szabályt. Wason és Johnson-Laird ezt a magyarázatot részesítette előnyben és úgy érvelt; hogy a kísérleti személyek válaszai attól függtek, hogy rá­jöttek-e: megcáfolni, és nem igazolni kell a szabályt.
  2. Evans a személyek viselkedését valamilyen nem logikus megfeleltetési torzítás eredményezi. A kísérleti személyek egyszerűen azokat a kártyákat választják ki, melyek a szabályban említett szimbólumot tartalmazzák.

Evans azt találta, hogy az explicit negatívok („nincsen magánhangzó”) alkal­mazása csökkentette a megfeleltetési torzításra való hajlamot, és javította a kísérle­ti személyek teljesítményét a feladatban.

 

 

 

 

 

 

 

 

A feladat konkrét változata

 

Johnson-Laird, Legrenzi és Sonino-Legrenzi

  • leveleket kellett válogatniuk
  • azt kell felismerniük, hogy a beérkezett különböző levelek vajon megsértik-e a következő szabályt:

Ha egy levél le van pecsételve, akkor 5 forintos bélyeg van rajta

Eredmény:

  • konkrét változatban 24 kísérleti személy közül 22 helyesen választott
  • 2 bizonyult sikeresnek az absztrakt válto­zatban.

Nem egyértelmű:

Facilitáló hatás elmaradása konkrétnál is (pl. „Ha tőkehalat eszem, akkor gint iszom”)

kutatók egy olyan hipotézist javasoltak, melyet emlékezetkiváltó hipotézisnek neveztek el.

Azt feltételezték, hogy a kísérleti személyeknek konkrét korábbi él­ményre volt szükségük

Az emlékezetkiváltó hipotézis

  • a konkrétszabály-felfogás speciális esete
  • olyan korábbi tapasztalatok állnak rendelkezésre, melyek ellentmondanak a szabálynak. Vagyis a kísérleti személyeknek olyan esetekkel kellett korábban találkozniuk, melyekben a szabály nem, érvényesült. Az eredmények, ilyen értelmezését támasztották alá Griggs és Cox (1982) adatai, melyek szerint amikor a fenti postai szabály érvényét veszítette, a konkrét kísérleti anyagok facilitáló hatása eltűnt olyan fata1 kísérleti személyek­nél, akik nem ismerték a régi szabályt.

Kétséges az emlékezetkiváltó hipotézis helytállósága

D’Andrade

  • a kísérleti személyek olyan, konk­rét anyagokat tartalmazó feladatokat is meg tudtak oldani, melyekkel kapcsolatban semmilyen korábbi tapasztalatuk nem volt. (Sears áruház + számlabizonylatok)
  • A helyzetre vonatkozó korábbi közvetlen ismeretek hiányá­ban is a kísérleti személyek 70%-ban megtalálták a helyes választást.

A konkrétszabály-elméleteket kétféleképpen módosították, hogy a fenti ered­ményeket meg tudják magyarázni

    1. analóg más tapasztala­taikat hasznosítani tudják az emberek konkrét helyzetben
    2. a konkrét szabályok helyzetek osztályaira érvényesek (pl: megengedő helyzetekre). A következőkben ezzel a pragmatikus következtetési sémaelmélettel foglalkozunk (Cheng és Holyoak, 1985).

www.freeweb.hu/cerebellum2001/alt2_Eysenck12.doc

Share

A gondolkodás és a logikai következtetések

0
Share

Általános pszichológia, 31. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

A gondolkodás folyamatában a következtetésekkel kapcsolatos rendszereket szillogizmusoknak nevezzük.

A szillogizmusok alkotóelemei:

– premisszák:

– fő premissza: minden ember halandó

– alpremissza: Szókrátész ember

– következtetés: Szókrátész halandó

A szillogisztikus következtetést akkor tekintjük igaznak, ha a premisszák igazak, illetve a forma korrekt. Hibás forma pl.: minden férfi ember, minden nő ember, minden nő férfi.

A klasszikus logika alapelvei:

1. az azonosság elve: az autóm azonos az autómmal

2. ellentmondás-mentesség elve: az autóm nem lehet nem az autóm

3. kizárt harmadik elve: ez az autó vagy az enyém, vagy nem, de mindkettő nem lehet igaz ->csak egy lehet igaz.

Szillogizmusokban használt mondattípusok.

A típus: Minden S az P: Minden pasi egyforma – univerzális állító

E típus: Nincs olyan S, ami P: Nincs pasi, aki becsületes – univerzális tagadó

I típus: van olyan S, ami P: Van olyan pasi, aki becsületes – részlegesen állító

O típus: Van olyan S, ami nem P: Van olyan pasi, aki nem okos – részlegesen tagadó

Következtetések

Kétfélék lehetnek

  1. indultív következtetés: amikor az egyeditől haladunk az általános felé Pl. Péter Csaló, Endre csaló… minden férfi csaló
  2. deduktív következtetés: az általánostól haladunk az egyedi felé: pl. minden férfi csaló, Péter is csak egy csaló

Deduktív következtetések esetében, ha a premisszák igazak, akkor biztos következtetést vonhatunk le. Ez nem mondható el az induktív következtetésekről, hiszen a kategória minden elemét kell ismernem ahhoz, hogy helyes következtetést vonjak le. Egyetlen kivétel is érvényteleníti a következtetést.

Azt a szabályt, ami megmondja, hogy a jellemzőknek hogyan kell kapcsolódniuk, hogy valami a fogalom példája legyen, fogalmi szabályalkotásnak nevezzük.

A fogalmi szabályalkotás típusai:

– állító: minden, ami gömbölyű (R)

– konjunktív: minden, ami gömbölyű és piros (R˄S)

– diszjunktív: minden, ami gömbölyű vagy piros (R˅S)

– kondicionálás: minden, ami piros, ha érett (R=>S (R˅S))

– bikondicionálás: alma, csak ha piros és csak ha érett (R=>S (R˅S) ˅ (R˄S))

A szabályalkotás azonban nem mindig működik helyesen. Előfordul, hogy az előzményeket megfordítjuk, a „ha p akkor q” mellett a „ha q akkor p”-t is igaznak véljük. Pl. Johnson-Loird féle kártyaprobléma.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share

A személyiség alapfogalmai

0
Share

Személyiségpszichológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Berei Kati által kidolgozva

1. A SZEMÉLYISÉG ALAPFOGALMAI

„Nagyon csekély különbség van két ember között, de ez a kis különbség is igen jelentős.”

(William James, 1897)

„Minden ember olyan mint minden más ember. (általános normák)

Minden ember olyan mint néhány más ember.    (csoportnormák)

Minden ember olyan mint senki más.”                (egyedi normák)

(Kluckhohn, Murray)

(innen indul a humanisztikus pszichológia)

A személyiség fogalmának eredete:

 

–         a latin personaból (personalitas) – jelentése:

–         maszk, álarc – római színházakban a különböző szereplők különböző maszkokkal mutatták be eltérő jellemüket, viselkedésüket, érzelmi és motivációs tényezőiket

–         fontos személyiség – későbbi jelentés

–         (personality (ang), personnalité (fr), Persönlichkeit (n)

A személyiség fogalmának jelentései :

–         belső lényeg, természet kiemelése – nyelvtani, teológiai, filozófiai, romantikus, pszichológiai, etikai, szociológiai jelentésben

–         külső megjelenés kiemelése –szociológiai, jogi, bioszociális, lekicsinylő, népszerű jelentésben

–         strukturát, folyamatot jelöl

A fogalom használata

  1. az emberek viselkedésében megfigyelhető folyamatosságot, következetességet, konzisztenciát írjuk le – időről időre és helyzetről helyzetre következetesen viselkedik – ÁLLANDÓSÁG

pl. X hasonló helyzetekben mindig udvarias, Y különböző helyzetekben mindig jószívű

  1. a személyiség belülről fakadó tulajdonságait írjuk le, a viselkedés belső mozgatórugóit, azt a belső erőt amely a tetteit befolyásolja – BELSŐ MOZGATÓRUGÓK
  2. a személyre jellemző tulajdonságokat fejezzük ki – a személyt néhány alapvető vonással jellemezhetjük, azokkal a tulajdonságokkal, melyek könnyen feltűnnek a viselkedésében – EGYEDISÉG

A személyiség meghatározása

  • Hétköznapi értelemben:

–         Személyiségen egyes emberek sajátosságait értjük, olyan tulajdonságokat, melyek tartósan és tipikusan jellemzik az illetőt (intelligens, kedélyes, jószívű, faragatlan)

  • A pszichológiában:

–         „Személyiség – a személyen belüli pszichofizikai rendszerek olyan szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedését, gondolkodását és érzelemvilágát hozza létre.”

(Allport, 1961, 1985)

Alapfogalmak

–         egyén – az emberi nem egy tagja, képviselője

–         egyéniség – egyéni, megkülönböztető vonások összesége, melyek az emberekkel való kapcsolatokban, érintkezésekben nyilvánulnak meg

–         jellem – tartós (viszonylag állandó) személyiségvonások együttese. Az emberek cselekvéseiben, életstílusában mutatkozik meg. Erkölcsi kategóriában értékelhető – jellemtelen, karakteres

3 fontos kérdés a személyiségelméletekben:

  1. a személyiség struktúrája

–         a legstabilabb, legtartósabb aspektusokat foglalja magába

–         szokás, vonás, típus alapján kategóriákba sorolják az embereket:

  • típus – nem folytonos kategóriához való tartozást jelez, több vonást foglal magába, a viselkedés szabályszerűségeit írja le
  • vonás – egy folytonos kategóriához való tartozás, minden személy azonos vonásokkal rendelkezik, de nem egyenlő mértékben
  1. folyamatok:

–         „hídak” a különböző szerkezeti egységek között és kapcsolat a külvilág felé

–         a személyiség a szerkezeti egységek és folyamatok összessége

  1. fejlődési folyamatok

–         az ember átalakulása, a személyiség változása az élet során környezeti és genetikai tényezők hatására

Forrás

Carver, Scheier – Személyiségpszichológia

János Réka – egyetemi jegyzet

Share

A gondolkodás és a logikai következtetések

0
Share

Általános pszichológia, 31. tétel, pszichológia távoktatás

A gondolkodás és a logikai következtetések

A gondolkodás a megismerés legmagasabb szintje, ami új mentális reprezentációt eredményez a problemamegoldásban vagy a fogalomalkotásban. A gondolkodás az információfeldolgozás szervező, aktív jellegenek bizonyíteka. Az emberi gondolkodás a megismerés legmagasabb formája, egy szimbolikus tevékenység. A szimbólum mindig az érzekletes valóság valamelyik aspektusat helyettesíti, a világ egyfajta belső megjelenítese, reprezentaciója. Az informació feldolgozás során a bemenő ingerektől kiindulva jutunk el olyan értelmes szerkezetekig, amelyek túlmutatnak az eredeti információn.

A gondolkodás és a logikai következtetések

A gondolkodás folyamatában a következtetésekkel kapcsolatos rendszereket szillogizmusnak nevezzük. A szillogizmus alkotóelemei a premisszák és a következtetés. A szillogisztikus következtetést akkor tekintjük igaznak, ha a premisszák igazak, illetve a forma korrekt. Nem minden következtetés igaz.

A klasszikus logika alapelvei

  • Az azonosság elve: A azonos A-val
  • Az ellentmondás-mentesség elve: A nem lehet nem A
  • A kizárt harmadik elve: A és nem A közül csak az egyik lehet igaz

A következtetések:

  • Induktív következtetés: az egyeditől haladunk az általános felé
  • Deduktív következtetés: az általánostól haladunk az egyedi felé

Fogalmi szabályalkotás: az a szabály, ami megmondja, hogy a jellemzőknek hogyan kell kapcsolódniuk, hogy valami a fogalom példája legyen. A fogalmi szabályalkotás típusai:

–          állító: R

–          konjunktív: R ˄ S

–          diszjunktív: R ˅ S

–          kondicionális: R=>S (R˅S)

–          bikondicionális: R=>S (R=>S) ˅ (R ˅ S)

Az emberi következtetések hasonlítanak a logikai rendszerekre, de a szabályalkotás nem mindig működik helyesen. Sokszor vétünk a logika szabályai ellen, következtetéseink nem hibátlanok.

Forrás: tanulmányi útmutató dr. Dósa Zoltán: Bevezetés a pszichológiába II, II félév

Share
Go to Top